|
NAGY AZ EFEZUSI DIÁNA?!
Kuklis Géza
Efezus, kelet kapuja, az antik világ gyöngyszeme, az égből esett kép őrzőjének városa, az ó-világ nagy találkozóhelye.
Távol-Kelet fakírjai és bűbájosai ámították és bűvölték el a mindenre kíváncsiakat. Észak barbárai titokzatos, véres és félelmes kultuszaiknak áldoztak zegzugos sikátoraiban. Dél színes varázslói mutatványaikkal kápráztatták a metropolis lakóit. Farizeusok magyarázták törvényeiket zsinagógájában, Jahve hatalmát, s a maguk kiválasztottságát fennen hirdetve. Nyugat törvénytudói oktatták a római-jog és hatalom megváltozhatatlanságát, míg gimnáziumában görög filozófusok, bölcsek és okoskodók szellemi sziporkáitól hunyorgott e világváros minden szellemi ínségese.
Sokféle nép, hit és vallás találta meg itt templomát, emlékművét, kultikus szentélyét, és itt hatalmasodott mindenki feje fölé, az antik-világ hét világcsodájának egyike, - az efezusi Diána templom. A római Diána, vagyis a görög Artemisz, a monda szerint Apollón ikertestvére volt, akik Zeusz főistennek és Létónak voltak gyermekei. A görög Artemisz és ennek római megfelelője Diána, mégis mutattak valami eltérést, különbözőséget egymástól. Ugyan mindkettőjük értelmezése hasonló volt, - a természet és a természeti népek oltalmazójaként tisztelték nevüket, de Diána később, mint a vadászat istene lett közismert, Artemiszt elsősorban a család és különösen a gyermekek oltalmazójaként tartották számon.
Efezus, Kis-Ázsia legnépesebb városa volt, többszázezer lakójával és a nevezetes, csodálatos Diána templommal. Hogy valami fogalmat alkothassunk nagyságáról és jelentőségéről: - ez az épület tíz lépcsősoron álló 8x20 oszlopos, kb. 110 méter hosszú, 50 méter széles csarnok volt, közel 20 méter magas oszlopait alul domborművekkel díszítették. A templom bejárata előtt álló oltárt a halhatatlan görög szobrász, Praxitelész készítette.
Nagy volt ez a város és csodás, nyüzsgő, lenyűgöző, káprázatos, kápráztató, bűnös, pogány, magasra törő gazdagságával és mélyrebukott szellemiségével. Mivel egyszerre volt minden és semmi, ezerfelé ágazó hitével, nyugtalan szellemével, alkalmassá vált a kegyelem csodájának bemutatására és befogadására.
Mire Pál apostol térítő útjai sorában Efezusba ért, - a feljegyzések szerint 55-58 között működött itt, - már találkozhatott az új eszme híveinek maroknyi csoportjával, akik ekkorra már János keresztségében részesültek, s ez a keresztség tulajdonképpen a megtérés valóságos jelképe volt.
A pogány szellem a megtérés által vált alkalmassá a megváltás megértésére, mivel ez mindnyájunktól függetlenül, kegyelmi ajándékként emelt fel mélyrebukott állapotunkból. S akit megérintett ez az isteni kegyelem, az elindulhatott, hogy megtérése által befogadva Krisztus tanítását és életpéldáját, a sötétség fiai helyett már a világosság gyermekei között találta meg közösségét. Amit hatalmas, kozmikus méretű szellemi áramlatok indítanak el, annak meg kell mutatkoznia minden egyes ember életében, szellemi fejlődése során is.
Efezus nagy, pogány szimbólumát, Artemisz templomát, Nagy Sándor születésnapján, Kr.e. 356-ban, gyújtogatás nyomán a lángok martalékává teszik, de nem sokkal később, hatalmas erőfeszítéssel, még pompásabban újjáépítik.
Pál apostol működése idején Efezusban volt található Kis-Ázsia legfontosabb kereskedelmi bankja is. Ez a bank szoros kapcsolatban állt Artemisz templomával, mivel az istennő számára adományozott kincsek mellett magánosok, vállalkozások, városok, királyok betéteinek őrzését is vállalta, emellett kölcsönöket adott, hiteleket nyújtott, - vagyis: forgatta a tőkét! A nagyra törő szellem így szilárd és biztos anyagi alapon nyugodott. S ezeket a biztos alapokat végül, több kísérlet után, újra és végérvényesen elpusztították.
