2006. III. negyedév
TARTALOMJEGYZÉK
A földi élet és a szellemi élet * Legyetek jók! * Tanít a szellemvilág
"Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal..." * Találkozás a szellemvilággal
Misztika * Körösi Csoma Sándor

Köszöntelek benneteket testvéreim, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében!      Nézzük csak meg, boncoljuk csak szét mindazt, amiről olvastatok és beszélgettetek. Bizony, bizony mondom néktek, minden baj gyökere a bukott teremtményekben, és ha a Földről beszélünk, az emberben keresendő! Minden rossz az emberben fogamzik meg, az emberből indul ki és minden rosszat az ember szül a világra; az ember keseríti meg mások sorsát, hogy azután a következmények törvénye szerint a keserűség hozzá is visszatérjen és néki is sok szenvedést okozzon.
     Tehát a legnagyobb baj az emberrel van, aki önmagáról egészen más képet alkot, mint a valóság; önmagával elnézőbb, mint embertársaival szemben. Jobbnak, többnek, értékesebbnek érzi magát és azt gondolja, hogy neki az életből több jár, neki alkalmakra és lehetőségekre van szüksége az érvényesüléshez, az előrejutáshoz. Kezdi az első vékony kis falat felépíteni azzal, hogy a másikról kevésbé jót, más esetben határozottan rosszat gondol, önmagával szemben pedig elismerő. A következő lépés az, hogy ő magát jobbnak, különbnek, értékesebbnek tartja a másiknál, és nem akar elvegyülni, barátságot, kapcsolatot tartani azokkal, akiket kisebb értékűnek tart és lenéz. Olyan elkülönült társadalmi közösségeket, klubokat és szórakozási lehetőségeket biztosít magának, ahova azok, akik szerinte nem érnek fel hozzá, be se tehessék a lábukat. Azután a közterhek viseléséből - úgy gondolja - kivonhatja magát, viszont annál súlyosabb terheket rak azokra, akiknek sokkal kevesebb van mint neki, akár lehetőségben, akár anyagi javakban vagy tehetségben. Azoktól, akik szerinte úgy sem tudnak okosan gondolkodni, igyekszik lehetőleg még többet elvenni.      Ezek a dolgok hozzák létre az elkülönülést a gazdag és szegény, a tehetséges és a tehetségtelen, az okos és a kevésbé értelmes, az ügyes és az ügyetlen között, mert amivel az egyik rendelkezik, azt semmiképpen nem akarja megosztani a másikkal. Úgy gondolja, hogy a vagyona, a tehetsége azért van, hogy azon keresztül mások fölé kerekedjék, másokat kihasználjon, másokkal önmagát szolgáltassa, neki pedig korlátlan szabadsága legyen. Ha hatalomhoz jut, mert többeket ezen nézetében a maga oldalára állít - akkor ezzel a hatalommal kordában tartja vagy megfélemlíti azokat, akik nála gyengébbek, vagy vele szemben alárendelt helyzetben vannak. Így, ezekből az érzésekből keletkeznek a különböző elvek, eszmék, különböző részletigazságok, amik azután az egész földi világot uralják és kormányozzák. Mert így igaz testvéreim, hogy elvek és eszmék kormányozzák a világot.

Ami az emberben a fizikai síkon, a fizikai létben megfogan, azt átviszi magával a szellemvilágba. A szellemvilág viszont nem alkalmas arra, hogy ott a lélek ezektől a tévigazságoktól, lelkeket egymástól elválasztó falaktól megszabaduljon, tehát a következő életében megint magával cipeli ezeket, még ha a lelkek világában ezekért megszenvedett is, ha meg is törte az erejét a törvény. A gyökereket még mindig táplálja a lelkében élő törvénytelen érzésekkel, gondolatokkal, és amikor a földi világban kedvező talajba kerül, azaz a lehetőségek megint kedvezőbbek a részére, mint a lelkek világában, akkor újra felébred benne a vágy a dolgok megszerzésére és még erőszakosabb és gonoszabb módon igyekszik megszerezni azokat. Minden áron, minden eszközzel, ha kell hazugsággal, ha kell erőszakkal, fondorlattal, becsapással vagy gyilkossággal is, de meg akarja szerezni azt, amire a vágy felébredt benne. Természetesen, akiktől akár a javakat, akár a hatalmat, akár a lehetőségeket el akarja rabolni, azok mindezt nem akarják könnyűszerrel odaadni, ezért újabb és újabb viszályok és harcok keletkeznek, amelyek természetesen egyre mélyebb szakadékkal választják el, most már nem csak az egyéneket, hanem népeket, nemzeteket és fajokat is egymástól.
