Ember! Tudd meg valahára, hogy megszűntél gyermek lenni, és hogy azon az úton vagy, amelyen ifjúvá, férfiúvá fejlődsz. Vesd le a gyermek cipőket. mondj le a Mentor általi vezettetésről, tanulj meg önállóan gondolkozni, tanulj meg számolni a viszonyokkal és önmagáddal. Ne feledd, hogy számolni tartozol azokról a javakról, amelyek a kezeidbe letétettek és hogy nem szabad idegennek vezetésére, más gondviselésére bízni magadat, mert akkor a te számadásaidnak számai nem fognak egyezni.
     Szűnj meg a napi viszonyok áramának gyermeke lenni, és oldozd fel magadat az előítéletek és elfogultság kötelékeiből. Lépj vissza az emberek szolgálatától, és szolgáld a te valódi Uradat, a te Istenedet! Mit remegsz az embereknek, a nagy tömegnek ítéletétől odakinn? Miért keresed kegyét annak, aki az igazságot és igazságtalanságot nem ismeri, aki azt támogatja, azt mozdítja elő, ami neki javára szolgál? Miért akarsz az ő ítéletének rabja lenni, amikor szabad ember s a magad ura is lehetsz? Ne rágódj a törvényeken sarokba rejtőzve, ha a te véleményed nem egyezik a tömeg véleményével; mit adhat ez neked mást, mint csillogó káprázatot, mely a legközelebbi pillanatban elenyészik, amelyben semmi állandóság nincsen, még maga a fény sem, amely megvakít abban a pillanatban, amelyben szemed rajta pihen, mert ez is hamis módon idéztetett elő. Vizsgáld meg közelebbről és a ragyogó fény helyett, bágyadt fényt találsz!
     Légy szabad, oh ember! Ne kívánj elismerést az emberektől és tűrd el azoknak ítéletét, midőn a te Uradnak, szolgálatában erősíted magadat. Az élet bár hosszúnak tetszik is neked, csak egy rövid szempillantás, melyet te hosszúnak vélsz, mert úgy tetszik s mert sok fájdalmat tartalmaz számodra, de hamarabb és gyorsabban elmúlik, mint gondolnád, és amire ebben a pillanatban törekedtél, amire a te erődet fordítottad. Amiért mindent feláldoztál, akkor a maga valódi értékében fog feltűnni szemeid előtt, mint hiábavalóság és káprázat, hazugság és csalóka fény! Akkor a világ és az emberek semmit sem ajánlhatnak, semmit sem adhatnak neked. Mindaz, aminek ilyen nagy értéket tulajdonítottál, aminek oly végtelenül örültél, a tiszteletnyilvánítások, elismerések, az embereknek minden dicsérete, minden élvek, örömek, minden pompa és fényűzés, minden gyönyör, szórakozás, szóval: mindaz, amire földi életednek minden érzelmét és gondolatát irányozd, mint a te múltadnak megannyi fekete pontjai, mint az élted számadásában megannyi téves számok nullái, teljes mértékben minden érték és tartalom nélküli ürességek fognak föltűnni előtted. Te magad pedig, mint egy oktalan, szánalomra méltó koldus fogsz állani az örökkévalóság küszöbén, ott, ahol annak, amire itt törekedtél, semmi értéke nincs.
     Zavar és sötétség van ezen a földön, mert nem talál rajta helyet a hit, mert itt nem gondolnak az emberek Istenre, a maguk rendeltetésére és előmenetelére, hanem semmiségekkel töltik, el életüket, oly törekvésekkel, hogy a pillanatokat vágyaik teljesítésével tölthessék be, s hogy e pillanatokat kihasználhassák arra, ami törekvéseikre legméltóbb, ami legszebb, leg-édesebb embertársaik elismerésére és dicséretére. Ennek a bálványnak áldozzák fel a legszentebbet is, amivel bírnak: a meggyőződésüket! Ennek a bálványnak áldozzák fel a legértékesebbjüket; erre az oltárra rakják le véres verejtékkel szerzett hiúságukat és önszeretetüket. Emlékeztetőnek kellene lennie, amely számukra szereztetett azon estén, amelyen e szózat hangzott: "Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön, és jóakarat az embereknek!" Itt lebegnek a hitnek és szeretetnek angyalai, szomorúan gyászolva a föld felett, és nem tudnak örülni az ujjongó örömnek, amely a tisztább szférákba fölhangzik; mert az emberekben mindent találnak, csak hitel és szeretetet nem.
