|
A LÁTHATÓ ÉS A LÁTHATATLAN EMBER
Az alábbiakban, az aktualitásuk okán, az Amerikában munkálkodó magyar szellemi közösségben elhangzott két tanítást adunk közre.
Zita médium által 2011. október 30.
Az én Atyám Istenem nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim.
Akár hiszi az ember, akár nem, van egy látható, és van egy láthatatlan világ. Van egy látható és van egy láthatatlan ember. Az is igaz, hogy aki látható, az sok esetben láthatatlanná szeretne válni.
Tény azonban az, hogy minden mindnyájunk teremtőjéből, Istenből indul ki, Aki láthatatlan. Nemcsak a mélyre bukott emberek előtt láthatatlan, hanem nagyon sok esetben a láthatatlan világban élők előtt is láthatatlan. Ugyanis teremtő Istenünk csak ritkán, és csak az Általa kiválasztottaknak mutatja meg időnként magát.
A régi zsidóknak azért volt tiltva, hogy faragott képeket csináljanak Isten hasonlatosságáról, mert még aki látta Istent, az sem tudna soha teljes, a valóságnak megfelelő, tökéletes képet adni az ő Atyjáról, Istenéről. Mennyivel kevésbé lenne erre képes az, aki soha, vagy eonok óta nem látta Őt.
Különben is Isten az ősvilágosságban mutatja meg magát. Tehát akik látták mindnyájunk Teremtőjét, azok ettől a fényözöntől, az ősvilágosság hihetetlenül vakító fényétől képtelenek Istent egy bizonyos formában látni. Mint minden életnek, és az egész teremtett világmindenségnek Ő a kiindulópontja és központja, az Ő ritkán és pillanatokig tartó megpillantása is nagyon távol esik mindattól, ami a mi Atyánk, Istenünk a maga valóságában.
Mivel Isten is hármas lény: szellem, erő és anyag, ezért ritkán, de a tökéletességre eljutott teremtmények számára néha látható, a többség számára azonban - így mondjuk - a láthatatlan világba burkolja magát. Mivel a láthatatlan Isten teremtett mindent, és minden a láthatatlanból ered, ebből adódóan a láthatatlan Teremtő, és ez a láthatatlan világ létezik és van. Isten a forrása az életnek és mindennek, ami jó létezik, annak is, ami a világban a test burkában lévő teremtmények részére látható, érzékelhető és megfogható. Így hát az embereknek, ha tetszik, ha nem, el kellene fogadniuk a tényt és a valóságot erről a láthatatlan világról.
A valóság és az igazság nem mindig azonos egymással itt a bukott, anyagi világokon, mert itt a bukottak részére valóságként jelenik meg az is, ami a bukás által jött létre. De ez a "valóság", ami a bűnnek produktuma, nem azonos az isteni igazsággal.
Mindaz, ami a bukás által létrejött itt a bukottak világában, a változások világában, az van, de csak bizonyos ideig. Ez, hogy bizonyos ideig, amíg fel nem tisztulnak, hozta létre az időt, nemcsak mint sémát, hanem mint érzékelhető valóságot is a földi ember számára. Így az ember érzékeli az időt és annak múlását. Ezt viszont a Földön és minden bukott anyagi világon tapasztalható változások hozzák létre. Ezért hívjuk ezeket a világokat a változások világainak, ahol a változás mindenben megfigyelhető: a külsőben, a belsőben, a természeti világban, a romlásban, a fejlődésben egyaránt, de az ember bölcső és koporsó közé zárt rövid életszakaszaiban is.
Ezt az évszakok, az időjárás változásában is érzékeli az ember, de érzékelnie kell a szervezetében, illetve a külső megjelenési formájában végbemenő változásokban is. Érzékelni kell a napfelkeltétől a napnyugtáig, a nappali világosságban és az éjszakaii sötétségben, és érzékelnie kell az elvetett mag kikelésében, növekedésében, és termés beérésében is.
