Nincs már nevem, mert az a testé volt, és aki szeret engem, ne a voltat, hanem a jelenlegit szeresse bennem. Én a magam valójában csak névtelen szellem vagyok, a te egyszerű túlvilági barátod, aki a te hitednek megalapozásához az első téglákat hordta. Ez a hited, amit én az én szeretetemmel építettem fel, nekem jobb és kedvesebb, mint az a csodálat és hódolat, amellyel a világi emberek egykori földi alakom emlékét illetik.
(A médium itt megkérdezte a megnyilatkozó szellemtől, hogy mi a véleménye bizonyos hangzatos aláírású szellemközlemények felől.)
     A név félrevezethet benneteket, de a lényeg soha. Valaki magát felmagasztalja, az lealacsonyíttatik, és aki megalázkodik, felmagasztaltatik.
     Az emberek nem egyformák és az egyikhez így, a másikhoz úgy férnek a jó vagy rossz szellemek. Az alacsonyabb-rendű emberi lelkek nem tudnak a magasabb értelem és tisztább érzelem régióiba felhatni, és ezeknek a jót is bizonyos hamiskás, földies csomagolásban kell beadni, akkor elhiszik. Ez gyengeség. Ha valaki Péter apostolnak írja magát, az a hit fluidjába öltözik, és azt nevezi Péternek, kősziklának, és ez törvényes a földi embernek, de nem törvényes a szellemek előtt, mert ott más az élet. Ezt a nevet gyakran használják a szférákban, akárcsak a farizeus vagy vámos neveket, és a pogányok, zsidók, keresztények elnevezést, mert ez egy képlet: mint ahogyan valaminek, ami eszme vagy láthatatlan anyag, az emberek nevet adnak: rendesen elnevezik a feltaláló nevéről.
     Így igen sok Péter apostol van a szférákban is: éppúgy próféták is. Mózesek, Jánosok, Illések, stb.
     Akármit ír a szellem, az emberek kíváncsiak és nevekre éhesek; tehát hangzatos nevet kell nekik mondani, akkor boldogok és megnyugodnak. Ezen alapulnak a vallások is. Azért mindenki tartsa meg vallása főbb pontjait; a külsőt el is hagyhatja, de ha megtartja, akkor sem vétkezik. Az ember legyen jámbor és jó! Ha jó, akkor úgyis látja környezetében a vallások tanításaiban az összetartó erőt, és nem kell sem villongás, sem semmiféle okoskodás, mert megismeréshez jut az igazság által, ami az ő szférájában van; ha pedig rosszul cselekedett és rossz hajlamainak szolgája, akkor tévelyeg, bármely vallású is. Azért óvom azokat, akiknek lelke nem erős és nincs átitatva a hittől, szeretettől és az igazságtól, hogy a médiumi képességet ne fejlesszék ki magukban, mert hamar célt ér a félrevezetés szelleme. A médium nem oly kicsiny próbának van kitéve, mint azt hiszik.
     A médiumitást a maga kifejlődött állapotában a prófétáknak nevezett egyének bírták; voltak azonban mindenkor hamis próféták is; azért mondja az Úr, hogy sok hamis próféták akadnak, akik ellene prófétálnak, jeleket és csodákat tesznek az utolsó időben. A jó, a tiszta mindig kevesebb lesz a földön, és akinek már csak jelek és csodák tudják a hitet megadni és nem a belső lelki törvény, azok ezeknek a hamis prófétáknak esnek áldozatul. Sőt e hamis próféták még majd arra is vetemednek, hogy Krisztus nevében tesznek és beszélnek. Azért, ha a médium gőgös, büszke, szívtelen, parázna, hazug, irigy, emberszóló vagy dorbézoló, nem lehet attól jót kapni. Azért az ilyenek közleményeit mindig erős kritikával kell fogadni. A médiumot csak az alázatossága teheti jobb szellemek központjává. Mindenkor az ember jelleme a fő, mert a jó bort rossz hordóba nem töltik. Ami értékes, csak azt becsülik meg.
     Ha a jót megismered a jó érzésről, akkor az Isten szent lelkét bírod világosságul, akkor nem tévelyegsz, hanem szereted a jót, mert jó, és benne a legjobbat: Istent, és gyűlölöd a rosszat, mert rossz, és benne az ellentét-eszmét. Ha ezen az úton haladsz, magad is jóvá leszel és felszív az örök fény magába, mint harmatot a Nap. Eléred fejlődésed célját, mert eggyé leszel vele, a teremtő Istennel, és lelked megnyeri az üdvöt, amire minden teremtmény vágyik. Ezt pedig nektek, földi embereknek is felkínálja az Atya szent Fia által. Fogadjátok el! Kövessétek Őt lélekben és igazságban! Az eszmét keressétek bennünk, szellemekben, ne a nevet, és ha megtaláltátok, öleljetek minket szeretettel magatokhoz, mert mi testvéreitek vagyunk a Jézus Krisztus által.

