|
TALÁLKOZÁS A SZELLEMVILÁGGAL
Ez alkalommal befejezzük sorozatunkat azon szellemtestvérünk médiumi úton történt jelentkezéseiről, akit földi életében Borbálának hívtak. Ajánlatos a húsz jelentkezést (mely földi idő szerint négy évet jelentett) újra végigolvasni, hogy a szellemi törvényszerűségek mellett egységében álljon előttünk az a tanulság, melyet a lélek az igazi otthonában önmaga lelki fejlődésére kimunkál, hogy aztán szeretettel rásugározza az ottani és a testetöltött szellemtestvéreire. Ezen út bejárása nemcsak lehetséges, hanem kötelező is mindannyiunk számára.
Borbála: Köszönöm a szíves fogadtatást, az Úr Isten áldjon meg benneteket! Nem egyszer voltam ám jelen, de tudjátok, bizonyos rend és meghatározottság van, hogy ki, mikor szól hozzátok. Azt már tudnotok kell, hogy nem az a Borbála vagyok, aki először jelentkezett nálatok, hanem az, aki Borbálát testbe küldte, és a Földön volt valaha. Néha talán különös és furcsa volt, amit elmondtam nektek, de úgy vettem észre, sikerült éreztetnem azt, hogy egy testéből frissen kiszállt, nagyon sok gonddal és bajjal küszködő, kissé még emberi hangulatú szellemi rész hogyan fejlődik odáig, amikor már tájékoztatásokat adhat. Ne úgy vegyétek, hogy önzés volt, amikor olyan sok alkalommal jelentkeztem közöttetek, hanem egy időtől független folyamatot akartam a számotokra érezhetőbbé tenni.
Ezt alighanem tudjátok és érzitek már, hiszen volt nem is egy olyan szeretett, általatok várt, név szerint ismert jelentkező, aki nem az az ember, aki a Földön volt, akit ismertetek, vagy ismerni véltetek, hanem az a szellem, akinek hihetetlen sokoldalú ismeretei, tapasztalatai, megélései, egyéb voná-sai vannak. Az embervoltú, és már ismert személyiség-jegyekkel bíró emberszellemi részéből azt tárta fel, - ezt jó, ha megjegyzitek! - ami valójában Ő, többek között. Hiszen egy szellemben annyival több minden van! Azt már jól megértitek, hogy az az emberszellem, aki a ti testetekben is van, irányítóan a szellemi síkon is van, hiszen a földi sík és a szellemi sík dimenzió határa átjárható! Bár a test nem helyeztetik át a szellemi síkra, de a testben is benne lévő és ható szellemi rész igenis át tud térni. Nemcsak az éjszakai álom óráiban, hanem számos olyan tréning, gyakorlat, szellemi módszer van, amellyel át lehet térni, és szellemileg működni! A szellemi rész visszatérve a testébe, felismeréseket hoz az emberi gondolkodásba, amelyet ő a testi eszével az álom szellemi emlékképeiként megőriz.
Az a szellem, aki Borbála testét éltette valaha, a sorozatos elbeszélésekkel és találkozásokkal egy olyan folyamatot tárt elétek, amely, mint mondom, nem időbeli, csak itt a ti időtökben történt folyamatosan és időben elhelyezve. Amikor egy-egy emberszellem a testét végképp levetve teljes egészében a szellemi síkon van már, akkor annak a felismerése, magára ismerése, a minden addigi tapasztalatot magába gyűjtött résznek hatalmas megrázkódtatás, ezt nevezitek ti tudat-kitágulásnak! Ez a szó fejezi ki nagy vonalakban azt, ami történik. Tehát az, amit a szellem sok előző életein, és más szellemeknek az életein keresztül is megtapasztal és nagyon sok mindent magába szív, - most egy érdekes dolgot mondtam el nektek! - az óriási gazdagodással jár! Amikor egy-egy alkalommal egy ember, aki a testében élve, a saját szellemével átér a szellemi síkra, (pl. médiumitás) én a gondolataimat neki átadom, és ő azt itt szavakká formálva mondja ki. Ez ismeretes, nem kell róla többet beszélnem! Ezen a gondolatkapcsolaton keresztül több olyan dolgot tudok én és bármelyikünk tájékoztatásul átadni, amelyet ismertek már az elbeszélések, szellemi beszámolók, és a kérdéseitek alapján kialakított és kapott válaszok révén. Hiszen ezek is szellemi gondolatokkal érkeznek ide hozzátok.
