|
Getsemáné fái alatt él az eszme
2.rész
(Folytatjuk a szellem-nyilatkozatokból összeállított tanulmányt.)
„A hitben élő embernek tudnia kell, hogy a dolgok természete határozza meg azok megoldását. Csak amikor a várakozás és vágyakozás feszültsége magasra hág, hiszi egészen közel fekvőnek a jövőt”.
„A Föld térségeiben nagy eszmék vibrálnak, és mindegyik mozgósítja a maga katonáit. Ezek egymás érdekszféráit érintve ütközéseket hoznak létre, és nem engedik megnyugodni a fáradt emberiséget. Ez pedig azért van, mert a 2000-ik év beteltével az Égnek és Földnek új ábrázata lesz. És nincs idő a megállásra, a megpihenésre. Minden még a legnagyobb zűrzavar képét mutatja, hol vagyunk még a kifejlődéstől!”
„A szellemvilág tudatos és állhatatos, elképesztően felgyorsult betakarító munkájával párhuzamosan dolgozik az anyagvilág embere. Ha látjátok, hogy a fizikai világban egy szinte tébolyult munkairam folyik, akkor tudjátok meg, hogy a szellemvi¬lágban ugyancsak, de nem ugyancsak, hanem elsősorban, és ő diktálja ezt az iramot. De nem úgy, ahogy ez a fizikai világban nyilvánul meg, hanem egy tervszerű, fokozott, pihenést nem en-gedő, folyamatosan lüktető, előre lendülő munkát végez.
Az ember nem érti, miért siet, miért nem lehet megállni, miért hajszolja önmagát és mindenkit.” Nem tehet másként, csak azt érzi, hogy hamar-hamar helyre kell állítani mindent, befejezni, készen lenni, behozni hosszú századok mulasztását.
„A szellem fejlődésével a civilizáció produktumai is magasabb rendű-ek, és az ember életét szolgáló és megszépítő eszközök tömege vár megvalósulásra, ami még a formát nem öltött semmiben van. S az ember rohan, mintha érezné, hogy nem sok idő múlva számon kéri valaki mindazt, amit életre kellett volna hoznia idáig, a szellem fejlődése nagy esztendöjének bezárásáig.” Akkorra el kell ülni az eszmék áramlásának.
„Abban az ifjúságban, akik az első világháború kitörése előtt éltek testben, nagyon sokan voltak, akik már egyetemes életlátással bírtak. Ez nem nyilvánult meg egy kifejezett világszemléletben, de amint egy író vagy költő egyetemes esz¬méket pendített meg, mohón figyelt az ifjúság. Boldog volt, ha egy-egy tanítója ezen a hangon szólt hozzá.
Benne volt az idők méhében egy eszmeáramlat, melynek hullámverései elhatoltak kelettől nyugatig, amely miatt vajúdik a Föld. Megnyirbálva, korcsosultan került felszínre, mégis végig viharzik a lelkeken, mert a fejlődésnek ezen a fokozatán millió és millió szellem jött a Földre, hogy kutas¬son, munkálkodjon az egyetemes testvériség létrejöttén, – vagy nagyobb számban, akik vágy alakjában hordozták.
Ez az eszme ugyan teret foglalt már Nyugaton, és mégis, amikor Ke-letről jött, egészen más illata volt annak a szélnek, amely azt hordozta és hozta. A Kelet és Nyugat találkozásánál felfigyeltek az érzékeny fülűek, örömrepesve fogadták, ami keletről jött, és küldték nyugatra. De voltak sokan, akik megborzadtak tőle. Ez van ma is. Ezért fokozatosan el kell ülni az eszmék áramlásának, népek és fajok harca, nemzetek versengése meg kell, hogy szűnjön.
A régi korszak lezárásával és egy új korszakba való belépéssel ki kell alakulni egy általános és egyetemes fokozati képnek, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen a kornak jegye, melyben megkezdi működését. Aki lát, az tudja, hogy a század nagy feladataiból mi az, amit meg kell oldani. Két hatalmas ellenfél áll egymással szemben. Ezeknek a küzdelme állandóan folyik a Földön is, a szférákban is.
