|
Kuklis Géza
KI TEHÁT A HŰ ÉS OKOS SZOLGA...?
(Máté 24,45-46.)
- Az emberiség kétharmada, mintegy kétmilliárd ember rendszeresen éhezik, s ezek közül évi 40 millió elpusztul a krónikus éhezés következtében. (Stanislaw Lem: Summa Technologiae)
- "Abból az élelmiszerhulladékból, és energia-pocsékolásból, amit az Egyesült Államok lakosai eltékozolnak, legalább 50 millió ember élhetne viszonylagos jólétben a világon." - (Anton Zischka prof., társadalom-tudós)
Statisztikai és szociológiai felmérések nélkül is kijelenthetjük, hogy felülmúlja ezeket a számadatokat a szellemi éhezők tábora, és hogy mennyien pusztulnak el évente e krónikus éhezés következtében, ahhoz össze kellene adni többek között az öngyilkosok számát a kábítószer, alkohol vagy elmebetegségben elpusztultak számával.
Félelmetes számok és ijesztő tények sorakoznak szemünk elé, amikor körülnézünk a világban, keresve a választ Jézus kérdésére: - ki tehát a hű és okos szolga?
Agronómusok és közgazdászok, statisztikusok és politikusok, futurológusok és megszállott népboldogítók írnak és beszélnek, s olykor kísérletet is tesznek, hogy az alájuk rendeltek számára kiadják az eledelt a maga idejében.
Ha csak ez lenne a kívánalom a hű és okos szolgasághoz, úgy a világ egy kisebb darabján a leghűbb és legokosabb szolgák élnek, hisz a kiszolgálás maximális, sőt azon felüli, s, ha a ház Ura nem várt napon, nem várt órában beállítana, örömmel nyugtázhatná, hogy bármelyik non stop büfében, bármikor fogyaszthatna egy friss hot dog-ot, egy jéghideg Colával. Kell ennél pompásabb megvalósítása a jézusi gondolatnak?
Amennyiben Jézus csak a szellemi táplálékról beszélt, úgy nem vendégelt volna meg ezreket kenyérrel és hallal. Minél mélyebbre hatolunk egy látszatra egyszerű tanítás vizsgálatában, annál jobban érezzük végtelenbe nyúló perspektíváit.
S kinek szól a tanítás? - Péter meg is kérdezi Jézust:
- "Nekünk mondod ezt vagy a sokaságnak?" (Lukács 12,41.)
Jézus így válaszol:
"- Ki tehát az okos és hű szolga...?"
Nem mondja határozottan, hogy a tanítványainak, de így folytatja:
"- ...akit azért rendelt szolgatársai fölé az Úr, hogy kiadja nekik az eledelt a maga idejében."
- Így ez a tanítás az államtitkároknak, művezetőknek, a mindenkori elöljáróknak szól? - És minden elöljárót az Úr rendelt a szolgatársak fölé?
Krisztus maga mondja Pilátusnak: "- nem lenne semmi hatalmad fölöttem, ha nem kaptad volna odafentről!"
Ha viszont minden hatalom odafentről származik, miért kell választanom igaz és hamis törvény között, kinek és mikor kell szót fogadnom, mikor kell végrehajtanom, és mikor kell szembeszegülnöm utasításokkal, parancsokkal? - Ha elöljáró vagyok, tudom-e, mikor kell kiadnom az eledelt, mikor van itt az ideje? Mennyit kell adnom és kinek? A jó szolgának ugyanannyit, mint a rest, naplopó, munkakerülőnek? Elöljárója vagy bírája vagyok-e szolgatársaimnak? Elbírálhatom-e magam, hogy szolga vagyok-e vagy a szolgák fölé rendelt sáfár? Senki sem kap megbízólevelet, kinevezést, címet és rangot, amely eldönthetné, hogy időnként tartsam a markom az eledelért vagy megfelelő időben, önzetlenül és áldozatkészen osszak eledelt szolgatársaimnak. - Kinek tartozom adni, és kitől kell kapnom?
