Köszöntelek benneteket testvéreim, az Úrnak, a Jézus Krisztusnak nevében!
     A régiek elmúltak, a réginek ideje lejárt és a mi Urunkkal, a Jézus Krisztusunkkal új korszakba lépett a föld. Átalakult minden vonatkozásban. Az Úr megfordította a föld mozgásának irányát, új lehetőséget, új utat szabott a fold és lakói számára, és ezek forrongásba hozták a földet. Izrael fiainak és lányainak az elsőbbsége, a kiválasztottsága lejárt.
     Krisztus születése volt az a fordulópont, amikor a régiekből át kellett lépni az újba. A régi szövetség utolsó pontja is betöltetett.
     Az Új szövetség, az új szerződés, amit azután Krisztus vére pecsételt meg, minden emberlelket, minden fajt és minden nemzetet hívott és várt az üdvösségre. Izrael gyermekei ezt az óriási lehetőséget csak egészen kis százalékban vették észre; a nagy többség mélyen aludt azon az éjszakán, amikor Krisztus a lábát a földre tette. Később azonban az ő tizenegy tanítványa - mert a tizenkettedik kilépett ebből a szövetségből - szertejárt egész Izraelben, sőt később Izrael határain kívül is, hogy hirdesse az örömhírt; hogy hirdesse, hogy a régiek elmúltak, és hogy aki az újszövetségbe kéri a felvételét, annak Krisztushoz és az ő tanításaihoz kell kapcsolódnia.
     A 12 tanítványt név szerint, személyesen hívta és szólította el az Úr. Ez a tizenkét tanítvány képviselte Izrael tizenkét nemzetségét. Ez a tizenkét nemzetség eleve felvétetett az üdvösségre. Júdás árulásával az egyik nemzetség ereje, lehetősége és alkalma lecsökkent, de a fennálló tizenegy nemzetség erőt kapott ahhoz, hogy időben beérkezhessek a megmentettek közé.
     Először a tanítványoknak szokatlan és furcsa volt, hogy Izrael határain kívül is hirdetni és prédikálniuk kellett az örömhírt: az Evangéliumot. Különböző álomlátásoknak kellett figyelmeztetni őket arra, hogy a pogányok sem tisztátalanok, és hogy már nem tiltja a törvény és Izrael vallása, hogy ezekkel a nemzetekkel, fajokkal keveredjenek.
     Kiküldettek a tanítványok és később az első keresztények, hogy járjanak szét az egész világon és prédikálják az Evangéliumot; térjenek be minden városba, minden helységbe és az írásokat a Szentlélek erejétől áthatva magyarázzák és azoknak minden pontjára hívják fel a figyelmet. De azon városoknak, amelyek megmaradnak bűneikben, amelyek az új szövetséget, a Krisztus által felkínált szövetséget visszautasítják, még a porát is rázzák le a sarujukról, és messzi ívben kerüljék ki ezeket a helyeket, mert veszélyt jelentenek a még meg nem izmosodott új elvre és eszmére.
     És egészen rövid, néhány évtized alatt ez az új eszme, az Evangélium már mindenütt elterjedt, és mindenütt lehetett találni híveket és követőket, akik hittek Krisztus feltámasztó, életet adó erejében, és akik megkeresztelkedtek az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében:

     az Atyáéban, Aki teremtette, fenntartja és kormányozza a világokat,
     a Fiúnak a nevében, aki a megváltás nagy művét elvégezte,
     a Szentléleknek a nevében, akinek a korszaka egy későbbi időre várt, hogy minden Igazságra vezérelje a Fiú erejében hívőket és bizakodókat.

     Megkeresztelkedtek először azok az Izraelita férfiak, akik felismerték az isteni lényeget. Megkeresztelkedtek a Jordán vizében vízkeresztséggel. Később, mint szimbólum, minden népnél és nemzetnél elterjedt, hogy akik az újhoz, a Krisztus által hirdetett keresztényi tanokhoz kapcsolódtak, azok feltűnő módon, vízzel megkeresztelkedtek. Feltűnő módon vízzel! A tűzkeresztségben ekkor még nem részesültek, de ez a vízkeresztség mintegy mutatta a világnak, hogy keresztényekké váltak.