JÓ A SZELLEMEK BESZÉDÉT IS ELLENŐRIZNI

Mi szellemek az Úr akaratának érvényre jutásáért dolgozunk és hirdetjük az Igazságot e világnak; hogy meghallgatja-e, vagy ajkbiggyesztve, gúnyosan mosolyogva halad el mellettünk, - nekünk az mindegy.
     Mindenki azt teszi a maga életével, amit akar. Mi nem változtathatjuk meg a sorsát senkinek, és senkit sem vonhatunk az üdvösség felé, de aki vonzódik hozzánk, nem kergethetjük el, mert nem a mi akaratunk ez, hanem az Úré. Így, ha örvendezésre van okunk, az Úr Jézusban örvendünk, mert övé a dicsőség. Ha szomorúságra van okunk, Ő előtte, Őbenne szomorkodunk, mert a mi örömünk és szomorúságunk az Övé. Mindenesetre jobb vigadni, mint szomorkodni, mert látjuk az Ő diadalát, de a nagy öröm is könnyen megtéveszti a lelket, és önmagunkat vesszük észre a fényben. Az Úrnak mindenkivel szándékai vannak, s mi igyekezzünk ezt az akaratot híven teljesíteni, mert ha ezt mi nem teljesítenénk, akkor az Úr annak véghezvitelére más alkalmasabb szolgákat keresne. Tehát fel a babérért, hogy erőnk és tehetségünk szerint híven szolgáljuk Őt, és mibennünk, mi általunk, a mi munkálkodásunk által az Ő neve dicsőíttessék a földön és a mennyben.
     A tévelygés elveszi az emberek lelki szeme elől a világosságot, és olyan dolgokon ütköznek meg, amelyeknek örülniük kellene, de ez így van a földön! A sátánnak különös örömére szolgál, ha az együvévalókat szétválaszthatja, mert eme szétválasztással az erő gyengül, és nem fejthet ki ellenállást a lélek, ha a gonosz földi hatalmánál fogva megtámadja ott, ahol a legjobban vértezve hiszi magát. Jó a szellemek beszédét is ellenőrizni, megbírálni, mert az ilyenbe is eshet egy kis tévedés; hiszen e naprendszerben még nem tökéletesek a szellemek. Azért ti szellemkutatók legyetek résen, mert ez a hely nem körülbástyázott vár, ahonnan támadni lehet és a támadás elől visszahúzódni, elbújni; nyílt mező ez, ahol a lélek a maga erejére van hagyva, s ha nincs fegyvere (a meggyőződés), ereje (hite) és ügyessége (tapasztalata), bizony elbánik vele a sátán. Először egyenkint veszi a lelkeket s végül azoknak összességével bánik el. Azért legyetek résen mind, akik hitetek megerősítését ezen az úton nyertétek. Az összetartó szeretet ne legyen lanyha egyiknél se, mert az öröm könnyen szomorúságra változhat. Az idők, amelyekben most éltek, nagyon soknak megpróbáltatását hozzák magukkal. De ha nem kapkodtok, hanem az Úrban bizakodva csendesen várjátok a vihar elmúlását, kikerülhetitek az ellentéttel való összeütközést. Azért mondom: szép csendben erősödjetek a hitben, a szeretetben, s akkor majd az Úr Lelke munkálkodik a lelketekben, hogy az Ő akaratának érvényt szerezzen.