Az egyik ellenfél kezében lévő szerszám, eszköz fegyverré lesz, és ezzel kényszeríteni fogja a vele szemben álló ellenfelét, hogy a kezében lévő fegyver eszközzé legyen. Ahogy Ézsaiás próféta mondja: „Csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hada¬kozást többé nem tanul.” (Ézs.2,4.)
A két ellenfél ezt a feladatot nem tudja elvégezni, mert messze van még az őszinte aka¬rástól. Pedig a megoldás mint érett gyümölcs ott lóg a fáján, – ezt az érett gyümölcsöt tartja szemmel a két ellenfél. Alig-alig tudják türtőztetni magukat. Kezüket ki-kinyújtják feléje, de ott van az ember számító és mérlegelő akarata, és mindig visszatorpan, hol az egyik, hol a másik. Közben pedig tőlük függetlenül működnek a kozmikus erők, és egyszer csak – lehet, hogy a szemük láttára – leesik az érett gyümölcs, nem tudván már magát tovább tartani az ágán.”
Akkor jön Krisztus, és megtisztítja a templomot, mert ennek a századnak kalmár lelkét likvidálni kell, csak úgy jöhet az Evangélium éltető vize. A 2000-ik év beteltével pedig ennek a forrásnak hatalmasan kell buzognia!”
„Ami ma történik a világban, az nagyjából a lelki erők megtisztításáért folyik. Természetesen a bukott ember, illetve szellem módszereivel. E kornak boldogtalan gyermeke semmi¬féle békét, megnyugvást, boldogságot nem ízlel, mert szellemi megnyilvánulásai értelmi és akarati fokon is alacsonyrendűek, és a jó fel nem ismerése miatt ront és rombol.
A lélek megpróbáltatásai az ember idegéletében nyilvánulnak meg. Legjobban a hétköznapi élet hajszájában figyelhetők meg a jellegzetes, lelki erőket gyúró, sorvasztó küzdelmek a jóért.
Tulajdonképpen a mai ember nem is anyagimádó, inkább azokat az örömöket akarja élvezni, amiket az anyagi produktumok nyújtanak. Evés, ivás, szerelmi élet, öltözködés, lakás, szórakozás, minden merőben más, mint a testi emberé.
A mai ember sietve, kapkodva eszik, iszik, dolgozik, nem élvezi otthonát, nem örül a munkahelyének, ruháit nem hagyja örökül gyermekeinek, sem házait, sem földjeit. Könnyen felad valamit és szerez másvalamit helyette. Szórakozásait is kapkodva szedi össze, ahogy adódnak, nem válogatva és átgondolva.
Mindent akar, sokat meg is kap, vannak pillanatnyi kielégülései, de semmi boldogsága nincs! Majd amikor idegélete kuszáltan és kimerülten a reménytelenség és hiábavalóság állapotába kerül, akkor terelődik magasabb tudnivalókra a figyelme, és lassan felismeri a szellem szükségleteit. Amikor azoknak a kielégítésére fordítja majd a figyelmét, idejét és erőit, akkor kezdődnek a szellemi korszaknak nagy küzdelmei, megpróbáltatásai, amelyek nem lesznek könnyűek.
Mint ahogy az ember evolúciójának első, testi szakaszában, a túltápláltság idején kolera, pestis, himlő és a higiénia hiánya okozta betegségek nyomorgatták az emberiséget, most a túlfeszített idegélet folytán rák, belső fekélyek, szívbénulások lépnek fel tömegével. Az elkövetkező kor első felében az értelmi funkció szerve és központja, az agy megbetegedései lesznek napirenden mindaddig és mindazoknál, amíg, és akik fel nem ismerik, hogy nem lehet megállni, az idők mindenkit sürgetnek, meg kell kezdődnie a szellem uralmának.
De amíg az érzékenyebbek először a test korszakában, majd a lélek korszakában legelsőnek voltak kiszolgáltatva a rendellenességeknek, – és csak azok mentesültek, akik meg¬előzve korukat, egyénileg beléptek már a szellem korszakába – addig a szellem uralmának korában ők lesznek az egészségesek és örömteljesek”.
„Most még csak ízelítőnek kapja az örökkévaló dolgok feletti öröm érzését, amikor a kegyelem néha fellebbenti a fátylat a vágyakozó szem előtt, hogy bepillanthasson a mennyek kapuján, ami mögött az igazság, békesség, szeretet honol, boldogítóan árasztva alá fényét, melegét, világosságát”.