De itt van valami, ami nektek egy kicsit furcsa lehet. Van egy szellem, aki végzi a maga munkálatait, a maga tapasztalatszerzési feladatát, fejlődését, bizonyosság-tételeit, áttekintéseit saját magáról. Mostanában már úgy is említitek, hogy igyekvés az igazi Lény felé. Vannak más szellemek is, most csak egyet vegyünk!
Ennek, aki Borbála is volt valaha, számtalan testesülés-része volt, nagyon sok különféle tapasztalata, és a másiknak is. A szellemi síkon nincsenek olyan éles elválasztó határok, mint test és test között a bőrfelület, egyik test nem olvad be a másikba. A szellemi gondolatok cseréje nem csak kettő, hanem sok között is van, létezik! Ezért említettem meg azt, hogy nem csak a saját, hanem a mások életein át is nagyon sok mindent tudok, a tudomásomra jut, és az övébe is tőlem, meg máshonnan. Nem azt akarom mondani, nehogy félreértés legyen, hogy gondolat-közösség, de valami hasonló mégis. Szavakkal nem tudom kifejezni!
Ha ti ketten egymással beszélgettek, egy gondolatot átadtok, a másik is átad, akkor gondolat csere történik, de ez sokkal darabosabb és nehézkesebb, mint a szellemi gondolatokra való ráhangolódás, átvétel és beolvasztás. Közdologról, köztapasztalatról van szó, annak ellenére, hogy mindegyik szellemi rész, amely ezer meg ezernyi szállal van összekapcsolva az összes többivel is, mégsem azonos! Így tudom csak érzékeltetni veletek. Nagyon sok mindenben együtt vagyunk, és mégis külön-külön dolgaink is vannak. Egyéniségünk, egyéni dolgaink és véghez vivendő dolgaink vannak, mely mégis egy nagyobb közösségnek is felfogható. Ezek az összekötő szálak nem csak a szeretet és az összetartozás, hanem úgy is ki lehet fejezni, hogy egy közös nagy légtérből közös nagy levegőt szívunk be. Emberileg így fejezhető ki, másképp nem tudom mondani. Egyek vagyunk, és külön is! Ez nagyon megkönnyíti a helyzetet, jelen pillanatban az enyémet is, hogy hozzátok kapcsolódni és szólni tudjak! Ugyanígy vannak a többiek is, akik megszólalnak, hozzátok szólnak. Szeretettel mondják el a saját tapasztalataikat, tanítanak, figyelmeztetnek, együtt vannak veletek. Mert függetlenül attól, hogy testben vagytok, a szellemi hazába, a szellemi síkra átérő szellemi lényetek pontosan úgy viselkedik, az és olyan, mint én, mint más, akinek jelen pillanatban teste most éppen nincs! Mondtam-e valami újdonságot?
KV: Összefoglaltál számunkra egy olyan logikai rendet, ami nem újdonság, hanem bizonyság.
B: Annyi mindent kaptatok, olvastatok, hallottatok, tudtatok eddig is, ami ezt mind megalapozta. Én most a bizonyosságát adom, ami inkább csak olyan, mint egy újabb olvasmány, vagy újabb szó, de ami azért egy kicsit megnyomatékol. Nekem csak ennyi volt a szándékom, és az, hogy most már mindig tudjátok: nem csak akkor vagyok veletek, amikor éppen megszólalok, mint ahogyan a többiek sem! Ti vagytok itt, vagy mi veletek, nem mindegy? Együtt vagyunk, csak a megnyilvánulás az, ami egy kicsit más rendszerű! Ezért megint csak azt mondom, hogy nem búcsúzom el végképp tőletek, és ezek után ez már tökéletesen érthető! Ti Borbálát fogadtátok, szerettétek, vártátok, de most már tudjátok, hogy ez a név csak egy hajdan volt földi életnek a megnevezése. Borbála mindig többet és többet szeretne - úgy ahogyan most is - bizonyosságtételül szolgálni, ahányszor csak arra alkalom nyílik!