A NAGY NEVEK ALATT JELENTKEZŐ SZELLEMEK

Az én tapasztalatom szerint mindenkihez azon a nyelven kell szólni, amelyet megért. A dicséretet minden nyelven megértik és elhiszik az emberek, de a fogyatékosságot nem veszi be a természetük egykönnyen. Azért kell az ostor, azért kell a szenvedés, azért kellenek a könnyek, a csalódások, hogy az igazságon felépült tiszta hit alakítsa át az emberek lelkét a jóra, a nemesre, a tisztaságra, és akkor nem kell cifrázni a mennyországot, mert az szép, mivel az igazság lakik benne. Az a mennyország boldogító, mert megnyugtat és megerősít. Nem jönnek nyugtalanító tökéletlenségek, melyeket csak az elnézés és megbocsátás áldozatán keresztül lehet megtűrni, hanem megépült lélekkel megy be és ki az ember az ilyen lelki otthonból, hogy elvégezhesse a maga feladatát, melyet az Úr reá bízott, mint emberre, és mint lélekre. E megépült, megerősödött emberi lelkeknek kell a föld sójának lenniük, mely a romlástól megóvja. Mert ha a vallásos lelkek is megízetlenednek, mivel sózzák meg a vallást, mely a sóban gazdag lelkeket létrehozza? Bizonyosan olvastátok, hogy kivettetik, hogy ott megtapodják a kívülállók. Tehát ilyen kivetett, elégtelen igazsággal rendelkező lelkek felkeresik a tudatlan emberek csoportját, és a rejtekházakban megjelennek, mint Krisztusok, mint próféták, mint Mózesek, Keresztelő Jánosok, hogy elhitessék azokat, akik nem ismerik az igazságot.
     Akiknek lelkében nem él az igazi Krisztus, azok elhiszik mindazokat a hangzatos zagyvaságokat, melyeket a hamis próféta a maga dicsőítésére kitalált. Aki az ilyennek hisz, higgyen ezután is. Aki pedig nem hitt és nem hisz, semmi hiányt nem szenved, mert az, aki lélekben és igazságban keresi az ő Krisztusát, meg is találja, de nem a rejtett tudományokban, sem a rejtett házakban, hanem az Igében, melyet Ő a földi embernek adott, az áldozatban, melyet értünk hozott, és abban a Szentlélek által való kapcsolatban, melyet ígéretében itt hagyott, mely így hangzik az övéihez: "Én veletek vagyok e világ végezetéig."
     Mindenki, aki az Ő útjára lép és felveszi az Ő keresztjét és hordozza azt, türelmesen várva és bízva, megtalálja Őt, mert megvilágosítja, azaz kijelenti neki magát. Erről azonban csak a Benne élő és tevékenykedő lélek vesz tudomást, akiben a megbizonyosodás érzését ébreszti. Kiábrázolódik tehát bennük az igazi Krisztus, a mennynek Királya abban a hatalmas világosságban, mellyel az Ő igéjét tisztán megértjük. Többé már nincs szükségünk gyarló földi szavakra, mert bennünk él és tevékenykedik az Ige. Az érez, az sugall, az értelmez, vezet, bátorít és segít bennünket, és mi tudjuk, hogy bennünk él a Krisztus, a mi Megváltónk.

ISMERETLEN VILÁGBAN SZÜKSÉGES A VEZETŐ

Ha az egész világot elsötétíti is a sátán az ő hamisságával, kicsiny rést hagy az égboltozaton, mert azt hagynia kell, míg jobb szellemek is ölthetnek testet a földön. Az a kicsiny rés is elég lesz, hogy az igazság leszivárogjon azokhoz, akik keresik. A sok hamis és tökéletlen nyilatkozat csak jobban felkelti a vágyat az igazság után. Aki elesik, mert sötét van, vigyen lámpást, ne induljon útnak idegen világba vezető nélkül, ne keressen ott kincseket, ahol a járást sem ismeri, és ne keressen ott igazságot, ahol még a föld pora, piszka befogja a lelkeket. Azt tartsa szem előtt az ember, hogy van síron túli élet, van a létnek folytatása, a jónak jó, a rossznak rossz, és javuljon, ez a feladata. Hogy ez az élet mennyi tarkaságot, mennyi tökéletlenséget tud a földre önteni, azt a józan ítéletű ember is el tudja képzelni, de nem szükséges ezt a tarkaságot mind elfogadni belőle, nevetséges dogmát csinálni, mert akkor a spiritiszták messzebb estek az igazságtól, mint a világi felekezetek tagjai.
     Nem az a cél, hogy a világ elismerését vívjuk ki magunknak, hanem, hogy Isten útján haladjunk. A ti hitetek alá van támasztva, és táplál a reménység, de ha Isten megáldja a mi fáradságainkat, sok hajótöröttet vehetünk hajónkra. Azután már csak igaznak és jónak kell lenni, s Isten segítségére bízni a többit.

