|
KÉT TANÍTÁS A SZELLEMVILÁGBÓL
A KNS szellemtani körben elhangzott, illetve leírt két tanítás szövegét szeretnénk olvasóinkkal megismertetni.
A szellemtani közlések legfőbb jellemzője, ha csak nem személyes problémák megoldására adnak iránymutatást, hogy az időből kilépve, örök érvényű igazságok törvényrendjére tanítanak bennünket. Tehát az azokban közöltek minden időben aktuális, minden földi, emberi történésre vonatkoztatható tudásanyagot tartalmaznak. Az olvasó figyelme, koncentrációs- és megértőképességének mértéke szerint, a közlések mind mélyebb igazságokat tárnak fel.
Az első közlés a szellemi erőknek a föld alsó szféráiban végzett ellenállhatatlan megtisztító munkáját tárja elénk. Int a kísértéseknek való öntudatos és éber ellenállásra.
A második közlés a tudatos életstratégia összetevőiről szól, ami nem más mint az önmunkálkodás, az önmegtagadás és önátadás, tehát egész életünk szellemi tevékenységéről és vonalvezetéséről ad tanítást. A szentségérzés a tanítás második felében himnikus hangú imává emelkedik, amely a felismerhető igazságokat már csak ilyen formában tudja részünkre elmondani.
+ + +
A BIZTONSÁGOS ÉLETÉRZÉS PROBLÉMÁJA
Nap-nap után súlyosabb lesz az életetek. Nyugodt, megelégedett érzések messze elkerülik szíveteket. Pedig tele voltatok reménységgel, hittel, hogy nemsokára elmúlnak a napok, amelyekre azt mondjátok: nem szeretem őket.
Felragyogó szemekkel vettétek a híradást mindenfelől, hogy nincs már messze Krisztusnak ama nagy napja, amikor kibékül megint a kelet a nyugattal, és elhallgat észak és dél.
Egyik nap múlik a másik után semmi nem történik látszólag, ami ebbeli reményeiteket megerősítené. Napról napra sűrűbb és sötétebb lesz körülöttetek minden és nem tudjátok elképelni ezeknek a napoknak végét.
És mégis azt mondom nektek, hogy közel van. Újból és újból mondom: kimondhatatlan fény és világosság közeledik a sötétségbe borult, föld felé. Ezt a fényt és világosságot úgy képzeljétek el, mint ellenállhatatlan erőt, ami elindult azokból a szférákból, ahol döntöttek már a földi népek sorsáról és azóta állandóan nyomul előre és a sötétséget olyan mértékben sűríti és szorítja a föld felülete felé, hogy ezek a sötét erők szinte kibírhatatlanul szorulnak és feszülnek egy mindinkább vékonyodó rétegbe, amely körülveszi a földet és annyira szorítja mind azt, ami él, hogy a megfulladás érzését kelti. A feltartóztathatatlan erővel a föld felé hatoló világosság nem akarja átsugározni és felhígítani a sötétséget, hanem kényszeríti kiélni és felemészteni önmagát. A sötétség őrült káoszban kavarog mind szűkebb térre szorul és ezért kénytelen a föld felületén tovaterjedni mint a tűz lángja, melyet felülről oltanak, miközben az körülnyaldossa a földgolyót. Amikor a mozgási lehetőség már olyan kicsi lesz, hogy nem tud hova terjedni, tehetetlen haragjában a föld mélyébe fog fúródni és ott más erőkkel egyesülve elemi csapásokat és kataklizmákat idéz majd elő. Amikor így kiélte romboló kedvét, Krisztus áldott világossága egyszerre beragyogja a föld teljes felületét. S csak mint nagy pusztító viharok után, itt-ott hallatszik még egy távoli mennydörgés, vagy felcikázik a láthatár szélén egy-egy villám, úgy fog fel-felmorajlani valahonnan egy-egy panaszos, dohogó szava a földnek, amely gyermekei. jóvoltából kénytelen volt éveken át szakadatlanul vért inni, és emberi testek millióival táplálkozni.
Akkor majd meglátjátok, mire képes a föld, amely alázatosan hordozza a teremtés koronáját, a büszke, gőgös embert. Mindazt, amit kénytelen volt elnyelni, ölében átalakítja és csendesen, engedelmesen megtermi továbbra is az ember kenyerét.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Nem bennetek sötétül el a Krisztus által meggyújtott fény.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Krisztus nem távolodik el tőletek, hanem mind közelebb és közelebb jön felétek.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Erőitek nem hagynak el benneteket, hanem mint Krisztus erődítményei állandó ostromnak vagytok ki téve és alávetve. Krisztus kicsiny serege nem érezheti jól magát ebben a sűrű sötétségben, mert az mint abroncs szorítja fejét, szívét és egész idegszféráját.
