Az én Atyám, Istenem nevében szeretettel köszöntelek benneteket testvéreim! Csodálatos dolog az élet, mindennél csodálatosabb! Minden, ami él vibrál, erőket bocsát ki magából. A legcsodálatosabb erők forrása a mi Atyánk, Istenünk. A legcsodálatosabb a Belőle áradó életnek ereje. Az életerő nemcsak a földi ember számára megfejthetetlen, hanem még a magas, tiszta világok lakói számára is. Az életerő kiáradásához a legfontosabb tényező a szeretet, ami nélkül élet nem jöhet létre. Az élet megjelenéséhez - így is mondhatom - feltétlenül nagy-nagy szeretetre van szükség.
     A legmagasabb rendű szeretet, így az élet forrása is maga a teremtő Isten. De minden, ami él, erőket bocsát ki magából. A kérdés azonban az, hogy milyen erőket? Az erőket minőségük és hatásfokuk szerint lehet osztályozni. A megrontott szennyes erők is válthatnak ki nagy hatásokat mindaddig, amíg a lehetőséget a bennük felgyülemlett rossz meg nem gátolja. Egy idő után ugyanis az erők fertőzöttsége meggátolja az erők gyors és vehemens kisugárzását, és akkor már nem is beszélhetünk igazán kisugárzásról, csak erők vibrálásáról.
     Az anyagi világok, a csillagok, az égitestek szintén erős kisugárzással, erőket bocsátanak ki magukból. Ezek a kisugárzások hatással vannak a földön élők életére is, és erős befolyást gyakorolnak még akkor is, ha az ember nem képes ezeket az erőket sem megfelelően vonzani, sem megfelelően befogadni, sem megfelelően felhasználni. Ennek ellenére az életükre, a mindennapjaikra, az egészségükre, az életükben rejlő lehetőségekre nagy-nagy hatással vannak. A bolygók járásával és azoknak az emberi életre gyakorolt hatásával az asztrológia foglalkozik.
     Az asztrológia legtöbb esetben pontatlan. Pontatlan elsősorban azért, mert rendkívül nehéz egészen pontos születési időt meghatározni valakinél. Márpedig az összes bolygó földre gyakorolt befolyásánál az a számottevő, hogy abban a pillanatban, amikor új ember születik e világra, melyik bolygó sugárzása érvényesül, és az milyen erős. De hát az óráitok sem pontosak, pedig a sugárzásoknál már a perc töredékét is számításba kellene vennetek. Fontos a megszületett gyermek első lélegzetvételét is pontosítani, illetve kiszámítani mindazokat az erőhatásokat, amik akkor érték azt a helyet, ahol a gyermek megszületett.
     Az asztrológia a zodiákust vagy állatövet, amely a csillagokban, az égen, a földön, és igen, az emberi természetben is benne van: tizenkét állatjegyre osztja. Az ember életére, karakterére az van leginkább hatással, amelyik állatjegy alatt született. Azonban, mint azt az előzőleg mondottakból láthatjátok, egy és ugyanazon állatjegy alatt született egyének természete is egészen eltérő lehet, mert az egyik esetben éppen akkor elfordulás történt attól az állatövtől, vagy egy bolygó sugárzását egy másik bolygó sugárzása semlegesítette, vagy befolyásolta.      Tehát, általában véve, az ember életét nem az égitestek állása és kisugárzása határozza meg, hanem az, hogy az ember mit kezd azokkal a hatásokkal, mert a sugárzások ugye erőket képviselnek. A kérdés az, hogy milyen erőket erősít fel és milyen erőket nyom el önmagában a megtérése által. A megtérés folyamata mindig jó erőket vonz, és jó erőket erősít fel, míg a bűnös természetű embernél, mivel jót nem képes kibocsátani magából, ezért még ezeket a tiszta sugárzásokat is a maga bűnös, rossz természetének felerősítésére használja fel.V      Akármennyire pontos lenne az asztrológia, azon gyermekek esetében, akik nem természetes szüléssel jönnek a világra, hanem műtét útján egyszerűen csak kiemelik az anyaméhből, abszolút meghatározhatatlanok azok a hatások, amelyek a születés időpontjában összeadódtak, bár bizonyos fokig az első lélegzetvételre azok is vonatkoznak.
     Az élőkből kisugárzó erők nagy hatással vannak az egész világmindenségre. Minél erősebb a kisugárzás, természetesen annál messzebbre és távolabbra hat, - ez fizikai törvény.
