|
A TESTETÖLTÉS
Részlet a Mai kor vallása című kötetből
Minden élet, minden fájdalom, minden megpróbáltatás, minden öröm és szeretet az örökkévaló Isten ajándéka. Neki ajánljunk fel mindent, mert Ő tud és lát mindeneket. Nem feledkezik meg a szenvedőkről, és nem utasítja el magától az örömtől hálálkodót. …
A Föld nem a jólét, nem a dőzsölés, nem a mulatság, de nem is a szenvedés és jajok hazája, hanem a szeretet iskolája. Ide kell jönni a szellemeknek, hogy szeretetet tanuljanak. Azért kell emberi testet ölteniük, hogy ezzel az egyenruhával ellátva közeledhessenek egymáshoz, akiket érzéseik, gondolkozásuk, eszméik nagyon messze elválasztanak egymástól a szellemvilágban.
Mi a célja földi életünknek
Ha végig tekintjük a földi életet, nem talál lelkünk egy nyugvópontot sem, hol az időt meg szeretné állítani, és az örökéletet arra az egy pontra kívánná felépíteni. Ez azért van, mert teljes megelégedés és boldogság itt a Földön fel nem található, el nem érhető. De hisz akkor miért vagyunk a Földön? Mi célja van az életnek, és a szenvedésnek itt? Kérdezd kedves földi testvérem. Az, hogy tanulj és dolgozzál! Tanuld meg a mások hibái iránt való elnézést, a szeretetben gyakorold magad, vagyis benne munkálkodjál, hogy egyszer, ha mindent megtanultál és elvégeztél, egy más, egy szebb hazában tovább fejlődj!
Hát lehet szeretet tanulni? Hiszen azt érezni lehet csak, kérdezed kedves földi testvérem. Én azt mondom, aki érzi, annak nem kell tanulni; de milyen kevesen vannak akik érzik, mert a legtöbb ember még nincs mesz-szebb a tanulásban az önszeretetnél. Ezeknek tanulni kell, még pedig erősen, hogy az áldozatkész testvéri szeretetet elsajátíthassák, és abban munkálkodjanak. Mert a szeretetnek szorgalmasan kell munkálkodni, hogy ez a szenvedések hazája egykor paradicsommá váljék a rajta testet öltött szellemek (emberek) részére.
Ez a hivatása a Földnek, erre készül ő, a nagy menyegzőre, amikor megtisztulva, felmelegedve, kifejlődve a szeretet által befogadhatja azokat a munkásokat, akik akkorra már fényes, menyegzői ruhában várják Urukat, Királyukat, hogy vele megkezdhessék a szeretet gyümölcsét élvezni.
Addig sokat kell tanulni és dolgozni, mert az élet kötelességeket szabott eléd, és azoknak meg kell felelni. Első és fő kötelessége az embernek az, hogy kutassa, keresse mindennek az okát, mindennek a célját, mert tudnivaló, hogy ok és cél nélkül semmi sem létezhetik, semmi felesleges nincs a mindenség nagy tárházában.
A kutatás rávezeti az embereket a gondolkozásra, a gondolkozás az eredményre. Nem nagy fáradság ez, és vele azt az igazi gazdagságot szerzi meg az ember, mely senkitől el nem vétetik, t.i. a meggyőződést.
Eljutni az igazságig
A kutató nem állhat meg a felszínre hozott igazság mellett, hanem az igazság mélyét keresi, hátha talál még ott a mélységben több ilyen fényes gyöngyöt, ragyogó igazságot, ami egész sort betölt, és a Napnál fényesebben bizonyít.
Egy ilyen igazság az, amikor a szenvedő földi ember az ő szenvedésében megnyugodva, Isten akaratában vetett hittel várja a szenvedései végét. Drágagyöngyöt szorongat lelkében az ilyen, mert ezt az ő nagy hite termette. De ez csak az övé, ha másnak mutatja, lekicsinylik, értéknélkülinek, sőt hamisnak mondják, mert származását nem ismerik, nem kutathatnak utána.
Amikor Isten akaratában megnyugvó szenvedő testvérünk igazságát vizsgáljuk, bizony ráismerünk benne az igazgyöngyre, és ráismerünk mennyei származására. Mert a kutatás rávezeti az embert arra a következtetésre, hogy ha cél és ok nélkül semmi sincs, akkor ennek a szenvedésnek is kell, hogy oka és célja legyen, és mivel a szenvedés nem a kellemes érzésekhez tartozik, tehát csakis büntetés kell, hogy legyen; ha pedig büntetés, úgy bizonyára a bűn is megtörtént. Ha a bűn szenvedést eredményez, úgy ez nem lehet jó, mert a jó csak jót eredményezhet, soha rosszat, bár a külső körülmények azt mutatják is.
A szenvedés szerepe
Tehát ha a szenvedés megvan, a bűn is meg kell, hogy legyen valahol a múltban. De ha a szenvedő semmiképpen nem tud olyan számottevő nagy bűnt találni életében, ami őt erre a nagy szenvedésre érdemessé tehette volna, vajon erős hit nélkül mi lesz belőle? – Kételkedő!