Az első keresztények vagyonközössége óta nem akadt még sehol sem szent kommuna, ahol mindenki egyformán részesült volna az anyagi, lelki és szellemi eledelből.
Újabb kétségeink is támadnak, amikor ugyanannyi táplálékbó1 az egyik ember jóllakik, a másik megelégítetlen marad, a harmadik még tartalékol is belőle.
Ugyanaz az eledel egyiknek bőséges lakoma, a másiknak sovány diéta.
Hol itt a szabály, mi a törvény, kié a hiteles mérce? - Mégsem olyan egyszerűek az egyszerűnek tetsző dolgok?
A farizeus talentomából sokkal több rászorulót lehetett megelégíttetni, mint a szegény asszony két fillérjéből; - Jézus mégis ezt tartotta értékesebbnek. - A betániai asszony drága kenetet tölt Jézus fejére, s tanítványaibó1 azonnal kitör a takarékos ember aggálya: - mennyi eledelt lehetett volna venni a szegényeknek, ennek az árábó1?
Jézus mégis azt mondja:
"- Bizony mondom néktek, hogy bárhol hirdetik az evangéliumot az egész világon, azt is el fogják mondani, amit ez az asszony tett az ő emlékezetére." (Márk 14,9.)
*
Már annyi fonalat húztunk ki ebből a gombolyagból, hogy nem tudjuk, melyik az eleje, melyik a vége. Valamelyik szálon mégis el kell indulnunk, hogy képességeinkhez mérten tisztázzunk néhány fogalmat, s összetett magyarázatokkal járjuk körül emberi felfogóképességünk számára, az isteni világok legegyszerűbb igazságait.
Témánkban a legplasztikusabb párhuzamot talán a szülő-gyerek viszony kínálja, ahol a szülő az elöljáró, a megbízott sáfár, akinek gondoskodnia kell időben az adandó eledelről, akit az Úrnak mindig ebben a foglalatosságban kell találnia.
Könyvtárakat tölt meg a nagyszerű pedagógiai tanulmányok sora, s tudománnyá rangosodott a neveléselmélet; ezen kívül az ösztönösség és az öröklött szokások, módszerek óriási arzenálja áll a tisztelt szülő-sáfár rendelkezésére, hogyan szolgálja hűen és okosan alárendelt szolgatársait. Találunk hű sáfárokat és ismerünk okos szolgákat, de ritkábban okosan hűeket, és hűen okosakat; - annál több okoskodót, s vélt hűségükért feltétlen alárendeltséget, kiszolgáltatottságot, önfeladást követelőket.
A nevelés egyike azoknak az emberi foglalkozásoknak, amelyhez mindenki ért. Különösen más gyerekét tudjuk kitűnően eligazítani. A kívülálló hideg tárgyilagosságával állapítjuk meg, mikor mire és mennyire van szüksége nevelésünk alanyának. - Pillanatig sem vonjuk kétségbe a környezet nevelő hatását, szükség van egy-egy játékos önfeledt órára, félórás komoly beszélgetésekre, az értékes, hasznos ajándékokra, s a kellő komolysággal alkalmazott szigorra, ha infanteriszt szolgatársunk kirúgna a hámból! - De ki lát bele a hosszú, kemény szolgálat hétköznapjaiba: - a félig átaludt vagy éppen éberen átvirrasztott éjszakák sorába, a karban elringatott kilométerek számába? Mi a százezerszer elismételt szavak, mondatok szuggesztiója, míg ezek összeállnak evéssé és járássá, beszéddé, önálló cselekvéssé és gondolkodássá, - s tulajdonképpen csak most kezdődik el a nevelés.
Add ki időben az eledelt, - de akarja-e, meg fogja-e enni az általad szükségesnek érzett táplálékot?