Ma, egy kis jelentéktelen helység mellett folynak a kutatások, s hatalmas erőfeszítéssel kell kikaparni, kiásni, a hajdani dicsőség még fellelhető, szerény maradványait. Különben e rommező ma, vagy öt-hat kilométer távolságra fekszik a tengertől, mutatva azt a hatalmas munkát, melyet az itt a tengerbe ömlő Kaystros folyó és a tenger hullámai végeztek a part feltöltésével, a térképet át-átrajzolva.
A világi pompán, gazdagságon és hatalmon, mint tükörképen kell felépülnie az igazi, a szellemi, a láthatatlan Efezusnak. Így a gyülekezetnek gazdagnak, sokszínűen pompásnak, jelentőségében nagynak kell lennie. Ahogy a történelmi Efezus összegyűjtötte a pogány világ minden tudományát, kincsét és praktikáját, így emelve templomot e szellemiségnek, világ csodájára: - így kell a szellemi Efezusnak is összegyűjtenie észak és dél, kelet, nyugat valóságos értékeit, s ebből a matériából kell megépítenie az egyedül való Isten templomát úgy, hogy az az igazi hét világcsoda egyike legyen. Vagyis egy legyen a hét gyülekezet közül, egy a hét aranygyertyatartó közül, melyek között maga Krisztus jár.
Pál Efezusban Keresztelő János híveit megismertette a krisztusi tanítással, s már ebben a szellemben keresztelte meg a híveket. Vitát folytatott a helyi zsinagógában, ahol elutasították Krisztusról szóló tanítását, a jézusi életelveket, - majd amikor érvek helyett gyalázkodni kezdtek, Pál, egy Tirannosz nevű ember iskolájában folytatta tanítását; - oktatott és gyógyított, csodákat tett, ördögöt űzött és egyre nagyobb tömeg lépett hívei táborába. S amikor egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is megpróbált csodát tenni, ördögöt űzni Pál nevében, a gonosz lélek így szólt: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" - és megsebesítette, megfutamította őket.
Az új szellem és tanítás hatása, ereje, következményei, a városban nyugtalanságot váltottak ki. Ekkor történt, hogy Demeter, a helyi ezüstművesek szószólója, fellázítva társait hatalmas tüntetésbe kezdtek, mivel eddig igen tisztességes hasznot húztak az Artemisz templomának kis másolataival, s egyéb műtárgyak, emléktárgyak készítéséből; - úgymond, ha terjed az eszme, elvész az üzlet! Természetesen nem azt hangoztatták, ami a megmozdulás valódi oka volt, hanem megideologizálták felháborodásuk tényét. Vagyis: - ha terjed a Pál által hirdetett krisztusi eszme, úgy Artemisz-isten valóságos tisztelete forog kockán, s ezt egyetlen városlakó sem engedheti, nem tűrheti tovább. - Ugye, milyen mai történetet hallunk? - Ha az igazság szelleme egyre nagyobb tömegeket indít el az önzetlenség, emberség, segítés, a valódi értékek megszerzésének felszabadító útján, egyben hatalmas csapást mér a mindenkori Demeterek üzleti érdekeire. S, mivel ezt nem lehet nyíltan, félre nem érthetően elmondani, megszületik az ideológia, melyben fejlesztés és reform, távlati tervek, méltányosság, értékelvűség, egyetemes tehervállalás szlogenjei mögé bújik az ezüstművesek kőkemény rablása, haszonszerzése, meggazdagodása, korrupciója!
Ezért örökéletű a Biblia minden történése, tanácsa és figyelmeztetése, mivel szakadatlanul be tudnánk helyettesíteni a Szentírás tanításait mindennapjaink történéseibe, elvi és gyakorlati síkon egyaránt. Pál Rómából, fogságából írta levelét az efezusi gyülekezetnek, melyben a nagy, egyetemes igazság törvényeit tárja fel, de az új hit híveinek mindennapi magatartásáról, cselekedeteiről, életéről is ad eligazítást. - Milyen jó lenne, ha ma is általánosan ismertek lennének ezek a tanítások, figyelmeztetések, s megszívlelnék talán éppen Kis-Ázsiában vagy a hajdani Efezus környékén:
"... hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test és velünk együtt részesek az ígéretben is Jézus Krisztusért, az evangélium által." (Ef 3,6)
Tehát a kiválasztottság, az ígéret-népéhez való tartozás mindazokra vonatkozik, akik a jézusi életpélda és tanítás szerint élnek. Ez nem felekezeti kérdés, nem vallási monopólium, hanem egyetemes isteni törvény.