Még valamit meg kell említenem, senki nem mondta, nekem jutott szolgálatul. Régebben mások által, és kevésbé régen a mi megszokott körünkben, társaságunkban mindig az emberi udvariasság szempontjai szerint történt egy köszöntés, egy udvarias bejövetel, és egy nagyon szép, szívet melengető búcsúzás, elköszönés. Rendszerint úgy, hogy: az Úr Jézus áldjon meg benneteket, Isten áldjon benneteket, búcsúzunk, vagy valami hasonló! Ez mindig megtörténik beszéd nélkül is! Már tudjátok, hogy nem a szavakkal való kifejezés udvariassága az, ami ilyenkor történik. Ha egy szóval abbamarad a közlés és az emberi hang nem szólal meg tovább, akkor is van egy olyan rezgés, egy olyan érzelemhullám, amely nem mutatkozik meg és nem hallható, sem az elején sem a végén. Az emberi szavakkal kifejezhető udvarias bevezető és lezárás nem szükséges már közöttünk, mert ezentúl tudjátok, hogy akkor is megtörténik! A részünkről az érzésekkel, és mi látjuk, - mielőtt az első szó elhangzana - hogy a ti részetekről is megvan a várakozás, a figyelem, mint ahogyan az eltávozásunkkor kölcsönös az érzés. A beköszöntés és elköszönés már nem szavakkal történik!
KV: Mi azért kimondjuk: az Úr áldjon meg Borbála! Köszönjük, hogy itt voltál, nagy örömet sze-reztél nekünk, köszönjük!
*
B: Legyetek üdvözölve és minden áldással ellátva, kik annyiszor és oly sok szeretettel vettetek körül és hallgattátok meg beszámolóimat! Azokat mind azért és úgy adhattam át nektek, hogy abból mindig egy-egy kis rövid szakasznyi tanulságotok legyen!
KV: Köszöntünk nagyon sok szeretettel kedves Borbála! Bár a névnek tényleg nincs jelentősége, de azért engedd meg, hogy a mi szívünkbe te mindig a Borbála maradjál!
B: Nagy örömmel hallom ezt a nevet, mert a jelentése végtelenül kedves a számomra, bár - ezt úgyis tudjátok - az én állapotomban ez már nem használható! Egy vallomást kell tennem: igen sok-szor igénybe vettem a türelmeteket, végtelenül jól esett veletek lenni, de mégis sok alkalommal tulajdonképpen nem a Borbála voltam, hanem az, aki Borbálát is, meg több más testesülését is életbe küldte! Borbála még csak nem is az utolsó testesülésem!
Nagyon komoly dolog ez, most nem fog tréfálkozni a ti Borbálátok! Mert úgy, ahogyan most engem hallotok, van és létezik a többi testi megjelenésem között egy, aki az ún. Borbála szinttől már feljebb fejlődött, mert úgy nevezhető, hogy médium. Jeleztem nektek már régebben, hogy készülök erre. Ez időben eltolódott, lehetetlen megmagyaráznom, hogyan is történt, mert az a test működő médium már! Nem ebben az országban van, hanem egy másikban, de ez semmit nem számít! Olyan feladatot végez, mint az a végtelenül kedves testvérem, aki eszközül most beszél helyettem!
Valamit még el kell árulnom! Nem csak én vagyok így, nagyon sok olyan képességű és testi megjelenésű embertársunkra van szükség a következő időkben, akik tehetségesen és megbízhatóan működő közvetítők! Sokra, sokkal többre, mint amiről elképzelésetek lehetne! Nagy szükség van a szellemi világ beszédeit, bizonyságtételeit közvetíteni. Minden ember mélyen és magában sok mindent tud, de el van leplezve, el van fedve, mert emberi életében óriási zavarokat támaszthatna. Az a bizonyos elfátyolozás nem tréfadolog, szükséges!