A magot előbb kell vetni, és csak azután lehet aratni. Ha jó magot ve-tett, akkor megtelnek csűrjei boldogító eredményekkel, ha viszont konkolyt vetett, akkor nyilvánvalóan konkolyt fog aratni, amit el kell égetni. Tehát egy más formát kell adni annak, ugyanis az anyag nem semmisül meg, csak átalakul. Ez természeti törvény.
Az ember szeme előtt az időben lejátszódó események nyilvánvalóvá teszik, ami történik, de nem teszi nyilvánvalóvá, hogy honnan jön és végezetül hova tűnik el, mivé válik. De mint mondom, ami teremtetett, az soha meg nem semmisíthető, hiszen a teremtés kezdete és kiinduló pontja maga Isten, és mivel Isten örökéletű, mindaz, amit létrehozott, örökké él, fentálló valóság. Meg nem semmisíthető, csak tisztulási folyamattal, égési vagy egyéb kémiai folyamatokkal át lehet alakítani, meg lehet változtatni, lazábbá lehet tenni annak szerkezetét, sőt szellemesíteni lehet és kell is. Azonban a benne rejlő tiszta erőmennyiség, ami ilyenkor felszabadul, már magasabb célok érdekében is felhasználható.
Igen, van egy látható és egy láthatatlan ember. A látható ember külseje is változik, bár lassan, mert az anyag változási folyamatai hihetetlenül lassúak. Ez a változás is mindig a szerint megy végbe, hogy a benső, a láthatatlan ember lelkivilágában, milyen szellemi, lelki folyamatok játszódnak le, és ezek a belső folyamatok ezt a láthatatlan embert szellemi szempontból értékesebbé vagy értéktelenebbé teszik-e.
Ezt a mérést, ezt a mérlegelést az igazság törvénye végzi el a láthatatlan emberen. Az igazság törvénye mindent hajszálpontosan számontart. Egy ideig csak számon tartja, felfűzi az élet eseményeit a történések szálára, de miután egy-egy élet lezárul, megméri azt az igazság mérlegén, és pontos kimutatást ad arról, hogy ez a láthatatlan ember, ezalatt a Földön töltött rövidebb vagy hosszabb idő alatt, miként sáfárkodott, hogyan és mit hozott létre.
A látható ember szereti kirakatba helyezni mindazt, ami szerinte benne értékes, és azzal - így gondolja - érdemes dicsekedni, és másokban irigységet kelteni. Azt azonban figyelmen kívül hagyja, hogy amikor ezeket az úgynevezett erényeit kirakja a kirakatba, azokhoz az emberi én gyarlóságai is hozzátapadnak. Az ezeket szemlélő, és jó emberismerettel rendelkezők aztán ezeket a hozzátapadt értéktelenségeket is észreveszik.
Persze ahhoz, hogy valaki jó emberismerő legyen sok mindenen kellett átmennie úgy, hogy mindig figyelt, éber volt és szemlélt. Nem azt figyelte, hogy a másikat miért ítélhetne el, hanem a látottak nyomán a saját lelkében zajló folyamatokat is. Így a helyes önismerethez jutva már könnyen felismeri a másik ember természetét, hogy abban mi a talmi, a hamis, és a képmutatás.
Ugyanez vonatkozik a beszédre is. Éppen ezért bölcsebb dolog hallgatni, hisz közmondástok szerint is hallgatni arany. Ugyanis a fecsegéssel kijön az emberből ostobasága, hazudozása, kellemetlenkedése, bántó, rossz szándéka, pletykálkodása, mások elítélése, és így tulajdonképpen önmagáról állít ki bizonyítványt. Úgyszintén rossz bizonyítványt állít ki magáról az az ember is, aki olyan dolgokkal akar dicsekedni, amikhez a gyarlóságai, fogyatékosságai is hozzátapadnak.