Egyszer eltolja maga elől a spenótot, másszor kiállhatatlan és goromba lesz a testvéréhez, számtalanszor fütyülni fog azokra a gondolatokra, elvekre, dallamokra, melyek betöltik az életedet, és te mindig megeszed előttük a spenótot, egyformán szereted és gondozod családod tagjait, próbálod rávezetni őket az általad értett és értékelt igazságokra, szépségekre, utakra; s úgy találod sokszor, hogy magadnak játszol egy tükör előtt és elszégyelled magad. - Ez csak egy kis illusztráció, mert honnan származnak a hangos és csendes ellenállások, időhúzások, lazaságok, oktalan összekapások, fárasztó, terméketlen viták, rossz tulajdonságok ébredezései, a tömeghatások lehúzó, elszürkítő megnyilvánulásai?
A kérdést visszafelé is fel lehetne tenni: - hol vannak a kiegyensúlyozott, széleslátókörű, fegyelmezett, mindig jó példát mutató szülők? - Hol vannak hát a hű és okos szolgák?
Pascal írja:
"A nagyoknak és a kicsiknek egyformák a betegségeik, a bosszúságaik és a szenvedélyeik, de míg az egyik a kerék peremén, addig a másik a kerékagy közelében ül, ezért ugyanaz a mozgás kevésbé rázza."
- Hogyan kell adagolnom a gondoskodást és az elvárásokat, a dicséretet és szigort; megérzem, jóllakott-e már, vagy hogy skorbutot kapott-e egyoldalú nevelési elképzeléseimtől? Van-e hiteles kalória-táblázat, amely megállapítja, mennyi a napi szükséglet testi, lelki, szellemi táplálékból, s, hogy az aggodalomnak, szeretetnek, fáradozásnak és törődésnek, hány kalória értéke van?!
Filozofálgatunk, mert nincs meg bennünk a mennyei világok magától értetődő, természetes érték- és mértékrendszere, s az az alapvető felismerés, hogy a kiadagolás, grammozás, elosztás egész rendszere tipikus emberi csinálmány, ami távol esik az égi világosságtó1 és kegyelemtől, amely elképesztő bőségben mérték nélkül árad mindenkire, aki elfogadni, felfogni, magáévá tenni képes ezeket az erőket.
*
Stanislaw Lem, a neves science-fiction író és tudós Summa Technologiae című könyvét ezekkel a sorokkal zárja: - (Előre kell még bocsátanom, hogy ebben az ipari, tudományos, művi eljárások, módszerek összegezésében Lem, magát szigorúan materialistának tartja és vallja, s azt kívánja felvázolni, meddig juthat el az ember tudásával a világ megismerésében, utánzásában, megváltoztatásában.)
"A természet húsz aminosav-betűből építette fö1 azt a nyelvet a maga "tiszta állapotában", amely - a nukleotid (fehérje) szótagok csekély átalakítása után - ki tudja fejezni a fágokat, a vírusokat, a baktériumokat, a tirannoszauruszokat, a termeszt, a kolibrit, az erdőket és a népeket, csak álljon rendelkezésére elegendő idő. Ez a tökéletesen elmélet nélküli nyelv eleve számításba veszi nemcsak az óceánmedrek és a hegycsúcsok körülményeit, hanem a fény kvantumjellegét, a termodinamikát, a hanglokációt, az elektrokémiát, a hidrosztatikát és az Isten tudja még mit, amiről nekünk egyelőre fogalmunk sincs! És ezt csupán "gyakorlatilag" végzi, teremt mindent, nem ért semmit, és mégis, ez az értelemnélkülisége mennyivel jobban működik a mi minden bölcsességünknél! És nem megbízhatóan végzi, tékozló sáfára a világ tulajdonságairól elmondott szintetikus állításoknak, mert ismeri a világ statisztikai jellegét, és éppen ennek megfelelően működik, nem tulajdonít jelentőséget egy-egy megállapításnak - neki az évmilliárdos kijelentések egésze számít. Valóban érdemes megtanulni egy ilyen nyelvet, amely filozófusokat alkot, míg a miénk csak filozófiákat." (Krakkó, 1966. augusztus.)