     Mivel Istenből a legerősebb, a legtökéletesebb erők áramlanak ki, ezt semmi meg nem gátolhatja, semmi vissza nem szoríthatja, ezért Isten az Ő erői által mindenütt, az egész teremtett világmindenségben jelen van. Azokon a világokon is, amelyek leszakadtak a tisztább világokról, és külön, önálló forgásba kezdtek. Az ott élő teremtmények viszont én-centrikusak, tehát nem Istent érzik, tekintik és fogadják el az egész teremtett világmindenség erőközpontjának, hanem úgy gondolják, hogy ők a központok, és minden körülöttük forog. Azért tehát, hogy a bukott teremtmények ezen én-centrikussága nehogy teljes és visszafordíthatatlanul halált okozzon számukra, az isteni szeretet az erőkisugárzásával még az úgynevezett halál birodalmait: a pokoli világokat, a kárhozat világait is átjárja. Mindenesetre igen erősen koncentrált erőkre van szükség, hogy ezeket a halott világokat és a halott világok lakóit életre csókolja. Ha ez nem történne meg, hasonló eset állna elő, mintha a ti Földeteknek a Nap nélkül kellene léteznie, tehát ha nem lenne egy külső energiaforrás, ahonnan a fényt, a melegséget, az élethez szükséges életerőket kapná. Mert a Nap esetében sem csak arról van szó, amit a természettudomány ismer, hogy fényt és melegséget ad, de a fény és a melegség magában, életerő parányok nélkül életet nem adhatnak, azaz életerő nélkül nem tudná életre csókolni a földbe elvetett magot. Tehát ezek az erők rendkívül fontosak az egész világmindenségben.V      A bukás felmérhetetlen és kibeszélhetetlenül nagy károkat okozott, így a kárhozat állapotaiban a teremtményekből nem árad ki erő. Ezért lenne örök kárhozatra ítélve a lélek, ha az Istenből, mint erőforrásból kiáradó életerő újra és újra alá nem áradna és körül nem nyaldosná ezeket a világokat és az anyagba zárt lelkeket. De, amikor életre keltetnek ezek a lelkek, akkor belőlük is, mint forrásból, újra megindul az erők kiáradása. Azonban, mivel a kárhozatos állapotukban a beszennyezett és megsűrűsödött erők tartották fogva őket, természetes, hogy a felébresztés után is ezek a megfertőzött erők kezdenek kiáramlani ezekből az életre keltett "életszilánkokból". Így nevezem őket, mert csak töredékeik ők annak a gondolatnak, akik valaha, teremtésük pillanatában voltak.
     Tudjátok, hogy a cél az lett volna, hogy a teremtmények tökélyre vigyék ezt a tiszta isteni gondolatot és érzést, de a bukottaknál mindez nem történt meg. Egykoron azonban a bukott szellemeknek is el kell jutniuk arra a szintre, amelyen az Úr, a Teremtő nevükön szólíthatja őket, vagyis amikor bennük Istennek eme gondolata teljes megtisztulást és kiteljesedést nyer. Minden más név csak ideiglenes és időleges; némely esetben a kapott nevek csak részben vagy egyáltalán nem fedik azt a gondolatot, érzést, ami egy-egy testetöltés idején azt az egyént élteti.
     Vannak emberek, akik gyorsan változtatnak nevet, aszerint, amilyen környezetbe kerülnek, és ott az a név hogyan válhat előnyükre. Szellemi értelemben azonban az ilyen név nem viheti előbbre az embert. A szellemi haladáshoz szükséges, hogy a lélekről letisztuljon mindaz a szenny, ami az ő eredeti nevét elhomályosította és véle is teljesen elfelejttette.
     Mint mondottam, ezek a halál kábulatából újra ébresztett, bukott teremtmények, az új életkörülmények között hatásokat kezdenek kibocsátani magukból. A belőlük áradó erőkisugárzás minden helyzetben és minden pillanatban hatással van a körülöttük lévő életre. Nemcsak az emberre, hanem hatással van az egész természeti világra.
     Tehát, hogy egy-egy égitesten, mint a Földetek is, milyenné válik a növényzet és az állatvilág, hogy mennyi ideig van fent a Nap, milyen hosszúak az éjszakák, milyen ódikus kisugárzása van annak az égitestnek, ez mind-mind az ott élők erőkisugárzása következményeként áll elő. Tehát nem mindegy, hogy egyénenként kinek, milyen minőségű és milyen erősségű az élet-kisugárzása, valamint a gondolat- és érzésbeli kisugárzása sem. Ezért kellene az ember lelkének a Szentlélek templomának, s benne az Isten országának lennie, mert ami az ember lelkében él, azt sugározza ki környezetére. Ez a kisugárzás erőteljesebbé tehető, ha a gondolatok - akár a rosszban, de mindig jobb, ha a jóban - koncentráltak; ugyanis minél tisztábbak az érzések, annál nagyobb és gyorsabb a kisugárzó erejük. Ugyanez vonatkozik a szavakra is, mert a szavakat nemcsak a jelentésük határozzák meg, hanem az azokat kísérő érzések és gondolatok is.
