|
ÖNMUNKÁLKODÁS
A rendszeres és módszeres önmunkálkodási csoportmunkában részvevők, tematikusan összeállított témacsoportok és témasorokról írt dolgozatokkal fejlesztik ismereteiket és önismeretüket. Egy-egy téma kidolgozása egy újabb lépcsőfok, ahonnan tisztább a rálátás az egyetemes rend világára, s ahol reménységgel telik meg a szív.
Itt már nincs hibáink feletti sajnálkozás, alkalmi meakulpázás megjavulási határidőket kitűző és azokat elodázó jámbor szándék, hanem egymást erősítő, ösztönző, egymásra figyelő munkálkodás.
Egy-egy közösség egyszerre szellemi családja, lelkes hallgatója, fóruma és hozzászólásaival szinte vizsgabizottsága az éppen felolvasónak, megnyilatkozónak. A csoport előtt minden gondolatunk fontossá válik, mert felolvasó és meghallgató egyaránt Isten színe előtt áll.
E lapszámunkban a Bodnár-módszer harmadik témacsoportjának hetedik témája: A HIT egyik elmélyült kidolgozását közöljük.
Örülnénk, ha a cikk olvasója maga is kedvet kapna e téma (témák) írásban való kidolgozására, mely segítene rendet teremteni saját magában, hiszen életünk legaktuálisabb kérdése az: mikor kegyelmezünk meg önmagunknak.
Kuklis Ferenc
Tolnai György
A HIT
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a Te neved.
Legyen meg a Te akaratod,
miképpen a Mennyben,
azonképpen itt a Földön is.<BR>
Ez a jól ismert pár sor hadd legyen mottója ennek a dolgozatnak. Pontosan kifejezi hitünk lényegét:
- Istenre tekintünk, akit magunk felettinek, de mégis jó Atyánknak látunk, aki teremtette az Eget, a Földet, a Mindenséget, benne magunkat is.
- Gyermekei vagyunk, akiket féltőn óv, akiknek útját segíti, irányítja, amennyiben mi is akarjuk ezt.
- A teremtett világ az ő rendje szerint működik, mozog, él, fejlődik. Az a világ, amelyet mi magunk is megcsodálunk, végtelen fölsége mellett megilletődve állunk meg.
Persze, csak akkor nyílik meg számunkra világunknak ez a képe, az isteni ajándék, ha rácsodálkozunk valóban. Ha megállunk rohanó életünkben és tekintetünket a magasba emeljük. Ilyenkor magunkat is kívülről látjuk meg, rádöbbenve, mennyire magunk vagyunk minden gondolatunk központja.
Lefoglalnak saját képzeteink, és észre sem vesszük, hogy mennyire magunk szempontjai szerint alakítjuk ki környezetünket, világunkat. Szemléletünk mögött alapvetően érdekeink munkálnak. Akaratunk, erőnk, tehetségünk, mind csak a saját érdekeink megvalósítását szolgálja. Isten nincs benne gondolatunkban. Látókörünkbe nem fér be szellemi lényünk, semmi, amit a hitünk tár elénk.
Nem, keresztény hitünk merőben más perspektívát ajánl. Hogyan feledkezhetünk meg ennyire mindennapi életünkben mindarról, amit elmondunk a Miatyánkban.
"Legyen meg a Te akaratod itt a Földön" - ezzel életünket Isten akaratához igazítjuk. Hisszük, hogy az Ő irányítása, terve szerint alakul legjobban életünk. A hívő ember vele összhangban alakítja életét, neki ajánljuk fel életünk irányítását. Legyen meg a Te akaratod itt a Földön is, itt az én világomban is, itt, az én életemben is. A misztikus Eckhardt mester világosan fejezi ki ugyanezt: az embernek minden dolgában Istenre kell figyelnie. Életét úgy kell alakítania, hogy minden dolgában Vele legyen. Vagy ahogy Gandhi tömören összefoglalja ugyanezt: a hit a bennünk élő eleven Isten tudata.
Milyen hittel éltem le én eddigi életemet?