     Így született a kereszténység és így teljesedtek ki a régi törvények. A kereszténység Róma kapuit is elérte, sőt annyira terjedt, hogy a császárok és a rómaiak attól féltek, hogy ez Rómára - mint emberi és anyagi hatalomra - óriási veszélyt jelent és ezért mindenképpen harcoltak ellene.
     Azok a római polgárok, akiknek a szíve, lelke már némileg együtt tudott érezni az embertársaikkal, függetlenül attól, hogy azok patríciusok, római polgárok vagy rabszolgák voltak-e, hajlottak ezekre az új krisztusi tanokra és maguk is az új tanhoz szegődtek. Ezzel mintegy lehajoltak a tömegekhez, lehajoltak a rabszolga-lelkekhez is és Krisztus szeretetében eggyé váltak velük.
     De a hatalmát féltő Róma tűzzel-vassal és mindennemű gonoszsággal ellenállt ennek az új tannak, ennek az új eszmének. És mégis, sem a császárok, sem a Nérók nem tudták testvéreim, megakadályozni, hogy Róma falait ez az Igazság szét ne feszítse, hogy a római birodalmat alá ne ássa, és hogy az egész világon el ne terjedjen.
     Nem az első pápa volt az az ember, akit ti Péter apostol néven ismertek, hanem, ahogy az Úr mondotta, Kőszikla, akire építi az Ő egyházát. Mert ahhoz, hogy a földön ezt az egyházat fel lehessen építeni az emberi lelkekben, sziklaszilárd hit kellett. Bár a tévelygő ember mondhatná: ez a Péter apostol az Urat háromszor tagadta meg azon a szomorú nagypénteki hajnalon, és íme, mégis neki mondja az Úr: "te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat." (Máté 16,18)
     És bár sok könnyel, sok vérrel, sok élet-áldozattal járt a kereszténység elterjedése a földön, azt meggátolni és megakadályozni nem lehetett. Mert mindez a teremtő Isten akaratában benne volt. Mert azért jött el a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy mindazok, akik kárhozatba jutottak, akik buktak, újra eljussanak a magasabb világokra és onnan az üdvösségre.
     Később új eszmék, új elvek, új tudományok ütötték fel fejüket úgy a régi, mint az újabb korszakokban. Ezek az elvek és eszmék jöttek és mentek; megerősödtek, csillaguk egy pillanatra feltűnt, hogy azután aláhanyatlódjék, és a következő generáció már ne is tudjon róluk. És ma régi írásokból csak azok az emberek foglalkoznak ezekkel, akiknek ez a kenyerük, és akik ezekben képzettek. A világ nagy többsége már rég nem tud ezekről az elfelejtett eszmékről.
     De a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk eszméje 2000 év óta él és uralkodik a földeteken, a szférákban, sőt a magasabb égitesteken, más csillagzatokon és más naprendszereken is. És ahogy az írás mondja: "az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak." (Márk 13,21)
     Testvéreim, erre biztosan lehet számítani. Új csillagok tűnnek fel, régi csillagok hullanak alá a világmindenségben, de Krisztus Igéi soha el nem múlnak. Ez az Ige az, amiről a régi írásokban János tesz említést: "kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala és az Ige Isten vala." (János 1,1) Ez az Ige az, amelyet Krisztus a földön tanított, amelyet példás életével bemutatott, amelyet az első keresztények vérükkel pecsételtek meg, és amely a későbbi korszakokban is biztosította a fejlődés lehetőségét az emberek részére.
     A tanítványok is mártírhalált haltak és mártírhalált halt, aki Saulból lett Pállá. Pál apostol csodás írásai, csillogó értelme, nagyszerű szónoki képessége, mindent eltűrő szenvedése a későkor gyermekeinek is példát szolgáltat. Ő leírta a különböző, kis egyházakhoz írt leveleiben, hogy a keresztény embernek keresztény szellemben hogyan kell élnie.