Az apostol magánéleti előírásait akár ki lehetne függeszteni minden otthon falára úgy, mint annak idején azt a "Házi Áldással" tették: - mondjatok igazat egymásnak, vessétek el a tisztátalan beszédet, haragot, gyűlölködést, szemérmetlenséget. A gyermekek tiszteljék szüleiket, a szülők neveljék gyermekeiket az Úr tanítása szerint, a házastársak úgy szeressék egymást, mint önmagukat.
"Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen ..."
(Ef 6,12)
A János Jelenéseiben említett hét gyülekezet, Kis-Ázsia hét helységének nevével van jelölve. A hét helység, (a hét Gyülekezet): Efezus, Szmirna, Pergamon, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia, Laodicea, egy kis kört zár be. Különös, misztikus terület ez.
Izrael, története folyamán csak fogsága idején jut el délre Egyiptomba vagy keletre Babilonba. Szabadulása után északra, s nyugatra vonul.
Mária, Jézus születése előtt, az északi Galileából a déli Júdeába megy, majd Jézus születése után, Heródes elől menekülve, József az egész családot még délebbre, Egyiptomba menekíti. Visszatérve, valószínűleg Mózes útját járják végig. Később Jézus, már munkálkodása során, egyre északabbra vándorol, tanítva és gyógyítva. Így jut el a Genezáret tavához, s gyűjti össze tanítványait, akikkel együtt visszatér Jeruzsálembe. Később tanítványai, már Jézus halála után, az üldöztetések elől menekülve északnak veszik az irányt, majd Pál fellépésével megindul a pogány világ térítése, s ezzel és így jut el Jézus tanítása még északabbra, s nyugatabbra.
Ez az a Kis-Ázsia, ahol minden tudomány, misztika, s valamennyi szellemi áramlat találkozik. Itt kellett megszületnie annak a hét gyülekezetnek, amely példája, szintézise minden bölcseletnek, vallásnak, hitnek és hatalomnak, s itt kellett kiteljesednie a Krisztusban egybeszerkesztett világnak, ahol majd egyszer földre száll az örök, a mennyei Jeruzsálem.
Nagy világvallások, eszmék és bölcseletek torpannak meg itt Kis-Ázsiában. Sem a buddhizmus, sem a mohamedanizmus nem tudott ettől nyugatabbra tért hódítani. Természetesen a nyugati filozófiák és eszmerendszerek sem voltak képesek tért hódítani ennél keletebbre.
Egyedül a kereszténység az, amely kisugárzik a világ minden tájára, feldolgozva, átlényegítve földünk minden szellemi táplálékát.
Ez a kereszténység valójában nem azonos a jelenlegi vallásokkal, hanem azt a krisztusi életelvet elfogadó és élő szellemet jelenti, amely öntudatosan munkálkodik saját megigazulásán, s felmutatja karakterének megfelelően, a hét gyülekezet valamelyikéhez való tartozás erényeit és gyengéit, fokozatának szintje szerint.
Egyszerű tennivalók és kozmikus méretű igazságok lesznek érthetőkké, s tárulnak meg azok előtt, akik az írásban olvasni tudnak. Pál levelében ezeket az egyszerű tanácsokat, s mély titkokat magyarázza, fedi fel számunkra, hogy segítsen az érett férfiúság elnyerésére. S, mint minden ember, (így magunk is), hamarabb hajtunk végre egy hőstettet, semmint bátrakká váltunk volna, vagy ajánljuk fel életünket az igazság oltárán, de játékainkat közben ki nem engedjük kezeinkből.
