|
TANÍT A SZELLEMVILÁG
A továbbiakban Ezékiel próféta könyvéből kapott médiumi válaszokat közöljük. Ezékiel Izrael babiloni fogsága idején élt, írásaiban Jeruzsálem pusztulását hirdeti, mint büntetést, Isten törvényeitől való elhajlás miatt. A fogságban viszont már a választott nép szabadulását vázolja, mert Isten soha nem hagyja magára a választott népét. Egyes felfogások szerint könyvének csak egy része származik tőle, Jahve szózatát mint isteni látomást írja le. A Szentírás-kutatók az ún. "nagy próféták" közé sorolják. Életéről kevés bizonyságot tudunk, elsősorban csak azt, amit ő maga írt le szűkszavúan saját magáról.
KV: 1,3: "Megragadta őt az Úr..." Mi a törvényrendje és állomásai az ember megragadhatóságának?
TSZ.: Akit az Úr megragad, annál a bel-tartalmaiban, lelki állapotában, gondolataiban, egész életvitelében egy olyan állapothelyzet rögzül meg, melyet az Isteni Gondolatok, az Isteni Gondviselés további előbbrevitelre késztet, hiszen a vonzás egy megragadást jelent, hogy az Úr magához ölelje. Ehhez annak az embernek, aki ezt észrevette, a továbbiakban az igyekezetére, odaadására, belső munkálkodására van szükség. Az ember észre fogja venni, hogy egyszer csak újabb lelkesedés, erő tölti el, és az addigi munkálkodását még nagyobb erővel és lendülettel folytatja. A megragadásnak ez az értelmezése az elsődleges, mert ezt bárki elérheti és nagyon is megtapasztalhatja, kiépítheti magában.
Isten a saját hasonmására, képviseletére küldte a Földre az embert munkálkodni. Ezt mindenki különféle formákban, mértékig és vonatkozásban hajtja végre. Egyformaság nincs, csak a cél egyforma, hogy az ember megérezze magában: nem egy alulra nyomott, a föld sarában tartózkodó valaki, hanem van benne valami isteni, valami jó, emelő fény, amit tovább tud fejleszteni. Ez az a bizonyos hasonlósági vonzás, a képére teremtettségnek apró része, amely olyan erőket vonz és húz le magához, hogy minden további munkálkodása könnyebb legyen és végbe is menjen.
KV.: 1,4.: Mit tudhatunk meg a négy különleges, földöntúli lényről? Mit jelképeznek az arcaik?
TSZ.: Négy olyan különböző magatartást, különböző állásfoglalást jelez, amelybe belehelyezkedve, valamely tevékenységtől mi várható és mi történhet. Ezen arcok közötti választás egy olyan lehetőséget jelent, amelyben a tömegek is megtalálhatják a megoldást, vagy azt, ami éppen az ellentéte. Mindössze annyit kellene megjegyeznetek, hogy ez a legfontosabb négy különböző emberi magatartás, vélemény és tett. Azon kívül négy nagyon is elhatárolható emberi, lelki fejlettségi fok és hozzáállás, amely manapság is döntő fontossággal nyilvánul meg a világban: melyik csoport, hová tartozik? Ha magatokba néztek, legalább négy olyan különböző állásfoglalást, véleményt és gondolatcsoportot találhattok, amelyből a lehetőség szerinti legjobb megoldást lehet választani. De ahhoz, hogy a legjobbat megtaláljátok, mind a négyet végig kell gondolni, nagyon mélyen átfontolni, ami nem egyszerű dolog, mégis lehetséges. A legjobb megoldás mellé állva és amellett hűséggel kitartva, abból olyan gondolati, érzelmi, magatartási formákat lehet választani, amely megtámogatja, vezeti azt a csoportot. Mert hiszen ezek mindig csoportosulások, az emberiség nagyon fontos tevékenységében négy, nem egymással szögesen ellentétes, de mégis elválaszthatóan különböző magatartásformát jelent. Ebben minden egyes embernek szerepe van, nincs kivétel. Hogy az egyes magányos emberek milyen álláspontra helyezkednek, és mi az, amit a maguk életében, a mindennapi gyakorlatukban meg is mutatnak, attól függ, hogy ezek a csoportok milyen jelentőségteljessé válnak, és hogy mi történik a világban. Itt veszélyhelyzetről van szó, és ennek megfelelően az állásfoglalás kiépítéséről, mégpedig rövidesen.
