|
TANÍT A SZELLEMVILÁG
Az Ószövetség következő könyve a Királyok-könyve, keletkezési idejét Kr.e. 587 utánra teszik.
Szerzője korábbi forrásokat használt fel, Júda királyait mindig a vallási kultusz magatartása szerint ítéli meg, párhuzamot vonva a szomszédos Izrael királyainak uralkodási idejével. A történelmi leírás mellett a hangsúly az Istennel kötött szövetséghez való hűség áldásán, ill. a hűtlenség bűnhődésén van.
KV: Királyok I. Könyve 1,4: Dávid király fázását szép leány ölelésével akarták megszüntetni. A reiki gyógyítás szerint a hidegrázásnál az úgynevezett kettes csakrát kell erővel ellátni, amely egyben ezen ősi tan szerint a soha ki nem haló érzelmek, a szexuális energiák, és az alkotó erők központja. Akkoriban nem valószínű, hogy a reiki alapján gyógyítottak, de úgy tűnik, hogy mégis valami ősi ráérzésről van szó.
TSZ: Az a módszer, amit ti említtetek, nem mondom, hogy nem létezett, vagy nem volt tudott abban az időben, de egészen másképp fogták fel, más értelmezése volt, tehát nem energetikai probléma volt, amelyet felhoztatok. Vegyétek egyrészt Dávid király élemedett korát, és a vele járó állapotát, amit az Írás is kifejez. Szüksége volt arra, hogy a már lefelé hajló élet erejében olyan frissesség, inspiráló környezet vegye körül, amellyel kicsit felfrissülhet, egy kicsivel jobb és frissebb légkör vehette körül. De volt egy másik ok is. Tudjátok, hogy Izrael törzsei mindegyikének megvan a maga hagyománya, jellegzetessége, erőellátottsága, népen belül is. Dávid királynak kifejezetten annak a családnak a jelenlétére, levegőjére, hatásaira volt szüksége ahhoz, hogy ne legyen annyira öreges. Az, hogy fázott, az természetes folyamata életkorának. Ezt egyensúlyban tartani került Abiság a palotába, mondhatni egy kis melegséget, ápolást, frissítést hozni. A puszta jelenléttől kezdve, a fiatalság, frissesség, és annak a törzsnek mintegy speciális kisugárzása, életereje volt, amellyel megkíséreltek egy kicsit segíteni a királyon. Annak a kornak embere még tudta, hogy melyik törzsnek mi a jellemzője, mikor, hol, milyen célra használható. Ezt manapság már nem tudják. Dávid már nem számíthatott arra, hogy a meglévő gyermekein kívül a fiatal, kellemes és jó levegőt hozó teremtéstől még esetleg pótutódja származhasson. Az Írásban is az van, hogy nem élt Dávid Király oly módon ezzel a leányzóval, hogy ott esetleg egy nagyon késői utódra számítani lehetett volna. Egészen más, az imént felsoroltak indokolták Abiság palotába hozatalát. Az öreg királynak erre a felfrissítő környezetre volt szüksége, mert bár Dávid mindennemű erői kihalóban voltak, de király volt, hatalommal és felelősséggel a kezében, és ezt a királyi, uralkodói, rendelkezői munkáját a legkevésbé lehetett gyengülni hagyni. Ezért volt szükség Abiságra. Természetes, hogy nemcsak egy nagyon fiatal és egészséges teremtést választottak ki, hanem a korának rendelkezésre álló legszebbjét, királyhoz méltó környezetül.
KV: 1,38: Salamont a Gihon forrásnál kenték fel királlyá, mely a Paradicsom-béli folyók egyike. A jeruzsálemi Gihon forrását ma Mária kútjának hívják. Innen indult a Siló csatorna Jeruzsálem vízellátására, (Siló küldöttet is jelent) és ide irányította Jézus a vakon születettet megtisztulni, hogy mosakodjon, tisztuljon meg a Silóé vizében. A nevek közötti szellemi összefüggés világos, jelent-e mindez egy kiemelt, célzatos erősugárzást is?