     Pál úgy szerette volna, ha úgy végzik ki, ahogy a mi Urunkat: a legszörnyűbb, a legkínosabb, a leghosszabb agóniával járó halállal, a kereszthalállal; de mivel ő római polgár volt, ezért a római polgárjog szerint nem lehetett keresztre feszíteni, hanem lefejezték. De ezt is bátran vállalta, és ezzel is példát szolgáltatott a világnak.
     Testvéreim, a későbbi keresztények is az őskeresztények példáiból merítették az erőt ahhoz, hogy Krisztus eszméjéért vállalják a szenvedésteljes halált. Sok esetben a zsinagógák, majd a későbbi, úgynevezett egyházak kiközösítették, kitagadták soraikból azokat, akik Krisztust követték. A nagy, általános tömeglelkeket befogó egyházak eretnekeknek bélyegezték ezeket, és az eretnekek hol máglyán, hol különböző kínpadokon végezték be az életüket.
     Ma, ebben az anyagias korban, aránylag béke van; aránylag békében hagyják az embereket, és állítólag eljutottak arra a pontra, hogy a különböző emberek által szerkesztett törvénykönyvek biztosítják az embernek a vallásszabadságát; biztosítják azt, hogy szabadon kifejezheti és szabadon gyakorolhatja mindenki a hitbéli meggyőződését.
     De a földetek bizonyos területein bizony-bizony ez csak egy külső máz, erre csak hivatkoznak, de a valóságban ez már az emberektől elvétetett.
     És ez a nagy, szabad ország is el fog jutni majd arra a pontra, amikor ezeket a szabadságjogokat alaposan megtépázzák, visszavonják. A kis gyülekezeteket, amelyek nem olyan nagy embertömegeket mozgatnak meg, különböző vesszőfutásnak teszik majd ki.
     Testvéreim, ti már olyan sokféle korszakban éltetek, ti már olyan sokféle vallásfelekezetben próbálkoztatok a mennyei csűrökbe való betakaríttatásotokkal, ti már olyan sok élettel újra és újra visszaéltetek, hogy most már nincs több vesztegetni valótok, mert az időtök lejáróban van.
     Az Atya régen elküldte Mózest a tízparancsolattal, majd Krisztust, az Ő Szent Fiát a szeretet törvényével, hogy visszatérítse a bukott teremtményeket. Utána pedig elküldte a Szentlelket, aki igyekszik benneteket felszedni, hogy az idők végezetére készen legyetek és beérkezzetek.
     Az első Pünkösddel a Szentlélek ereje kitöltetett az emberi lelkekre, és ahogy az írás mondja: "és lesz az utolsó napokban, kitöltök az én lelkemből mindenkire." (Ap. csel. 2,17) Ez azt jelenti, hogyha a régebbi korokban nem is volt képes a Szentlélek ereje megérinteni, áthatni és a tűzkeresztségben részesíteni az embereket, akkor ebben az utolsó időszakban a Harmadik, nagy Kijelentéssel próbálja összeszedni őket, hogy ne mondhassák, hogy nekik minderre lehetőség nem kínálkozott.
     Európa, Ázsia és az Új világ, Amerika népeinek is megadatott ez a szellemi nagy Kijelentés, amit kezdettől fogva nagyon kételkedve fogadtak az emberek. Sőt az ellentét küldöttei mindent elkövettek azért, hogy ezt az új Igazságot lejárassák, bemocskolják; hogy ennek az eszközeit különböző csalásokkal, ámítással, babonával vádolják és lehetetlenné tegyék. Egy egészen rövid idő alatt - még talán száz esztendő sem kellett - sikerült is teljesen tönkretenniük azt a lehetőséget, hogy a menny a Szentlélek erején keresztül összekapcsolódhassék a földdel. Az eszközök a fekete mágia művelőivé váltak; pénzre, anyagi javakra váltották be képességeiket, vagy pedig olyan lehetetlen dolgokkal és kívánságokkal ostromolták az egeket, amikre választ csak az egészen elsalakosodott, alacsony szférák adhattak.