„Mint ahogy nem lehet elállítani a szelek járását, úgy nem lehet megkötözni a szellemi erők áramlását, csak egy ideig. Csakhogy az anyagelvű lét olyanná formálta az embert, amilyenre nem gondolt, amikor kialakította magának azt a világot, amelyben élnie kellett.
A nehéz, merev, érdes, szálkás, sarkos, a kéznek nem kellemes tapintású anyaggal való foglalkozás szinte meggátolja abban, hogy puhán, jólesően elengedje magát néha. A dübörgő, zakatoló, pufogó, sípoló, rikoltozó hangok állandóan sértik az ember lágy, halk hangok harmóniájára vágyó hallását.
A szeme is csak nyitva van, de nem azért, hogy felvegye a színek, formák, vonalak összhangját, hanem azért, hogy kikerülhesse az állandóan eléje kerülő akadályokat.
Az ízlelés még konstatálja néhány étel ilyen vagy olyan ízét, de nem élvezheti már jóformán soha az ízes beszéd zamatát, sem egy jóízű kacajt.
A szaglásnak, mint érzékszervnek már semmi igénye nincs, örül, ha egy kis tiszta levegőt szállíthat a belső szerveknek.
A végtagoknak sincs jobb dolguk. Hiába kövezik ki simára az utakat, az emberek fáradtan vonszolják magukat. Akiket luxus járművek szállítanak ide-oda, azok sem tudják hová rakni sajgó lábaikat. A rugalmasság már csak néhány sportbajnok, meg néhány egészséges ifjú ember privilégiuma lesz.
Az agy hovatovább csak mechanikus gondolatokat termel, amik a legtöbb munkakörben tipikusan ismétlődnek.
Az anyag salakjától átitatott földön ólmosan tapadnak a szellemi ember szárnyai, és nem, vagy csak rövid ideig tud fölé emelkedni annak a sűrű, sötét fluid masszának, amit rajta kívül álló erőknek kell megtisztítani!
Amikor az idő elérkezik, a Szent Szellem lehelete fújja tisztára a Föld légkörét, mert olyan még nem volt, hogy a szellemi erőknek meg kellett volna futamodniuk.”
„Most még nap nap után súlyosabb lesz az élet, mert az ember a maga időszámításával méri a történéseket, és el nem tudja képzelni, mikor múlnak el azok a napok, amelyekre azt mondja: nem szeretem őket.
Nincs már messze Krisztusnak ama nagy napja, amikor kimondhatatlan fény és világosság közeledik a sötétségbe borult Föld felé. Ezt a fényt és világosságot úgy képzeljétek el, mint ellenállhatatlan erőt, ami elindult azokból a szférákból, ahol dön¬töttek már a földi népek sorsáról. Azóta állandóan nyomul előre, és a sötétséget olyan mértékben sűríti és szorítja a Föld felülete felé, hogy ezek a sötét erők szinte kibírhatatlanul szorulnak és feszülnek egy mindinkább vékonyodó rétegbe, amely körülveszi a Földet, és annyira szorítja mindazt, ami él, hogy a megfulladás érzését kelti.
A feltartóztathatatlan erővel a Föld felé hatoló világosság nem akarja átsugározni és felhígítani a sötétséget, hanem kényszeríti kiélni és felemészteni önmagát. A sötétség őrült káoszban kavarog, mind szűkebb térre szorul, és ezért kénytelen a Föld felületén tovább terjedni, mint a tűz lángja, amit felülről oltanak, miközben az körül nyaldosta a Földgolyót. Amikor a mozgási lehetőség már oly kicsi lesz, hogy nem tud hová terjedni, tehetetlen haragjában a Föld mélyébe fúródik, és ott más, sötét erőkkel egyesülve, elemi csapásokat és kataklizmákat idéz majd elő.
Amikor így kiélte romboló kedvét, Krisztus áldott világossága egyszerre beragyogja a Föld teljes felületét. Amint nagy pusztító viharok után csak itt-ott hallatszik még egy távoli mennydörgés, vagy felcikázik a láthatár szélén egy-egy villám, úgy fog felmorajlani valahonnan egy-egy panaszos, dohogó szava a Földnek, amely gyermekei jóvoltából kénytelen volt szakadatlanul vért inni, és emberi testek millióival táplálkozni.