Fantasztikus, ahogy Lem észreveszi az összefüggéseket, és még fantasztikusabb, hogy e felismerések ellenére, materialistának meri magát vallani!
Megemlíti ugyan egy helyen:
"... ez a világ a rendezettség különféle formáit mutathatja. S ez az, ami különösen érdekelni fog bennünket, hiszen a tudományos kutatással foglalkozó személyeknek metafizikára való hajlamát alapvetően az jellemzi, hogy a reális világ rendezettségének tényéből, a világ Tervezőjének létezésére következtetnek: (- pld. Jeans és Eddington éppen ilyen típusú érveket sorakoztatnak fel a Teremtő létezése mellett."-)
Jézus így fohászkodik fel: (Máté 11,25.)
"- Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek előtt, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen Atyám, mert így láttad jónak!"
*
Mit lehet tenni ezért a Földért, melynek anyagi táplálása egyre megoldhatatlanabbnak bizonyul?
A Föld kisebbik felén a termelés és termesztés tudományos praktikái, és a születésszabályozás egyre könnyebb módszerei alapvetően megváltoztatják a férfi és a nő viszonyát; felelősségüket az élettel és a jövővel szemben és egy olyan hibrid-társadalom létrejöttét segítik elő, amely ugyanúgy letarolja a virágos réteket és kiszikkasztja a friss vízü patakokat, mint a túlnépesedett primitív népek új sáskajárásai.
Lem maga is megállapítja: "A minden megkönnyítésének gyakorlata olyan világ megteremtésére irányul, ahol nagyon könnyű, de nem nagyon érdemes élni!"
S mi történik a másik oldalon?
Amikor az indiai Élelmezésügyi Hivatal elkészítette jelentését a rágcsálóknak, (elsősorban a patkányoknak) a gabonatermésben végzett pusztitásáró1 (az évi termésnek kb. egyharmadát pusztítják el), - az ENSZ nemzetközi élelmiszer-segélyprogramjának igazgatója, aki az évente Indiának adandó segélyprogramot is irányítja, így kiáltott fel: "- Hiszen mi tulajdonképpen az indiai patkányokat etetjük!"<BR>
Legyen hát igen hű, és nagyon okos az a szolga, aki szolgatársainak időben képes lesz kiadni az eledelt. - Próbálkozzon világmegváltó új eszmékkel, egy-kettőre kiegyenesedik a kasza az aratók kezében, szuronnyá válik, s döntő rohamra indul földek szerzésére, megművelése helyett.
T áplálékaink, táplálkozási szokásaink komplikáltabbak, szervezetlenebbek, meggondolatlanabbak, mintha egy hű és okos szolga szabná ki eledelünket. Nagyon sok itt még a túlhajtás, a fanyalgás, a válogatás, - a szükségtelen és méltatlan igényeskedés, a túlságos odafigyelés anyagi fenntartásunkra. - Egyszóval, amíg a kondér fenekére koncentrálunk, könnyen megfeledkezünk jóval lényegesebb igényeinket kielégíteni.
A teljesség kedvéért azonban hozzá kell tennem, hogy a testi táplálkozás leegyszerűsítése soha nem jelentheti a házilag készített ételek teljes pótlását félig és egészen, előre elkészített gyári termékekkel. Nem pótolhatja a legdíszesebb cukrászsütemény sem, a legegyszerűbb házi kalácsot. Nemcsak a vitaminok, sók, szénhidrátok, fehérjék építik, tartják fenn szervezetünket, de a táplálékba átáradó gondoskodás, szeretetfluidok, a táplálás akarása, a jóérzések árama.
em véletlen, hogy a hajdani kenyérsütéseknek szinte mágikus, kultikus szertartásai, hagyományai voltak. A keresztvetés és áldáskívánás a tésztára, biztosította a kenyér megelégítő erejét.
