2006. III. negyedév
TARTALOMJEGYZÉK
A földi élet és a szellemi élet * Legyetek jók! * Tanít a szellemvilág
"Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal..." * Találkozás a szellemvilággal
Misztika * Körösi Csoma Sándor

      Nincs egy olyan ember sem, akinek feladata nem volna, csak igen kevesen ismerik azt fel a földön, vagy ha már némi ismeretre szert tesznek is, akkor sem úgy végzik el feladatukat, ahogyan kellene, hanem legtöbbnyire úgy, ahogyan éppen nem kellene. Pedig ha tudnák, mennyi újabb küzdelemtől, mennyi szenvedéstől szabadulnának meg, ha feladatukat jól elvégeznék!
     Mindez pedig azért van, mert az igazság megértéséhez nemcsak értelem, hanem szív, érző, meleget sugárzó szív is kell. Diktálásra, rendelkezésre, tanításra igen sokan hajlandók az emberek közül, de a szenvedővel vele érezni, annak baját átélni nagyon kevés ember képes. Ezek úgy gondolkoznak, hogy a tanító, a diktáló, a rendelkező, felette áll azoknak, akikhez szól, akikért küldetett.
     Az igazság Krisztusnak ebben a kijelentésében van: "A jó pásztor életét adja az ő juhaiért." Tehát nekünk szolgálnunk kell azoknak, akiknek használni akarunk. Ez annyit jelent, hogy nekünk kell alkalmazkodnunk azok gyengeségéhez, gyarlóságához, akiknek használni akarunk. Nekünk, akik Krisztus nevében munkálkodunk, fel kell vennünk a harcot ezeknek a gyenge lelkeknek ferde igazságaival, téves megállapításaival s a mi türelmünkkel, szeretetünkkel, elnézésünkkel azon kell lennünk, hogy a tévedésben levők támadásait kivédhessük, és az általunk jónak ismert igazságot az ő lelkükben meggyökereztessük. Ki kell várnunk türelemmel azt az időt, amikor ők meggyőződnek arról, hogy csakugyan helyes és jó az, amit mi adtunk nekik. Addig nem szabad elfáradnunk a munkában, sem a győzelmet várnunk vagy siettetnünk. Hiszen mi, az Úr munkásai, nem mulandó sikerért, sem bérért, vagy jutalomért, hanem magáért a jóért, az Isten akaratának érvényesüléséért szolgálunk, melynek igazi jutalma az, hogy bennünket az ő szolgálatába fogadott. Aki még nem érti, hogy ez mit jelent, az még ebben is a földi mulandó "én"-jének hiábavaló dicsőségét keresi. Ez pedig éppen nem alkalmas, sőt veszélyes terület a földi "én" terjeszkedni kívánó akaratának az érvényesítésére. Annak, aki ezen a téren célt téveszt, igen terhes következményekkel kell még számolnia.
     Aki velünk akar tartani, és jó munkát akar végezni, annak csak szolgálnia, csak áldoznia lehet. Csak adnunk kell, de helyébe semmit kívánnunk nem szabad; és akkor az eredményt megtaláljuk a mi lelkünk megtisztult, megigazult érzésvilágában, mert megértettük a mi Istenünk akaratát, megértettük az Ő igazságát, mely mindig a szeretetnek boldogító és éltető törvényében nyilatkozik meg és vonz bennünket egyre közelebb Magához. Amint ez a vonzás erősödik, a szívünk megtisztul, lelkünk felenged és értelmünk előtt a titkok megvilágosodnak s úgy érezzük, hogy minden hibás és gyarló lelki tulajdonságunk elhomályosul, a bűn és tévedés utolsó árnyéka is lehull rólunk és mi szabadokká válunk.
     Ezt azonban a magunk igazságával nem érhetjük el; sem a magunk erejének a megfeszítésével, hanem csakis az Úr kegyelmével; az ő szeretetének igazságával, mellyel lehajolt hozzánk, hogy áldozatot hozzon értünk, hogy minket nagy szenvedések árán megmentsen tévelygéseinkből. Mert mi mindannyian tévelyegtünk, Ő azonban mindig igaz volt: mi bűnt cselekedtünk, Ő megbocsátott, mi elfordultunk Tőle és Ő elénk került áldozatos szeretetével. Ő szolgált és szolgál értünk ma is. Ezt a szeretetet azonban mi mindaddig nem tudjuk megérteni, amíg csak az áldozatos szeretetet meg nem tanuljuk. Amikor már kicsit próbálkozunk és mindig jobban érezzük, hogy mindennél hatalmasabb az az érzés, mely lelkünket irányítja; amikor már tiszta szívvel tudunk szolgálni a gyengébbek, az elmaradottabbak érdekében, csak akkor dereng előttünk az igazság, csak akkor ismerjük fel életünk rendeltetését, bárhova, bármilyen csoportba helyezett is Isten bennünket.
     Bármilyen fájdalmas csalódás legyen is osztályrészünk a mulandó világ részéről, a benső lelki bizonyosság, a jóban való hit lelki békét, megnyugvást és szilárd alapot nyújt, amelyre támaszkodva, bizakodva tekint a lelkünk felfelé.
     Gyermekeim, én azért fáradok, hogy ezt a békét, ezt a megnyugvást a ti lelketekbe belesugároztassam. Ezért mondom, mindig: "legyetek jók!" Mert ha nekem szót fogadtok, akkor én a háborgó tenger hullámai fölé emellek titeket. Halljátok, hogy zúg már a vihar? Az alacsony szférák háborgó tökéletlensége, fájdalma, bűne, szenvedése csapkod felfelé. Az irigység, a gyűlölet, az elfogultság, a kételkedés, a tehetetlen gőg, a prédára leső kapzsiság és kárörvendés a lelkekben összetapadva örvénylik, hogy egymást elveszítse.
     De ti ne féljetek, csak legyetek jók és szolgáljatok azzal a tudattal, hogy a kisebb értelmű és gyámoltalanabb érzelmű lelkektől jót úgysem várhattok.
     Legyetek jó reménységgel, mert minden eszköz az Úr kezében van.