Akkor majd meglátjátok, hogy képes a Föld – amely alázatosan hordozza a teremtés koronáját, a büszke, gőgös embert, mindazt, amit kénytelen volt elnyelni, ölében átalakítani, – csendesen, engedelmesen megtermi továbbra is az ember kenyerét.”
„Meglátogatja az Úr Tirust, (a pogány várost) és lészen az ő nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr előtt lakozóké lészen az Ő nyeresége, hogy egyenek eleget, és szép ruházatuk legyen.” (Ézs.23,17-18.)
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Nem bennetek sötétül el a Krisztus által meggyújtott fény.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Krisztus nem távolodik el tőletek, hanem mind közelebb és közelebb jön felétek.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Erőitek nem hagynak el benneteket, hanem mint Krisztus erődítményei, állandó ostromnak vagytok kitéve és alávetve. Krisztus kicsiny serege nem érezheti jól magát ebben a sűrű sötétségben, mert az mint abroncs szorítja fejét, szívét és egész idegszféráját. A biztonságos életérzés ne hagyjon el benneteket egy pillanatra sem, mert hajatok szálai is meg vannak számlálva. (Lk.12.7)
Aki mindvégig hű marad, az győz. (Mt.24,13) Akik közel vannak hozzám, azokban kell megszenteltetnem. (3Móz.10,3) Vigyázzatok! A kísértőnek soha nem volt annyi alkalma, mint most. A győzelem biztos tudatában hirdetem néktek, vezérünknek, az Úr Jézus Krisztusnak napját.”
Egyszer megint nagyon közelinek tetszett az idő, a nap, melynek érkezéséről csak az Atya tud. (Mk.13,32) Az örökkévalóság léptéke olyan, hogy a fejlődés folyamatai egymásba nyúlnak vissza és előre évtizedeket, évszázadokat, hiszen a teremtés hat napja, meg a Nagyhét fázisai kozmikusak.
„Hatalmas egyéniségek lépegetnek már gyermekcipőben a Földön. Olyanok, akiknek muzsikáját, színeit, vonalait, ritmusát századok sem értették meg. Itt vannak ők, és itt vannak barátaik, akik érthetővé teszik a szeretetet és a békét szomjazó lélek előtt Istennek dicsőségét”.
„Új színt és fényt kap majd a művészet, és a tudomány más tartalmat”
„Addig legyetek vigasztalói egymásnak, örvendezzetek egymásnak, mert hovatovább nem marad más örömetek a Földön, mint egy-egy nyíló virág, egy-egy csendes óra az elmélyülés számára, amikor megindul a lélek.
Egy pillanatnyi kapcsolódás az Atyával, amikor megvilágosodik a szellem és megért olyasmit, ami eddig homályban volt. Találkozás azokkal, akikkel egy úton jár, azoknak az élményei fölött érzett öröm és megelégedés. A testvériség, összetartozandóság örömérzésén felül pedig az egymásért való felelősség.”
„Azoknak, akiknek közös munkateret adott az Úr, az együtt haladóknak, akik egyforma lehetőséget kaptak, azoknak mind jobban kell érezni, hogy amit az egyik tesz, azért a másik is felelős. És ha az egyik olyasmit cselekszik, amelyről a má¬sik úgy érzi, hogy azért nem vállalhat felelősséget, akkor szomorú és nyugtalan lesz, mintha csak ő maga tett volna olyasmit, amely ellenkezik törekvéseivel és tudásával.
Ha pedig a szellemi társak közül valaki sorozatosan tesz olyasmit, amivel a többi nem vállalhat közösséget, akkor annak le kell hullani a láncról.
Feladataitokat pedig úgy végezzétek, mint akik nagy és szent titkoknak tudói. Álljatok ellen, ha e világ szennyes áradatával szembekerültök. Ne szédüljetek el, ha elhömpölyög mellettetek zavaros vizével. És ha át kell kelnetek rajta, ne feledkezzetek bele a nézésébe, hanem fordítsátok szemeteket az ég felé, mielőtt arra a keskeny pallóra léptek, amely átvezet a veszélyes örvényeken, hogy meglássátok Isten útmutatását, Aki az övéinek ilyenkor is kijelöli a helyét és az útját, ahol állniuk és járniuk kell.”