Hát nem ilyennel, mint amit itt most röviden jellemeztem. Hiába volt a családi vallásos indítás! Elszakadva az otthoni tápláló gyökerektől, - mint sokaknál, barátaimnál, akiknek életére van rálátásom, ugyancsak megfigyelhettem - eltávolodtam a kapott értékrendtől, amint kialakítottam új életvitelemet. Hogyan jellemezhetnénk ezt a saját használatra alakított világképet?
Abból építkeztem, amit a szülői házban megkaptam, amit erkölcsi elvekként magammal hoztam. Átgondolva a magam számára újra fogalmaztam őket, ezekhez aztán következetesen tartottam is magam. Ráismerek negyven évvel ezelőtti önmagamra ebben az őszinte és kritikus gondolkodásban és a következetes végrehajtásban.
Van azonban egy hiba is, amelyet most visszatekintve, jól látok: - az irányzék egy kicsit eltért attól, amerre pedig megkaptam a pontos indítást, amerre édesanyám is indított. Ennek következménye aztán az lett, hogy észrevétlen egészen máshová jutottam el. Sok szellemi irányzatot megismertem, de magamból csak nem léptem ki. Ötven éves koromig nem Isten gondviselő szeretetétől vártam az életem irányítását. Fel sem merült ennek igénye bennem, mert mindig éreztem annyi erőt magamban, hogy a saját utamon akarjak járni.
Ma már persze világosan látom azt is, hogy akinél az Isten-ismeret, vagy mondhatnánk úgy is egyszerűen, hogy a vallási ismeretanyag megrekedt a gyermeki - óvodai, vagy kisiskolai - szinten, azt a világképe nem szolgálhatja ki megfelelően. Ismereteink, látókörünk időközben jelentősen kitágul, kibővül. Ha nem sikerül visszatalálnunk, az a helyzet áll elő, hogy sokat tudunk más vallásokról, ismerjük a kereszténységgel kapcsolatban megfogalmazott kritikákat, de nem ismerjük magát a keresztény tanítást. Nincs kellő Biblia ismeretünk, nem ismerjük jól Jézus tanítását és annak jelentőségét sem. Nagy az esély, hogy valami sajátos, vegyes világképet fabrikálva elkövetjük a nagy hibát: "azt hisszük, hogy tudjuk, miközben valójában nem tudjuk!"
Önzésünket pontosan kifejezik a leghétköznapibb cselekedeteink is. Csak mi nem látjuk meg a fától az erdőt. Nem is akarjuk magunkat igazából reálisan meglátni. Mentséget találhatunk, hiszen ennek kedvez a korszellem. Olyan világban élünk, hogy itt Európában sem lehet már kimondani, vállalni keresztény gyökereinket!
Ifjúkori életemben tudatosan elkerültem minden felelősségvállalást. Az életemet úgy alakítottam ki, hogy csak magammal kelljen számolnom. Párkapcsolataimban is meghatározó lett ez a szemlélet, elkerültem a családalapítást, a család vállalását. Kerültem azt, hogy vezető legyek a munkahelyemen, mert abban is mások gondját-baját kellene a nyakamba venni.
Szerencsére nem maradt mindez így egész életemben. Ki fejti meg azokat az apró hatásokat, amelyek nyomán fény villan be oda, ahol addig homály terjengett? Mitől látjuk meg magunkat, cselekedeteinket egyszer csak más fényben? Ez nagy titok. Én nem vettem észre, olyan finoman, folyamatosan kaptam a segítséget, az ösztönzést. Ma már figyelem és megbecsülöm a szellemi világból érkező finom jeleket.
Ha meglátunk végre valamit ellentmondásosságunkból és merünk lépni, változtathatunk ezzel az életünkön. A felismerést tett, cselekedet követheti. Ha követi. Ha kilépünk a megszokott mederből, ha változtatunk életvitelünkön. Nem könnyű ezt megtenni, de kapunk hozzá sok segítséget.
Isten segítsége legtöbbször más embereken keresztül jut el hozzánk. Édesanyám imáinak jelentőségét csak sokkal később, mostanában ismertem fel. Baráti körömben, vagy régi tanárom higgadt, szeretettel teli tanácsaiban, abban, ahogy egy ismerősnek, - akinek ma már nevét se tudom - beajánlott egy lelkigyakorlatra, felvillannak azok a segítségek, amelyek löktek egyet az életemen.