     Mindez tulajdonképpen nem új, hanem egyidős az emberiséggel, mert már a régi kelták, a régi avarok, a régi egyiptomiak, a régi babiloniak körében is meg volt ez a fajta mágia. Sőt, meg volt a későbbiek folyamán az egészen egyszerű népeknél - itt a ti földrészeteken az indiánok körében is - és a különböző szigetek lakóinál is. De ezek is egészen a fekete mágia irányába sodródtak; csak ahhoz értettek, hogy erőket koncentráljanak, erőket elvegyenek, hogy az egészséges, kevésbé fertőzött, de már meglévő erőket az egyik helyről kivonják és azokat máshová irányítsák.
     Tehát, szeretett testvéreim, ezzel az utolsó, a harmadik, a Szentlélek Kijelentésével az volt az Úr célja, hogy hazavezérelje a kintrekedt emberlelkeket, hogy akiknek a lelke, az érzésvilága, a testetöltések sorozatai az elmúlt évszázadok alatt az átalakulást, az átváltozást, a megtérést nem hozták ki belőlük, most ezt elérhessék.
     Ennek az utolsó Harmadik, nagy Kijelentésnek Mária, Buddha és Laurentius a szellemi vezetői. Buddha, akit ti Péter apostolként, majd pedig ma, az egész szellemi mozgalom vezetőjeként, Névtelen Szellemként ismertek, ezeket a tiszta, isteni Igazságokat könyvek formájában is lerakta, hogy az emberek hozzáférhessenek, és éhező, szomjúhozó lelküket táplálhassák vele. És ezzel a nagy kijelentések korszaka lezárult, embertestvéreim. Ez volt az utolsó fénycsóvája annak a nagy üstökösnek, amely a mi Urunk, Jézus Krisztus születésével tűnt fel az ég peremén, és amely az ő második eljövetelénél fog teljes egészében az ő fényébe beleolvadni. Ez az utolsó, kis fény, aminél még ma, ti későkor gyermekei, itt maradt, fejletlen búzaszemek, még lehetőséget kaptatok, hogy a fejletlen oldalatokat is egészségessé és erőssé tegyétek.
     Ezek a hatalmas, nagy szellemek, akik ennek a szellemi kijelentésnek a vezetői és irányítói, bizony nem egyeztethetők össze azokkal a kuruzslókkal és a mindennemű, alantas emberlelkekkel, akik az alacsony szférákból és különböző bűnnel rakott helyekről veszik a képességeiket.
     Szükséges lenne, hogy az egész emberiség Péter apostolnak - más néven a Névtelen Szellemnek - a munkáit megismerje és magáévá tegye! Szükséges lenne, de mégis elmarad.
     Ti magatok is nem egyszer csodálkoztok azon, hogyan lehetséges az, hogy egy mindössze tizennégy millió ember által beszélt nyelven legyen meg ez csupán, és ne részesüljenek abban a többiek. Nos, testvéreim, az Úrnak hatalma van arra, hogy kőből is eszközöket támasszon a maga részére, ha az idő - jól értsétek meg - alkalmas erre.
     Mi teszi az időt alkalmassá a szellemi kijelentésekre, a csodákra? Az, ha az emberlelkek áhítozzák és óhajtják azokat! De amikor a közömbösség, a nemtörődömség, az anyag szeretete, az anyag imádása, a testiség, a test mindennemű élvezete válik kultusszá, akkor ezeknek nincs kereslete. Akkor nincs meg az igény arra, hogy ezekkel a szellemi jelenségekkel és igazságokkal az emberek világát elárasszuk. Mert akkor az történnék, mint amire az írás azt mondja: "gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábukkal és ellenetek fordulva, szét ne tapossanak titeket." (Máté 7,6) Tehát nem akarjuk az embereket kitenni nehéz, küzdelmes és szenvedésteljes hatásoknak akkor, ha azoknak nincs szellemi foganatjuk.
