Allan Kardec, a spiritológia atyja
Lapunkban folytatásokban részletesen ismertetjük a Magyar Evangéli-umi Spiritizmus történetét. Nem lenne helyes, ha nem emlékeznénk meg Allan Kardec-ről, a modern szellemtan megalapozójáról, akinek alakja és munkássága kihagyhatatlan a spiritizmus történetéből.
Ő volt az, aki a halhatatlanság tanának és a szellemekkel való közle-kedés filozófiájának a spiritiszta nevet adta.
Új fogalmak szükségképp új neveket hoznak magukkal, így született meg a spiritizmus és a spiritiszta szó is; ezek a szavak – szabatos értelme-zés szerint – a szellem és a szellemvilág tanulmányozását jelentik, mégpe-dig az onnan érkező kijelentések fényében.
Jelentősége
Allan Kardecet alapozó munkája nyomán ma a Spiritizmus megalapító-jának tekintjük, aki a 19. században a spiritizmus fogalmát bevezetve elfo-gadtatta a szellemi erők mindennapi életünkre is kiható hatását. Ismereteit személyes kutatásai mellett magasabb szellemek tanításaira építette, ame-lyeket médiumokon keresztül kapott.
Ezen ismeretek alapján írta meg azt az öt könyvet, amelyben lefektet-te a spiritizmus alapjait, ahogy akkoriban nevezték, a „Spiritiszta Tanok” alapjait. Ez az öt könyv azóta is meghatározó a szellemi ismeretek terén:
- A Szellemek Könyve,
- A Médiumok Könyve,
- Az evangélium a spiritizmus szerint,
- A Menny és a Pokol
- A Teremtés
Műveinek köre azonban ennél sokkal szélesebb. Ezek nagy részét, a nem publikált írásaival együtt 21 évvel halála után gyűjtötték össze és je-lentették meg.
Életéről
Allan Kardec francia pedagógus volt, akinek eredeti neve Léon-Hipollyte Denizard Rivail volt. Sok évvel később kezdte el Allan Kardec álnevet használni, amikor megismerkedett a spiritiszta jelenségekkel és megkezdte jelentős publikációs tevékenységét a spiritizmus még új és vitatott eredményeinek, elveinek megismertetésének érdekében. Ezen a néven is lett világhírű, és lett elismert a spiritiszta tanok megalapozójaként.
Rivail Franciaországban, Lyonban született 1804 október 3-án. Itt is ke-resztelték meg a katolikus vallásban.
1831-ben találkozott Amélie Gabrielle Boudet-val, aki szintén tanár és író volt, akit egy éven belül feleségül is vett. Amelie jó társnak bizonyult, aki jelentősen hozzájárult a jövőbeni „missziós” munkájához.
A Baudin család házában, Párizsban, védőszellemének médiumi talál-kozóján megtudja, hogy egyik előző életében még a druidák idején Allan Kardecnek hívták. Amikor Rivail kiadta első spirituális könyvét – A Szelle-mek Könyvé-t - úgy döntött, hogy művét ezért „Allan Kardec” néven jegyzi. Ezt a nevet használta aztán már összes új munkájában, ezzel is jelezve műveinek szellemi inspirációját.
Közben iskolai tankönyveket szerkeszt oly eredményesen, hogy szá-mos tudós társaság és az Arrasi Királyi Akadémia tagjai közé választja. 1854-ben, immár 50 évesen elkezd foglalkozni a Fox családnál észlelt és Európába átterjedt spiritisztikus jelenségekkel.
Megismerkedése a spiritiszta jelenségekkel
1855-ben megismerkedik a Baudin családdal, és szorgalmas látogató-ja lesz az ottani szeánszoknak. Tanulmányozza tudományos módszerekkel a szellemvilágot, pontos kérdéseket tesz fel, és tanulmányozza a válaszok logikáját. Itt készíti el az első komoly tanulmányát a Spiritizmusról.
Kardec végül arra a következtetésre jutott, hogy az üzenetek valóban intelligens megnyilvánulások voltak, amelyeket a Földet elhagyó emberek szellemei hoztak létre.
„A kezdetektől fogva megértettem a feladat komolyságát. Ezekben a homályosan megfogalmazott jelenségekben kulcsfontosságú kérdéseinkre kapunk választ, mint az emberiség múltja és jövője.” Kardec ezért pontos munkamenetet dolgozott ki, pontos kérdéseket fogalmazott, amelyekre a szellemek pontosan, mélységgel és logikával válaszoltak. Munkájához több mint tíz médium nyújtott segítséget.
Az összegyűlt válaszok megfelelő rendezéssel új ismereteket adtak, ezért úgy döntött, hogy egy könyvben közzéteszi őket. A fejezetekbe ren-dezett és sorszámokkal ellátott kérdésekre kapott válaszok képezték a Szellemek Könyve alapját. Az első kiadás1857.április 18.-án jelent meg. Ez lett aztán a spiritiszta kodifikációs mérföldkő.
A spirituális mozgalom kiszélesedik
1858. január 1- jén Allan Kardec megalapította a Spiritiszta Magazint, amelynek küldtetése a közvélemény tájékoztatása az új doktrínáról, ese-ményekről. Ugyanebben az évben megalapította a párizsi Spiritiszta Ta-nulmányok Társaságát, amely a szellemi tanításokat hasznosító tanulócso-port bázisa lett.
1861-ben a kiadta a Médiumok Könyvé-t, a szellemi érintkezés tudo-mányos–módszertani alapját, majd 1864-ben az „Az evangélium a spiritiz-mus szerint” című könyvét, amely a tanítások erkölcsi alapját, annak evan-géliumi összefüggéseit adja. 1865-ben megjelent a "Menny és a Pokol", amely az isteni igazságosság elemzése a spiritizmus szerint. 1868-ban végül megjelent a Teremtés (Genesis), az alapvető tanítások utolsó köny-ve, amelyben a világegyetem és a természeti törvények létrehozásáról be-szél, és elmagyarázza az evangélium előrejelzéseit és úgynevezett „csodá-it”, amelyek a Spiritiszta nézetek ismeretei alapján a jelenségek természete-sek és érthetőek lettek.
Egy évre rá 1869-ben Allen Kardec hirtelen halállal kilépett földi felada-tai köréből. Szellemi vezetője utalt rá, hogy további feladatok is várnak rá, mivel nehéz előkészítő munkát végzett, amelynek folytatása később érik be. Állítólag Braziliában született meg újra, ahol nagyon jelenős médiumi tevékenyég zajlik éppen Kardec szellemében.
Allen Kardec temetésén Camille Flammarion mondott beszédet: „Egy jobb világban, az égi világban fogunk találkozni… folytatjuk azokat a ta-nulmányokat, amelyekre a Föld még nem készült fel. Hamarosan látom, kedves Allan Kardec…”
Fontosabb művei Magyarországon is ismertek. Az 1987-ben Budapes-ten megalakult Szellemi Búvárok Pesti Egylete adta ki 1921-ben a „Szelle-mek könyvét”, 1922-ben „Az Evangélium a spiritizmus megvilágításában” című fontos művét. Más kötetei Braziliában jelentek meg magyarul.
Tolnai György
|