Ezért tartja szükségesnek az Apostol, s határozza meg a keresztény ember házirendjét, figyelmeztetve egyszerű, közismert feladatokra, melyeknek már életünk természetes részeként kellene megmutatkoznia. Vajon mindig be tudjuk tartani akár csak ezt a kis intést is?:
"- Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek:
a nap le ne menjen a ti haragotokon." (Ef 4,26)
Amikor Pál apostol megmutatja és bemutatja a szellemi ember fegyverzetét, amellyel ellen lehet állni minden ellentétes erőnek, minden gonosznak, bemutatva, hogy a belső fegyverek védenek meg a külső támadásoktól, alakul meg bennünk az a belső béke és nyugalom, amely továbbhaladásunkat biztosítja. Bizony sokszor és váratlanul tör be e csendbe, a tömegek kiáltása: "- nagy az efezusi Diána!", s megjelennek szemeink előtt a múlt, a történelem eseményei, elmúlt idők elfeledett vagy feltárt produktumai, mint ellentéte mind annak, amit a csend és az alakulóban lévő harmónia elsimított lelkünkben.
Hérodotosz még látta a babiloni Bábel-tornyát, a hatalmas tér közepén emelkedő nyolc emeletes karcsú tornyot, felfutó lépcsősorával. S elgondolkodunk: - hát itt zavarodott össze az emberiség, a népek nyelve? Hiszen ma már az egy nyelvet beszélők sem értik meg egymást!
Korunk egy szerény lengyel tudósa, Zamenhof professzor úgy vélte, sikerül Bábel katasztrófáját visszafordítania. Létrehozta azt az új, áthidaló segédnyelvet, "az eszperantót", mely lehetővé tette volna, hogy a különböző népek és nemzetek szót értsenek egymással. Azonban azok az országok és politikai irányzatok, amelyek addig lelkes támogatói voltak egy ilyen nagyszerű, korszakos elgondolásnak, hatalomra kerülésük után, semmissé tették ezt a kezdeményezést. Most már, úgy vélekedtek, hogy aki boldogulni akar, az tanulja meg az "ő nyelvüket"! Még az ENSZ is, amely addig felkarolta, tovább korszerűsítette a "mű nyelvet" és annak alapgondolatát, mára már talán nem is emlékezik minderről.
Asszíria fővárosát, Ninivét, temploma és ősi szentélye tette híressé. S amikor rátaláltak a város könyvtárát képező agyagtáblákra, és azt régészek képesek voltak megfejteni, elolvasni, a világ elé tárhatták egy ősi kultúra nagyságát, tudományát, hatalmát. Karthágót, a Földközi tenger gazdag és fényes urát, három pún-római háború törölte le a térképről. Baalbek (Heliopolisz) romjai az építőművészet és technika bámulatos fejlettségéről vallanak. Egyiptom piramisai a homokban, a sivatagban állnak, míg a Szfinksz, rejtélyes, kifürkészhetetlen tekintettel néz a még fel nem tárt múltba vagy az eddig még meg sem sejtett jövőbe.
Diána, merre vagy? Ha még megtartotta egykori hivatását és rangját, mint a vadászat istennője, úgy mára már kiegészítheti azzal a feladattal, hogy egyben az embervadászat munkakörét is felvállalja. Hajdani működési körzetében, de nemcsak ott, hanem már az egész világon élik ki emberek és népek e sportos szenvedélyüket, - vagyis, agresszorok vadásznak terroristákra! Artemisz, aki eddig a család és különösen a gyermekek jóléte és biztonsága felett őrködött, - most családtervezéssel, távlati népszaporulati stratégiával kell, hogy foglalkozzon?
Tornyainkat nem az idő és a természetes elmúlás fogja leomlasztani, rommá tenni, hanem az érdek, a politika, a számítás és a magyarázatok! Az írás figyelmeztet:
"... Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződjék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék." (Mt 10,26)
S ahogy elporlad és összedől a látható világ minden nagyságával, vélt hatalmával és erejével, úgy nő a láthatatlanban örök, elpusztíthatatlan matériából készült birodalom és közösség, a világ hét csodájának valósága, a mennyei Efezus.
Nagy az efezusi Diana, s mindig nagynak fogjuk látni, ameddig az érdek, önzés, szeretetlenség uralkodik a világban, körülöttünk és bennünk; de, aki felvértezte magát Isten fegyvereivel, s képes volt megőrizni azt az első szeretetet, melyet az igazság meg- és felismerésekor érzett, minden igaz, szép és jó iránt, az győz, s
"...a győzedelmes enni kap az élet fájáról,
mely az Isten paradicsomának közepén van!" (Jel 2,7)
* * *
|