     Szívesen, örömmel, útra készen állnak azok az erős szellemek a testetöltéshez is és az Igazság eszközökön való kijelentéséhez is, akik nem riadnának vissza és nem félnének a megaláztatásoktól, a meghurcoltatásoktól és a nehézségektől, ha annak a szerető Isten értelmét látná. De az értelmetlen véráldozatokra nincs szükség. Arra nincs szükség, hogy diadalmámort üljön a gonosz, a rossz, az ellentét, Isten gyermekei felett.
     És bizony-bizony szeretett testvéreim, ma nagyon kevés azoknak a száma, akiket ezzel az Igazsággal meg lehetne menteni. Kevesen vannak, akiknek a lelkében komoly, benső igény van arra, hogy a magasabb szellemvilággal fennálló kapcsolat a lelkükön elvégezhesse a bűntől való megtisztítás munkáját.
     Nézzetek körül önmagatok életében; vizsgáljátok meg önmagatok lelkét; tegyétek kezeteket a szívetekre és legyetek igazán őszinték magatokhoz, hogy az elmúlt évtizedek alatt - amióta mi itt közöttetek dolgozhatunk Isten kegyelméből - elértétek-e az igazi átalakulást, az igazi megtérést? Azt a fajta megtérést, ami a felhozott példámnál, Pál apostolnál volt tapasztalható?
     Annál az embernél, aki Saulként még úgy érezte, hogy Krisztus tanai felforgató eszmék; megbontják Izrael fiai között az egységet; eretnek kijelentések azokhoz viszonyítva, amiket a mózesi törvénykönyvek megírtak a számukra, ezért tehát el kell pusztítani ezeket és a követőiket. És amikor a szellemi Igazság, a Szentlélek világossága porba sújtotta és megvakította őt, akkor Damaszkuszban már új ember volt.
     Megtérése után félnie kellett azoktól, akikhez eddig tartozott, hogy a bosszújuk utoléri őt. Eleinte egyedül maradt, mert az első keresztények, akik mindenütt azt hallották róla, hogy őket keresi, üldözi, börtönbe akarja juttatni, természetes, hogy bizalmatlansággal, félelemmel voltak irányában. De az évek, az évtizedek, az egész életének munkája bizonyította, hogy ez a megfordulás, ez az átalakulás valóságos volt, és Krisztus követőjéhez méltó cselekedeteket és életet tudott felmutatni.
     Szeretett testvéreim, ti már részesültetek a vízkeresztség mellett a Szentlélek tűzkeresztségében is. Ti már mindannyian különböző módokon, néha külön, néha a csoporton belül valami bizonysághoz juthattatok. Előttetek már világosan kirajzolódik, hogy ez az Igazság, és semmi más. És mégis-mégis gyengék és gyarlók vagytok ennek az Igazságnak az élésére, és ennek az Igazságnak a követésére!
     Nem várjuk, nem is várhatjuk tőletek, akik hosszú időszakot töltöttetek a bűn fertőjében és a különböző bűnös életekben, hogy komoly magasságot érjetek el. De számítunk arra, hogy a negyedik szféra fokozatát eléritek! Számítunk arra, hogy ez az utolsó, nagy, szellemi Kijelentés nemcsak egy külső elv és eszme lesz rajtatok, hanem belül alakít át benneteket, és hozza meg számotokra a várva-várt megtérést, a várva-várt átalakulást.
     Testvéreim, csak 50-60 éve, hogy a világ megkapta a Névtelen Szellem csodálatos tanításait - aki a hálóját lemerítette a földi világba, hogy ott emberlelkeket halásszék az Úr dicsőségére, az emberek megváltoztatására és boldogítására - és nézzétek meg, hogy ahol mindennek a bölcsője ringott, hányan és mit tudnak róla? Nézzétek meg, mennyire hasonlít ennek az új Igazságnak a születése a mi Urunk, Jézus Krisztus születéséhez; hogy ott, ahol az Úr meglátta a napvilágot, és ahol napvilágot látott ez a Harmadik, szellemi Kijelentés, semmit sem tudnak róla.