Ki segített ebben? Fontos kérdés. Mint az is, hogy miért nem láttam meg mindezt korábban?
Felismerni sorsunk alakulásában a saját lépéseink ok-okozatát és egyúttal meglátni Isten segítő, szervező munkáját, talán nem is megy anélkül, hogy ne nyitnánk meg szívünket e mélyebb igazság befogadására. Rejtély ez a folyamat nekem ma is. Mindenesetre azt pontosan látom, hogy amint rádöbbentem erőlködéseim kicsinyes voltára és letettem életem gondját az Úr elé, azóta megváltozott az életem. Nem tudom számba venni mindazokat, akik tudatosan, vagy öntudatlanul segítettek ezen az úton, de számolatlanul is hálával gondolok rájuk, köszönöm, amit kaptam tőlük.
Isten embereken keresztül alakítja életünket. Megszólítanak, segítenek, esetleg éppen megtámadnak. Mi meg reagálunk aszerint, megértjük, vagy csak ösztönösen válaszolunk. Ha mélyebben átlátjuk az adott pillanatot, kiderül, hogy életünk apró módosítása zajlik, irányváltásokra van mindig lehetőség. Ezek a változások újabb kapukat nyitnak ki előttünk. Kapukat, ahol beléphetek, ahol új világ nyílik meg megint. Ezek azok a kinyíló kapuk, felkínált lehetőségek, amelyeket nem jó, ha visszautasítunk, mert lehet, hogy többé nem nyílik már meg előttünk. De ha belépünk a kapun, minden megváltozik körülöttünk.
A Biblia tanítása a hit dolgában
A Biblia számára a hit az egész vallásos élet forrása és középpontja. Istennek felénk megnyilvánuló szándékára az embernek hittel kell válaszolnia.
A hit Isten elfogadása
A hit Isten elfogadása. Ahogy az apostol mondja: "a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgokban való meggyőződés. ... A hit által értjük meg, hogy a világot Isten szava alkotta." A teremtés titka, amelyet a mai tudomány oly hévvel ostromol, ezzel a megértéssel feltárul a hívő előtt, megérti, ahogy "a nem láthatókból állt elő a látható". (Zsid. 11,1-3.)
Ennek a hitnek alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek, ennek alapján igazodunk el mi is.
Istennek kedves, aki hisz
Az Ószövetség nagy alakjai mind mély és fenntartás nélküli hitükkel fordulnak Isten felé. Igen tömören foglalja össze mindezt Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében (Zsid. 11,5-34.):
- Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy Ő van, és Ő megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.
- hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot,
- hit által ragadtatott el Énok,
- hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók,
- hit által engedelmeskedett Ábrahám, majd
- hit által költözött az ígéret földjére, ...
- hit által kapott erőt arra, hogy Sárával nemzetséget alapítson, ...
- hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákobot és Ézsaut, ...
- hit által rejtegették Mózest szülei, ...
- hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, ...
- hit által keltek át a Vörös tengeren, ...
- hit által omlottak le Jerikó falai, ...
- hit által országokat győztek le, ... ígéreteket nyertek el, tűz erejét oltották ki, ... betegségekből épültek fel, háborúban lettek hősökké.
Hitünk Krisztusban
Az Újszövetségben Jézusra tekint a hívő. Jézus, a Megváltó, Istennek Fia, akire minden hatalmat rábízott e világgal kapcsolatban az Atya. Ő az "Isten kenyere, aki alászállt a mennyből és életet ad a világnak". Jézus maga mondja nekünk: "Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik soha..." (Jn. 6,33-35.)
Hangsúlyosan kifejeződik Isten akarata, tanúsága János apostolnál: "Isten ... tanúságot tett Fia mellett. Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja Isten tanúságát, ... annak örök élete van." (1Jn. 5,9-13.)
A Törvény korszakát felváltotta a Krisztusban való hit
A törvény korszaka ezzel véget ért: "Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, ... Tehát a Törvény nevelőnk volt Krisztusig. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által."
(Gal. 3,21-26.)
A mai ember, aki ebben a korszakban él, Isten kegyelméből kapja hitét, ezzel reményét az örök életre: "Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét." Ezt pedig megkapja mindenki, itt nincs különbség zsidó és pogány közt "Mert Jézus Krisztusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit". (Gal. 5,5-6.)