A láthatatlan ember nagyon komplikált; a bűn tette azzá, és rengeteg mindent kell szétválogatnia, elhagynia, hogy egyszerűbbé váljék. A szó, a beszéd tulajdonképpen megtestesülése a láthatatlan emberben lezajló folyamatoknak, gondolatoknak, érzéseknek. Ezért mondja az Írás az Úrról, hogy Benne az Ige testté lett. Vagyis amikor az Úr az Igét, az isteni lényeget szólta, akkor tulajdonképpen az ember által érzékelhető szavak köntöst adtak arra, ami benne, mint jó és csodálatos jelen volt, amit a Teremtőből, mint Isten Fia merített. Az Emberfia egyszerű, érthető szavakkal elmondta a legtöbbet, amit elmondani lehet a Teremtőről, és az Általa megalkotott láthatatlan világról.
A látható világokat sem képes felmérni az ember, még a mai csillagászaitok sem, hiába gondolnak oly sokat magukról. Kevesebb az ismeretük a benső lényegről, azokról a naprendszerekről, azokról a távoli bolygókról, amelyeket ma már csillagvizsgáló eszközeikkel bemérni, felmérni, felfedezni képesek. Annak ellenére, hogy egész életüket erre szánják, ezekről az anyagi világokról, amik az égboltot éjszakánként, mint ragyogó csillagok népesítik be, nincsenek még nekik sem a valóságnak megfelelő ismereteik, pontos matematikai számításaik.
A benső lényegről, ami ezeket a csillagokat, bolygókat élteti, és az ott élők életéről pedig pláne nincsenek. De hogy is lennének, amikor az ember önmagát sem ismeri! Nem ismeri ezt a láthatatlan embert, aki benne él akarat erejével, szándékkal, vágyakkal, tudásával, vagy tudatlanságával önmagát illetően. És ismeri-e a múltját, vagy tud-e valamit az elkövetkezendő jövőjéről? Tudja-e egyáltalán, hogy ma mit és miért cselekszik? Ha tudná, nem mondta volna az Úr Jézus a kereszten, hogy "Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek".
Ez nem csak az abban a korban élő, ott tartózkodó néhány ezer emberre vonatkozott, hanem vonatkozik ez minden idők emberére, vallástól függetlenül, az utolsó idők emberére is. Mert a legtöbb ember nem tudja, mit cselekszik. Számtalanszor azt hiszi, hogy a legjobbat teszi, az eredmény pedig nem azt bizonyítja, sőt egészen mást mutat. Legtöbbször bizonytalan abban is, hogy amit megtenni szándékozik, az vajon úgy jó lesz-e? Abból az jön-e ki, amit vár, amit szeretne, hogy bekövetkezzék?
Régi filmtörténet szerint, az ember valamilyen erős vegyi folyadékot ivott, hogy láthatatlanná váljék. Vajon miért hiszi, és miért gondolja, hogy ennek a fizikai testnek kell láthatatlanná válnia? Azért testvéreim, mert a gonosz dolgok megtételéhez szeretne láthatatlanná válni. Nem szeretné, ha az általa kitervelt rossz netán az ő a családja, csoportja nevéhez fűződne. Ugyanis érzi, hogy szándékai nem tiszták, és tetteinek súlyos következmé-nyét nem akarja magára vállalni, és nem szeretné azt sem, ha megtudnák róla embertársai, hogy azok elindítója vagy haszonélvezője ő volt. Tehát láthatatlan akar maradni.
Ha szemügyre veszitek, hogy mi megy végbe ebben a világban, különösen most az utolsó időkben, de már ezt megelőzőleg is, láthatjátok, hogy a tényleges hatalom mindenkor frontembereivel, bábkormányokkal vitette véghez hátsó szándékait, nehogy nyilvánvalóvá váljék, ki is a tulajdonképpeni irányítója az eseményeknek. Ugyanis tisztában vannak azzal, hogy népek, nemzetek kihasználása, kirablása az emberekre nézve káros következményekkel járhat, ezért azzal, hogy láthatatlanok maradnak, a felelősség másokra hárul.