     Azokat a fajokat, népcsoportokat, amelyek értelmileg elmaradottabbak, de a természethez közelebb állnak, sokkal könnyebb kihasználni. Így hát azokra a földrészekre, ahol ilyen emberek fejlődését biztosítaná a természettörvény, az értelmileg fejlettebbek erőszakos módon benyomulnak, gyötrelmes rabszolgasorsra juttatják őket és elrabolják a természeti kincseiket. Minél népesebb, hatalmasabb egy ország, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy rátelepszik a nála kisebb népekre és járma alá kényszeríti őket. Nem lesz tekintettel azok emberi, erkölcsi és szellemi értékeire, hanem azon van, hogy mindent elvegyen tőlük, és helyette rájuk erőszakolja az elgondolásait, amelyekkel képes őket továbbra is hatalma alatt tartani. A természeti népektől pedig cserekereskedelemre hivatkozva elveszi, elrabolja az értékeket és helyettük értéktelen dolgokat ad oda. Gondoljatok csak azokra az időkre, amikor az újonnan felfedezett földrészeken az oda benyomulók értéktelen kis üveggolyókért, üveggyöngyökért, nem egyszer bódító szerekért vették el az ott élők értékeit.

Ugyanez a helyzet testvéreim, amikor az erőszakosabb országok benyomulnak egy olyan területre, amely anyagi szempontból talán szegényebb, de ahol szellemi szempontból komoly értékek fekszenek. Ezeken a helyeken a kultúra, a magasabbrendű művészet hanyatlásnak indul, mert a benyomulók nem adnak lehetőséget ahhoz, hogy azon a népcsoporton vagy nemzeten belül az értékesebb réteg továbbra is kitermelje magából a magasabbrendűt, amivel képes a saját fajtáját felemelni. Helyette szándékosan elsorvasztják az emberekben a szép, a nemes iránti érdeklődést, mert mindennek, csak művészinek nem mondható dolgokkal árasztják el az ott élőket. Mivel az értékesebb emberek ott még lehetőséget sem kapnak a kibontakozásra, azért rövidesen a tömeglelkek már nem is igénylik az erkölcsileg jót, a szépet, és megelégszenek a lelki moslékkal, amivel nap mint nap tömik őket.
     A technika vívmányaival rendelkezők - a gazdasági hatalom birtokában - természetesen nem a legértékesebb, a legkelendőbb termékeiket helyezik el ezeknek a kicsiny, tehetetlen, kisrabolt és szegény országok piacán, hanem odaömlesztik mindazt, amit a gazdagabb országokban már nem tudnak értékesíteni. Természetesen erre a kicsiny népcsoportokon belüli intelligensebb réteg hamarosan rájön, akiknek ellenvéleményét minden eszközzel elhallgattatják. Találnak is hamarosan olyan egyéneket, akik érdekből hajlandók kiszolgáltatni népük minden értékét. Az idegen hódítók ezek által az opportunisták által igyekeznek hatalmukat biztosítani és növelni, majd világuralomra szert tenni. Aki nem hódol be nekik, azt ellenségként kezelik, de ugyanakkor a kisebb népek értékesebb rétege szintén ellenszenvvel viseltetik az ellenük irányuló manipulációik miatt. Ezáltal tovább fokozódik az elkülönülés, az ellenszenv és az igyekezet arra nézve, hogy valami módon védjék, ami az övék. Mivel ezen idegen érdekcsoportok részéről a terjeszkedés erőszakos módon történik, ezért az sok esetben ellenszenvet, haragot, később pedig irigységet kelt irántuk. A hatalom birtokosai azt gondolják, hogy ezek a kis népek, kis nemzetek, kis országok számukra nem jelenthetnek veszélyt, mert ők erősek, hatalmasak, ezért bárminemű támadást képesek könnyen visszaverni. Ha a sajtó is a kezükbe kerül, nem riadnak vissza a hazugság alkalmazásától valódi szándékuk elkendőzése érdekében. Az eseményeket úgy állítják be, mintha azok a világbéke vagy más nemzetek felemelésének vagy szabadságának érdekében történnének, de a valóságban ez nem így van.
     Hatalmuk megtartása érdekében a világ különböző részein gyújtópontokat létesítenek és tartanak fenn. Ezt az egymás szomszédságában élő kisebb népek múltra visszavezethető indulatainak szándékos felszításával érik el: vallási villongások, egymás országrészeinek megszerzése, mind-mind alkalmasak a gyújtópontok ébrentartására, amiket érdekeiknek megfelelően lángra lehet lobbantani. Ez egyeseknek meggazdagodást, jólétet, még nagyobb hatalmat hoz, de a többség részére a rövid fellendülést visszaesés követi. Ez alatt az idő alatt, ebben a látszatos jólétben sütkérezhetik a nagy állam majdnem minden polgára, de amikor az állam alaposan eladósodik, a tűzhöz közel állók még gazdagabbak lesznek, az attól távolabb esők pedig elszegényednek.
