Öregedőfélben mind gyakrabban jut eszünkbe, hogy miként is zajlik majd le visszatérésünk igazi hazánkba. Miként fogjuk "átélni" a halálunkat? Milyen lesz a búcsú szeretteinktől? És milyen érzéseket, gondolatokat küldenek utánunk az itt maradottak? Mintha bizony nem lehetett volna olvasni, hallani erről már számos leírást, nyilatkozatot, szellemi közlést; nem beszélve a tibetiek és az egyiptomiak Halottas könyveiről.
     Mégis tele vagyunk bizonytalansággal, izgalommal, netán félelemmel. Könnyű - mondjuk gyakran - a földre jövetel, hiszen annál egy anya teste segít át bennünket erre az árnyékvilágra, még ha fájdalmak között is, míg a visszautat tulajdonképpen egyedül kell megtennünk (hacsak nem "segít" át valaki vagy valami!). A leírások között igen nagyok az eltérések, sőt ellentmondások, még tiszteletreméltóan magasrendű szellemi közlések között is jelentős különbségekkel találkozunk. Bizonyság erre az itt következő Névtelen Szellem megnyilatkozás, illetve Az utolsó óra munkásaihoz címmel közreadott közlésekből vett idézet, meg néhány további részlet olyan szellemközleményekből, amelyek ezzel a kérdéskörrel kapcsolatosak.
     Valószínűleg megérdemelne egy nagyszabású tanulmányt mindezek összevetése, talán egy egész könyvnyit is, ahogyan az egyes leírások is megtöltenek néhány kötetet. Gondoljunk csak E. Kübler-Ross könyvére (A halál és a hozzá vezető út, Gondolat, 1988), még inkább R.A. Moody (Élet az élet után, Ecclesia, 1983), és Kenneth Ring kutatásaira (A Halált átélni - az Életet megnyerni, Az Apostoli Szentszék Kiadója, 1990), és még számos műre, ami ebben a témakörben mozog.
     Ha most mégsem egy ilyen összehasonlító tanulmány megírására vállalkozunk, annak oka egyszerűen az, hogy arra nem elegendő kis folyóiratunknak a terjedelme. Mégsem állhatjuk meg, hogy néhány jelentősnek tartott szellemtani műből és szellemi megnyilatkozásból részleteket ne közöljünk, illetve még más munkáknak erre vonatkozó fejezeteit ne ismertessük. Különösen azok számára szánjuk ezeket az írásokat, akikben félelem él a haláltól, vagy akik úgy gondolnak a halálra, mit valami kegyetlen és kérlelhetetlen törvényszerűségre, amelynek betartására kemény végrehajtók vannak kijelölve. Ugyan ki ne ismerné a középkori Biblia Pauperum (Szegények Bibliája, azaz, akik nem tudnak olvasni. Mai kifejezéssel: Biblia képekben) csontvázát, aki gyakran - különösen nagyobb járványok, háborúk idején - rémesen suhogtatja kaszáját, kéretlenül, bejelentés nélkül levágva boldog-boldogtalant.

     Az egyik legfontosabb közlés Vay Adelma útján jött, 1900-ban közreadott önéletrajzi jegyzeteiben, amely az évnek mind a 365 napjára tartogatott egy vagy két verset, személyes életének egy-egy említésre méltó, komoly vagy vidám eseményét, és vezető szellemeinek rövidebb-hosszabb médiumi közleményeit. (Vay Adelma önéletírása pillanatnyilag csak kéziratban található nyersfordításban). A szellemközlemények között olvasható az alábbi leírás az ember testi halálának folyamatáról, átlépéséről a szellemhazába. Nagy részletességgel tárja fel, hogy ki mindenki sürgölődik a haldokló körül. Szinte látni véli az ember, hogy a szellemvilág számára most megszületendőt egy egész szülőszobára emlékeztető személyzet várja és segíti át a túlvilági életre, csupa hozzáértő, szerető kéz.

     "Az ember halálánál hét szellem jön a segítségére:
1. A házasság szelleme, ill. az a szellem, aki a haldoklót a legjobban szereti. - Ő delejezi az agyat, és a haldoklót öntudatlanságba burkolva, csak a szellemvilágban ébreszti fel ismét.
2. Az anyaszellem - a szív, a szeretet, az érzések gondozója. Többnyire a haldokló testének szülőanyja. Amennyiben ő nincs még a másvilágon, úgy ez a nagyanya vagy dédanya stb. Ő csendesíti a szívverést, bontja fel az életköteléket, és ébreszti fel a szellemi szeretetet: meggyújtja a szellemi szívet.
3. Az apaszellem - ha az apa még él, a nagyapa, dédapa stb. végzi a munkáját: Ő szabadítja ki a szellemet a napidegfonatból, és képezi ki az idegszellem magvát a másvilági megszületés számára. Kioltja a halódóban az emberi-lelkit, és adja neki a szellemi-lelkit.
4. A barátszellem - a kémiai alkotórészek megváltoztatásával az idegek és a fluidok kezelője. Ez többnyire egy tudós, orvos vagy tanár. Ő képezi ki a lélek ruháját és annak fluidjait.
5. A nőtestvér - ez a szeretett személy lehet a haldokló nőtestvére, nagynénje vagy leánya. Ő az arc rendezője, a szemekkel, a látással foglalkozik: lezárja a haldokló emberi szemét és megnyitja a szellemit. 6. A fivérszellem - lehet, testvér, barát, nagybácsi, esetleg a haldokló fia. Ő a hallásért felelős: lezárja a testi füleit, és megnyitja a szellemi hallását.
7. A szellemi munkások - a tüdő, a gyomor és más belső szervek körüli teendők ellátói. Szellemileg nincsenek azon a fokozaton, mint az előző hat szellem, ők a durvább munkát végzik. Ők vágják el a haldokló életfonalát (periszprit), ami keserves művelet.

     A földi halál a szellembirodalomban való megszületés folyamata, szülészi munka, amelynél a hét szellem szülészként tevékenykedik. Az anyagias emberek szellemének elválasztása a testtől nehéz, a szellemi embernél ez természetesen könnyebben megy. A szellemi ember asztrálteste ugyanis már a szellem testi élete folyamán kiképződik, és így az átváltás könnyebben zajlik le. Akinek durva és nehézkes az asztrálteste, annak a szellemvilágbeli felébresztése és tudatra ébredése hosszú és fáradságos.      Igen, láthatatlan erők állnak a haldokló körül, és mindegyiküknek megvan a maga hivatalos teendője. Ezt a csendes tevékenységet az emberi szemek nem látják, csak a látó előtt lesz nyilvánvalóvá.
     Oh, emberek! Ne borzadjatok a haláltól, jó kezekben vagytok. A halál munkája kizárólag jó szellemek kezére van bízva. A leggonoszabb, lebűnösebb embereket is jó szellemek veszik gondjaikba, és általuk szabadulnak ki testük kötelékeiből. Éppen ezért Isten törvényének ellentmond a gyilkosság és a párbajban, kivégzésben, háborúban, öngyilkosságban elszenvedett erőszakos halál. Amennyiben a halál erőszakos, az asztráltest nem képes azonnal elválni az emberi testtől, hanem előbb a halál jó szellemei veszik kezelésbe, ahogyan egy boncolásnál történik. Eközben a meggyilkolt szánalomra méltó szelleme lelki kínokat áll ki."