Annak ellenére, hogy az öt világvallás, és főként a keresztény vallás alapját az Úr Jézus Krisztus evangéliuma képezte, a híveknek az Úr igéit emberi igazságokkal elegyítve adták és adják ma is. Ami a testi embernek kellemetlen volt, azt egyszerűen kihagyták, átírták, vagy megmásították Krisztus evangéliumában, így a láthatatlan ember elesett bizonyos szellemi tápláléktól.
Mindez az első keresztények utáni időkben, a keresztényüldözést követően történt, amikor a kereszténység államvallássá let. Ekkor már az egyház is részesült a világi hatalomból, és ezzel a hatalommal való visszaélés veszélye is állandósult az egyházban. Így aztán a szent iratok - az eredetiekhez viszonyítva - már megcsonkítva jutottak el a későbbi századokban, vagy az elmúlt kétezer évben élő emberekhez.
A látható ember ezáltal felduzzadt a politikában, a gazdasági életben, a társadalmakban, nemcsak egy-egy világhatalmat bitorló országban, államban vagy birodalomban, hanem az egyházaknál is, ahol hihetetlen fontosságú lett volna, hogy a láthatatlan ember megerősödjön, mert akkor ez a láthatatlan ember tudott volna uralmat venni és uralmat gyakorolni, nem mások, hanem az önmaga testi énje felett. Ez elmaradt, és azért ilyen ez a mai világ, mint amilyen.
Elérkeztek ahhoz a ponthoz, hogy már azt sem igen hiszik el, hogy az embernek halhatatlan lelke van, és, hogy ez a földi élet nem arra adatott, hogy tobzódjon az ember a szenvedélyekben, az édes életben, a kellemes időtöltésben, hanem azért adatott, hogy megtérjen és éljen, vagyis, hogy ez a láthatatlan ember megerősödjön, és megerősödve uralmat vegyen a látható ember felett.
A Földön mind az egyéneknél, mind a háttérhatalomnál, mindig valami hátsó szándék húzódik meg. Ez a hátsó szándék nem más, mint a hárítás. Elhárítani magától a kellemetlent, a rosszat, és annak következményét, a felelősségre vonást, és helyette az önzéstől indíttatva megszerezni mindent, ami a testi embernek hatalmat, és ebből adódóan hihetetlen biztonságérzetet ad.
Ezt a biztonságérzetet annak árán szerzik meg maguknak, hogy a töb-biek életlehetőségeit, életkörülményeit ellehetetlenítik, az őszinte, igaz tudás megszerzésének lehetőségét beszűkítik, ezáltal bizonytalanná teszik a jövőt számukra. Ők meg nagy bizonyossággal vallják, hogy egy életed van ember, most használd ki a napot! Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy ebben a rövid életben jól élj, mindened meglegyen, a rabszolganép pedig térden állva, véres verejtékkel dolgozva, szolgáljon téged, és ha kell, az általad indított háborúkban életüket adják érdekedben.
De mivel tagadja a test halála utáni életet, tagadja a láthatatlan világ lé-tezését, tagadja még Isten létezését is, ezért - bár ez egy óríási tévedés - nem hisz az elszámolásban sem. Azt gondolja, ha a Földön megússza az elszámoltatást, akkor utána nincs semmi, amitől félnie kellene, mert a nihilben hisz. Tehát nem kell félnie semmitől mindaddig, amíg hatalmon maradhat, mindaddig, amíg gonosz szándékait fel nem ismerik, és fel nem fedik.
Ezért kellenek nekik mozgatható bábok az előtérben. Ezért kell magának az ilyen egyénnek a hazugsághoz, a képmutatáshoz, a kendőzéshez, a mások megrágalmazásához, mások jó hírnevének tönkretételéhez folya-modnia, hogy a bizalom ne azokban legyen, akikben igazán bízhatnának az emberek, ne azokra bízzák értékeiket, hanem rá.
Hisz a világ fejedelmének ez a gonosz lelkületű ember, ez a hatalom adja az erőt. Gondoljatok csak bele, hogy még a mi Urunk Jézus Krisztust is, Aki a legmagasabbról jött, Aki a legtisztább volt, amikor a pusztába vonult, hogy küldetéséhez megerősítse magát, megkísértette e világ fejedelme. Mit mondott Neki? "Az egész világot neked adom, ha leborulva imádsz engem!"