Amikor egy-egy társadalmi rendszert felépítenek itt a Földön, az majdnem mindenkor a lelki fejlődés hátrányára történik. Hisz láthattátok a XX. században, hogy az ateizmus eszméje milyen károkat tett az emberi lelkekben. Természetesen a kétpárt-rendszerben is két világnézet küzd az elsőségért. A valóságban mindegyik párton belül a legfelsőbb réteg hatalmának további növelése és megtartása a cél.
     A Földön mindenütt az anyagiakért, országrészekért, hatalomért folyó küzdelem tapasztalható, amelyben mindig az erőszakosabb kerekedik a gyengébb, a kisebb fölé. Ezáltal egyes országok, népek még szegényebbek lesznek, nem egyszer megfosztva nemzeti vagyonuktól. Ezt a folyamatot nem tudják még az úgynevezett gazdasági szakértők sem megállítani és a nagy adósságok úgy az egyének, mint országok esetében csak tovább halmozódnak.
     Ezek között a körülmények között olyan dolgokat ruháznak fel értékkel, amiknek nincs valódi értéke. Mert valódi értéke van az aranynak, a gyémántnak vagy szellemi képességeknek. Amikor az adósságok túl magasak lesznek, amikor az ellentétek, a mélységek és magasságok, a hegyek és a szakadékok ember és ember, nemzet és nemzet, faj és faj között túl nagyra nőnek, ha a válaszfalak túl erősekké válnak, akkor újabb manipulációk révén azt ruházzák fel értékkel, aminek nincs valós értéke, mint például az értékpapír, ami mögött valódi érték nincs, csak a kapzsiságszülte spekuláció hajtotta fel annak árát egy időre. Ezek azonban rendkívül veszélyes dolgok a társadalomra nézve, mert földi viszonylatban minden mindennel szoros összefüggésben van, és egyszer eljön az idő, amikor ezt a magas árfolyamot nem lesznek képesek ezen a szinten megtartani és bekövetkezik az esés, ami óriási veszteségeket fog okozni az egész társadalomnak, sőt az egész földi világnak.
     Annak ellenére, hogy az isteni Gondviselés annyi értéket helyezett el a föld mélyébe, annak ellenére, hogy a Föld megadja a termését, az emberekben élő kapzsiság következtében mégis csoportosan halnak éhen az emberek. Az ember ma már nem törődik a másikkal, magát tartja fontosabbnak, különbnek, jobbnak, érdemesebbnek; elválasztja magát a másiktól, bele sem képes helyezkedni a másik világába, a másik nyomorúságos állapotába. Nem érdekli, hogy a másikkal mi történik, csak azzal törődik, hogy amíg ő a Földön időzhetik, jól élhessen.

Amikor azonban az embernek a Földről távoznia kell, ugyanilyen elkülönült világban találja magát. Itt azonban nem érvényesülhet a lélek erőszakos, bűnös természete; itt hiába akar manipulálni, hazudni, lopni, másokat kihasználni, nem lehet! Nem véletlen, hogy a Föld körül szférák keletkeztek, hiszen szükséges, hogy az ember elve, eszméje, ideája, elgondolása szerint rétegeződjenek a halál utáni állapotok, hogy ott már ne lehessen összekeverni az ocsút a búzával, a jót a rosszal; hogy aki a Földön állta a nap hevét, aki becsületes, őszinte és szorgalmas volt, aki az apró részleteket is kidolgozta és mindenben igyekezett az erkölcsi törvényeknek eleget tenni, azt itt az igazság törvénye megajándékozhassa a megérdemelt nyugalommal, békességgel és gazdagsággal.
     Az igazság törvénye szerint ugyanis itt mindenki azt aratja, amit a Földön vetett! Ezért azután itt is vannak befalazott, börtönbe zárt, odúkban meghúzódó, hajlék nélküli, nyomorban élő lelkek, csakhogy az ilyen lélek százszoros, ezerszeres nagyításban éli át szenvedéseit. A földi nyomor, szegénység, éhség, a földi kiszolgáltatottság, a földi rabság testvéreim, semmi ahhoz képest, amilyen nyomorúság, rabság, szenvedés és gyötrelem itt vár azokra, akik az Istentől kapott alkalmaikat, lehetőségeiket, képességeiket elvesztegették, elpazarolták arra, hogy az anyagi világban valami felett rendelkezhessenek.
     Amikor az ember elvesz a máséból, ezzel kivonja magát a közösség terheinek viseléséből, különválasztja magát embertársaitól, aminek igen gyötrelmes és hosszantartó következményei lesznek ideát!
