A TÚLVILÁG
Az ember elérkezik egy bizonyos határhoz,
jobbról eltávolodott, balról megállott,
a középút nyitva volt mindenkinek,
az vitt az egyenes isteni összeköttetéshez,
határa van a gyönyörűségnek, világ-
tapasztalattal járó megelégedésnek,
határa van az itt maradásnak
(rokonoktól való elválásnak)
testünkkel járó fáradozásnak
amikor a fáradság a testünkre esik
s a test nyugalom után kívánkozik,
elszáll a lélek, a más világba
belekapcsolódik, hogy tovább éljen
az Isten kegyelmében,
a nagyvilág ismeretlenségében:
a távozót ne sirassátok,
rokonok ne búsuljatok,
meglepő gyönyör az élet folytatása,
szélesebb látókör az új élet adománya.
Csontváry Kosztka Tivadar
|