|
ÁTPILLANTÁS A TÚLVILÁGRA
Az "átpillantás" - "átlátás" a túlvilágra, a szellemtanban ismert jelenség. Életfeladatukat szépen és áldozatosan teljesítő, Istenben megbékélt, érett emberek, kegyelmi adományként részesedhetnek benne, sőt a látotta-kat egyetemes felismeréssel értelmezni is tudják. Azért e jelenségek a halálközeli élmények más kategóriájában adnak magas szinten tanításokat és híradást.
Egy 89 éves édesanya "látásait" jegyezte le leánya, finoman és pontosan.
Párbeszéd Édesanyámmal
(halála előtt két héttel)
Igen gyenge, alig tud menni.
Vígasztalom: majd megerősödik és könnyebben fog járni.
Válasza:
"Én már csak akkor, ha újra leszületek a földre."
Nagyon csendes! Csukott szemmel ül.
Elgondolkodva, néha megszólal:
"De sokan vannak már ott az ismerősök közül.
Némelyik nagyon sír, könyörög, hogy csak egy csöpp vizet csöppentsünk a nyelve hegyére, hogy megenyhüljön.
Szeretnék segíteni, de nem tudok.
Minden fel van írva a mennyben, a legkisebb jó is.
Csak azt mondhatom mindenkinek, hogy szeretni kell egymást és segíteni kell egymásnak.
Amíg a földön éltek, addig kell jót cselekedni,
addig kell jót tenni a másikért, mert utána már nem lehet.
Már többen vannak fönn, sokan sírnak közülük".
Most szólalok meg először:
Hol vannak? - kérdezem. Csukott szemmel válaszol:
"Ki, hol, aszerint, hogyan éltek, mit cselekedtek".
Kik vannak ott? Kiket látsz?
"Erről nem beszélhetek, majd meglátod, ha odakerülsz.
Sokan sírnak, de nem tudok segíteni nekik".
Kinek szeretnél segíteni?
Csukott szemmel, sírva mondja:
"Elsősorban azoknak, akik vérszerint tartoznak hozzánk".
Kiket láttál közülük?
"Arról nem beszélhetek, majd Te is megtudod.
A nagymama is sokat imádkozik értünk.
Mindenkinek tudom tanácsolni, hogy itt tegyenek
jót, és legyenek jók, mert amit itt elmulasztanak, ott már nem tudják jóvá tenni".
Eger, 2000. január 23.
Szabó lstvánné
Közzéteszi: Kuklis Ferenc
|