TSZ: Ha úgy vesszük: igen, de nem ez volt a lényeg. Bár Jeruzsálem vízellátása nem kizárólag ebből a forrásból történt, vannak más vízlelőhelyek is körülötte, de ez a forrás mindig kiemelten fontos volt éppen azért, mert szent hely volt mindig is, mondhatni az idők kezdetétől fogva. A Paradicsomból ide folyó víznek tartották, tehát szent volt a hely is, a víz maga is. És hogy küldött? Igen, úgy fogták fel, hogy a Paradicsomból küldött víz, amelynek rendkívüli tisztító, éltető ereje van, éppen azért, mert az elhagyott paradicsomi vidékeknek szinte az egyedüli még meglevő, fogyasztható, még elérhető forrása volt. A gyógyításhoz csakis egy ennyire szent víz volt méltó. Királyt felkenni? Hová mehettek volna méltóbb helyre, mint ide a Paradicsom küldöttéhez, ehhez a forráshoz, amely a legtisztább, a legszentebb, és a legsegítőbb, amely a legméltóbb és a legmegerősítőbb nemcsak a betegek gyógyulására, hanem a királyi uralom indulására is. Nem véletlen volt a hely kiválasztása. Nem annyira energetikailag magas hely, bár az is volt, mint inkább az, hogy nagyon számított, és amely az idők folyamán sem veszítette el jelentőségét. Később is nagyon sok fontos és jelentős esemény színhelye, betegek gyógyítója, jóslatok és különleges próféciák kinyilatkoztató helye, amiről nem tudtok. Így már érthető, hogy miért volt itt királlyá kenés. Gondoljatok arra is, hogy Salamon kifejezetten, tudottan, és megjósoltan a legnagyobb, leghatalmasabb királyuk volt már indulás előtt is. Kiemelten fontos kellett, hogy legyen minden olyan körülmény, minden olyan áldozat, ceremónia, amely az ő személyéhez kötődött. Ezért is mentek a Paradicsomból küldött víz partjára, melytől remélték, hogy az új király uralma, mint a Paradicsomból küldött éltető hatalmasság, az ő sorsukat még jobbra fordítja, még hatalmasabbá teszi. Itt is van egy összefüggés.
KV: 1,51: Adonijjá, Salamontól félve, - mert összeesküvést szított ellene - védelmül megragadta az oltár szarvait. Hozzáférhetett-e bárki, megfoghatta-e egyáltalán az oltárt? Ugyan ezt tette Joáb is, őt a helyszínen megölték, de mint tudjuk, Adonijjá kegyelmet kapott. Miért ez a különbség tétel, milyen alapon történik? A templomban ölhettek?
TSZ: Nem, ez minden nép és minden kor templomában tilos volt, mégis előfordult nem egyszer a korok és népek történetében, ha ismeritek, ha nem. Aki magát királlyá óhajtotta tenni nem is kevés főember és szolgahad előtt, annak bizonyos fokú kiemelt szerepe és nagysága, kivételezettsége még akkor is lehetett, ha nem lett belőle felkent király. Népének, jelentős népcsoportjának csaknem annyira elismert uralkodója volt már felkenés nélkül is, ha ezt megkísérelhette. Példáját követhette más is, de az ő számára semmiféle ilyen kiemelt lehetőség és megkegyelmezési indok nem lehetett. Ez kettőjük közt a különbség. Mondhatni: az egyik majdnem király, és ez ad a számára bizonyos fokú kegyelmet, a másik semmi körülmény között még ilyen mentséget sem találhatott magának. Ellenben elkövette azt, amit nem volt szabad az oltár körül. Arra gondoljatok, hogy a majdnem király Adonijjá tulajdonképpen Dávid király közvetlen leszármazottja volt, Salamon születéséig a trón-utód. Teljes joggal hihette magáról, hogy ő az igazi és ő követi majd atyját a trónon, csak éppen nem kapta meg, nemcsak a felkentséget, hanem az isteni engedélyt sem, mert más volt erre a szerepre kitűzve.