     Óriási, hihetetlenül nagy a felelőssége mindazoknak, akik a szellemi fényt, a szellemi Igazságot elgáncsolták önérdekből, hatalomféltésből; nemcsak Krisztus születésénél, hanem azóta is bármely korszakban.
     A ti korszakotokban is óriási a felelőssége azoknak az embereknek, akik arra a nemzetre, ahonnét a Szent Lélek kinyilatkoztatásának az egész világra el kellett volna terjednie, minden nyelven hangzódnia, egy olyan hordát engedtek rázúdulni, ami mindezt lehetetlenné tette. Mert ott mindent kiforgattak, minden embert megfélemlítettek, az Istenhitet kiirtották.
     Testvéreim, az Igazsággal szemben való felelősség nagy! Az Igazság ellen való vétség nem annyi, mint mikor az egyik gyenge és gyarló ember a másik ember ellen vét, vagy annak igazát nem engedi érvényesülni. Az Igazság az Isten akaratát képviseli; az Igazságon keresztül millió és milliárd emberlelkek térhettek volna meg, és ez elmaradt. És emiatt tíz, húsz, harminc, maximálisan ötven év múlva, mire Krisztus második eljövetelének ideje elérkezik, földetek lakosságának kétharmad része kidobatik és egy örökkévalóságra elkárhozik. Óriási ez a szám, óriási ez az arány!
     És mindazok, akik még megmenthetők, azoknak is sok olyan megaláztatáson, nyomorúságon kell majd keresztülmenniük, amelytől mind megvédhette volna őket az Isten kegyelme, ha nem adott volna az emberiség lehetőséget a rossz, az ellentét ilyen nagyfokú elterjedéséhez a földön.
     Azokban az országokban, ahol még szabadon élhet az ember, az ellentét más úton-módon próbálkozik; mindennemű anyagiasságon és a jóléten keresztül téveszti meg és fogja meg az embereket.
     A jólét nem alkalmas arra, hogy az ember szellemileg erősödjék. A jólétben az ember eltunyul; a jólétben az ember önző módon csak önmagával, csak a test táplálásával, csak a testnek kellemes és kedvező dolgokkal törődik. A jólétben az embernek nincs gondja a szellemiekre; és nincs gondja mindazokra, akiknek még a mindennapi falatja, a mindennapi kenyere sincs meg. És ha netalán itt, ott, amott, valakinek gondja lenne erre, az ellentét mesterkedése miatt nem lehet eljuttatni sem a vigaszt, sem a darab kenyeret, sem a meleg ruhát oda, ahova az szánva volt és ahol arra tényleg szükség van.
     A ti földetek a feje tetején áll. A ti földeteken egyre több és több pozíciót, még szellemi Igazságokat hirdető pozíciót is, az ellentét sajátít ki magának azért, hogy azokról a fórumokról az ő igazságát - ami végeredményben hazugság és hamisság, csak az Igazság utánzata, hogy azzal tartsa fogva és azzal fogja meg a maga részére az emberlelkeket - terjessze.
     Milyen jó lenne testvéreim, ha Krisztus igéje, áldozatos élete és a szellemi Igazságok jobban hatnának, ha nem ilyen lanyhatagul fogadnák be az emberek! Milyen szép és jó lenne, ha nemcsak elméletben és nemcsak így az ünnepek táján tudnának az emberek beszélni Krisztus vagy a Szentlélek tanáról, hanem ahhoz méltó cselekedeteket is tudnának felmutatni!
     Milyen jó lenne, ha ti mindannyian, akikkel évtizedeket töltöttünk együtt és ebben az Igazságban részesültetek, legalább a negyedik szféra fokozatát elérnétek!