KV.: Ezekből csak az egyik emberarc, a többi nem. Ezek a típusok, ezek az állatarcok különböző jellemeket, típusokat jelképeznek? Azt mondtad, szabad kezünk van, hogy a négy közül melyiket fogjuk választani.
TSZ.: Természetesen erről van szó. Egy kicsit jobban meg kell, hogy világítsam, miért van ennyire jelentősége annak a négy egymástól elváló és különbözőképpen viselkedő csoportnak. Ezeknek minden egyes tagja más és más energiatípussal működik. Hogy melyik jelentőségteljesebb a többi előtt és fölött, valamint a történéseket befolyásoló energiamozgások óriási fontosságúak. Ezért mondtam azt, hogy minden egyes emberben megvan mind a négy. Kiben az egyik gyengébb, kiben a másik. Ezeknek az összhatása, összefonódottsága egy-egy személyen belül más és más. A meggondolás, a megfontolás, az ismerkedés a különféle gondolatokkal, indulatokkal, hozzáállásokkal, érzésekkel, lassan megmutatja azt, hogy melyik csoporthoz akar tartozni az egyén, melyik csoportnak az energiáit erősíti meg, mi az az energiatípus - most ne arcnak nevezzük, tudjátok, hogy itt energiákról van szó - amely befolyásolja napjaitok, heteitek elkövetkező eseményeit.
KV.: Nyilván nem úgy történik az emberi választás, hogy leülök, magam elé képzelem a négy arcot és valamelyikre azt mondom, hogy ezt választom. Kialakítunk magunknak egy életformát, egy követendő utat, amelyikben mindegyik benne van, de van egy fő jellemző...
TSZ.: Amely azután uralkodóvá válik, és amelynek az energiái és a behatása, minden, ami a számotokra a jövőre vonatkozik, erőteljes hatással van. De lenne egy kis külön megjegyzésem, nem bonyolult, csak annak tűnik. Ahogy mondtam: négy különböző lelki egyéniség állásfoglalása az, amiről szó van, amely feltétlenül fontos az igényesebb embernek, aki a világára, egyéniségére gondot fordít, és hogy minek enged szabad utat érzéseiben, gondolataiban. Ez megfigyelés kérdése, mert ahogy arról már szó esett: itt a földön minden egyes energiahullámzásnak megvalósulása hosszú időt vesz igénybe, nem egyszerre és nem hirtelen történik. Ezért hangsúlyoztam ki a megfontolást és az ismerkedést magatokban a négy különböző vonással, az ellenséges hozzáállástól kezdve egészen az emelkedett szellemű és fénylő magatartásig, amely már nem a földi dolgokat veszi tekintetbe, hanem szellemileg tekint még a földi problémás dolgokra is. Egészen addig egy sor átmenet van, amelyet nagyon jó megvizsgálnotok, hogy ne legyen túl merész és vakmerő az, ami a következő időkben a számotokra már egy elfogadott és fix magatartás, egy meglehetősen biztos energia kibocsátás, érzelmi energiahullám. Ami meghatározó az egyén számára, az nagyon könnyen meghatározó lehet tömegek számára is. Hiszen ezek az érzések, gondolatok, leszűrt és átgondolt állásfoglalások csoportokba verődnek össze, és már nem az egy hat, hanem a hatványozott erői. Erre gondoljatok. Tehát nagyon fontos az állásfoglalás, a megfontolás, a meggondolás és az igazán jó választás.