Vannak olyan - ma már fölöslegesnek és időrablónak - érzett fáradozások és feladatok, melyekre nem szabadna sajnálni az energiát; ezek olyan éhséget elégítenek ki, melyeknek még az emléke is képes, akár egy életen át, újra táplálni, ismét megelégíteni!
Ki állapítja meg, mire van egy embernek szüksége? - A modern társadalom tagja haszontalan, fölösleges kacatokkal veszi körül magát, s mivel ez nagyon helyigényes, egyik ember nem fér el a másiktól. S hogy a látszatzsúfoltságot mégis felváltja a va1óságos, ez az emberekben lappangó félelem kifejezése: félelem a magárahagyatottságtól, a létbizonytalanságtól, a kiszolgáltatottságtó1. A modern metropoliszokban és gigantopoliszokban viszont felüti a fejét egy új járvány, a tömegfóbia, a tömegiszony, ami elkülönülésre, elzárkózásra készteti betegeit; így jön létre az a paradox helyzet, hogy a legnagyobb tömegben a legmagányosabb a lélek. - Az anyagi javak egyenetlen elosztása következtében eledel nélkül maradt tömegek mellé felzárkózik egy újabb szürke csoport. Ez az agyagi javak megszerzéséért vívott küzdelemben, a lelki jóltápláltságukat elveszített ínségesek serege.
Arnold Toynbee, angol történetbölcselő, így fogalmaz:
" - A mi egész társadalmunkban a kísértő ördög szerepét a Madison Avenue reklámügynökei játsszák. Arra kényszerítenek minket, hogy képességünk és erőnk feláldozásával egyre több pénzt keressünk, és azon olyan holmikat vegyünk, amelyek megvásárlásáról még csak nem is álmodtunk volna, ha azt nem szuggerálják belénk. A mesterségesen felcsigázott igény a mi belső ellenségünk, amellyel szembe kell néznünk. Minthogy bensőnkben támad meg minket, végtelenül veszedelmesebb, mint bármely külső ellenség."
Jézusnak is megmutatta a kísértő a világ minden gazdagságát és dicsőségét: "- Mindezt néked adom, ha leborulva imádsz engem!" - Leborulva indulnak el az emberek a világ gazdagsága megnyerésének útján, és kiborulva érkeznek meg.
Hogyan is int a Szentírás? - "Mit ér, ha az egész világot is megnyered, de a lelked kárt vall?"
A sátán reklámügynöksége remekül dolgozik. Szintetizálja az egész emberi értékrendet, s az erényeket lelki cikóriakészítményekkel cseréli fel: A lelkiismeret helyébe, a társadalomért, közösségért, családért és az elvekért vallott felelősségtudat kerül; a lelki rokonságot az érdekszövetségek, a klubok, pártok helyettesítik; a lelki finomság, kulturáltság helyébe az etikett lép, míg a valóságos lelki kapcsolatokat, a magatartás sztereotípiák és a szövegmatricák szorítják ki.
- Asszonyom, az ön gyászában megrendülten osztozunk. Kis kollektívánk egy hű barátot, egy kitűnő munkatársat veszített. A seb olyan friss még, hogy nem tudok mást mondani, nincsenek szavaim!
Ehhez szükséges még a sötét öltönyön kívül a szomorú tekintet, összeráncolt homlok, fájdalmas kézszorítás és kézcsók és a lehorgasztott fő. - S egy félóra múlva ismét a munkahelyen: - na ezt is letudtuk! Olyan hosszú volt a szertartás, azt hittem kilyukad a gyomrom.
- Olyan az emberek egymás közötti kapcsolata, mintha a téglák egy falban nem a lapjaikkal, de a sarkaikkal találkoznának. Nem simulnak egymáshoz, de karcot, csorbát ejtenek egymásban.
