|
ÖNMUNKÁLKODÁS
Elmúlt számunkban a Pál apostol által feltárt megtisztulási folyamat követelményei lehet, hogy sok emberben felkelthetik azt az érzést, hogy ha ennyi minden lakik bennünk, ilyenek vagyunk, akkor szinte reménytelen felvenni a megtisztulási harcot.
Pál apostol azért adja meg ilyen pontosan, részletesen és mindent áthatóan testi-lelki-szellemi kórképünket, hogy megtisztulási harcainkat bármelyik ponton elkezdhessük. Akár a legnehezebb oldalon, akár ott, ahol már vannak fegyvereink, eszközeink, felismeréseink. Bizony, a páli diagnózisok munkára serkentők, kedvet ébresztők, bíztató erejük van, sőt munkamódszereket is tartalmaznak a figyelmes olvasó számára. Negatívumaink felsorolása után felcsillantja az elérhető eredményeket, amelyek birtokában a végső cél szépségét, jóságát, igazságát ismerhetjük meg, vagyis a magasrendű egyensúly és harmónia világába léphetünk.
Pál apostol tanácstudása Jézus Krisztussal való találkozása után teljesedik ki. Ószövetségi ismereteit a kor legkiválóbb törvénytudója iskolájában szerezte (én ezt Gamaliel egyetemnek nevezem), ez az ismeret azonban fanatikus hitvédővé tette, üldözővé, és csak a damaszkuszi úton, számára adatott Krisztusi világosság fényében válhatott az Írások ismerőjévé. Emlékezzünk a csodálatos találkozásra, amelyet Lukács ír le (24,45.) A feltámadt Jézus megjelenik tanítványainak és "megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat." Ebben a megnyitás kegyelmében részesül Pál, az üldözőből értő, minden áldozatra kész és később képes apostollá válik. A krisztusi iniciáció megtermékenyítő kegyelme hihetetlen magasságokba, apostoli szintre lendítette őt.
Ez az egyetemes értés érlelődik benne olyan tudássá, amellyel gyülekezeteit gondozó leveleiben az egész emberiség egyetemes tanításaivá lehettek, és teljes terjedelmükkel bekerültek az Újszövetség lapjaira. Az evangéliumokkal egy könyvbe emeltetés pedig isteni minősítést jelent. Fogadjuk meg hát Pál tanácsait. Az önmunkálkodást életprogrammá tevő szellemi ember tételről-tételre gondolja végig, hibák és erények hosszú sorát önmagában. Vegye fel a küzdelmet hibáival, fejlessze erényeit, gyakorolja azokat, engedje, hogy a hibák helyét pozitív tulajdonságok és képességek foglalják el.
- - -
Az elmúlt alkalommal Pál apostolnak a Kolosszébeliekhez írott levelében található tanítását tekintettük át. Ez a 3,1-17. versekben olvasható, Ez a tanítás erősíti meg és bővíti ki azt a korábbi tanácsot, amelyet a Galatákhoz írt levél ötödik részében már összefoglalt. A hasonló és sokban megegyező felsorolás Pál szigorú és kiforrott értékrendjét tükrözi és ez a hasonlóság még nagyobb bizalmat kelthet azok átgondolója és megvalósítója számára. (A felsorolásokat, a könnyebb áttekintés és összehasonlítások érdekében ismét kiemelem.)
A Galatákhoz írt levél 5,16-26. versei világos tanítást tartalmaznak. A test, testi mivoltunk és a lélek harcairól szólnak. "A test kívánsága a Lélek ellen van, a Léleké a test ellen, hogy ne azt tegyétek, amit akartok." Vagyis a Lélek (a nagybetűvel való kiemelés a Biblia fordítói részéről a Szentlélek jelzésére szolgálnak.) Többről van szó, mint saját testünk és lelkünk harcáról.
A test cselekedetei nyilvánvalóak, íme Pál felsorolása:
- házasságtörés, - önzés, - paráznaság, - széthúzás,
- tisztátalanság, - pártoskodás, - bujálkodás, - irigység,
- bálványimádás, - gyilkosság, - varázslás, - részegeskedés,
- ellenségeskedés, - tobzódás, - viszálykodás, - kérkedés,
- féltékenység, - egymás ingerlése, - harag, - egymásra irigykedés.
Aztán felsorolja azt, amit a Lélek akar. Amit Ő akar, hogy mi is akarjunk:
- szeretet, - öröm, - békesség, - türelem, - szívesség,
- jóság, - hűség, - szelídség, - önmegtartóztatás.
Pál így összegzi a Lélek győzelmét: "Akik pedig Jézus Krisztuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt."
Kívánom, hogy e két páli tanítás serkentsen bennünket összeszedett munkálkodásra.
