2006. III. negyedév
TARTALOMJEGYZÉK
A földi élet és a szellemi élet * Legyetek jók! * Tanít a szellemvilág
"Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal..." * Találkozás a szellemvilággal
Misztika * Körösi Csoma Sándor

      Az alábbiakban egy sokak által ismert, a földi életében pasztorál-pszichológiával foglalkozó pap két, médiumon át történt megszólalását adjuk közre. A névnek - a többször is kihangsúlyozott szellemi tanítások szerint - már nincs jelentősége, az csak emberi kíváncsiság lenne. Sokkal fontosabb a mondanivaló, a még így is tanító szeretet erőrezgése.

     "Isten áldásával érkeztem! Az Ő áldásával és szeretetének erejével szeretnék egy nagyon rövid közleményt átadni nektek. Hosszú életem során számtalanszor találkoztam olyan lelki problémákkal, melyek nekem is sok gondot okoztak. Pedig mindig a lehető legemeltebb lélekkel és segítőszándékkal, a legnagyobb szereteterővel kíséreltem intézni mindezeket, és mégis azt kellett tapasztaljam, hogy vannak olyan lelki hatások, amelyeket egy idő után már nehéz kivédeni. Van egy tanácsom. Amikor úgy érzitek, hogy nem indokolt a saját életetekben, hogy letörtek legyetek, vagy rossz hangulatotok legyen, és gyanítható, hogy halmazatban összegyűjtve a mások gondja nyom benneteket, tartsatok szünetet! Függetlenül attól, hogy esetleg vannak olyanok, akik szeretnének veletek beszélni, a gondjaikat elmondani és tanácsot kérni. Hogy mindent a legkedvezőbben, a legjobban és a legjobb erőkkel tudjatok intézni, ahhoz az szükséges, hogy ti magatok erősek legyetek, és biztosak a talpatokon. Ha gyengültök, másoknak a gondja, baja nyom le benneteket, előbb magatoknak kell megerősödni, mert a nélkül érdemlegesen úgysem tudtok semmi olyan jót adni, mint amilyet szeretnétek, és amelyet esetleg kitárt szívvel várnak tőletek. Ilyenkor valóban egy olyan tisztítási és tisztulási folyamaton kell átesnetek, amely a földi életetekben idővel jár, nem csak rászánással.
     Ha valóban az a célotok, hogy másoknak segítsetek, hogy másoknak a keresztjét is tudjátok hordozni - mert erről van szó! - a ti vállatoknak kell erősebbnek lennie. Időnként még Urunk is letette egy kicsit a keresztjét néhány másodpercre! Hogyne lehetne nektek is egy kis erőt gyűjteni, hogy továbbvigyétek, mind a magatokét, mind a másokét a dicsőség hegyére! Ezt szerettem volna elmondani, mert a saját tapasztalatom, és tudom, hogy ezzel lehet elérni egy egyenletesebb és igazán jó teljesítményt abban a feladatban, amelyet valamelyiktek esetleg felvállalt. Mert más a szórványos eset, mely adódhat mindenki életében, és más az, ha túl sokszor fordul elő, amikor vállaljátok a mások keresztjét vinni, ami sokszor nehezebb, mint a saját, erőgyűjtés nélkül meg különösen.
     Kedves gyermekeim, gondoljatok erre a néhány szóra, amit alkalmam volt átadni, és ami feltétlenül az épülésetekre szolgál. Még csak annyit hozzá: ahogyan rátok ügyeltem életemben, ahogyan foglalkoztam veletek, ahogyan szerettelek benneteket, és bizony hordoztam a ti kereszteteket is, úgy szeretném most is, amikor és amint alkalmam nyílik rá, hogy ne rogyjatok össze! Szeretettel búcsúzom, tartsatok mindig számon, mint szerető testvéri, baráti tanítótokat!"