Ezért Pálnak az efezusi gyülekezet számára adott jókívánsága miránk is értelmezhető: "Adja meg nektek, ... hogy ... megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által, hogy a Krisztus lakjék a szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi az igazi szélesség és hosszúság, magasság és mélység, és hogy megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig." (Ef. 3,16-19.)
Nem a mi cselekedeteink által, hanem Isten kegyelméből
Meg kell értenünk a reformációban feltárt fontos tanítást, amely rávilágít a kegyelem szerepére. Üdvösségünk nem a mi cselekedeteinkkel kivívott, megérdemelt jutalom, hanem Isten különös ajándéka: "Hiszen kegyelemből van az üdvösségetek a hit által, és nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetért, hogy senki ne dicsekedjék." (Ef. 2,8-9.)
De a mi cselekedeteink mégiscsak igen fontosak, mert cselekedet nélkül a hitünk önmagában halott dolog: "...mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?...a hit..., ha cselekedetei nincsenek, halott egymagában." (Jak. 2,14-17.)
Tömören szólva így is mondható: "Mert ahogy a test halott lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül." (Jak. 2,26.)
Hitünk jutalma az üdvösség
Hitünk tehát Isten előtt igazi érték. Jutalma is ennek megfelelő: a legtöbb, amit Istentől kaphatunk: Isten szeretete, és üdvösségünk. Ne felejtsük el tehát, hogy az üdvösséget a hit által kapjuk meg.
"Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, hogy ... nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben" (1Pt. 1,5.)
A Névtelen Szellem tanítása a hitről
Ha fellapozzuk ezek után a Névtelen Szellem köteteit, igen fontos további tanításokat találunk ott, amelyek megvilágítják a Biblia igazságait. A hitről is figyelemreméltó új szempontokat kapunk innen. Nem véletlen, hogy a Névtelen Szellem kiemelten foglalkozik a hit témájával.
Isten segítsége nélkül semmire se jutunk
A Névtelen Szellem az ember útját az Istentől elszakadt, zavaros állapotából felfelé törekvéstől hajtott fejlődő útnak rajzolja meg. Mindehhez Isten segítsége elengedhetetlen:
"Kedves Testvéreim! Istentől elfordulva senki sem találja meg a részére elhelyezett kincseket... Hinnie kell az embernek, mert hit nélkül semmivel sem több, mint a többi természeti jelenség... Csak a hit az, ami az embert minden teremtett lény fölé emeli.
Ha a hited az, hogy furfangos eszeddel, avagy az öklöddel szerzel előnyöket, akkor a hited tévhit... És jaj neked, földi ember, ha erre nem itt, a mulandó földi világban, hanem a túlvilágon jössz rá! Isten kegyelmét ennek a földi világnak, a próbák világának ajándékozta."
(Ezoteriák I. 246-247. lap)
A hit a lélek lámpása a földi élet homályos útjain
Életünk itt a földi világban csak egy kis része életsorozatunknak. Ide külön feladattal érkezünk. Talentumokat kaptunk, munkát bízott ránk az Úr. Mindegyikünknek meg is kell hoznia azt az áldozatot, amit ez a megbízatás követel. Boldogok azok, akik megértik feladatukat, Isten szándékát. Ez a feladat szokatlan a mai ember számára, ezért a Névtelen Szellem tanítása itt nagyon fontos:
"Mindenkire munka van bízva azok közül a lelkek közül, akik meghallották Isten szavát. Isten igazsága az ige, amelyet Isten az egész emberiség megváltására, megtisztítására és fölemelésére adott.
Mit ér nektek, testvéreim, a földi élet minden öröme, minden gazdagsága, dicsősége és hatalma, ha életeteket, mint egy áloméletet élitek le. Ha elbódít a lelketek tévedése, és visszaéltek a munkához kapott ajándékokkal. Vesztek rajta magatoknak szenvedést, bizonytalanságot majd a túlvilágon." (Ezotériák II. 5-6. lap)
A mi világunkban nem vagyunk tisztában feladatunkkal, mert nem látjuk, mert el van rejtve előlünk előző életeink sok kavargása. Csak a hit lámpása vezethet minket itt.