AMIKOR A VAK VEZETI A VILÁGTALANT

Nagy hátránya a spiritizmusnak, hogy sok a médium és a sok között kevés a jó, a becsületes, a megbízható. Nagy baj még az is, hogy az embereknek nagy része vakon hisz, és igen sokszor a vakhitből a csalódások útján hitetlenségbe jut. Bár elég gyakran hangzik az intés, az óvás a magasabb szellemek részéről, de az mind elszáll az emberek és a médiumok füle mellett, mert alázatosság hiányában elhiszik magukról, hogy ők jók és teljesen megütik a mértéket, és így belezuhannak a bajba, a tévelygésbe. A próbák elől mindenáron menekülni szeretnének, és tévedéseiket a szellemi közlésekkel igyekeznek menteni, amelyek sokszor csak a médium lelkének felelősség nélkül való "én"-jétől, vagy még rosszabb esetben céltudatos félrevezetésből származnak. Azért, ha valakinek szüksége van a megtérésre, akkor elsősorban a médiumoknak van rá szükségük, mert anélkül a vak vezeti a világtalant, és mind a ketten a verembe esnek.
     A médium a gyülekezet szeme, füle, szája, orra és tapogató szerve. Ha tehát ezek közül a szervek közül valamelyik hibás, akkor tévelygésekre vezető eszközzé válik. Ilyen esetben mi haszna van a lelkeknek abból, hogy spiritizmussal foglalkoznak? Ezeknek sokkal jobb, ha a régi kereteken belül maradnak, mert így, ha tévednek is, csak emberileg tévednek. S ha nem tudnak valamit, jobb, mint ha rosszul tudják. Ha az írásokat nem is értik tökéletesen, nem olyan nagy baj, mint ha rosszul magyarázzák, és rossz tanácsokat osztogatnak, szóval konkolyt hintenek.
     Hiszen az életnek annyi szép és nemes igazsága és érzése van a maga természetében is. Inkább ezekhez folyamodnának, és ezeket meg ne fertőztetnék az emberek, mert már ezek az erők maguk is előbbre vinnék őket a fejlődés útján. Sokkal előbbre, mint a babonával teljes hit és az a képzelgő tudás, amivel a legtöbb spiritiszta rendelkezik, aki hiúságában megközelíthetetlen, önhitt és a megtérésre igen sokszor teljesen alkalmatlan. Ez bizony igen sok médiumra is áll, akik között sajnos kevés az alázatos munkás. De éppen, mert a spiritiszták a nagy aratásnak elhullatott kalászai, ezért nagy elnézésben részesülnek. Azonban ez az elnézés sem vég nélküli, mert számukra is csak bizonyos ideig van nyitva ez az út. Tehát nem a testöltések végtelen lehetősége, hanem a megtérés választja ki őket a nagy rostának örökké mozgó, fájdalmakkal teljes fejlesztő munkájából.
     Isten végtelen kegyelméből e késői kor elhullatott kalászai meggyőződést nyernek arról az igazságról, hogy van élet a síron túl. De amint mindenért fáradni kell, ennek az igazságnak a megszerzése is fáradsággal jár. Azonban éppen ez a fáradság adja meg mindennek az értékét, mert ha valamihez könnyen jut az ember, az nem is értékes neki. Ebből magyarázható az emberi léleknek az a siralmas állapota, hogy a szellemiek iránt is ily közömbös, és hogy ily értéktelen neki a jövő; s azért értéktelen neki, mert könnyen jutott hozzá, így egész fáradozása és áldozatkészsége kimerül abban a kevés ténykedésben, hogy elmegy a templomba vagy az ülésekre, és ott meghallgatja egy vagy két órán át azokat az előadókat, akik éppen soron vannak. Meghallgatja, de bele nem mélyed a tárgy szemléletébe, hogy eszmecserét folytasson róla, vagy kidomborítsa az életben azt, mert ahogy az az óra elmúlik, haza igyekszik mindenki. Vagy ha meg is beszélnek valamit, oly szertartásossággal folyik az, hogy szinte félelmetessé válik az egyszerűbb felfogású emberekre nézve. Általában szeretik a szavak összerakásának művészetét gyakorolni a benső érzés és megértés nélkül. És amellett persze bírálgatják egymást. Ezt nevezik munkálkodásnak. Én pedig azt mondom: mindenki annyi fizetést szorongat majd kezében ama nagy napon, amikor a szellemi életre virrad, amennyit az isteneszme érdekében földi életében munkálkodott. Akkor már mindenki látni fogja, hogy milyen kevés az, amit kezében szorongat. Azt, hogy egy-egy szellemnek némi kis felvilágosítást adtok, csak nem hiszitek munkának? Ha az életben, a külvilágban nem tudtok valakit a ti jóravaló igyekezetetekkel a jó és igaz felismerésére bírni, bizony hiába beszéltek a szellemeknek, nem fog rajtuk a behízelgő, édeskés beszéd. Nem tudtok hatást gyakorolni rájuk, ha bensőtökből hiányzik a krisztusi lényeg: az érzés és a cselekvés készsége. Jó eredményt akkor értek el, ha az életben példás életet éltek.

Forrás:
A "NÉVTELEN SZELLEM" KÖZLEMÉNYEI
Eszter médium útján
Kiadta: Dr. Leidenfrost Sándor - 1929
(36-38. és 9-15. oldal)