     Ha ti bepillantást nyerhetnétek a legalacsonyabb vagy a Föld központja felé lévő szférákba, megértenétek, hogy miről beszélek. Nincs itt békesség, mert akik békétlenséget vetettek, most azt kell aratniok; nincs itt gazdagság, mert aki a másét elharácsolta, azt vissza kell adnia a törvénynek. Az ilyenek itt szegényebbek és nyomorultabbak azoknál, akiktől elvették; nincs itt szeretet, mert önmagukat is, egymást is mélyen megvetik és gyűlölik, a másikban vélik felfedezni szenvedéseik okát.
     Ugyanakkor ezeken a helyeken megtalálhatók azok a férfi és női lelkek is, akik csak a vágyaik kielégítésének eszközét látták a másikban; ideát ezért rendkívül nagy gyűlölet lobban fel a férfi lelkekben a nő iránt, a női lelkekben a férfi iránt, mert egymást okolják súlyos állapotukért, úgy hogy a törvénynek kell ezeket a lelkeket különválasztania, különben a gyűlölet robbanáshoz vezetne. Testvéreim, azzal a sistergő gyűlölettel, amilyen gyűlölet él itt az ellenségekben, ti még nem is találkoztatok.
     Azután szinte égető a szégyene és a gyötrelme annak, aki a Földön, az ideig valóban, a változások világában odaadta az örökkévalót a mulandóért. Pedig ha örökkévaló értékekkel tért volna meg a szellemvilágba, akkor itt a szeretet, a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a lelki béke, a másikkal való megelégedettség állapota várt volna rá.

Akik ilyen eredményt felmutatni nem tudnak, akik üres kézzel térnek meg a földi világból, azokat ideát ízekre szedik, szinte felfalják annak a szférának lakói, ahonnan ezek elindultak. Akik üres kézzel térnek meg a földi világból, ugyanazon szférákba kényszerülnek visszatérni - ha ugyan nem mélyebbre - mint ahonnan elindultak. Az ott élők pedig, mivel tőlük várták sorsuknak, helyzetüknek, állapotuknak jobbrafordulását és csalódniuk kellett bennük, ezért ellenük fordulnak, gyötrik, kínozzák őket.
     Az Írás azt mondja: "ti innen oda és ők onnan ide nem mehetnek.." Mert az igazság törvénye áthatolhatatlan falakat, hegyeket, völgyeket, mélységeket épít a különböző szellemi szférák közé; mi több, ebből kifolyólag keletkeztek a különböző félanyagi és a sűrűbb anyagi bolygók is; és az egyik bolygó világából a másikra véglegesen elmenni nem lehet. A tudomány állítja, hogy a Földről az ember más bolygókra is utazhat, de téved. Soha nem fogja tudni megtenni! Ha létre is tudná hozni azokat a feltételeket, amikkel ezt megtehetné, ott huzamosabb ideig élni, munkálkodni, boldogságot érezni nem tudna az ember, mert hiányoznának hozzá a szellemi kellékek.
     Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy az igazság törvénye okkal és céllal épít válaszfalakat a világmindenségben a különböző szellemi fokozatú szellemek közé. A cél pedig a javulás, a tisztulás, a megigazulás, a szellemi kincsek védelme, hogy azokat el ne lehessen lopni, tönkre ne lehessen tenni, a magasabb rendű szféráknak az életét meg ne lehessen zavarni, és ott zavart, boldogtalanságot, káoszt ne lehessen kelteni.
Itt a Földön pedig a fejlődést az szolgálná, ha egyik ember a másikban Isten teremtményét és a maga testvérét látná. Az Úr néhány szóban a lényeget fejezte ki, amikor arra utalt, hogy a Földön az ember feladata az, hogy ezeket a válaszfalakat - bármiféle gonosz érzésekből épültek is fel - lebontsa a szeretet erejével, és ezáltal biztosítsa a fejlődést úgy az önmaga, mint embertársai részére. Ezért mondta a mi Urunk, Jézus Krisztus: "szeresd Istent mindenek felett, felebarátodat, mint tenmagadat... és szeresd még ellenségedet is... és békülj ki a te ellenségeddel, amíg az úton vagy..." Tehát ne ellenséget szerezz magadnak, ne távolabb kerülj a te testvéredtől, hanem Krisztusban legyetek egymásnak igaz, szerető testvérei!
     Ez a feladat és ez a cél! Ha ezt elérné az emberiség, akkor a hegyek a tengerbe omolnának, a völgyek kitöltődnének, a szakadékok megszűnnének és boldogság, megelégedettség lenne ezer és ezer esztendeig.
     Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!