"A hit lámpása az, amire itt szükségetek van. A hit világossága az, ami itt lépésről-lépésre vezet a fejlődés útján. A hit világossága, ha kigyúl a lelketekben, akkor a láthatatlan világ segítőinek segítő gondolatait vonzzátok magatokhoz." (5. lap)
A hit lámpása vezethet, ennek "tápláló olaja pedig az Istenhez való ragaszkodás és a Szent Lelkével való összekapcsolódás." (5. lap)
"Hinnem kell abban, hogy az én Mennyei Atyám látja életem, cselekedeteimet. Hinnem, hogy az a jóakarat, amit belevittem munkámba, az él, az valóság, amelyet nem vehet el tőlem senki, azt Ő számon tartja."
A hit erősítésén fáradoznak szellemi segítőink is
A szellemi segítőink munkáját nem értékeljük igazán. Pedig munkájuk alighanem igen jelentős:
"Hinni kell, mert hit nélkül az ember semmivé válik, harcképtelenné lesz az életben. Ezt a hitet erősíteni, ...ez a mi feladatunk tiveletek szemben. Ezt igyekszünk is elvégezni, hogy erősek lehessetek a hitben. Aki ezt elszalasztja, annak a kezéből kisiklik a lehetőségek egész sorozata." (10-11. lap)
Lám, itt is utalás van arra a gondolatra, amit korábban a megnyíló lehetőségeinkről, a megnyíló kapukról hoztam elénk. Aki ezeket a felkínált lehetőségeket elszalasztja, annak a kezéből kisiklik a lehetőségek egész sorozata.
Sok szenvedés után jutunk csak a hitre
A hit nélküli élet nem ad világos látást. Nem igazodunk el a saját világunkban sem, ennek megfelelően sok szenvedéssel, kudarccal járjuk utunkat. Világos látás nélkül nem látjuk meg saját magunk igazi természetét sem.
"Sokat kell szenvednie az embernek, ameddig a szellemi én világos látással beletekinthet az ő alsóbbrendű természetébe, és (azt) meg tudja bírálni...
Mikor idáig eljutott, akkor már a benne tomboló féktelen természet nagyjában lecsillapodott.
Csak az Isten felé törekvés indít el bennünket az igazságot kereső úton.
A léleknek az Istent kereső felfelé törekvő vágya, amely a tökéletességet, az igazságot óhajtja, már kibontakozik, azaz ekkor már van hite. Ekkor már kérdések nyomulnak eléje, amelyekre a lélek magyarázatot vár." (Duáltörvény 55. lap)
;Hit nélkül semmi jóra nem vagyunk képesek
Lényegretörő megfogalmazást kapunk a tanításban: "Hit nélkül az ember abszolúte semmi jóra nem képes."
Hit nélkül az ember nem a jót teszi, hit nélkül a lélekben nincs a jónak gyökere.
"Csupán a hit teszi alkalmassá a lelket arra, hogy a jót és igazat valamennyire is gyakorolni tudja a földi világban. Hit nélkül az ember abszolúte semmi jóra nem képes... …hit nélkül a lélekben nincs a jónak gyökere..."
A jó áldozatot kíván
A jót csak a magából adni tudó, a másokért élő, az áldozatot vállaló ember képes létrehozni. Ehhez már önmegtagadásra van szükség. Megint e hitünkhöz kapcsolódó fogalom!
"Aki igazán jó akar lenni, aki a jóból akár csak a legkevesebbet is valóra akarja váltani, annak azt önmagából, önmaga lelkéből, az önmaga áldozatából kell adnia. Már pedig az önző lélek nem képes áldozni, nem képes önmegtagadást tanúsítani." (Ezotériák I. 29. lap)
Az a jó, amiről itt szó esik, csak a lemondás, önmagunk megtagadása árán érhető el. A másokért, a tévelygőkért végzett áldozatos munka, ez a mi feladatunk itt a Földön. "...nagy és szép munka ez, amelyet az Úr rátok bízott." Ti már tudjátok, hogy önmagatok megtagadása árán megszerezhetitek ennek a valóságnak a boldogságát... Ez a ti munkátok testvéreim: hogy itt, a hazugság világában... a tévelygő lelkeket elvezessétek az igazság világosságába, ...hogy meggyógyuljanak lelki sebeik… ((Ezotériák I. 35-36. lap)
A hívő ember kapcsolatban áll a fenti világgal
Mindezekhez az életfeladatokhoz sok segítséget kapunk. Legfőbb erő azonban az a hit, amely fokozatosan épült fel bennünk. Ez a hit köt össze minket a szellemi világgal, ahonnan folyamatosan kapjuk munkánkhoz a segítséget.
