Államalapító Szent István királyunkról és a magyar Szent Koronáról már többször is jelentettünk meg cikket. Most két rövidebb mediális közlés összevont tanítását adjuk közzé.
     Szükséges, hogy nagyobb horderejű kérdésekre mindig olyan választ kapjatok, amellyel tovább tudtok menni! Jelenleg elakadások, félreértések találhatók az emberek között, melyek képzeltek, bár valóságosnak tűnnek. Ezek az akadályok lehetetlenné teszik ember és ember, a kisebb és a nagyobb csoportok közti közeledést és együttműködést. Ezeknek a jövendőben szép lassan szét kell morzsolódniuk, mert a jövendő kizárólag csak az összefogás alapján állhat.
     Az ünnepek dátum szerinti megemlékezése csak nekünk embereknek fontos, hogy legalább egy évben egyszer emlékezzünk annak a mondanivalójára. Ezeknek az ünnepeknek a szellemi üzenete folyamatot hordoz, soha nem egy alkalomra szól. Ezt a folyamatot fenntartani és rágondolni esztendő közben is lehet, nagyon is tanácsos és jó! Szükséges, hogy az emberek együttese átélje ezeket az ünnepi napokat, mert az összefogott emberi energiák, rágondolások azok, amelyek sokkal jelentősebbé és jobban befogadhatóvá teszik azokat a gondolatokat, amelyet egy-egy ünnep kifejez!
     Ezekben a napokban emlékezünk államalapító szent királyunkra, és arra is, hogy fölajánlotta a magyar Szent Koronát, vagyis az egész országot és annak népét Máriának, Jézus édesanyjának, a védelmét és a segítségét kérve. Az ország jelen helyzetében a felelősen gondolkodók jobban átérzik ennek súlyát.
     Mindennek szellemi indíttatása és jelentősége van. A kisugárzás ad egy szellemi sikú mozgást is, és ez a királykoronázásokkal is kapcsolatos. Tudjuk, hogy sokszor nem is teszik az új király fejére a koronát, csak föléje tartják, mert jelkép az, hogy a sugárzás, az erőrezgés működik.
     Valamikor régen sokkal nagyobb jelentősége, mondhatni szentsége volt a királlyá koronázásnak. Nem volt véletlen, hogy a koronázandó királynak a koronázás előtt feltételeket kellett teljesítenie, felkészülnie nemcsak az uralkodásra, hanem a koronázásra is. Királynak lenni milliók fölött óriási feladat volt, és annak meg kellett felelnie. Ezen idők mára már elmúltak, a királyság szellemi vonatkozása szinte érvényét veszítette. Sok helyen, mint tisztség, meg is szűnt a királyság. Ahogyan múlott az idő, nagyon sok érdemtelen is olyan pozícióba került, akiknek nem lett volna szabad, és aminek szintén elveszett a jelentősége. A tömegek számára a király személye, szent volta ma már nem képvisel jelentőséget, de valamikor az volt. Népének nemcsak uralkodója, vezére, vezetője volt, hanem Égen és Földön felelős érte. Annak a kornak ez felelt meg. A királyeszmény, a királyhoz fűződő minden hiedelem és hit valóban használt, és jó volt a népe számára. Ilyen ma már nincsen, tehát a koronázások jelentősége is alábbhagyott.
     A régi királyok számára a korona magába foglalta az uralkodói szentséget, mely összekötötte őt az égi hatalmakkal, hogy az uralkodása alatt az és úgy történjen, ahogy az a Felsőbb Vezetés szerint jó a népének. Ilyen korona ma már nagyon kevés található. Vannak korszakok, amikor minden király új koronát készíttetett magának, új drágakövekkel, új elképzelésekkel, mintegy jelképezve, hogy az előző uralkodóhoz képest ő most újat akar tenni. Ebben az esetben feldolgozódtak, eltűntek, még jó ha darabjaiban megmaradtak valahol azok a régi koronák, de nem azok, amelyek valóban szenteltek voltak, szentnek számítottak. Ilyen a ti koronátok is, függetlenül attól, hogy különböző időpontban készült részekből van összeállítva. Mert az, ami eredetileg az első és a legrégibb formája, mintegy átsugározza, áthatja az egészet, mindenestől együtt. Ha vele királykoronázásra manapság nem is kerül sor, de még mindig összetartó erejű, mint ahogyan az első időkben is az volt, nem csak azoknak, akik ezt elfogadják, tudják, értékelik. Akárhol van, ugyanazt az összetartó, összefogó, megszentelő erőt sugározza ki magából, amelyet valaha magába szívott és kapott.
