|
TALÁLKOZÁS A SZELLEMVILÁGGAL
A médiumi úton alább megszólalókat a kör tagjai ismerték földi életükben, de újra hangsúlyozzuk, hogy nem személy szerinti a jelentkezés, hanem az a szellemiség szólal meg, aki a földön éltette őket. A földi nevüknek már nincs jelentősége, hisz az csak az anyagi világban volt érvényes, a szellemvilágban nem. (Lásd: Névtelen Szellem.) Ha mégis utalás lenne valami „névszerűségre,” az csak még az anyagban lévő ember számára van eligazodásul. A tanítói közlésekben soha nem a név, hanem a mondanivaló a lényeges.
Jogosnak tartom, hogy aki együtt indult, együtt haladt veletek testi létében, most az köszönjön el tőletek. Íme, megint együtt vagyunk. Nem kívánom valami különleges értesítéssel, hosszas magyarázkodással tölteni időtöket, hiszen amit ki lehet fejezni, azt egy-két szóval tisztán és pontosan át tudom adni. Nagyon szeretlek benneteket! Ez a szeretet kérte és kapta meg azt a lehetőséget, hogy most az utolsó szó jogán üdvözöljelek is benneteket, és búcsúzzam is. Többé testileg nem ülhetek közöttetek, hallgatva azt a sok nagyszerű és érdekes megnyilatkozást, amely egyrészt tőletek, mint kérdés sugárzott ki, másrészt amilyen magyarázatot arra kaptatok. Jól tudjátok, hogy részemről is nem egy személy szól, hanem az a szellemi Lény, akinek több testesülése is volt és lesz, és amelyből egyet ismertetek. Az a szeretet hozott közétek újra, ami földi életem utolsó percéig élt és elevenen hatott irántatok, és ami egyáltalán nem veszít az erejéből, színeiből, fényéből. Éppen ezért most arra bízhatjátok az útrabocsátásotokat a következő tanulmányi esztendő előtt, aki maga is mindig figyelemmel kísérte és kíséri ezeket az üléseket is.
Nagyon sok szeretettel búcsúzom. Ha megőriztek emlékezetetekben, nem fakul és kopik el az a szeretet, amelyet valaha irántam éreztetek, akkor ez növekedni, erősödni tud, és az mindannyiunknak, a jövendőnek csakis előnye és segítsége lehet. Az Úr Jézus Krisztus áldása, szavai, óvása, tanításai legyenek közöttetek, mint minden lelki sebnek gyógyítója és minden gondolat felvilágosítója. A mindent intéző, mindent segítő Isten Fia legyen veletek!
*
Azt hiszem érthető, hogy nem a saját hangomat halljátok, de el kellett jönnöm közétek, mert egy pótlást kell tennem. Mindnyájan nagyon tudjuk, nem is lehet nem észrevenni az úgynevezett halottak napi eseményeket. Ilyenkor mindenki, mindenkiért fohászkodik, imádkozik, mindenki rágondol eltávozott kedves szerettére. Ilyenkor egy kicsit megváltozik a szellemi világ - hogy úgy mondjam - alsó rétege, pedig nincs alsó és nincs felső, képletes csak a dolog. Nincs alja és nincs teteje, attól függetlenül, hogy valami azért mégiscsak van, ami nem elválasztott. Egyben van az egész, mégis más.
Volt már olyan kérdésetek, hogy mi a hasznosabb, mi a jobb: ha név szerint imádkozunk valakiért, és az megkapja azt a szeretet hullámot, vagy miután kinek-kinek már annyi halottja van és oly sok másokért is egybefogva imádkozhat, akit tán nem is ismer, akkor úgy érzi, hogy az nem olyan erős? Nem úgy van ez! Elsősorban most magam igazolom azt, amit tudok és látok. Minden szeretetteli gondolat, minden, ami az eltávozottak felé - dehogy eltávozottak, hiszen tudjátok, hogy nem távozunk el, csak így szoktuk nevezni - szívetekből kiszáll, az mindenkit megérint. Nem szellemi összeolvadottság, hanem egység van itt, a légkör, ami körülvesz bennünket, egységes és mindenki mindent ért, lát, érez, megkap. Ez a közös légtér, amiben élünk, egy fénylő csoda, tehát ha valakiért imádkoztok, mindenki részesül belőle. Egyetlen jó kívánság, egyetlen ima és jó gondolat, valaki felé szálló szeretetteljes vágyódó gondolat, mindenkit megérint. Ha ezt tudjátok, soha többé nem fogtok úgy gondolni szeretteitekre, ki-ki a maga halottjára, hogy ne gondoljon arra: annak a fényét mindenki látja!
Ugye, ez most egy nagyon különös dolog, amit mondtam? Ha megértettétek, óriási jót tudtok tenni a körülöttetek és a körülöttünk is jelenlévő közös légtér fényeiért. Mert az, ami itt annyira közös, annyira mindenkit körülvesz, mindenkit táplál, annak a Földön is van egy oldala: amikor nem is mindenki, de legalább a megértő, jószívű emberek tudomásul veszik, hogy minden gondolatuk, minden szeretetteljes érzelmük, ami bennük kél, az valójában minden embert ér, ahogyan fönn, úgy lenn. Én a magam öreges magyarázatával most megelégszem. Ha a halottakért, az örök élőkért mondott és érzett szavakat, ezt a közös és összefogó, mindenkire rááramló, sugárzó jót megértitek, akkor ezt egymás között is megtehetitek.