Ki tehát a hű és okos szolga? Aki egy félreértett szó és egy rosszul értelmezett tekintetből felépíti a maga sértődés várát, vagy tartalékol egy valódi vagy vélt bántást, s azt egy lelki aknába gyömöszölve, alkalmatlan időben, érthetetlen szituációban felrobbantja?
A felszántott mezőt nem szántani, de boronálni és hengerelni kell.
Miután az ördög igen képzett a reklám-lélektanban és asztala mindig terítve van, e paradicsom mű-nosztalgiákat szül, a valódi paradicsom utáni vágyódás helyett.
A közösségi élet, közösségi értéknormákat alakít ki és szab meg, s ha túlteszed magad e normatívákon, hamar visszahoznak a földre azok a vasmacskák, melyeket Lám-ék és Bezzeg-ék hajóiból dobtak ki: - Lám már itt is utaztak, ott is jártak, bezzeg nekik ez is van már, arra is telik!
S amit átéltem, feldolgoztam, leépítettem, leegyszerűsítettem ötven év alatt magamban-magamból, - követelhetem-e negyven, húsz vagy tizenéves hozzátartozóimtól ugyanezt?
Az égiek nem hoztak létre ellen-reklámügynökséget, hisz lemondást, szerénységet és szegénységet hirdetnek. Pál apostol szenvedéseivel dicsekszik, és amikor elragadtatásában a paradicsomban jár, olyan dolgokat hall, melyeket nem szabad elmondania az embereknek. - De miért nem? Itt volna az alkalom, ez lenne a lehetőség, hogy propagandát csináljunk a mennynek, s leleplezzük ezt az enyvszagú földi díszletparadicsomot!
Isten és a sátán között azért nincs konkurenciaharc, mivel sem könnyű utat és életet, sem kényelmet és hatalmat nem kínál Jézus útja. Lemondást és áldozatot, hűséget és szolgálatot, mellőzöttséget és háborúságot.
Kedves szolgatársam, hová tartsuk ezek után markunkat az eledelért?
Nézzünk magunkba: - többre értékeljük a lemondást, mint egy pompás hajóutat, pálmákkal szegélyezett szigetek felé? Kiegyensúlyozott és megelégedett vagyok, mikor napi filléres gondjaim vannak, s őszinte részvétet érzek azok iránt, akik vaskos takarékkönyvekkel nehezítik lelki előrehaladásukat? Pompás luxuslakásról álmodom vagy az egymás iránt érzett fenntartások nélküli szeretet tágítja ki falaimat, soha nem látott méretűvé? Le tudom-e tenni kezemből a színes prospektusokat, hogy belesejdítsek a mennyei hajlékok ezerszerte színesebb, csábítóbb valóságába?
Egy csodás tájban gyönyörködve, egy pompás virágot szemlélve, hányszor jut eszembe, hogy minden olyan tökéletlen a mi földünkön. Mekkora lehet egy égi mező? Milyen illat úszik a mennyei erdők felett, amelyben nem lapul farkas, nem kúszik kígyó? Meg fogom-e hallani a béke csendjét, amikor az állandó zajban, görcsbe merevült lélekkel szeretném kiszűrni, friss, tiszta patakok csobogását?
Egy-egy elcsendesült percben, vízparton, naplementekor, cserkésztáborban éjjeli őrségen az eget csodálva, - vagy Bach-muzsika lassú, méltóságteljes tételét hallgatva, nyílnak meg félénken és óvatosan azok a kis kémlelőnyílások, melyeken betekintve új horizontok tárulnak elénk. - S egyszerre nevetséges és kicsinyes lesz minden akarásunk, törekvésünk, programjaink és kisszerűvé törpülnek céljaink. De mire eldobjuk görcsösen markolt kacatjainkat, s megürült kézzel és szívvel állunk oda az eledelosztáshoz, már nem tudjuk pontosan, mit is akartunk. - Így fölszedjük ismét elhányt kedvteléseinket, hibáinkat, rögeszméinket és előítéleteinket.
