|
AZ UTOLSÓ ÓRA MUNKÁSAIHOZ
A sokatmondó címmel a Szellemi Búvárok négy kötetes könyvsorozatot adtak ki (1933-1941 között) Pátkai Pál szerkesztésében. Róla az előző számunkban közreadott A Magyar Evangéliumi Spiritizmus öt oszlopa sorozatunk 3. részében bővebben is írtunk.
Eszter médiummal együtt őt tekintjük a folyamat harmadik tartó-oszlopának. A Névtelen Szellem közleményeiként ismert tanítás sorozat kettőjük nevéhez fűződik. Eszter a médiumi munkájához Pátkay Pálban kapta meg azt a hozzá hasonlóan mélyen elkötelezett munkatársat, aki igazi szellemi partnernek bizonyult a médiumi munkájában. Aki értő és avatott feldolgozója lett a szellemi üzeneteknek, aki szerkesztette és kiadását is biztosította a könyveknek.
Az Utolsó óra munkásaihoz címmel összeállított kötetek Pál beszélő médium által kapott szellemi tanítások gazdag gyűjteményét tartalmazzák, kapcsolódva a Névtelen Szellem tanításaihoz.
Az alábbiakban a szerkesztő bevezető gondolataiból adunk egy rövid összeállítást, amely érzékelteti azt a meggyőződését, hogy a spiritizmus a szellemtan igazságainak megismertetésével megtermékenyítő hatást gyakorol a krisztusi igazságokra épülő keresztény hitéletnek.
Azt az ismeretanyagot adja éppen, amire oly nagy szüksége van a mai tanítványnak, az utolsó óra munkásainak.
Miért készült ez a négy kötetes sorozat?
Az itt következő tanítás-sorozatot néhány nagyon fontos szempont tette szükségessé.
Egyike ezeknek a szempontoknak az, hogy a spiritizmus irodalmának megnövekedésével és a szellem-hívők számának szaporodásával e tan alapigazságaitól bizonyos elhajlások jöttek létre.
Ilyen elhajlás például a kegyelem és bűnbocsánat igazságainak elhomályosodása és a pogány karma rideg törvényének előtérbe nyomulása az emberi felfogásban. Ez a felfogás eltér a mi Urunk tanításának szellemétől, és meggátolja azoknak az emberszellemeknek a tovább haladását, akik a spiritizmus révén jutottak hithez és megtéréshez.
A másik szempont az, hogy a szellemtan terjedése folytán a szellem-hívők táborába is bejutottak olyan emberszellemek, akik a tan híveinek vallják, sőt hiszik is magukat, azonban valójában igazi megtérés nélkül szűkölködnek. Ilyenek között az a végzetes eltévelyedés is mutatkozik, hogy kellő lelki elmélyülés és alapos ismeretek híján a Szentírást, a szellemi kijelentések fundamentumát teszik emberies felfogássál kíméletlen kritika tárgyává, ahelyett, hogy a Szentírás alapján önmagukat, a saját érzés- és gondolatvilágukat vetnék állandó szigorú bírálat alá.
Az ellentét aknamunkája ez, amelynek eszközéül embereket igyekszik felhasználni arra, hogy az alapot megtámadva, a ráemelt egész épületet összedöntse. A Szentírás és főképp Krisztus tanítása az a sziklaszilárd alap, amelyen a mi kijelentéseink nyugszanak. Minden más irányzat, árnyalat és törekvés — ha csak kevéssé tér is el ettől az alaptól — az elhajlás folytán tévedésbe visz.
A spiritizmus célja
A mi kijelentéseink célja ezt az alapot soha el nem hagyva ennek igazságait a kereső lelkek előtt minél alaposabban átvilágítani, ezáltal ezeket velük megszerettetni, s őket Krisztus igazi, tántoríthatatlan híveivé nevelni; azok számára pedig, akik már idáig eljutottak, a szellemi fejlődés útján egy lépéssel előre világítani.
Mert a spiritizmus célja és rendeltetése az, hogy a Krisztus által hozott isteni igazságokat megtisztítsa az emberi okoskodásoktól és ferde felfogásoktól, amelyek azokat meghomályosították.