Igen, erről van itt szó. Tulajdonképpen ez a szándéka a hatalomnak is, hogy a jószándékú, lelke tisztításán fáradozó lelki embert eltérítse a jónak szolgálatától, és megkövetelné, hogy mindenki leborulva imádja, nem személy szerint Őt, hanem e világ fejedelmét.
Káin és Ábel esete is azt mutatja be, hogy a testi ember: Káin miként kerekedik az Isten előtt kedves szellemi ember: Ábel fölé. Míg az Úr elfogadja Ábel áldozatát, addig Káinét nem. Ez haragra indítja Káint, aki megöli testvérét, mert nem volt képes háttérbe szorítani az önző, a szőrös szívű testi embert. Amikor azonban testvért említek, ezalatt nehogy szellemi testvériséget értsetek, mert itt a vér szaváról, a vér szerinti testvériségről van szó. A mi Urunk Jézus Krisztus is a szellemi testvériséget ajánlja fel a Föld lakóinak, amikor életét adja minden bukottért.
A szellemi összetartozás olyan eszme, ami nincs átitatva az ellentéttől. Az eszmei testvériség minőségileg az életben hatalmas változásokat hozhat létre. A testi ember úgy hiszi, és van is némi igaza, hogy a többségben az erő. "Minél többen vagyunk, annál biztosabb, hogy célba érünk" -mondják. De a testi ember törekvései és céljai időlegesek.
Tegyük fel, hogy egy közös cél érdekében létrehoznak egy csoportosulást, de amikor azt elérték, azután már egyéni érdekek is az előtérbe jutnak, amelyek arra sarkalnak egyeseket, hogy a többitől elszakadva, saját igényük szerint rövidebb úton, ha kell hamis módszerekkel, csalással érjék el céljukat, ami később a csoport széthullásához vezet. Mindez a tömeglélek testies beállítottságát, és megbízhatatlan voltát bizonyítja.
A láthatatlan énről, a láthatatlan emberről a tömegléleknek fogalma sincs. A tömeg erői ugyan mozgósíthatók, de még ha a cél azonos is, hosszú távon nem összehangolható, nem tudnak egységesen úgy fellépni, hogy annak jóra változtató hatása lenne.
Ha valami eredmény létrejön, az többnyire abból adódik, hogy amitől szabadulni akarnak, az akár jó, akár rossz, az attól való szabadulás vágya hajtja őket. Amikor ez megtörténik, akkor győztünk! - ordítja a tömeg, mert azt hiszi, hogy elérte a célját. Nem egyszer csak ez után jön rá az értelmesebbje, hogy csöbörből vödörbe jutottak, már nincs kiút, és már az sincs, ami addig még volt, mert azt is eltékozolták, vagy az ügyeskedők ellopták.
A szellemi ember azonban mielőtt cselekszik, végig gondolja, amit tenni akar, hogy annak van-e értelme, és hogy annak mi lesz a következménye. Lehet, hogy a jó következményeket a világ fejedelme elbuktatja, de akkor is a szellemi ember győzött, mert minden piciny jó, amivel az ember felveszi a küzdelmet az ellentéttel szemben, az a részére, és az ügy érdekében is jó eredményt hoz. Még akkor is így van, ha ebben a felfordult, rosszal telített világban ez a jó eredmény most nem mutatkozik.
A valóság az, hogy a szellemi ember egyéniség. A Krisztus útjára tért, az igazságot élő ember nagy többlettel rendelkezik a testi emberrel szemben, mert világosabban látja az összefüggéseket, a következményeket, az életében való változtatások szükségességét. Ennek ellenére földi értelemben mégis lemarad, mert nem vet be olyan eszközöket és fegyvereket az anyagiak megszerzés érdekében, mint amit a testi ember bevet a győzelem érdekében. Tehát földi értelemben pillanatnyilag lehet ő a nyertes, de valójában az ítéletkor hihetetlenül nagy veszteséget mutat ki számára az igazság törvénye.