KV: 1,15: Mit jelképez a négy kerék, hogyan értelmezzük azok működését? Mi, vagy ki az a lélek, aki mozgatja ezeket?
TSZ: Ezek a jelképek annak a kornak emberéhez szóltak, ma már egészen más jelképrendszerrel történne meg. Az a Lény, aki ezeket a mozgásokat és minden egyebeket ebben a látomásban irányítja, az a mai megfogalmazás szerint Isten Lelkének egy Küldötte, végrehajtó valakije, aki olyan mozgásokat mutat be ezekben a jelképekben és módozatokban, hogy amint az ember életében ezek valósággá kezdenek válni, döbbenjen rá, hogy Isten Lelke törődik vele. Isten felé felemelés a cél minden jelképben, jóslatban és minden egyébben. Bíztatás, de ugyanakkor annak a kornak szüksége volt bizonyos kis fenyegetettségre is, hogy nagyobb nyomatéka legyen azoknak az intelmeknek, biztatásoknak és irányadásoknak, melyek az egész ószövetségi részen végigvonulva hol nagy eredményeket és buzgóságokat idézett elő, hol lelanyhult és minden visszasüllyedt az eredeti helyébe, majd megint egy esemény történésére volt szükség, hogy megfelelő irányba terelődjenek. A jelképben alkalmazott, néha fenyegető dolgok is pontosan ide tartoznak, de a biztatóul mutatott képek is.
KV: Számunkra kissé érthetetlen, hogy az akkori ember, aki a reinkarnációban szintén mi voltunk, jobban értette ezeket a jelképeket, kiábrázolásokat, bár itt nem az emberek kapták, hanem Ezékiel látomásában volt ez a jelkép. Az akkori kor embere miért értette jobban a jelképeket, mint a mai, akiről úgy véljük, hogy az évszázadok folyamán jobban csiszolódott a felfogóképessége.
TSZ.: Az Ószövetségben Ezékiel látomása és képrendszere lett rögzítve, tehát az, amit Ő látott, amit felfogott, de Őrajta keresztül el kellett eljusson a néphez, mert oda lett szánva, ez nyilvánvaló. Amit Ezékiel látott, és az ő lelkével, egész belső felépítettségével felfogott, annak az értelmét, az esszenciáját olyan képekben és prédikációkban kellett tovább terjeszteni a népe körében, amely benne átfordult, mert az ő jelképrendszere más volt, mint amit alkalmaznia lehetett. Tehát ugyanazt mondta, de mégis másképp, felfoghatóan. Hányszor kaptok ti is olyan értesítést, ami a saját felfogásotokhoz szabva érkezik. Tehát céljához jutott Ezékiel minden látomása, de olyan formában, ahogy annak a kor emberének megérthető volt, döbbenetet gerjesztett, lelki érintést adott, hogy valami jobb felé indítsa őket.
Ezzel egy kicsit másképp közelíthetjük meg Ezékiel látomásainak egész rendszerét, amelyet nem lehet nektek úgy átadni, ahogyan ő kapta. A lényege nem azon múlik, hogy annak a kornak embere valóban egy kicsit jobban értette a nemzedékről nemzedékre évszázadokon át alakított, megrögzült jelképrendszerét. Ma már egészen más jelképrendszerben éltek, dolgoztok és fogtok fel sok mindent. Kétezer év alatt megváltozott a jelképrendszer, de az emberiség is, a gondolkodásmódja és az egész lelki habitusa is. Nektek már nem lehet Ezékiel korának a jelrendszerével ugyanazt átadni.