KV: 2,8.: Dávid az utolsó intelmeiben arra bíztatja fiát, Salamont, hogy senkit ne hagyjon életben, aki Dávidnak bármiféle rosszat tett. Ő, aki életében olyan megbocsátó volt, miért lett ilyen bosszúálló? Mert a szöveg így szól: "nem ölöm meg, mert megesküdtem, de te állj bosszút." Miért ez az álnokságnak tűnő utólagos bosszú?
TSZ: Messzemenőn nem erről volt szó. Dávid hosszú uralkodói tapasztalata alapján világosan tudta, hogy a halálával, a hosszú és kemény munkájával, harcaival kialakított országában torzsalkodások, hatalmi villongások és zavargások lesznek. Tudta, hogy akik neki valaha ártottak, hátráltatták munkáját, az elsők között fognak össze és a friss király ellen fognak fordulni. Salamon az első időkben, minden uralkodói és hadvezéri tapasztalat híján, ki lett volna szolgáltatva egy olyan ellene irányuló összefogott erőnek, amelyet nagyon nehezen tudott volna legyőzni. Dávid ezzel világosan tisztában volt, ugyanakkor megfogadta, megesküdött, hogy azoknak, akik neki ártottak, megkegyelmez és nem bántja őket, amíg ő a király. De most egy másik királyról van szó. A régi ellentétek kiújultak volna, és biztosra vette, hogy Salamonnak rendkívül nehéz, ha ugyan nem végzetes lehetett volna egy, a Dávid-háza ellen összefogott hatalommal szembenézni. Politika volt, bármilyen kegyetlen, vérengző. Dávid tudta, hogy Salamon Isten által kijelölt utód és király, bízott benne, hogy Izrael egyik legnagyobb uralkodójává válik. Ő ezzel a rendelkezésével is szolgálta a harmadik, illetve a legnagyobb uralkodóját Izraelnek. Természetesen nem volt mentes uralkodói, emberi vonalon attól, hogy akik neki ártottak, és akiknek, míg ő élt, a megbocsátó kegyelmével és hatalmával lefogta a karjaikat, azért azokkal szemben egy kis bosszúság, egy kis elégtételvevés érzése is volt benne. Hiszen tudjátok, hogy Dávid király nagy volt, de sok emberi gyarlósággal és emberi hibával volt megrakva. Ez a rendelkezése a következő uralkodónak, Salamon uralma első és zavaros korszakának minél jobb biztosítása, és gyengítése azoknak az erőknek, amelyek neki bajt okozhattak volna. Azt hiszem eléggé nyilván való, hogy józan emberi ésszel felmérve, mint uralkodó, nem tehetett mást.
KV: 2,24: Adonijjá a lázadásáért kegyelmet kapott, de amikor a sunémi Abiságot kéri feleségül, meg kell halnia. Miért? Ürügy az utólagos bosszúra? Ki volt Abiság, hogy ilyent okozott?
TSZ: Abiság a király személye mellett a lehető legszorosabb szolgálatot tevő valaki. A király családjához tartozónak számított, olyan értéket képviselt, mint egy királyi feleség. Adonijjá királyi családba tartozása az esetleges házasság révén egyértelmű és még csak nem is rejtett célokat sugalmazott. Ha nem sikerült magát királlyá tennie, akkor egy másik úton, a régi törvények alapján, követelhető joga lett volna vagy a társuralkodói rang, vagy esetleg valamely lázadás folyamán a királyi trón, mint a királyi családhoz tartozás megerősítése. Tehát ez egy nyomaték lett volna az ő későbbi követelései számára, és ezt Salamon és tanácsadói nagyon jól tudták. Itt teljesedett be ez az Abiság folyamat.