Ezért nem az a fontos, hogy az ember ezt a földi életet tartsa végleges otthonának, és itt akarjon jól élni, hisz ez mulandó, változó, és ha akar, ha nem, meg kell halnia. Ebből adódóan nem érdemes az embernek a testi énjének mindent megszerezni, hanem újra és újra gondolnia kell mindennapon, de különösen így halottak napja táján, hogy a földi élet mulandó. Egyszer innen távoznia kell, és nem mindegy, hogy földi életének évtizedei alatt mit cselekedett, mit beszélt, mit engedett meg magának. Egyáltalán nem mindegy!
És az sem mindegy, hogy milyen értékeket gyűjtött magának. Olyat, amit a rozsda megemészt, és a moly megrág, vagy olyat, ami örökértékű, örökkévaló, az örökélet során bármikor, bárhol felhasználható a maga örömére, a maga boldogulása és boldogsága érdekében.
Azért jövünk közétek, hogy ezt a fejlődésre képes láthatatlan embert erősítsük meg bennetek, és bizonyságot szolgáltassunk néktek arról, hogy a láthatatlan világ létezik, hiszen onnan jövünk, onnan szólok én is hozzátok. A láthatatlan világ figyelme rajtatok van, ennek a láthatatlan világnak, így nekem is, veletek szemben elvárásaim vannak.
Azért jövünk ide, hogy ébresztgessünk benneteket, hogy éberek legyetek, koncentráljatok, figyeljetek, és mindent, ami a látókörötökbe kerül, akár itt, akár kint a világban, azt mérlegeljétek, a jót a rossztól meg tudjátok különböztetni, és a jót a láthatatlan lelketek érdekében felhasználjátok.
Fontos, hogy amikor a Földről eltávoztok, a láthatatlan világban ne a pokol bugyrai ömöljenek ki számotokra, hanem ott egy boldog, megelé-gedett állapot várjon rátok. Szükséges ezt átéreznetek, és amit tőlünk kaptatok, azt felhasználnotok az életetek hátralevő napjaiban, éveiben, lelketek üdvösségének elérése érdekében. Ezért gyűjtött ide össze benneteket az isteni Gondviselés a hitetlenség tarlójáról, hogy ennek lehetőségét a számotokra halálotok órájáig biztosítsa.
Gondolkodjatok el mindezen, az én Atyám, az én Istenem megvilágosító ereje által. Isten veletek!
A JELENKORI NÉPVÁNDORLÁSRÓL
Zita médium által 2017. december 25.
Ma is éppen úgy nagy a népvándorlás, mint Jézus születése idején. Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják meg birodalmában a népességet, így mindenkinek el kellett mennie oda, ahonnan családja származott. Ez viszont nagy kavarodást hozott létre, mivel az emberek sokasága kénytelen volt származása helyére vándorolni és ott tartózkodni, amíg bejegyzik őket. Ebben a népvándorlásban és zűrzavarban született meg a világ megváltója, a mi Urunk, a Jézus Krisztus, a megígért Messiás.
Ha megnézitek a világot, ugyanazt láthatjátok, mint akkor, sőt ma még nagyobb méretű a népvándorlás. Ennek különböző és több oka is van. Ez elsősorban az ellentét munkája, amely földi eszközei révén, az embereket pénzzel ellátva felhangolja arra, hogy mindenképpen abba az irányba igyekezzenek saját szülőhazájukat elhagyva, ahol még nyomokban megvan a kereszténység.
Ez főleg Európa országaiba irányul, hogy az európai kontinenst is meghódítsák annak a vallásnak, amely már teljesen eltorzult, és már a külsőben sem viseli magán még azokat az elemeket sem, amelyeket Mohamed, mint lényeges dolgokat a krisztusi tanból emelt át a Koránba.