     "Kedves barátaim, tanácsadó voltam, engedjétek meg, hogy tanácsadó lehessek most is. Körötökben, és általában ismerősök, barátok között sokszor felmerül az a kérdés, hogy akik vallásukat követik, nem kívánnak foglalkozni szellemi témákkal, mert ők azt hiszik, elég amit ott kapnak. Talán most egy kicsit furcsa, hogy tőlem ilyen magyarázatot kaptok, de a következőt kell hozzáfűznöm:
     Akinek hite, teljes bizodalma abban a vallásban van, melyet követ, ott a ti számotokra nincsen közlendő, mert akkor már csak rajta múlik, hogy a hitét követi-e, és úgy él-e valóban, ahogy a vallása tanítja. Egészen más az a helyzet, amellyel igen sokszor találkozhattok. Van, akinek nem elégséges, amit a vallása tanít, vagy azért, mert nem élte addig is, vagy mert titokban, mondhatni hangtalanul, a lelkében érzi, hogy valami többre és másra van szüksége. Ő már keresni kezd, neki már felhívhatjátok a figyelmét arra, hogy aki a szellemi tanításokkal kezd foglalkozni, és a dogmát kezdi már egy kicsit elhagyni, annak sokkalta inkább szükséges, hogy az általa újonnan felfedezett, és szinte mohón magába szívott új szellemi tanításokat a gyakorlatba helyezze át! Mert aki szellemi tanításokkal foglalkozik, és azt a gyakorlatba át nem teszi, több rosszat tesz magával, mintha megmaradt volna az általa félkezű és féllelkű vallási életben.
     Olyan esettel is találkozhattok, mert fogtok még találkozni, ahol teljességgel vallási képzés nélküli, minden erkölcsi tanítást mellőző nevelésben részesült emberek keresnek szellemi tanításokat. Sokkalta nehezebb a feladat, bár ővelük is foglalkoznotok kell, mégpedig azért, mert nekik szinte a teljes nihilből és a semmiből kell, hogy felépítsék azt, ami a másiknak már alapozva volt. Mind a két változatot, amelyet rátok bíz a Szellemi világ, - tehát akinek elégtelen az eddigi alapozása, a másik pedig, aki még semmiféle alapot nem kapott - nagyon óvatosan, és nagyon sok szeretettel kezeljétek. A lényeg mind a kettőnél az, hogy a szellemi tanításokban való hitet, bizalmat, bizonyosságot olyan erőssé kell fokozni, persze, csak ha ő azt keresi, ami már szinte rákészteti, rákényszeríti a hétköznapi életben való változtatásra, amikor már egész valóját annyira formálni kezdi, hogy a gyakorlatban is megmutatkozik, amit átadtok neki.
     A saját tapasztalatomból veszem és adom át nektek, milyen óriási jelentősége van a megbizonyosodás, a tanulás utáni megvalósításnak! Ha ez elmarad, abból bárki számára olyan lelki problémák és elferdülések keletkezhetnek, hogy akár el se kezdte volna a szellemi tanításokkal való foglalkozást, mert több rosszat, mint jót tesz neki. Az elhajlási lehetőségek szinte sokszorosak. Ezt jegyezzétek meg, nem a magatok, hanem azok számára, akik keresnek, és akiktől el nem zárhatjátok a szellemi tanításokat! De az igaz, hogy akiket mintegy a szárnyaitok alá vesztek, azokra gondolnotok kell, hol tartanak, néha megkérdezni őket, hogyan haladnak, mint ahogyan azt egy jó hitoktatónak és jó lelkipásztornak is ugyancsak meg kell tennie. Kicsiben, alapvetően ez nektek is feladatotok, ha tényleg indulni segíttek valakiket az úton!
     Rendkívül fontos ezeknek az induló lelkeknek az istápolása, és egyáltalán az indulása, amelyet nem egy esetben rátok bízunk. Mindig meg fogjátok érezni, meg fogjátok tudni, kivel szemben lehet olyan bizalmatok, hogy olyan anyagot, olyan tanítást adtok a kezébe, amely neki valóban hasznos, amellyel dolgozhat, és mi az, ami még nem való neki.