Miután pedig azok, akik a spiritizmus által ébrednek hitre, túlnyomó részben olyanok, akik nem is ismerhették a Krisztus igazságait a maguk tisztaságában: szükséges, hogy mindenekelőtt ezeket ismerjék meg. Akik pedig már megismerték, azoknak ezeket az igazságokat élesen megvilágítva kell szemlélniük és megtanulniuk, hogy igazán lélekben meg is szeret-hessék.
Végül azoknak, akik már lélekben megszerették, az ismereteknek egész tömegét kell megszerezniük, mert a szellemi fejlődés nem állhat meg, legkevésbé most, amikor az idő közel van.
Ez a tanítás-sorozat tehát kettős célt szolgál.
Az egyik cél az, hogy megszüntesse és eltávolítsa a kereső lelkekből azokat az akadályokat, amelyek a nagyobb megismerésnek gátjaiul szolgálhatnak.
A másik pedig az, hogy előkészítse az útját a lelkekben egy nagyhorderejű és a szellemi életbe mélyen bevilágító kinyilatkoztatásnak, amely a szellemi ismereteknek végtelenbe vesző látókörét nyitja meg azok előtt, akik Krisztust igazán megismerték, és az övéi kívánnak lenni. Akik már képesek az Ő igazságaiba elmélyedni és gyönyörködni; akik megismerték, hogy a Krisztus igazsága nem rideg doktrína, mint a természettörvény, vagy a karma igazsága, hanem az örömnek a törvénye, a lélek isteni természetének önmagára ismerése…
Az utolsó órának munkásai vagyunk
Egy lépéssel tovább vezetnek tehát ezek a tanítások, amikor a reflektor fényét egy eddig kevéssé megvilágított területre vetítik, hogy mi, a késő kornak — úgyszólván igazán az utolsó órának munkásai — jobban megismerjük azt a láthatatlan világot, amely körülöttünk zajlik. És amely bennünket az üdvösség felé közelebb sodorhat, ha az örök igazság törvé-nyeit: Krisztus Urunk tanításait követjük, ellenben a kárhozat felé ragadhat, ha kényelmes nemtörődömséggel megmaradunk bűneink és rossz szokásaink mellett.
Nem közömbös tehát, hogy ezeket a hatásokat és viszont hátasokat, az erőknek ezt a világát is megismerjük, mert a spiritizmus nem hitforma: aki hitformát keres, az erre bő választékot talál a felekezeteknek folyton szaporodó tömegében, amely tény maga is azt mutatja, hogy az ember-lélek nincs megelégedve az elmélettel és az ígéretekkel, hanem tudni kíván, hogy megnyugodhasson egy Felsőbb Hatalom gondviselésében.
A spiritizmus ezt a célt szolgáló tudományos búvárlat és empirikus bölcselet, amely a tények és bizonyítékok megfellebbezhetetlen erejével kényszeríti arra a lelket, hogy igazaknak fogadja el azokat a magasztos tanokat, amelyeket Krisztus Urunk, e világ Világossága hozott az emberiségnek.
Tényekkel és bizonyítékokkal kényszeríti térdre a tagadókat és hitetleneket. A tények parancsoló erejével bizonyítja be, hogy csak jónak lenni érdemes, mert a jóság következménye boldogság, a rosszaság következ-ménye pedig gyötrelem. Okos ember tehát nem választja magának a gyötrelmet, ha módjában áll a boldogságot választani.
A spiritizmus a Tamások filozófiája; azoké, akik ugyan későn jöttek rá a hit óriási fontosságára, csak akkor, mikor már láttak, de miután láttak, az ő hitük többé nem fövényre, hanem sziklára épített ház, amelyet az árvíz és a szelek le nem döntenek, mert ők már tudják, hogy mit és miért hisznek.
Ennek a tudásnak a megszerzéséhez kíván hozzájárulni ez a most közrebocsátott könyvünk is, amelyet szeretettel nyújtunk olvasóinknak, Isten áldását kérve búvárkodásukra.
Megjegyzés: A kötetből a következő számban adunk részleteket.
Tolnai György
|