     Nem volt véletlen, hogy a ti országotokban megőrzésre került az első megszentelt korona! Akkor is, ha kiegészítették, ugyanaz az értéke, ugyanaz az értelme van, és érthetően ragaszkodtok hozzá mindmáig. A korona működése, megszentelő hatalma és volta független a helytől, akkor is érvényes volt, amikor elvitték nagy messziségbe! A koronának ugyanis van egy szellemi vonatkozású tartalma, ami kötött az országhoz és a népéhez. Az, ami hat és erős, az a szellemi mivolta, a megszenteltsége!
     Itt nem esztendőkről, hanem ezredévekről van szó! Annak idején az indulásnál az első király az országát, népét, az új és nagyon is sok veszélynek kitett államot a felsőbb szellemi vezetettség gondjaira bízta, nem földi társakat, földi szövetségeket és szomszédokat keresett, mert azokról nagyon jól tudható, hogy mit jelentenek! A magasban lévő szellemi irányítás, a szellemi szempontok, a szellemi haladás, szellemi védelem és ügyintézés volt az, melynek oltalma alá helyezte a zsenge és fiatal államot. És mi történt egy ezredév után? Újfent fennállnak fenyegető veszedelmek, acsarkodások, és nem éppen barátságos megnyilvánulások! Újra szellemileg kell felemelni az országot, amely valaha tényleg egy nagyon szép szellemi ívet futott be, de egy lehullás, lelanyhulás következett be. És itt jön elő a búvópatak elmélet! Többen, tiszta szívből, igazán újra keresik a megoldást, a szemlélet nem semmisült meg, csak veszélyhelyzetbe került, veszély fenyegeti!      Újra a szellemi életnek, a szellemi felajánlottságnak a tudata kezd az emberekben előtérbe jutni, a búvópatak a felszínre jön, kifényesedik, és remélhetőleg újra egy ezredévre táplálékul szolgál! Soha nem semmisült meg, de most egy megújulásra, új felszínre bukkanásra, új megerősítésre van szüksége.
     A tömeg egyesekből áll, ezért most az egy emberre vetítsük le ugyanazt a helyzetet, ami országos vonatkozásban került szóba. Amikor az ember "kiéhezik" arra, hogy szellemileg művelődjék, abba kapaszkodjon és épüljön tovább, nincs az a hatalom, ami visszatarthatná ettől az egyeseket, pedig a tömegek egyesekből állnak! Tehát ami vonatkozik az egyesekre, ugyanaz történik országos viszonylatban is. Ennek a ráéhezettségnek a kiszolgálása, táplálása szellemi dolgokkal, az egy hatalmasan felszaporodó, fellendülő folyamat, melynek első előszele érkezett csak el. Nem az, amire gondoltok, csak az előszele! Ne sírjatok hát, ha most nehéz helyzetben vagytok, a kiéhezett egyesek fogják kikényszeríteni és megteremteni a jövendőben azokat a lehetőségeket, amelyek az összefogottság erejével és a közös szellemi érdeklődéssel hozzák létre azt az újat, ami tulajdonképp régi, csak búvópatakká vált. Ami nem látható, nem érzékelhető, az attól még van! Legfeljebb nem megragadható az ember számára, mert nem érzékeli.
     Ne feledjétek a Szentírás szavait: "Mindennek megvan a maga ideje!" Csodálatosak Isten útjai! Amikor elkeseredtek, elégedetlenkedtek, gyors és azonnali változásokat akartok, és főleg egyéni elképzelések szerint, gondoljatok az Úr szavát közvetítő Ézsaiás prófétára: "Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézs 55,9)
     Ebben bízzatok, és ez adjon erőt minden időkben!