Az ilyen rendszerű közlések egyáltalán nem voltak ritkák, a későbbiekben is előfordultak. Az, aki az ilyen látomást kapja, és minden előtte van világosan, képszerűen, és érzi is, miről van szó, teljes tökéletességgel nem tudja átplántálni olyan helyre és helyzetbe, olyan fogékonyság mellé, amely nem azonos az övével. Mégis: meg kell tegye! Valami módon olyan szavakat, fogalmakat kell találjon, amellyel legalább a nagyját, indító képes lényegét át tudja adni, akár jelképesen, akár magyarázatban. Ne lepődjetek meg, hogy nem egyedül Ezékielnek voltak ilyen különös látomásai. Az, aki ezeket a jelenéseket ilyen képekben kapja, az megérti, aszerint él és cselekszik is. Olyan ez, mint a lámpást körülfogó fény, mely szétszóródva használhatóvá lesz mások számára, de nem azonos azzal, nem olyan értékű, mint a lámpás középpontjában lévő fény.
A kerék a haladás szimbóluma. Tehát mindaz, ami köréje rendeltetett, ami annak összefüggésében található, a feltartóztathatatlan mozgásáról és folyamatáról ad tájékoztatást. A haladásnak és a meg nem állásnak a szimbóluma volt akkor is, csak ma másként értelmezzük, mert erőteljesen változtak az idők, de a szimbólum maga, nagyvonalakban maradt. Bármelyik irányba tudtak haladni anélkül, hogy fölemelkedtek volna, vagy akadály lett volna. Mivel ezek a kerekek összefüggésben vannak az előbb kifejtett négy lénnyel és az arcokkal, mondhatjuk azt, hogy az ember eldöntheti, milyen és melyik irányba akar haladni. Más kérdés aztán, hogy az az irány megfelelő-e, de a tapasztalata majd rászorítja a helyes választásra. A kerék forgása egymagában jelzi a lényeget: a haladást. Tehát a lehetőség megadatott, a választás az ember elébe van adva, akkor is, most is.
KV.: 1,22: Az élőlények feje felett valami boltozat volt. Mit értsünk alatta, van-e köze a Teremtés-történet második napján Istentől megalkotott boltozathoz?
TSZ.: Az Istentől megalkotott boltozat a Teremtés-történetben az a csodálatos magasság, amely mindenkit magához vonz és hívogat, aki annál alantabb tartózkodik. Ez is egy nagyon egyszerű jelképnek a kiábrázolása. Már másként, mégis ugyanazt jelenti: minden és mindenki fölött van még valami több, magasabb, amely felé törekszik. Nem is tudja kikerülni, hogy magasabbra jusson. Valami, ami betetőzni látszik azt, ami jelenleg ő, védelmezőbb és segítőbb is. Ha megnézitek azt a jelképet, amiben részt vesz és a szomszédos részekkel is összefüggése van, akkor ez a lehető legjobb és legéberebb figyelmeztetés a cselekvések irányára. Újabb kifejezése annak, ami már érkezett, de meglehetősen nehezen elfogadható más szavakkal és kifejezésekkel. Ez a jelkép előttetek is áll, a ti számotokra is van egy boltozat magatok fölött, amelyre ha felnéztek, felfelé törekvés jut az eszetekbe, amely védelmez, támogat, rátok sugárzik. Nem lenyom benneteket, hanem inkább az emelkedés gondolatát sugallja.
KV.: 1,26: "A fejük fölött lévő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott... a trónus alakja fölött lévő boltozaton pedig emberhez hasonló alak látszott... Ilyen volt az Úr dicsőségének látványa." Tehát nem az Urat látta Ezékiel, hiszen azt még Mózes sem láthatta, de összefüggés érzékelhető. Kit, mit látott Ezékiel az Úr dicsőségében?