Tudom, hogy nagyon szomorúak vagytok, mert annyi mindent szeretnétek tudni, mi pedig csak lassan adagolhatjuk, olyan tápanyaggal, keverékkel, sokféle módon és változatban, mint ahogy egy gyenge és beteg kis csecsemőnek is óriási gonddal kell a táplálékát összeválogatni, hogy megerősödjön! Az emberiségnek szellemi szempontból igen nagy és nagyon komoly felerősödésre, és ehhez szellemi értesülések tömegére és sokféleségére van szüksége, ehhez pedig sok-sok közvetítő médiumra! Érkeznek is szaporán, sok van, aki már működik, és sok érkezőben van! Akik érkezőben vannak, azok bizonyos fokig egy kissé másféle szempontból és másféle adottságokkal, nagyobb tehetséggel és szerteágazóbb lehetőségekkel érkeznek azokhoz képest, akik már itt vannak. Átmenetek vannak, és ha ti lennétek olyan kedvesek még úgy száz-kétszáz évig élni, akkor tapasztalhatnátok, hogyan változnak a szellemi tanítások!
Alighanem észrevettétek, hogy az elmúlt két évszázad alatt érkezett szellemi tanításokban a maiakhoz viszonyítva, milyen változások vannak! Ezt különösen nektek nem kell elmondanom! És ez még jobban fokozódik, változik, színesedik, még inkább olyan tudnivalókat és tájékoztatásokat is szükséges adni, amelyeknek a Földön testesült emberekhez el kell jutnia és azzal működniük. Tehát a médiumitás olyan lehetőség és feladat, amit két kézzel meg kell ragadni és felhasználni minden tudását, hacsak lehet! Mert mindegyikre, akár a kisebb teljesítményre is szüksége lehet valakinek éppen ott és éppen úgy, ami a közelében van, vagy hozzáfér!
Hát az a Borbála szegény, akit ismertetek, nagyon nem jól végezte, nem is akarom felidézni, ismeritek. Ő egy ilyen prototípusnak mondható! De most már sokkal különbül működik, ha ember lennék, azt mondanám, hogy büszke vagyok rá! De alighanem nagyon jól tudjátok, hogy nem valami angyali szintű hatalmas szellem vagyok, mégis a tudatszintem szerint olyan rendelkezéseket, tudás-részeket vagyok képes átadni, és adott esetben meg is teszem, ami sokkal különb, mintha nem is a Borbála lenne! Az én szellemi életem és feladatom olyan csoporthoz köt, amelynek ilyen feladata van. Hogy ilyen magán és személyes megjegyzésem is van, mindez azt bizonyítja, hogy ti a kezdeti indulástól kezdve végig kísértétek, szeretettel végig izgultátok, hogy mi lesz a Borbálából, ezért jogosnak tartottam, hogy ilyen személyes nyilatkozatot is tegyek! Tartoztam vele nektek, tartoztam a szeretetnek, amely hozzátok köt, és amely nem múlik!
KV: Kedves Borbála! Nagyon köszönünk mindent, amit elmondtál a közös, egymáshoz kötődő szeretet alapján az életsorozataidról, a folyamatról. Szinte természetes, hogy most egy médiumi képességekkel rendelkező részed, kivetülésed van a világban. Hiszen az első találkozásunknál is, amiket magadról elmondtál, ilyen médiumi képességekre és adottságokra utalt. Köszönjük, hogy itt voltál, a Jóisten áldása kísérjen továbbra is az utadon, és ha lehet, ha a szellemi Hierarchia úgy dönt, akkor talán még újra találkozhatunk és örülhetünk egymásnak!