     Igen, úgy van szeretett testvéreim, hogy mi nem a testi embernek szólunk, mi nem a testi ember kegyét és megelégedését keressük, mi nem a testi embernek akarunk hízelegni. A mi beszédeink a szellemeteknek, a lelketeknek szólnak, és ott akarunk komoly eredményeket elérni. Mi a ti szellemi éneteket szeretnénk táplálni. Azt óhajtanánk, hogy a testi ember vágyai és törekvései lassan, fokozatosan lemaradjanak rólatok, és a szellem érzései bontakozzanak ki.
     Szükséges a lélek táplálása, mert ha a lelketeket, szellemeteket nem tápláljátok, akkor az elcsenevészesedik és minden munkára képtelenné válik. Próbáljátok néhány hétig a testeteket nem táplálni: az elgyengül, erőtelenné válik. Így van ez a szellemmel is. És testvéreim, miként nem elég a test táplálásához a terített asztalhoz csak odaülni és nézni, hogy mások hogyan fogyasztják el az ott feltálalt ételeket, de ti nem nyúltok az ételhez; azonmód nem elég erre a helyre csak eljönni, és itt a terített asztalnál leülni, de mindabból a táplálékból nem venni magatokhoz, amelyet néktek oly szívesen és oly örömmel feltálalunk.
     Szükséges, hogy mindegyiktek külön-külön úgy menjen el erről a helyről, hogy vigyen valamit magával, hogy valamiben bölcsebbé váljék, hogy valamihez erőt kapjon, hogy valamit tisztábban lásson, és alkalomadtán mindazt fel tudja használni mások és önmaga részére.
     Ha ez nem történik meg, ha megmaradtok bűneitekben, megmaradtok a régi emberként úgy, ahogy tíz, húsz, ötven évvel ezelőtt gondolkoztatok önmagatokról, másokról, az Igazságról, akkor ti itt nem táplálkoztatok. Akkor ti csak eltöltöttétek az időt; olyanok voltatok, mint azok a kereskedők és kalmárok a jeruzsálemi nagytemplom külső csarnokában, akiket korbáccsal kergetett ki az Úr, mert ahogy Ő mondotta: "meg van írva: az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek azt." (Máté 21,13)
     Ezt az Igazságot sem szabad megszentségteleníteni, ezzel az Igazsággal sem szabad visszaélni! Ezzel az Igazsággal sem szabad azt csinálni, hogy amikor elétek tesszük, akkor nem éltek vele; hogy csak a "külső ember" tesz-vesz, de a "benső ember", a szellem, nem megy be a templomba, hanem kint marad az előcsarnokban, ahol mindennel foglalkozik, csak azzal nem, amire ezek az értékes percek, órák adattak: hogy itt a lelkét megerősítse és táplálja az Úr Igéivel és a Harmadik Kijelentés Igazságaival.
     Ha most eljön az emberi számítás szerinti új esztendő, akkor kérnélek benneteket, hogy szakítsatok a régiekkel, mert ahogy mondottam, azok elmúltak; szakítsatok a régi énetekkel, a régi szokásaitokkal. Szakítsatok azokkal az időtöltésekkel, amelyek csak a testet elégítik ki.
     Ne engedjétek, hogy olyan nagy és fontos szerepet játsszon életetekben az, hogy mit együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk, hanem bízzátok magatokat az Úrra, aki azt mondta: "tekintsetek az égi madarakra, nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem takarítanak: és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat". (Máté 6,26) Tehát az Úr rólatok is gondoskodik, veletek is törődik; de először és először, és megint először a szellemi dolgok jöjjenek az életetekbe, mert ha azok az elsők, akkor az Úr megsokasítja a búzátokat, megsokasítja az olajotokat, megsokasítja a lehetőségeiteket.

     "Keressétek először Isten országát, és annak Igazságát, és ezek mind ráadásul adatnak néktek." (Máté 6,33)
     Így legyen! Isten veletek!