     Jóllehet ujjongó öröm hangzik sok helyen, örülnek az emberek a létüknek, életüknek, de csak azért örülnek, mert nekik örömet és élvezetet hoz ezen órákban a vidámság, és az öröm istenének áldozhatnak. De azt, amit ezen túl tartalmaz ez az óra, az intést, amely bele van írva, az ébresztő szó, mely mint csendes, sajgó fájdalom jaj szava hangzik belőle, mind ezt ők nem hallják, nem látják, erre nincs érzékük! Hogy ez az óra rájuk nézve nemcsak a világi örömnek, a szórakozásnak és élveknek az ideje, hogy ebben az órában nem csak úgy keli gondolkozniuk, mint földi embereknek, és nem szabad minden érzelmeiket, minden törekvéseiket a világi örömök szűk keretébe szorítaniuk; hanem, hogy ez órából e szózat kiált hozzájuk: "Ember, te nem csak magadért és a te örömeidért vagy itt, nem azért, hogy kikeresd, ami neked élvet ád, és magadhoz vond amit érzékeid kívánnak, s amire a te hiú szíved vágyakozik; hanem azért vagy itt, hogy másokban élj és másokat hagyj élni magadban. Azért vagy itt, hogy a te szeretetednek tekintete nyugodjék meg a te atyádfiain, azért, hogy kiszakíts a te szívedből némely kedves kívánságot, ami gátol abban, hogy betöltsd a te felebarátodnak kívánságát. Azért vagy itt, hogy egyszerű légy, mint a te Megváltód, az Ő egyszerűsége tükröződjön vissza tebenned, és mondj le mind arról, ami ennek az egyszerűségnek ellentmond. Azért vagy itt, hogy megtanuld, milyennek kell lenned a jövőben, hogy tantárggyá képezd magadat mások számára, hogy rólad tanulják meg, milyennek kell lenniük a jelenben. Azért vagy itt, hogy békességet bocsáss be a te szívedbe, és hogy ennek a békének állandó helyet biztosíts a te fedeled alatt, hogy a tieidnek és akik a te környezetedben vannak, és mindazoknak, akik hozzád nyomulnak, részük legyen ebben a békességben, amit te szereztél meg és velük közölsz. Azért vagy itt, hogy lemondj, hogy kicsiny, szerény, alázatos légy, példaképe az embereknek, a te testvéreidnek, és mindenekelőtt azért vagy itt, hogy nagy és nyitott szíved legyen, ahová bevonulhat mindenki, mindazok, akiknek kedvük van oda bemenni. Azért vagy itt, hogy részvét, elnézés, önmegadás, alázatosság és szerénység folyjon ajkaidról és az mint a szín méz, édesen tápláljon minden embert, a testvéreidet, akik tereád néznek, hogy elmondhassák: Igen én látom, hogy mire vagyok teremtve, tudom, mi az én feladatom, ismerem az utat, mely előttem ki van jelölve, mert látom, hogy ez az én példaképem, akit követnem kell. Ez Istennek gyermeke, aki nekem mintául szolgál, hogy olyan legyek, amilyent Isten kíván, hogy az Ő gyermekei legyenek!"
     Íme, lássátok emberek! Ez az, amit ez a mai nap beszél tinéktek. Ezekre kell fordítani figyelmeteket, nem az örömökre, élvekre! Ne a hitvány emberi beszédekre hallgassatok, s nem csak örülni e nap eljövetelének és azt hinni, hogy ezzel megtettetek mindent, amit tenni kellett! Nem, az önámítás! Be lehet tölteni a jó reményeknek, a jó szándék és jó feltételeknek örömét, szakadatlanul munkálkodni tekintet nélkül a közvélemény nyilatkozatára, egyes-egyedül a szent akarat által betöltve, hogy az örökkévalóságot kivívja, és Isten gyermeke lehessen, amint ezt Isten akarja, ahogy Ő ezt célba vette, amikor az Ő kedves Fiát elküldte, hogy megmutassa, milyennek kell lenni az embernek, hogy Istennek igaz gyermekévé lehessen!
.....

A közlemény folytatása a Szellemtani Közlemények 2009. IV. negyedévi számában olvasható.
Információ: Kotányi Ottó - tel.: 1-316-4051