*
"Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:"
(Arany János: Toldi)
Tenger pusztaság ma is van, a pásztortűz egyre ritkább, s így nemigen loboghatnak fel rettenthetetlen hősök képei, képzeletünk lángjaiban. Helyettük elképzelt és kitalált miliőben, a minden korosztály számára egységes recept szerint sütött-főzött státuszhősök vívják életre-halálra, hírre-pénzre menő csatáikat, a marcona, mindenre elszánt ördögi alakokkal, - az intrikusokkal, akik természetesen itt legyőzetnek, megsemmisítettnek, nem úgy, mint az életben.
Mi az, amit a világ kínál szellemi táplálék gyanánt? Igen sokszor összetévesztik az emberek, s így magunk is, a szellemi táplálékot a kulturális eledelekkel. A szellemi táplálék nemcsak tanulás, művelődés, nemes szórakozás, mint sokszor és sokan hiszik - hisszük -, de azoknak a magasrendű szellemi áramlatoknak, kisugárzásoknak megértése, befogadása és akkumulálása, melyek az ember legmagasabbrendű táplálására küldettek erre a világra.
- Ebből következik, hogy csak az nevezhető szellemi tápláléknak, - írás és szó, amely örökérvényű gondolatokat tartalmaz, zene, amely felemel azokba a régiókba, melyeket egzakt fogalmakkal már ki sem tudunk fejezni, - minden műalkotás, amely színeivel, formáival rávezet, arányaival megtanít az abszolút értékek felismerésére, s kezünkbe adja a kulcsot a legmagasabbrendű szellemi táplálékhoz vezető ajtó megnyitásához: - itt találkozunk az ima, a meditáció erejével, a benső csend és az intuíció megteremtésével és minden igazi, elmélyült lelkigyakorlat eredményével.
Szellemi zűrzavarunk pontosan abból adódik, hogy a tehetségesen előadott destrukciót magas mércének tekintjük, a manírt átélésnek hisszük, - és a kultúrsznobok szakmai zsargonba oltott dilettantizmusát, - szellemi értékmérőként kezeljük. Megtéveszt a rafinált álmodernizmus bonyolult, de valóságos értékeket nem fedő jelképrendszere, s az a korjelenség, hogy e szellemi dzsungelben ösvényt, új utat vágó elszántak nyomában nem az új pionírok menetelnek, de a szűzlegelőket lerágók csordái, az érintetlen makkosok falánk kultúrkondái, akik helyzeti előnyükből kifolyólag felélnek mindent, mi eléjük kerül, amit pedig ottfelejtenek, az csak a csorda nyomában lihegő-csaholó szellemi csonka-bonkák számára jelent valódi táplálékot. Nagy tömegben való megjelenésük, mégis azt a látszatot kelti, mintha alapvető, valóságos igényt elégítenének ki, s a nagy számok statisztikai törvényszerűsége értelmében, ezek az egyedüli jogos szellemi igény kielégítésére létrehozott "kulturális ételgyárak!"
Kimondhatatlan bőségben ömlik szét a világban az igazi szellemi értékek áradata, hogy nem szabadna egyetlen éhezőnek és szomjazónak sem lennie. Nincs szükség elosztásra, jegyrendszerre, takarékosságra: - annyi muzsikát írt Mozart, hogy egy életen át hallgathatnánk üzenetét, s még hány ihletett, nagyszerű művész fogalmazta meg számunkra az égi hangokat? - Egyetlen Arany János vagy Petőfi kötettel elmerülhetnénk a gondolat és forma félzenei világában, s hányan írtak még rajtuk kívül ragyogó költeményeket?
- Ki győzné felsorolni azoknak a képeknek és szobroknak a számát, melyek tükrözik a valóságos teremtés isteni szikráit? Épületcsodák állítanak emléket népeknek és koroknak, s mi minden született e világra ezeken kívül és ezeken túl? Tanítások és filozófiák, legendák és látomások - Jeremiás kemény próféciájától a Hegyibeszéd világgyógyító Jézusáig!
"Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram
Valamennyit bölcsen alkottad,
tele van a föld teremtményeiddel.
És kiárasztod lelkedet,
új teremtmények keletkeznek
és megújítod a termőföld felszínét" (104. Zsoltár)
Ki mondhatja el magáról, hogy okos és hű szolgaként él és végzi munkáját? - Hogyan használom fel megismert szellemi ismereteimet környezetem táplálására? Sikertelen kísérletek miért veszik el kedvemet a további próbálkozásoktól? - Ha a Jóisten kedvét elvenné értelmetlenségünk és ellenállásunk, ki nem kaparna bennünket senki és semmi mélyrebukott állapotunkból.
A szellemi, lelki táplálék elképesztő bőségben áll rendelkezésünkre, mivel ezek a mennyei világok produktumai. Az anyagi táplálék viszont földi természetű, így elosztására, kiadagolására igényt tart a legnagyobb földbirtokos, - a sátán. Ezért történik ennek szétosztása egyenlőtlenül, igazságtalanul, ember és ember között. A bűnös pocsékolástól a legalapvetőbb szükséglet megvonásáig, megtalálhatjuk az ördögi mesterkedés minden formáját. Az emberiség anyagi lehetőségei fedezhetnék ugyan a szükségleteket, de az erőforrások meddő, ostoba, gyilkos célokat szolgálnak, így a hű és okos szolgák munkája egyre nehezebb, reménytelenebb, kilátástalanabb.
A helyes szolgaságra ugyan megvan az útmutatónk: Pál apostol a Korinthusiakhoz írja: (I. 9,19.)
"Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem."
Bizonytalankodunk és tapogatózunk azon az úton, amelyen már menetelnünk kellene. A legegyszerűbb igazságok is körülményesekké válnak, mire végigjárják agyunk labirintusait, - mivel a szívünkkel még nem tudunk gondolkodni. S amiben úgy érezzük, biztonsággal megállunk, könnyen lehet, hogy érzéki csalódásaink egyike.
Nagyszerű példát mond erre Pascal:
"Az erényben nem a magunk erejével tartunk ki állhatatosan, hanem két ellentétes rossz hajlamunk segítségével ugyanúgy, ahogyan állva maradunk két egymással szembefúvó szélben; - szüntessék csak meg az egyik káros szenvedélyünket, beleesünk a másikba."
Ki tehát az okos és hű szolga? Ha jól belegondolunk, mi tulajdonképpen nem is szolgák kívánunk lenni, hisz ennek a szónak, ennek a fogalomnak nagyon pejoratív a kicsengése világunkban. Valóban, mi urak szeretnénk, kívánunk lenni.
Erre is van lehetőségünk; a feltétel ez: Légy ura önmagadnak, tetteidnek, szavaidnak, gondolataidnak!
Ez az úrráválás kezdete, egyben kozmikus perspektívája.
Ezek után ura lehetsz egy családnak, egy közösségnek, népcsoportnak, hazának. Vagy eresszük el fantáziánkat, s próbáljuk felfogni a felfoghatatlant? - Ura van a bolygóknak, a naprendszereknek, galaktikáknak, szupergalaxisoknak. De ezek a számunkra felfoghatatlan szellemóriások, Géniuszok, mégis csak szolgái legfőbb Urunknak, Teremtőnknek, Istenünknek!
Ereszkedjünk csak vissza földünkre, saját köreinkbe, s végezzük hétköznapi feladatainkat itt és most, a mennyei elvárások szellemében, hogy majd egyszer, a nagy elszámoláskor remélhetőleg nekünk is elmondhassák:
"Jól van, jó és hű szolgám,
a kevesen hű voltál,
sokat bízok rád ezután..."
(Máté 25,23.)
|