Így napjaitokban már csakis a külső tényezőkre, és azt is tévesen alkalmazva, valamint önmagukban is meghasonulva, két, esetleg három ágra is bomolva, egymást is ellenségnek tekintve, rázúdulnak mindazokra az országokra, ahol még nyomokban fennáll a valós keresztény hit, és egyes lelkekben még a valós keresztény hit és reménység él.
Elindult a nagy népvándorlás azokról a területekről is, ahol nemcsak háborúk dúlnak, hanem nagy a szegényég és a nyomorúság. Mivel ez az időszak a materializmus kora, mindenki abba az irányba indul el, ahol anyagi szempontból a legjobb életlehetőség kínálkozik számára.
Sokan közülük úgy gondolják, hogy ott jobban boldogulhatnak, elfeledve, hogy minden anyagi jóért meg kellett, meg kellene ma is dolgozni, amihez viszont ma már az emberek többsége munka nélkül akar hozzájutni.
Továbbá egyre haragosabbak a természeti erők, sőt még haragosabbak lesznek, és egyre szaporodnak a természeti csapások is, aminek következtében egyes területekről rákényszerítik az embereket, hogy oda igyekezzenek, ahol mindazok a félelmetes és halált okozó természeti erők még nem a náluk tapasztalt mértékben tombolnak.
Mindenképpen és megállíthatatlanul egyre fokozódni fog a nagy népvándorlás, és az öt világvallás külső hitének összekeveredése is, hiszen a vallásokból már igen nagy százalékban hiányoznak azokat a benső értékek, amelyek egy-egy vallást igazán hitté kovácsoltak, és amiért az vallásnak volt nevezhető.
Az ilyen vallások mellett már nem is lesz érdemes hitvallást tenni, mert nem hordozzák azokat az erőket, ismereteket és a belső lényegeket, amelyek Krisztustól valók. Nem hordozzák a szeretetet és az igazságot. Nem hordozzák a valóságot, amely mélységének ismeretére, az idők végezetére mind az öt világvallásnak és híveinek el kellett volna jutnia.
Tulajdonképpen azért adatott a Krisztus utáni kétezer esztendő, hogy meglegyen a lehetőség arra, hogy az emberiség a megtérése által megmeneküljön a kárhozattól. Ezzel szemben egyre növelte rossz tulajdonságait, bűneit, ezért Szodoma és Gomora sorsára jut az emberek többsége.
De, akik tudják, hogy Jézus Krisztus az Úr, és elfogadják Őt mesterüknek, és minden akaraterejükkel azon vannak, hogy mélyére hatolhassanak az isteni igazságnak, ami Krisztus és a Szentlélek révén a világban van, és azt az igazságnak és szeretetnek megfelelően éljék, betöltsék, azoknak nyert ügyük van. És nyert ügyük lesz akkor is, amikor a népvándorlás már egészen tetőfokára hág, és az ég felhőiben eljő és megjelenik a hatalmas, a nagy, az erős Krisztus a fényben ragyogva az ég angyalaival.
Akkor már nem a kicsiny gyermeki testben mutatkozik meg az emberek világában az emberek sokasága előtt, hanem mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy Ő az, Aki itt járt, Ő most is él, és most mint ítélőbíró lép fel, igazságot szolgáltat jóknak és gonoszoknak egyaránt. Készüljön minden ember erre a már nagyon közel lévő időre lélekben és igazságban, térjen a mi Urunkon, Jézus Krisztuson keresztül az ő Atyjához, Istenéhez.
Ezek a népvándorlások egyre nagyobb káoszt és zavart fognak létrehozni a vallási tanok különböző értelmezéseiben is, és már csak pislákolva lehet látni azt a piciny, rövid időszakot, amikor a két alappillért összekötő hídra még egy pillanatra az emberek felléphetnek, hogy aztán onnan a magasságba emelkedjenek, vagy a mélységbe zuhanjanak. De Krisztus eszméje, igazsága, megbocsájtó kegyelme itt maradt közöttetek, meg kell tehát tenni mindent ahhoz, hogy bűnbocsánatban részesülhessetek. Ezzel töltsétek el a még hátralévő rövid kis időtöket.
|