A szenvedések megrendítik Isten jóságába és igazságosságába vetett hitét, és kételkedik, mert láta, hogy nálánál rosszabbak szenvedések nélkül élik át az életet, sőt még a rosszaság mintha segítené is őket, míg az ő sorsa a fájdalom. Mintha csak egyenesen a vak véletlen, a kíméletlen sors őt választotta volna ki áldozatul. De miért? Hiszen ő nem vétett oly nagyot, mint a másik, aki a sorsnak dédelgetett kedvence!
Kedves testvérem, a sors nem vak, és véletlen nem létezik. A mennyei Atya él, uralkodik a világok felett, és Ő intéz mindent a legnagyobb pontossággal. Mind a sors, mind a véletlen az Ő akaratát szolgálják, és akár mosolyog, akár beborul feletted az égbolt, Isten egyformán jóságos, szerető Atyád neked, mert az igazság és a szeretet.
Amikor vihar tombol feletted, lelked rettegéssel lesz tele; félve húzódsz meg egy kis meleg helyen, míg a vihar eláll, s ha elállt, élvezettel szívod be a felfrissült és megújult természet kiáradását, és elfelejted a rettegést, mert kárpótol a gyönyörűség.
Azért ha szenvedést hoz neked az élet, fogadd úgy, mint Isten ajándékát, amely módot nyújt neked lelked tisztításához, mert bizonyosan rászorult a tisztításra.
Ha ebben az életben nem találsz rá megfelelő bűnt, úgy egy más létezésben vethetted el azt a magot, amely most ezt a keserű ízű gyümölcsöt termi neked. Fogyaszd el ezt a keserű gyümölcsöt kedves testvérem Istenbe vetett hittel és bizalommal, mert ez tisztítja meg lelkedet attól a szennytől, amivel a bűn bemocskolta.
Minden élet egy előbbi élet következménye; minden létezés egy másiknak a folytatása. Mert ne higgyétek, hogy a mennyei Atya ártatlanul büntetné szeretett gyermekeit, akiket halhatatlan szellemével ajándékozott meg, és akiknek szabad akaratot és ítélő képességet adott, hogy a jót a rossztól megkülönböztetni tudják, a jót követhessék, a rosszat pedig elhagyhassák.
És mégis mit tesznek? Sok rosszat és nagyon kevés jót. Ezért kell szenvedni, ezért kell nélkülözni, hogy az ember ébredjen fel és gondolkozzon a saját sorsa felett. Hogyha képes az örökkévaló Istenségben hinni, és a világtestek évmilliókkal előbbi létezésében, kell, hogy higgyen a szellem örökkévaló életében is, mert mindennek oka és célja van.
Ha az ember csak azért élne, hogy egy rövid ideig a Földet díszítse vagy éktelenítse, nem volna célja az életnek. De mivel van célja, tehát kell, hogy ez a cél egyszer elérhető is legyen!
Létezésünk oka: Isten végtelen szeretete. Célja: a javulás, haladás, tökéletesedés és boldogság elérése. Egy emberélet olya pillanatnyi rövid, hogy a halandó alig ér rá feleszmélni, vajon hol, mikor folytathatja a megkezdett haladást, ha a halál végérvényesen pontot tesz a testi létezés után? De cél nélkül nincs semmi, így tehát a halál, mint megsemmisülés nem létezik. Az élet folytatódik tovább, megszakítás nélkül, más alakban, más körülmények között, de mindenkor a cél könnyebb elérésére leg-alkalmasabb módon.
Megérteni Isten szeretet törvényét
Kedves testvérem! Ti még nem ismerhetitek Istent, a nagy Istent; nem tudhatjátok szeretni sem, mert nem értitek meg Őt, nem értitek meg az Ő nagy törvényét, a szeretetet. Magatokat sem ismeritek, rendeltetéseteket sem, mert vagy túl nagy fontosságot tulajdonítotok magatoknak, vagy szerénységből éppen semmit. Egyik sem helyes. Ismerjétek meg magatokat, rendeltetéseteket, munkátokat, és meg fogjátok ismerni magatokban Isten gyermekét, az Ő apró szikrácskáját, akinek rendeltetése, hogy a nagy fény felé törekedjen, és abba bele olvadjon. Meg fogjátok a magatok munkáiról, a kicsinyről, a parányiról ismerni azt a nagy munkát, melyet a nagy összesség végez.
Micsoda egy csepp víz? Semmi! De összetapadva, egymásba olvadva, óriási tömeget alkot, és lám, mily kikutathatatlan mélységet tölt be a tenger vize. Az ember is ilyen csepp víz. De ha az összetartozás és szeretet érzése eggyé olvassza a nagy egésszel, kiszámíthatatlan nagy eredményeket képes elérni.