A halottak-napi ünnep kapcsán a Földön élők számára kívántam egy kis hasonló jót átsugározni. Nem vesztem el a számotokra. Ezek után már nyilván mindannyian tudjátok, hogy veletek vagyunk, együtt vagyunk, még ha némely szempontból külön is, de ez nem számít, ha a szeretet fog össze eget és földet. Isten áldjon benneteket, én mindig itt leszek köztetek!
*
TSZ.: Semmi jel nem mutat arra, hogy elfelejtettétek volna azt a régi Tanítótokat, aki annyi szívvel és szeretettel, annyi munkával járt közöttetek, és segíteni, támogatni igyekezett a lelki haladásotokat. Úgy vélhetitek, hogy a ti nyelveteken egy ideje már nem szóltam hozzátok. Ez tévedés. Számtalan alkalommal, amikor nem is sejtitek, szövöm be, fonom be a hozzátok érkező tanításokba - szóban, vagy írásban - a szeretetem szálait, amellyel támogatni és segíteni, vezetni kívánlak benneteket változatlanul.
Egy ízben, még az elején, amikor a legnagyobb örömmel találkoztunk egymással, azzal kezdtem beköszöntőül szavaimat: Soha el nem válunk egymástól! Ha visszaemlékeztek rá, akkor most, a jelen percek is ezt erősítik meg. Isteni kegyelemből megadatott nekem, hogy a számotokra közvetíthettem azt, amiből átnyújtani tudtok másoknak is, hogy minél többen részesülhessenek olyan tényekből, amelyek az én szerény és egyszerű személyemen akkor átsugározhattak. Most ismét egy olyan korszak előtt álltok, amikor egyre többször elküldetik a Szent Szellem Attól, Aki Őt mindig is irányította és irányítja, hogy kibővülten és egyre több olyan mennyei, lelki táplálékot kaphassatok, amellyel a magatok életét mind a Földön, mind a másik oldalon könnyebbé tudjátok tenni. Ügyeljetek arra, hogy mi érkezik! Mert minden igyekezetünk a legparányibb részletekben is, szinte már a szelek szárnyán is, küldi, sugározza felétek azt, amire egyre nagyobb szükségetek van. Becsüljetek meg minden szót, ami érkezik, a fény hazájából jön az felétek, vezetőül utatokon, mert az még nagyon sötét és hosszú ahhoz, hogy elérjetek egy világosabb fordulóig. A világ olyan állapotban van, hogy minden fényesedő lélekre szükség van, minden szóra és támaszra, amely az Ő munkáját segíti. Nem akarom tovább fokozni ugyanezt, hiszen értitek, hogy eddig is mit mondtam. Ne csak tanuljatok, éljétek is, ez lényegesen fontos! A tanulás elvész, csak a megélt tudás marad a jelen idő-pillanatokban. Felelősséget, teljes munkát ad nektek, ha végig gondoljátok. Minden szeretetem veletek marad.
*
Nem túl gyakori a lehetőség a számomra, hogy itt megszólalhassak. Ne várjátok, hogy valami csodálatos magyarázatot, vagy tanítást közvetítsek nektek, mert nem az a feladatom, hanem hogy annyi idő után mégis hírt adjak magamról. Ismertetek, földi életemben közöttetek voltam jó néhány kiemelt ünnepi alkalommal. Ne kérdezzétek a nevemet, jelentéktelen. A név, a személy elenyészett már régen, én azonban természetesen nem. Régóta és egészen máshonnan, más körülmények között ismertem meg közületek sokat. Úgy ölellek most át titeket, mint régi testvéreket. Mint mondom, semmi különöset nem várhattok tőlem, csak a szeretetemet. Ezt a szeretetet sugárzom alá mindannyitokra külön-külön, és az egész együttest is összefogva. Vegyétek úgy, hogy magamon átszűrve égi fényt és áldást bocsátok alá azon felül is, amelyet mindannyitok állandóan megkap. Ez most egy kicsit más, ez most az én üzenetem és szívbeli szeretetem a Föld számára, nektek. Igen nagy szükségetek van minden égi támaszra, minden lesugárzó áldásra, mert nagyon komoly munkát végeztek. A felelősségetek nagy, nagyobb és több mint azon tömegeké, akik még mit sem tudnak arról, hogy ők valójában kik: ember bőrbe bújt szellemek. Ezért másoknak nem is tudom átadni ezt a szeretetteljes érzést, csak nektek, mert ti tudjátok, hogy ez hogyan működik, miért és mire használjátok. Minden, ami érkezik és ami úgy fogható fel, hogy kapott, az természetes módon vissza is juttatható. Ez az állandó csere, ez az állandó körforgás és vérkeringés Föld és Ég, ember és szellemvilág között, ez teremt új és még újabb életet, örömet, elégedettséget és szellemi új jövendőt.
Bocsássatok meg, ha alkalmatlan időben szóltam, talán nem éppen ünnepi hangon, pedig annak szántam, de kérlek benneteket: ti is szellemek vagytok most még itt a Földön, gondoljatok arra, hogy egyre többször és egyre többfelé ti is áldást adjatok, és közvetítsetek tovább. Az Úr legyen velünk és veletek, akik még nehezebb körülmények között küzdtök, mint én.
KV.: Kedves régi szellemtestvérünk! Valóban nem fontos a név, ezt már megtanultuk és tudjuk, mert nem az minősít valamit, hanem amit hallhattunk. Azt mondtad, hogy Te nem tudsz semmi különöset adni, csak a szeretetet. Én nem hiszem, hogy ennél többet, akár mi itt a fizikai síkunkon egymásnak adhatnánk, akár a szellemi síkról leáradva miránk, többet kaphatnánk. Az Úr áldása kísérjen tovább, tudod, hogy mi is mindig szeretettel várunk.
Közreadja: Langer Imre
|