KV: Miért kellett meghalnia Adonijjának, miért nem csak börtönbe zárták?
TSZ: A szándék letörése másképp nem ment, mert az állandó maradt volna. Salamon pedig Isten által kijelölt törvényes uralkodó, akinek az uralmát veszélyeztetni nem lehetett.
KV: 3,2: "A nép akkor még az áldozóhalmokon áldozott, mert addig még nem építettek házat az Úr nevének." Miért volt indok, hogy ezért kellett az áldozó halmokra menni, hiszen a Szent Sátor létezett, ami azonos értékű volt a majdan felépülő templommal, és ahol be lehetett volna mutatni az áldozatot? Salamon is Gibeonban áldozott, de aztán visszamenve Jeruzsálembe, odaállt az Úr Szövetségládája elé és égőáldozatot mutatott be. Miért ez a kettősség?
TSZ: Egyáltalán nem kettősség, hanem folyamat. A többféle feltárandó ok közül most csak egyet-kettőt említek, de természetesen ez is nagyon jól rá fog világítani. A földön megvalósult, az anyagba épített templomról éppen úgy szó van itt, mint ahogyan egy másféle templomról is. Amikor a zsidó nép letelepedett és elfoglalta országát, már nem kellet külső hadakozást folytatnia és építhette a maga országát, akkor nemcsak minden törzsnek, hanem mondhatni minden komolyabb körzetnek megvolt a maga áldozó helye, hiszen az áldozat és az Istenhez fordulás, az összeköttetés megteremtése alapvetően fontos volt. Márpedig, különösen családostul, mindenestül, nagy távolságokra elmenni nem lehetett, tehát aránylag könnyen és gyorsan elérhető áldozó helyekre, oltárok sorozatára volt szükség. Itt úgy van feltüntetve, hogy halmokra, nyugodtan lehet úgy is venni. Hiszen soha nem mélypontokban, legfeljebb egy-egy komolyabb és szentnek tartott forrás környékén voltak találhatók, energetikailag nagyon fontos kereszteződési pontnál és forrásnál, de inkább magaslatokon voltak. A halmok szó megjelölés jogos. A népnek igenis szüksége volt a lakóhelyéhez aránylag közelben lévő áldozati helyekre, ahol Istenével közvetlen kapcsolat létesülhetett. Salamon uralkodása alatt, amikor az államiság és az egész nép mindenestül együtt hallatlan magasságba jutott, rögzítődött, minden a legnagyobb rendben és törvényszerű volt, akkor már nem a szétszórt apró kis áldozó helyek voltak, hanem az egyetlen egy, amit Salamon épített és szellemileg magába foglalta az egész nép minden áldozati helyét. A központi, úgy is mondhatnám, hogy királyi áldozó hely. Attól még megmaradtak a kisebb áldozó helyek is, de a nagy, a fontos, az országos érdekekben hozott áldozatok, nagy ünnepek színhelye természetesen kiemelt helyen és kiemelt épületben kellett hogy legyen. Most azt emelem ki, hogy épületben. Mert amíg a zsidó nép vándorúton volt, nem volt sem hely, sem helyzet, csak nagyon kezdetleges állapotok. Később alakult ki a Szent Sátor a Frigyládával, és ez már egy anyagiasultabb, de méltó forma volt. Az egész nép körülvette a vándorlása során is, hiszen tudjátok, hogy milyen rendben kellet haladniuk. Ez itt már egy következő fokozat volt, megvolt a Frigyláda, megvoltak a Törvénytáblák, Izrael már nem törzseknek összefogott halmaza volt, hanem ország! Királya volt, uralom volt, hatalom volt. Ez már egy emeltebb, még anyagban is rögzítettebb áldozóhely, ahol a Frigyládát is, a Törvénytáblákat is elhelyezték; a nagy központi, állami adózóhely és mondhatni az Izrael Istenével való találkozás helye, a nagyon szent és immár állandó helyű, és nem hordozható központi állami oltár.