A földi élet tantárgya a szeretet, tanítja az alkalom, vagyis a sors: a testvérek iránti kötelesség betöltése, a lélek tisztítása pedig a munka. Isten a boldogság utáni vágyat meghagyta, és ezért harcol a legtöbb, hogy elnyerhesse. Ez kötelessége is minden embernek. Isten az utakat és módokat is megmutatta, amelyekkel el lehet érni. De az emberek éppen ezen utakat és módokat nem akarják keresni: éppen ez ellenkezik az ő megszokott módjukkal, mert nem akarnak sem tanulni, sem munkálkodni, és így kénytelenek magukat a sorstól vezettetni, ahelyett, hogy ők vezetnék a sorsot. Mert azt is lehet, mivel mint mondám, véletlen nincs.
A törvény öntudatosan működik: sehol semmi felesleges vagy kivetnivaló nincs. Ez a törvény Isten akarata, a szeretet törvénye. Jó ezt tanulmányozni, ebben munkálkodni, mert a sors így nem oly rémes, a szerencsétlenség nem olyan borzasztó. Még a szenvedés is édes megnyugvást terem. A halál, a sír nem a félelmek királya, mely szerintetek elsöpör minden szépet és jót. Ez a törvény megbékéltet ama szörnnyel is, megenyhül lelked, megnyugszik szíved, mert ez a szál, amit ti életnek neveztek, nincs elszakítva a sírnál, csak egy csomót kötsz rá és folytatod tovább. Ez a szál elkísér téged arra a helyre is, melytől legjobban féltél: amelyet eddig hidegnek, kietlennel gondoltál, és ott nem sejtett gyönyörökre találsz.
Én egy kis tükröt akarok most eléd tartani, nézz bele, és amit benne látsz, gondolkozz azon. Megérdemli, hogy gondolkozzál fölötte, mert megtalálod benne a jelenlegi földi életedre, és a jövő életedben elfoglalandó helyzetedre nézve a magyarázatot és útmutatást. Majd mindenki talál benne valamit, mely az ő életére hasonlít, vagy a körülmények hasonlítanak. Kevés eltéréssel ki-ki könnyen kitalálhatja, hogy egyik-másik mag milyen ízű gyümölcsöt terem a jövő életben. Vagy aki már a gyümölcsöt fogyasztja, könnyen ráismer az ízéről a magjára, vagyis következményeire, a bűnre.
Most áttérek a te életedre. Elmegyek messze a múltba, és te velem jössz, elkísérsz kedves gyermekem. Rég letűnt idők kedves és kellemetlen óráit fogom elmondani neked, amiről te nem tudsz. Hogy is tudnál, mikor a szálat születésedtől fogva látod csak húzódni, pedig sok csomót kötöttél te már arra a szálra, mióta az Úr az életre elhívott.
Én csak a rendes javulási időtől számítottam össze, amit az Úr engedelmével és akaratával nekem tudtomra adtak. Megmutatlak a világnak, mert szép vagy lelkileg. Érdemes hogy megnézzenek, és az utat utánad végig járjak, amit te megjártál, és még járnod kell. Mert megállás a természetben egy pillanatra sincs. Haladni kell, akár előre, akár hátra. Te előre fogsz menni, mert megérezted a vonzást az örök szép, az örök igazság és az örök szeretet felé.
Az újra testetöltés
Most elmegyünk messze a múltba. Ne félj, ne rettegj, én veled vagyok. Előhívjuk a múltnak minden eseményeit, megvizsgáljuk a szeretet fényénél és meglátjuk: mi az igaz, mi a hamis? Megbírálhatja a világ is, mert Isten már kimondotta az ítéletet. Egy későkor is okulhat a te életedből, mert nem mindennapi dolog, ha valami végig tekinthet évszázados küzdést és haladást.
Megmondom mi a célom. Az, hogy az emberek higgyenek az újratestetöltés tanában, hogy tisztán, világosan lássanak, és vonják le belőle a tanúságot. Isten jósága és szeretete nem akarja a bűnös lélek örök kárhozatát; ez ellenkeznék az Ő örök igazságával. Ha elbukott, megengedi, hogy újra felemelkedhessen, és végre mégis megtalálhassa üdvösségét.
Elvezetlek egy királyi palotába, és te látsz ott egy valakit ülni, és az te vagy. Irigyelt szépség, hatalmas asszony, és te tudatában vagy mind ennek. Érzed a népek felett uralkodók minden gőgjét és büszkeségét. Vérrel van átitatva a trón lépcsője, véres a korona a fejeden, mert nem igaz úton jutottál hozzá. Átok és elkeseredés van nyomában, ha rendelkezel. Ki van a szemed sírva, de nem a bánattól, hanem a ki nem elégített bosszúvágytól. És – jön a halál. Félsz, rettegsz, minden szenteket, és Istent is hiába hívod, mert messze vagy te Tőle.
Most megállok és kérdem a világot, ki volt ez az asszony? Azt mondja rá: egy uralkodó lehetett és joggal tette, amit tett, mert uralkodói vérből származott. Magas családfája és nevelése tették azzá, ami lett belőle. Én azt mondom: nem, hanem Isten kegyelme azért küldte őt, hogy a népek sanyargatva legyenek általa, és az égi uralkodót keressék. Mert ha csupa jó uralkodók volnának, nem gondolnának Istenre és az Ő szeretet-törvényére.
|