*
B: Úgy tűnik, nem utoljára szólok hozzátok, hogy néhány mondattal átadhassam a gondolataimat. Ismertek jól, számtalanszor találkoztunk már, és említés történt, hogy én itt a szellemi hazámban olyan gyakorlatokat, tanulmányokat folytatok, hogy kibontakozhassék az a mediális képességem, ami egy előző, elhagyott életemben a halálomat okozta, de most szellemi közvetítő lehessek. Borbála annak idején az ún. emberi medialitás egy kezdeti fokán esett át, és teljesen mellékes, hogy a földi élet hogyan végződött. A lényeg az, hogy a lélek megismerte, megtapasztalta azokat az érzéseket, lelki megmozdulásokat, amelyek ehhez szükségesek voltak. Ez természetesen a szellemi létsíkon sokkal emeltebb, másabb, de ennek a kezdetnek feltétlenül nagy haszna volt!
A szellemi közvetítés a ti számotokra egyáltalán nem újdonság már, és értitek, hogy miről esik szó! Földi, emberi eszköz számára átadni valamely szellemi értesítést, közlést, egy igen széleskörű szellemi tudatállapotból bárkinek lehetséges, de azért feltételei vannak! Egy nagy, összefogott tudatállapotból megszólaló csak az ahhoz hasonuló energiákkal rendelkező emberi eszköznek tud átadni, már nem egy ilyen szólaltatta meg a ti eszközötöket is. Most egy másféle rendszer következik. Nem azt mondom, hogy ez valami különleges, mert sűrűn előfordul. Szükség van az ún. szellemi eszközre, aki a szellemi síkon van, közvetlenül kapcsolódni tud az energiáival, mert begyakorolta, és az emberi eszköz is olyan, hogy hozzá tud kapcsolódni. Biztonsággal átadhat közléseket, de ugyanakkor saját magán átvezetni, átszivárogtatni már olyan tudatszintről tud, amely ugyan nem idegen a sajátjától, mert itt idegenségek, ütközések nincsenek, hanem inkább úgy mondhatom, hogy más energiákkal működik, tehát más tartalmakhoz tud nyúlni, bőségesebbekhez, világosabbakhoz. Itt egy nagyobb áthidalás van, ezért sokkal jobb és biztonságosabb egy közbelépő, ún. szellemi eszköz.
Most az a szellemi tudatrész vagyok, aki valaha Borbálának is volt nevezhető, és aki most köztesül helyezkedem el, rövid néhány mondattal, ami a számotokra mégis jelentőssé válik! Talán nem is annyira az, amit mondok, hanem egyrészt az én tudatszintemen való áthatolás gyakorlása is szüksé-ges, ugyanakkor az emberi eszközzel egy másik energiának a lehetséges átcsatolását is gyakoroltatja. Ezzel néhány mondat erejéig egy másik és emeltebb tudatszint nyilvánulhat meg, szabadabban és könnyedebben, tehát mindenki csak nyer általa!
A találkozásaink mindig öröm, vidámság és nagyszerűség, különösen, ha azt mondom, hogy mint Borbála, a szeretett, drága, felejthetetlen doktor bácsijához kapcsolódom most! Tehát egy többszörös láncolat van jelen, és mindez azért, mert egyre inkább szükségessé válik, hogy sokkal nyitottabbak, befogadóbbak legyetek, jobban átdolgozzátok magatokban az érkezetteket. Észre fogjátok venni, hogy egyre több, nehezebb és súlyosabb értesítések jönnek, ezért hozzá kell szoknotok, és az egész láncolatnak hozzá kell szoknia, hogy simábban és könnyebben menjen! Ez tehát tanulás mindannyiunknak! Isten külön áldása, hogy ez lehetővé vált! A külön ajándék pedig azokhoz szokott eljutni, akik azt méltányolni és felhasználni tudják.