TSZ.: Gyakorlatilag ez négy helyzetet, négy állomást jelent, melyet a jézusi életútnak is mondhatunk, éppen ezért van a jelképek fölé helyezve. A fölé fontos ebben a kifejezésben, ahol az ószövetségi időkben is jelenlévő krisztusi út jelenik meg. Jézus négy olyan nagyon is jellemző állomáshelyzetet töltött be, amely a Földön elért nagy dicsőségét jelképezte. A földi életében, a testi megvalósulásában át kellett élnie azokat az érzéseket, gondolatokat, azokat az állomás helyzeteket, környezeti hatásokat, amit minden Őt követni akaró ember is átél, csak mondanom sem kell, hogy Ő egészen másként, magas szempontból tudta ezt megélni, beteljesíteni. Ha a négy arcot, valamint a befejező Emberfia arcát vesszük, akkor kezdve egy alsóbb helyzetből, gyakorlatilag minden emberélet végigmegy mind a négy állomáson, egy olyan szemléletmódról indulva, ami egy kissé lejjebb van, - ezzel a folyamattal energiákat is érintek! - és úgy ér el a teljességhez.
Mind ebben az emberi állásfoglalásnak a földi értelmezésben tapasztalható kettősségéről van szó. A kedvezőtlenebb, mondhatni az alacsonyabb állásfoglalástól kezdve el kell jutnia a saját emberarcáig, ami már tiszta, világos, annak egész gondolati-, fejlődési- és energiarendszerével. Egy fejlődési folyamatról van szó, ezt jelképezik a kerekek is, a haladásirány is. Ami ezen, ill. a boltozatokon felül van, az már a Földön elért magasabb emberi szempontoknak a továbbfejlődése, további négy állomása.
KV.: Az első állomást mondtad és a negyediket, ahová be kell érni. De mi a második és harmadik? Ha négy állomás van egy krisztusi életútban, akkor az nagyon lényeges dolog.
TSZ.: Gyakorlatilag Őt is érték olyan sérelmek, olyan gondok, amelyek a lelkiállapotában nyomot hagytak. Ezeket természetesen magából kidolgozta, ezeken túlemelkedett, és úgy került a következő állomáshelyzetbe. Mindezen sokkal gyorsabban túlhaladt, mint az ember, de amikor közöttük működött, őket tanította, Neki is tudnia kellett, hogy mi a földi indulat, gondolat. Ő ezt nem hozta magával a testesülésébe, ezt át kellett élnie, bármennyire is hihetetlen és furcsa. Tehát a négy arc, ahogyan mondtam: az első a legrosszabb és a legkezdetibb állásfoglalás, az abból következő második már emeltebb, a harmadik ennél is emeltebb, a negyedik a célbajutás. Ezt a folyamatot jelképezi ez a négy arc.
A köri találkozók végén esetenként a Tanítón kívül más szellemi megnyilatkozás is történt. Ezek némelyikét közöljük is a "Találkozás a szellemvilággal" sorozatban. Itt most egy volt társunk jelentkezését adjuk át, aki az újabb témakör kezdésekor a további munkálkodásra biztatott.
Öröm számomra, hogy néhány szó erejéig köszönthetlek benneteket. Nem az vagyok, aki voltam, aki közöttetek ült. Hányszor és hányszor olvastam át a Bibliát, amíg közöttetek voltam! Ha fizikálisan már nem lehetek együtt veletek, hogy tovább folytassam ezt a munkát, akkor örökségül hagyom rátok, hogy amíg alkalmatok van, megtegyétek helyettem is. Mert nem csak magatoknak, másoknak is üdvére szolgál, tanulságára és életvezetésére. Értelmét keresd a szónak! Ne azt, hogyan olvasod, hanem ahogyan a számodra mond valamit. A szó szerinti olvasás gyermekeknek való!
Mindössze annyi a mondanivalóm, hogy annyi és olyan szeretettel folytassátok, amellyel én is közöttetek voltam annakidején. Alighanem nem kell megmagyaráznom, hogy ez a részemről a mindeneket átfogó szeretet. Ahogyan én szeretlek benneteket, úgy tartsatok össze és szeressétek egymást ti is!
Isten áldjon benneteket!
Összeállította: Kotányi Ottó
* * *
|