„Ti már megéltétek ebben az életben azt az állapotot, amikor úgy érez-tétek, nem bírtok már semmivel, és kértetek és kaptatok, kerestetek és találtatok, zörgettetek és titkok ajtajai nyíltak meg a számotokra. Zörgettetek azon az ajtón, amely mögött a ti titkos belső világotok van. Betekinthettetek oda, mert az ajtó megnyílott, és megtaláltátok önmagátokat. Az önmagára talált ember pedig már nem a saját magáé. „Nem a magatokéi vagytok.” (1Kor. 6, l9.)
„Kérők voltatok és keresők, és zörgetők, és azok legyetek mindvégig. Amikor a magatok számára megkaptátok, amit kértetek, akkor kérjétek és keressétek, és megkapjátok mindazokat a lehetőségeket, amikkel segítségére lehettek sokaknak, akik még nem képesek egyetlen kérő szóra, akiknek karját lendületbe kell hozni, hogy zörgessen azon az ajtón, amely mögött megtalálja önmagát.
Kérni kell a szívek Urát, hogy erőt adjon, mellyel körülnézhettek, mi hi-ányzik azoknak, akiket az élet sodra felétek hajt. Hogy ti zörgessetek náluk és megnyíljon embertársaitok, testvéreitek belső világa, ahová betekintvén lássátok, minden lélekajtó mögött ugyanaz az Istenből kipattant szikra lakik, mint bennetek.
Kérni kell a helyes beszéd készségét, hogy amikor egy könyörgő tekintettel azt kérdezik tőletek, tudni szeretnék, hogy ők kik és honnan jöttek, akkor meg tudjatok felelni, meg tudjatok tárulni, és a másiknak parázsló szikrája felgyúljon a ti lelketek melegén és világosságán.”
Ha majd megint hinni és szeretni akarnak az emberek, akkor készen kell lenni és megosztani, amit Isten adott.
„Ahogy ma megalázzák az embert a kenyere miatt, úgy fognak megalázkodni és lelki éhségükre egy krisztusi Igét kérni. De amíg megtagadhatják tőletek azt, amire ma szüksége¬tek volna, ti ezt meg nem tehetitek azokkal a javakkal, amiket onnan felülről nyertetek.”
„Sorsdöntően fontos volna, hogy ebben a testetöltésben minél több ember ébredne isteni eredetére. Arra, hogy van Teremtője, Aki számon tartja, sőt számonkéri őt. Ráébrednie arra, hogy hazája nem itt a Földön van. Honnan jött, és hová kell neki megtérni.
És mégis! Az ő hazája ez a Föld, mert miként az örök ember bukott életének minden alacsonyságával, rossz erőkkel telítette lakhelyét, úgy kell az örök embernek megszabadítani ezt a Földet ezektől az erőktől, hogy kibontakozhassék megkettőzöttségéből.
Minél többen lesznek, akiknek felelősségtudata is felébred, annál több, gyorsabb, erőteljesebb szellemi eredményt mutathatna fel a Föld. Ennek a fáradhatatlan munkásaivá kell lennetek. Minden egyéb most már csak hiú törekvés és önáltatás.”
„Keressetek, kutassatok önmagatokban, másokban, hozzatok felszínre mindennemű értéket és telítődjetek velük, hogy az erőitek összpontosítva legyenek arra az időre, amikor azokra szükségetek lesz, nehogy alacsony indulatok és elképzelések elsodorjanak benneteket, ha csak egy pillanatra is. Legyetek résen a bennetek támadó ellentétes erőkkel szemben.
Amíg embe¬rek vagytok, nemcsak kívülről jönnek, belülről is támadnak.”
„Nem tudjátok átélni egy új világ születését, ha nem gondoskodtok óvóhelyről arra az időre, amíg az Úr eljön, kilép az Ő lakhelyéről, és ítéletet tart a Földön.
Nem elég meghúzni magad legjobb tudásod szerint megépített betonfalaid közé. Ki nem zárhatod a kinti történéseket, még azokat sem, amelyek testi épségedet veszélyeztetik, sem azokat, amik lelkileg rendítenek meg, és idéznek elő olyan állapotot; amiket az ember részleteiben átélt ugyan, de mihamar elfelejtett, és amihez mindig jön még valami új, amit eddig nem élt át.