Szeretett kedveseim! Mindaz, amit hallotok most tőlem, tőlünk, Isten óriás birodalmának egy bizonyos tartományából érkezik! Ez a tartomány veletek és bennetek is megvan, nem idegen a számotokra, csak nem vagytok még a tudatában! Ehhez lassan és fokról-fokra juttok el azzal, hogy egyre világosabban és tisztábban értitek meg és építitek be életetekbe mindazt, amit úgy nevezünk, hogy közlés, szellemi közlemény. Minden szó, amely lelketeket megérinti, és ott pezsgést, gondolat-hullámzást kelt, annak az egyetlen szónak a többféle értelmezését, kibonthatóságát, kapcsolhatóságát, összességét jelentheti később. Óriási gazdagodást jelent az egész folyamatban, melyben vagytok, tehát mindenre nyitottság, mindenre figyelmesség, és mindenre megvizsgálás az, amelyet fi-gyelmetekbe ajánlok! Akár a legkisebb szó, a legkisebb értelmezés is lehet az, nem csak az ún. nemesveretű nagy szövegek, mert azok is a rejtett apró értelmezésekből álltak össze nemes és nagyveretűvé!
Amit most hallotok, mindössze egy rövid tájékoztató, a legfőbb értelme az, hogy a befogadása olyan erőkkel történhet már, amelyet az eddigiek folyamán kiépítettetek magatokban. Ezek a parányi alapok bővülni tudnak. El ne hanyagoljátok őket, mert készen állunk arra, hogy a bennetek meglévő és ébredező felfogóképességet és készséget, megértést, és tudatszinti emelkedéseket lehetővé tegyük!
Mindössze ennyi az, amelyet most átadásként egy igen erőteljes energia-láncolaton át rátok sugárzok! Tudtátok kezdettől fogva, és mondtam is, hogy nem válunk el egymástól sohasem! Ez egy újabb bizonyíték, és most már egy sokkal tágasabb, összefogottabb, hatalmasabb szellemi állomány tudattartalma az, amely közeledni tud hozzátok, és ti a közeledést képesek vagytok fogni! Búcsúzom, ennyi rendeltetett, és az a legfontosabb most számomra és számotokra, hogy átvegyétek! A közvetítő láncot Isten fénylő szeretetsugaraival nem törlöm, hanem a legszeretőbb energiával feltöltve megszakítom egyelőre! Isten és mindannyiunk áldása kísérjen benneteket!
KV: Köszönjük, hogy újra eljöttél közénk! Nagyon régen vártunk, és mindig várunk! Az Úr áldása kísérjen Téged és a munkálkodásodat is. Igyekezni fogunk mindazt megtartani, amit tanítottál nekünk.
*
B: Drága szeretteim! Már arra gondolhattatok, hogy többé nem találkozunk. Aki legelőször jelentkezve szívességet és meghallgatást kért tőletek, az természetesen sehol nincsen már! Hiszen tudjátok, hogy mi a különbség egy szenvedő élet, amely hirtelen nem találja útját igazi szellemi valójához, és utána az a szellemi való között, aki vissza-visszasugárzik rátok, örömmel és boldogan! Az egészen más, egészen névtelen, de ahogy ez emberi szavakkal ez kifejezhető: mégis a szívét hozza közétek! Nem kérek mást, csak a szeretetet, amelyet ti egymás iránt éreztek, és amelyet összefogottan, mint egyetlen szellemi megnyilvánulást, a szellem felé irányoztatok.
Az a boldog öröm, amellyel a jelentkezéseket fogadtátok, reátok hullik vissza, ez a ti szívetek melege, ez a ti kedvességetek, és ez a mi kapcsolatunknak, és nem csak az úgynevezett én-kapcsolatomnak a lényege! Fogadjátok ezt az egészen egyszerű szeretet-nyilvánítást, mint a Nap sugarának egyetlen piciny melegítő és titeket beburkoló fényét! Isten áldjon benneteket, és tartsátok meg szíveteknek ezt a szerető közlékenységét és vonzódását, mint eddig! Isten áldjon benneteket!
KV: Kedves szellemi társunk, testvérünk! Ha nem is mondjuk ki a nevedet, mégis tudod, hogy örökre ott zeng a szívünkben! Köszönjük, hogy újra megkerestél minket! Hiányoztál, bizony nagyon hiányoztál! Köszönjük, hogy megint elhoztad közénk a szeretet sugarát és fényét. Ha mi nem is tudunk ilyen sugárzással, de igen nagy szeretettel bocsátunk az utadra, kérve az Úr áldását a további munkádra!
Közreadja: Kotányi Ottó
|