- - -
Karácsony közeledtével az önmunkálkodás egyik fontos teendőjére figyelmeztet és tanít az itt következő médiumi úton közölt tanítás.
Elhangzott a KNS szellemtani körben, 1938. XII. 25-én.
Csendesedjen el egy pillanatra minden, ami az emberi szívben lármás. Csendesedjenek el az indulatok, csendesedjenek el a vágyak és a kívánságok. Legyen mozdulatlan nyugalom minden emberi szívben, hogy kialakulhasson az a csend, amelyben megszülethetik a Krisztus. Mert ez a Föld az a világ, ahol mindennap újra és újra meg kell születnie, hogy újból és újból keresztre feszítsék, hogy ismét feltámadhasson mindaddig, amíg ez a Föld és annak népessége el nem érkezik ahhoz a kapuhoz, amelyen át kell mennie, hogy megismerje az örök üdvösséget.
A Megváltó megszületésének azért kell ismétlődnie, mert hiába született meg test szerint kétezer esztendővel ezelőtt, csak azok számára volt ez megszületés, akik engedték is, hogy bennük élni tudjon.
Minden bűnös földi ember szíve és belső élete olyan, minta betlehemi jászol. Szegényes, sok sötétséggel, szegénységgel és értelmetlenséggel van telve. De ebben a szívben egyszer végre csendet kell teremteni, hogy oda a szentcsalád betérhessen, hogy számára megszülethessen a Krisztus. Ahol ez az életfeltétel hiányzik, oda nem tér be és így nem születhetik meg.
Ez a világ külsőleg, minden zugában hideg és dermesztő, a szentcsalád botorkál és egy meleg szegletet keres, és ha betérhet egy-egy lelki lakásba, bár szegényes is az és szalmával borított, ha sötét és félreértésekkel teli, de melegség található benne, azt megtalálja. Az a szív, amelyik ezt az előfeltételt meg tudja már teremteni, várjon türelemmel, amíg végbe mehet a megszületés folyamata. A melegszívű ember vegye tudomásul, hogy az ő karácsonya nincs már messze, mert őt megtalálja a Krisztus, aki a melegségen kívül semmi mást nem kíván, semmi mást nem óhajt és nem követel, mert a többit Ő hozza magával. Világosságot hoz, értelmet és erőt, s az istálló egyszerre felragyog, fény veszi körül, ezért arra a szívre sokan rátalálnak, miként akkor a pásztorok és a napkeleti bölcsek és mindazok, akik bíztatásra és vigasztalásra szorultak és vigasztalásra vágynak.
Meleg szívet azonban senki sem tud adni a másiknak. Megoszthatja javait és értékeit, tudását is átadhatja másoknak s mindazt a legnagyobb testvéri szeretettel, de a meleg szív kialakítását mindenkinek magának kell elvégeznie az isteni kegyelem közreműködésével.
Vannak munkák, amelyeket mindenkinek magának kell elvégeznie, segítséget senki mástól nem kaphat, csupán az Úrtól.
Nem elég azonban az, hogy ha Krisztus születésének pillanatában meleg szívvel, meleg hajlékkal rendelkezik az ember, a teremtmény. Ha azt akarja, hogy Krisztus állandó lakója legyen szívének, akkor annak melegét állandóan táplálni kell, át kell fűteni a lelki lakást. Mert ha kietlen, ha hideg és részvétlenné válik, s melege nem kap utánpótlást, sem a megszületés, sem az ott lakás nem jöhet létre. Mi az, amivel szívünket át tudjuk melegíteni? A testvéri szeretet melege az, amely izzóvá teszi e hajlékot, ahol állandó lakóvá lehet a Krisztus.
Ő pedig kitart akkor is, ha az ember megbotlik, el-elesik, vagy viharba kerül, virraszt megpróbáltatásai felett, amíg a szív melege kitart. De jaj annak az embernek, akinek szíve kihűl, mert onnan el kell költöznie.
Az együgyűek, a lelki szegények, az elesettek, a betegek, a bűnösök, akik állapotuk súlyát érezve izzó szívvel várnak megváltást, állapotukból való szabadulást, mindig feleletet várhatnak is, kapnak is Krisztustól, mert Ő ezekért jött, s megszületve szívükben, ezek meggyógyulva és megváltozva nagy lendülettel indulhatnak el a helyes úton. Ám a ridegek és hidegek, a túl józanok, és okosak szívében azonban nem kíván lakást venni Krisztus.
- - -
Csupán egyetlen mondatot emelnék ki a tanításból, amely megnyomatékolja az önmunkálkodás döntő fontosságát: "Vannak munkák, amelyeket mindenkinek magának kell elvégeznie, segítséget senki mástól nem kaphat, csupán az Úrtól."
Akinek neve legyen ezerszer áldott.
Kuklis Ferenc
|