Mert miközben tudósok, mindennemű művészek, ember- és békebarátok, azonkívül Isten nevében működő, lelki és szellemi életet tápláló küldöttek azon fáradoznak, hogy minél több erő álljon a Földön rendelkezésre egy új, szebb és jobb világ ki- és felépítéséhez szellemben és anyagban, addig fáradhatatlanul jön-megy, súg-búg az ellentét szelleme. Beborítja a hamisság fátylával a szolgálatára álló és rendelt ember- és szellemcsoportokat, hogy ne lássanak, ne halljanak, ne értsenek, és valamiképpen meg ne térjenek.
Lázasan kutatnak a mindenség titkaiban, hogy céljaik elérésében ne hátráltassa őket semmiféle ismeretlen, titokzatos erő. Elárasztják megfigyelőikkel, kémjeikkel a másik tábort, elorozzák azoknak eredményeit, kellő időben bámulatba ejtik a Föld anyagimádó lakóit, hogy milyen erők birtokában vannak. És a hatalom kéjének őrületében várják a tömeg hódolatát és csodálatát.
Az összecsapás idejére mondja a próféta azt, hogy menj be a te kamrádba, és zárd be ajtóidat, mert számon kéri az Úr a kiontott vért, és a Föld nem tudja már eltakarni halottjait. (Ézs.26,20-21)
Minél jobban ki van építve belső világod, minél több szellemi tartalékot gyűjtöttél, minél több szellemi világosságod van, annál biztonságosabb helyen vagy. Amilyen könnyen kapcsolódsz ki e világból, olyan hamar és annyival biztonságosabban tudod becsukni magad mögött az ajtóidat, és annál kevesebb félelemérzés lopakodik falaid közé.
Minél több szellemi táplálékkal éltél, annál tovább tart készleted, és úgy fogod érezni, hogy csak pillanatokig tartott minden, mert a szellem életében nincs idő. Tehát óriási jelentőségű dolgok játszódhatnak le körülötted, átalakulhat a világ, a szellem embere úgy kerülhet ki az események forgatagából, mint aki nem tudja, mennyi idő telt el, míg mindezek meglettek.
Isten így menti az övéit, és nem úgy, hogy a kereskedőkhöz küldi őket élelemért és világító eszközért. Ezekről is gondoskodhat, mert testének szüksége van ezekre, de ezek nem tartják meg, ezek csak külső járulékai a benső biztonságnak.”
És ezen felül még egy kiváltképpen való út volna lehetséges: ha legalább minden harmadik szónak igaz tartalma volna, melyet ebben a világban békéről, barátságról, igazságról kiejtenek.
Akkor túlsúlyba jutva kapcsolódna a szférákban min¬dig készenlétben álló tiszta mentő erőkkel, világraszóló nagy események színhelyévé tehetnék a Földet, ember által meg nem álmodott fokozatra emelvén azt. Egyszeriben felébredne mindenki abból a lidércnyomásos kábulatból, amiben most él.
Volt már erre példa a csillagvilágok életében. Egy olyan világünnep a mindenségben, amit emberi fantáziával nem lehet elképzelni. Amikor egy égitest egyszerre kigyúl, ezer és százezerszeres fénnyel világít, amelyik eddig csak kis pont volt a testvérei között.
A nagy mindenséget fényvillanások szelik át, boldog, tiszta zengés, angyali karok, ujjongó himnuszok, örömittas üzenetek cikázzák át az étert. Oh, micsoda világünnep!
Ti, Földnek lakói, könnyítsétek meg ennek a szegény vajúdó Földnek szülőfájdalmait azzal, hogy magatokat súlytalanítjátok, mintha semmi sem örvénylene körülöttetek.”
„És szellemi világosságtok legmagasabb régióiból, a hegy ormán álló templom tornyából nézzétek az eseményeket, és e világ dolgait.”
„Legbelső szobátokat majd akkor nyissátok meg, amikor Ő jön, mert:
Önmagában a leghatalmasabb, és az Atyában a legerősebb Fiú naggyá akar lenni az emberben is.”
Kuklis Magda
|