A biztonságos életérzés ne hagyjon el benneteket egy pillanatra sem, mert hajatok szálai is meg vannak számlálva. Aki mindvégig hű marad, az győz. Akik közel vannak hozzám, azokban kell megszenteltetnem.
Vigyázzatok! A kísértőnek soha nem volt annyi alkalma a kísértésre, mint most.
A győzelem biztos tudatában hirdetem nektek, vezérünk az Úr Jézus Krisztus napját.
(KNS-430207)
+ + +
ÖNMUNKÁLKODÁS,
ÖNMEGTAGADÁS, ÖNÁTADÁS
Isten szent nevében köszöntlek kedves testvérem!
Minden lélek, aki keresi az Urat s aki megtalálta már és hozzácsatlakozott, csak egy úton, egy módon juthat lélekben közelebb hozzá, forrhat össze vele mély és szent érzésekben, az önmegismerés, az önmegtagadás és az önátadás útján.
Mert ha az Ő segítségével megismerem magamat, felismerem hibáimat, hiányosságaimat s látom, mennyi bennem a rossz, hogy telve vagyok önzéssel, gőggel, érzékenységgel, szeretetlenséggel, hogy mily kevés még bennem a jó, hogy hitem meg-meginog, hogy a gondoskodó kézbe vetett bizalmam mennyire erőtlen, s szeretetem csüggeteg szárnyakkal jár a földön.
Ha mindezt látom, de az Úrral akarok járni, önként adódik, hogy szabadulni igyekszem a terhektől, megtagadom önmagamat az Úrért. S amikor erre már képes vagyok, lelkem enged konok magába-zárkózottságából, megnyílik az Úr számára egy-egy pillanatra, így a kegyelem be tud oda hatolni és erőt ad a további önmunkálkodáshoz.
Amikor az Úrért sorozatosan megtagadtam önmagam, lelkem hajlékonyabbá válik s lassan-lassan megtanul megfeledkezni önmagáról. Néha-néha már átadja magát az Úrnak, s minél gyakoribb ez az önátadás, annál jobban összeforr vele. Ilyenkor úgy érzi, hogy ereje mind jobban megnövekszik, amit szeretne megosztani másokkal. Úgy érzi, hogy ő bővelkedik az Úrban, s tudja, hogy sokan szűkölködnek. Felébred benne a vágy, hogy másokat is előbbre segítsen, hogy szintén részesei legyenek az ő boldogságának.
Mert a szolgálat vágya emeli a lelket magasabb síkra.
Ezzel mintegy beleérez a magasabb igazságokba s haladása meggyorsul. S minél jobban tudja értékelni és megragadni a szolgálat lehetőségeit, annál gyorsabban bontakozik ki emberi énjéből s engedi át a vezető szerepet saját lelki világában az Úrnak.
Amikor már úgy érzi, hogy Krisztus nélkül nem tud élni, nem tehet másként, átadja magát teljesen az Úrnak, hogy Ő rendelkezzék vele és cselekedjék általa tetszése szerint.
S mivel tudja már, hogy az Úr mérhetetlen szeretetével és irgalmával az erők kútforrása, amelyből mindenki meríthet, szolgálata állandóvá válik, önmagáról megfeledkező és odaadó lesz. Töltekezik az Úrral, s nyomban továbbadja azt, hogy az ő örömének más is részesévé legyen. Boldogan ad, megköszöni hogy adhat s ezzel újra kapcsolódik és töltekezik az Úr erejével. Ez a folyamat mind szélesebb medret váj benne, s így mindig többet és többet képes adni örömteljes szívvel. S elmondhatja az Úrral, hogy az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges!
Istenünk, Atyánk, légy velünk. Áldd meg és érleld meg lelkünket a szolgálatra. Hogy megmutathassuk e világnak, e sokat kínlódó, gyötrődő és szenvedő világnak, hogy mi egészen a tieid vagyunk, a te gyermekeid, s te a mienk vagy, a mi szerető mennyei édes Atyánk.
Te segíted hordozni a terheket, szent fiad az Úr Jézus Krisztus által, aki példájával megmutatta nekünk, hogy erős hittel, bizalommal, szeretettel meg lehet győzni e világot. Meg lehet győzni bennünk az embert, hogy a nyers erők átalakuljanak, felfinomodjanak és erősítsék, segítsék diadalmas kibontakozásra az isteni ént, amely mindig megtalálja a kapcsolatot Atyjával, Teremtőjével, Istenével!
Add, hogy meghalva e világnak Vele együtt feltámadjunk a boldog, örök életre.
Ámen!
(KNS-421018)
+ + +
Közzéteszi: Kuklis Ferenc
|