Egyvalamire felhívom a figyelmet! Van egy rejtett beépítettség, egy érzékenyített valami, egy olyan csodálatos érzékelő szerv, amellyel pontosan megérzitek, hogy a hozzátok forduló kérelmezők közül, sorjában kinek mit adhattok! Aki az "A"-t kéri, az az "A"-t kapja, a "B"-t még nem kaphatja meg, nem beszélve a "C"-ről! Lassú folyamatossággal, egy kis gondossággal elegendő egy találkozás, egy rákérdezés: hogy haladsz, tetszik-e, mit tudtál belőle a magad számára használni? És az a belső, beépített, kis érzékenyített szerv jelzi majd számotokra, hogy igen, valójában a hasznára vált-e, feldolgozta-e, és lehet-e neki egy kicsit többet mondani abból, amit már úgyis keresni kezd.      Ezt szerettem volna nektek bizalommal elmondani, és egy nagyon nagy biztonságot szeretnék építeni bennetek e téren, mert reátok sok hasonló feladat vár. Tudva vagy tudatlanul, észre fogjátok venni majd, amikor olyan lehetőség tárul elétek, amikor valakinek nagyon sokat használhattok ilyen vonatkozásban. Ezt a kétféle típust, amit említettem, fel kell ismernetek, meg kell tudnotok határozni azt, hogy melyik csoportba tartoznak, és a szerint tudtok a számukra akár csak néhány biztató és érdeklődést keltő mondatot mondani, vagy a kezébe adni egy-két könyvet. Ezt meg fogjátok érezni, mert ilyenkor ott állunk mellettetek, ott vagyunk mi is, és igyekszünk minden lehető segítségünkkel a számotokra könnyebbséget nyújtani, hogy ez a bizonyos belső, beépített, finom kis jelzőcsengő megszólaljon, úgy, ahogyan az hasznos, szükséges és jó!
     Remélem nem voltam túl körülményes, tudjátok jól, hogy közérthetően és egyenesen fejeztem ki magamat mindig. Remélem, hogy az érdeklődést, a figyelmet jobban megfogóan fejezte ki, amit mondani szerettem volna nektek! Kedves tanítványaink, kedves, szeretett, további tanács-osztogatóink, az Isten áldjon benneteket!"

     Ugyanebben a témában, a fentiek után hangzott el egy szintén ismert Tanítónk közlése.
     "Az alap az emberek között kialakuló szeretet kapcsolat, amely már nem családi, hanem inkább "lélekcsaládi", ahol az összhang, a megértés oly mértékig alakul ki, mint amilyent sokat szeretnénk már látni, amely sokkal többet tud tenni, és szerteágazóbb lenni, mint a családi kötelékben kialakult és továbbvitt szeretetkapcsolat! Ugye értitek, mire gondolok? Azokra a körökre, amelyekben részt vesztek, és úgy viszitek, hordjátok szét a szeretet-kapcsolatot, szeretet-fényt és meleget, mint amit a családi kapcsolataitokba építetek be, és tovább erősíttek az ilyen lélekcsaládi köri kapcsolatokban is. Ennek a fontosságára szeretném felhívni a figyelmeteket, mert minden egyes fokozat óriási jelentőségű, és szükséges ahhoz, hogy hat-nyolc, vagy tíz ember ne csak két-három helyre, hanem sokkal többre tudja szétsugározni azt a szeretetét, amelyet egymás közt kiépített, amely oly boldogító, és amely nem vérszerinti kapcsolat, hanem egy sokkal erősebb, sokkal nagyobb és jelentősebb, lelki szeretet-kapcsolat!
     Nagyon jól tudom, hogy ez mit jelent. Minden fokozatát átéltem, átértékeltem, és különösen nagy erővel, nagyobb fénnyel látom most a lelki szeretet-kapcsolatoknak sokkalta nagyobb jelentőségét! Mert a vérszerinti családokban előfordulhatnak ellentétek, előfordulhatnak kisebb-nagyobb meg nem értések, de akik lélekben fogadták örökbe egymást, és a lelki szeretet kapcsolja őket össze, - ha az igazi lelki szeretet! - akkor ott már nem létezik meg nem értés, ott a szeretet mindig csak fokozódik, és sokkal nagyobb erővel tud szétsugározni!
     Mondhatom-e úgy, hogy: szeretett gyermekeim? Hiszen így szólít benneteket minden Tanítótok, minden szellemi barátotok, hogy gyermekeim, és már régebben kifejtették azt, hogy ez nem a kicsinynek, a gyengének tartás, hanem a szeretet fokozata, mely ezt a kifejezést használja. Szeretett gyermekeim! Ha tudtok, ha képesek és elég erősek vagytok rá, ti is fogadhattak örökbe "gyermekeket" magatok körül, ismeretségi körben, bárhol, ahol adódik. Nagyon szeretném, ha csak egy kicsit, csak egy kicsit végiggondolnátok jó szívvel, amit most elmondtam! Szeretettel búcsúzom, tudjátok jól, hogy nem egy szavam volt már hozzátok, mint ahogyan reménykedhetem abban, hogy nem utoljára. Ez az én örömöm, és legyen számotokra egyre nagyobb haszon abból, amit tőlem, tőlünk hallotok! Isten áldásával búcsúzom gyermekeim!"