De gondolni kell egy másféle templomra is, arra a templomra, ami maga az ember. Amíg Izrael eddig eljutott, amíg idáig fejlődve a saját lelkében a szellemiségével is művelt, azt már felfoghatjuk egy erősebb, rögzítettebb testnek. Itt egy kicsit átvitt értelmű az, ami Izraelnek, az egész népnek mondhatni teste, gondolkodása, önkifejlődése. Mindezt anyagban a templom jelenítette meg, az fejezte ki a népnek eddig elért lelki-szellemi haladását. Úgy, mint ahogyan az áldozóhelyek fejlődése a szórványos kis kőoltároktól, majd a sátoron át egészen a templomig vezetett. Tehát volt egy szellemi, és egy anyagiasult vonulata is az egésznek.
KV: 5,17: A király parancsára már a bányában kellett megfaragni azokat a köveket, amiből a templomot és a palotát kezdték építeni, mert magánál az építkezésnél "szerszámok zaja nem hallatszott." Ennek azért kellett így lennie, mert Mózes és Józsué idejében azt parancsolta az Úr, hogy csak olyan köveket használhatnak az oltárhoz, amelyet vas nem érintett? Úgy tanultuk, hogy energetikai okok miatt volt így. Most, ötszáz évvel később, a templomhoz már előfaragott köveket kellett hozni. Mi az összefüggés?
TSZ: Az oltár és a templomépület között energetikailag különbség van. Az oltár közvetlen érintkezésben volt az áldozattal, szinte az Isten felé sóvárgásukkal, ajánlkozásukkal. A templom épülete más, nem beszélve arról, hogy Salamon temploma nem volt kicsi. Mérete, anyaga, tömege, minden, amit felhasználhattak hozzá, egy egész várost dúlt volna fel, életét akasztotta volna el, ha ott faragnak mindent, ha ott készül az utcákon, bárhol a házak közt. Tehát praktikum volt és a józanész is úgy diktálta, hogy már eleve készen kerüljenek oda a kövek, amelyeket ott tényleg csak össze kellett dolgozni. Úgy lehet mondani, hogy a tiszta szép munka folyhatott ott, olyan területen, amely valóban a legszükségesebb volt. Vonatkoztassátok ezt az oltárra és a templom épületére, mert itt különbség van. Nem beszélve arról, hogy a templom az Isten háza, a felső szellemi világgal való kapcsolat helye, ahol a nép áldozatot hoz és találkozik az ő Istenével.
A palota a király lakhelye, az államigazgatás központja. A király Isten és a népek között álló személy, akinek nem lehetett kis házacskában laknia, bármennyire is díszes lett volna, mert az ő egész munkásságához, minden tevékenységéhez, feltétlenül szüksége volt palotára. Nem azért mert annyira dicsekvő, vagy pompakedvelő volt, bár tudjátok nagyon jól, hogy Salamon bizony nem vetette meg a pompát, de a palotájának építése, méretei, anyagai sokkal többet jelentettek, mint egy pompakedvelő keleti uralkodónak a lakhelyét. Ez egyúttal országnak, világnak, minden környező ország uralkodójának messze földön hirdette azt, hogy itt egy olyan király, egy olyan hatalom lakik, akinek ilyen palotája van, olyan népe és erőssége, amilyen a korabeli Izrael az ő uralma alatt. Ott semmi külső háború és támadás nem fordult elő, így egyúttal ez a palota politika is volt, demonstráció, szükséges fontos, egész népet szolgáló, az utolsó arany szögletéig is.
KV: 5,18: Helyesen értelmezi-e Salamon, hogy Isten akarja a templom építését?