"A hívő ember óriási előnye a hitetlennel szemben, hogy a hívő ember feltárhatja lelkét. Kinyitja a tudatának réseit a felsőbb hatalomnak és a hitén keresztül a magasabb világokhoz képes kapcsolódni... A felsőbb hatalmak irányítását fogadja a benső én, ennek következtében ez az ember élénkebb szellemi életet él és tisztábban lát." (Ezotériák I. 57. lap)
Titeket is boldognak mondalak, mert összehasonlítva a hit nélkül szűkölködőkkel, a ti életetek világosságban járás... Sok mindent ti már megláthattok, sok dolog a számotokra már bizonyossággá válik, amelyekről a másik ember nem is tudhat.
Őrizni kell a szellemi kincseinket, ne add át azt a rossznak
Mert valahányszor az ember testi előnyöknek, a káprázatnak bódulatába esik, és megtagadja lehetőségeit, amivel az engedelmessége folytán Istenhez kapcsolódhatna, mindannyiszor mennyei értékekből ad oda a megtévesztés szellemének. Mindannyiszor drágagyöngyöt szór oda. A megtévesztés szelleme ebből tartja fenn uralmát: ezekből a hamisságokon szerzett mennyei értékekből, életvagyonokból táplálkozik.
(Ezotériák I. 59. lap)
;A hívő ember számára minden áldássá válik
Isten segítő szeretete vezérli egész életünket. Ha hiszünk ebben, akkor őt hisszük. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy meggyőződéssel valljuk, hogy Isten számunkra mindig a jót készíti elő, amit ad, az mindig a javunkra válik. Ezért aztán tetteink is áldássá válnak, mert Isten vezérlete alatt tevékenykedünk.
"Isten kezében a hívő ember számára minden áldássá válik. Ezért a hívő embernek Isten kezéből mindent hálával kell fogadnia, ...mert számára megszűnt az okozati törvény hatalma és ereje, mert Isten, ha jónak látja, fölemelhet...
Isten mindenkinek azt adja, ami a lelkéből a leghamarabb vált ki kedvező eredményt és előrelendíti őt a fejlődés vonalán... Nem büntetésként adja tehát Isten a csapást."
Az ember adjon ezért hálát a megpróbáltatásokért is. Sokszor a szenvedés által törhet felszínre bennünk az elnyomott jó, a nemes. Ha elszakadunk a tévelygéseinktől, amit bátran nevezhetünk bűnnek is, akkor máris irányt változtatunk és tekintetünket Isten felé fordítjuk. Ennek a hatása rögtön megjön: "ha lelkeddel a jó felé fordulsz, nagy szolgálatot tettél ennek a múlandó világnak, mert kiirtottad a gyomot, ...ez a jó, ez az igaz eredményeivel elkísér téged életről-életre..."
Isten rajtad keresztül munkálkodik a világon
Végezetül álljon itt a Névtelen Szellem megfogalmazásában az a néhány gondolat, amely kijelöli szerepünket Isten munkájában. A hívő ember, az Isten vezérlése alatt élő, az Ő irányítását elfogadó lélek így válhat e magasztos munka részévé, maga is Isten eszközévé.
"...Ez a jó egy másik világot teremt körülötted, és ez lesz az otthonod... Nem te vagy a világosság, és mégis rajtad keresztül sugárzik az a világra, mert Isten kegyelme van veled, az hat át téged, ...hint áldást rajtad keresztül a többi tévelygő lélekre." (Ezotériák I. 68-69. lap)
Most már csak élni kell mindezt
Ezek hát hitünk alapjai, a fontosabb tantételek, amelyek a Bibliából és a Névtelen Szellem tanításából rendelkezésünkre állnak.
Most már csak élni kell azokkal.
+ + +
|