TSZ: Természetesen. Hiszen Saul nem épített templomot, Dávid pedig nagyon jól tudta, hogy nem ő fogja Izrael egyetlen nagy templomát megépíteni Istennek, mert ő megteremtette, kiharcolta, kiküzdötte vérrel, könnyel, vassal, mindennel, még a hibáival is, azt az országot, amit szinte készen adott át Salamonnak, és akinek kötelessége lesz majd megépíteni ezt a templomot. Dávid még nem építheti meg Isten templomát, hanem majd az utódja. Ez gyakorlatilag egy engedéllyel egyenértékű.
KV: 6,11.: Igen részletesen van leírva a templom építése, méretei, berendezése. Az Írás szerint az Úr így szól Salamonhoz: "Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz..." A templom szimbolikája feltehetően az emberre is vonatkoztatható, csak ma már nem egészen értjük.
TSZ: Már nem érvényes, már több érvényes...
KV: Erre utal a "hét esztendeig építették" záró mondat is. Tudjuk a hetes szám szimbolikáját, és az ember épülésének, átalakulásának is egy ilyen hetes ritmusa van. Mik az összefüggések, illetve mi az a több, ami most érvényes.
TSZ: A teljes ciklus. Ezt fejezi ki a hetes, vagyis gyakorlatilag a teljes befejezettség és készenlét. Még az évek számában is kifejezve, ami azt mutatja, hogy Izrael temploma az élő és eleven isteni találkozóhely és áldozóhely volt. Mi a többlet, amit említettem? A számokban szellemi értelmű sugalmazások, vonatkozások is vannak. A többlet az, amit azóta elért az emberiség. Az a haladás, a lelki és szellemi életben megnyilvánult előre lépés, amelyet nem rejtettünk eddig sem előletek. Nemcsak mindig a rosszat kell emlegetni, hanem a jót is. Ez az a többlet, amiért ha ma kellene egy ilyen templomot megépíteni, egy kicsit más számú méretezésre lenne szükség, hogy kifejezze azt. Annak a kornak a jelképrendszere a számok értelmét még sokkal jobban értette, sokkal többet mondott neki, sokkal többet értett és hajtott végre a számok utasításai szerint is. Ez ma már egy kicsit másabb lenne, de nincs arról szó, hogy egy új jeruzsálemi templomot kellene felépítenetek, mert az új templom egészen másként épül, ti bennetek!
KV: Azt mondtad, hogy a mai korban már változás, fejlődés van és kell legyen bennünk. Ugyanakkor úgy látszik, mintha egy kicsit visszafejlődnénk: a számokat már nem értelmezzük, nem tudjuk, ma is több olyan kérdés volt, amire az volt a válasz, hogy az akkori kor embere még értette, tudta, de ma már nem tudjuk. Ez érdekes kettősség: van, amiben remélhetőleg előbbre léptünk, és mégis sok lelki, szellemi dolgot már nem értünk.
TSZ: Az emberiség, az emberszellem ugyanaz, és mégsem. Ellentmondásnak tűnik, mert az időben, az ugyanazonosság fejlődésében is változásban van. Van, ami már egy kicsit lekopik, vagy másképpen értelmezhető, mert a fejlődés törvényének megfelelően más értelmezések, más módok, más kifejezések kellenek nemcsak a szavak kifejezésében, hanem a lelki életben is. Ez az a másság, ami tulajdonképpen mindig egy ugyanazonosra épül. Ti is haladtok! A kérdések feltevése, minősége, a kapott válaszokra való reagálás, minden, de minden másabb. Talán ne annyira az emeltséget emlegessük, hanem a gyönyörű és természetes fejlődést, ami bennetek és körülöttetek van, általatok. A hozzáállásokban és reagálásokban is ez mutatkozik meg. Tudtok az oda-vissza hatás törvényéről, hát ez az, ezzel működik. Amit ti alkottok és amit ezzel elértek, az teljesen hasonló. Miért olyan meglepő ez? Meritek hinni vagy sem, ehhez kell alkalmazkodni.
Összeállította: Kotányi Ottó
|