     Amikor indulatos, haragos, gyűlölködő valaki, amikor a bosszú hajtja, amikor másoknak rosszat kíván, és azt szavakkal kifejezésre is juttatja, tehát átkozódik; amikor valami rossznak, valami gonosz dolognak az elindítója, azzal sokkal inkább a maga ellensége, mint annak, akinek azt kívánja. Tudniillik mindaz, amit mint rosszat kibocsátott a világba, az megtéve körforgását, mint bumeráng tér vissza hozzá. Más esetben, mint hólabda indul el, de amint gurul, újabb hótömegek rakódnak rá és később, mint lavina temeti maga alá elindítóját. Tehát, ha nem a közeljövőben, akkor a távoljövőben, ha nem ebben az életében, akkor a szellemvilágbeli életében, avagy a szellemvilágbeli élete után, a következő testi létben ez a bumeráng vagy hólabda eltalálja őt, némely esetben csak megsérti, megsebezi, más esetben halálát is okozza.
     Nem az a legfontosabb az ember részéről, hogy mit cselekszik és mit mond, bár az embereknél ez az irányadó, hanem az, hogy mit érez, mit kíván, milyen érzések és gondolatok indítják cselekedetre élete során, milyen érzések és gondolatok hatják át őt akkor, amikor a teremtés művében részt vállal, amikor erőket olvaszt össze. Ez feltétlenül hatással van rá, de hatással lesz a születendő gyermekre, és hatással lesz az egész teremtett világmindenségre is. Mivel az ember bukott lény és mindenkor, mindennemű gonosz, ferde, az Isten törvényeivel össze nem mérhető érzéseket és gondolatokat bocsátott ki magából, a növény- és az állatvilág is ezeket a durva érzéseket és gondolatokat reprezentálja megjelenésében, így azután, minél több gonoszt ad bele a világba, annál inkább szennyezi az egész környezetet.
     Amikor szennyezettségről beszéltek, ti többnyire a fizikai szennyeződésre gondoltok. Ez azonban egy másodlagos dolog; az élet minőségét a földön vagy egy másik bolygón az ember lelki világából felszínre törő érzések és gondolatok minősége határozza meg. Amikor egy egyén teszi ezt, azt még ellensúlyozza a természet, de ha csoportosan hódolnak a bűnnek: azzal erőket sűrítenek, és felborítják a természeti erők egyensúlyát. Ha olyan törvényeket alkotnak egy társadalomban, amelyek a legcsekélyebb mértékben eltérnek az isteni törvényektől, azzal a társadalom tagjainak ártanak. A természettörvény ezt is regisztrálja. Nem lehet semmit megváltoztatni anélkül, hogy arról a Törvény tudomást ne venne. A Törvény rögzíti mindazt, ami az ember érzés- és gondolatvilágában van, és amit az ember a természeti világra és embertársaira kibocsát.
     Ma már az orvostudomány is tisztában van azzal, hogy a betegség nem akkor és nem ott kezdődik, amikor annak, akár gyengébb, vagy súlyosabb szimptómái a testben jelentkeznek, hanem ott kezdődik, amikor az ember bűnös, szennyes érzéseket, vágyakat, gondolatokat táplál lelkében, aminek következtében a test nedveiben még mikroszkóppal sem látható piciny betegségcsírák keletkeznek, és ezek elterjednek az egész nyirokrendszerben és a vérben. Persze erről sem az egyénnek, sem a környezetének nincs tudomása, de ezek megváltoztatják az ő erőkisugárzását is. Sok esetben, ha a tudomány jártas lenne a szellemvilági ismeretekben, mint ahogy sajnos nem az, akkor azok a médiumok, akik erre képezve lennének, megláthatnák az egyén aurájában azokat a piciny, fekete pontocskákat, amik már a színes aura ellenére is betegségre utalnak, és időben felhívnák a figyelmet a veszélyre.
     De mivel az ember ezt nem ismeri, így csak a fájdalomra figyel fel, ami nem más, mint figyelmeztetés arra, hogy valami baj van. A boldogság világain és a tiszta világokon nincs fájdalom, mert a fájdalom a bűn következménye. Mint tudjátok, nemcsak fizikai fájdalom, hanem lelki fájdalom is van. Azokon a világokon, ahol még ilyen sűrű fizikai teste nem is volt a teremtményeknek, de már eltértek Isten akaratától, azok a bűn elkövetése következtében érzékelték a fájdalmat. Például irigykedtek. Az irigység is fájdalmas érzés, mert a sóvárgás az után, amivel a másik rendelkezik, beteggé tudja tenni az egyént, és csak az nyújt számára kielégülést, ha azt, amit mástól elkívánt és irigyelt, megszerezheti.
     A ti világotokban naponta találkozhattok olyan emberekkel, akiket az a tudat elégít ki, ha nekem nincs, annak se legyen; ha nekem nem lehet, annak se legyen; sőt ez a beteges, irigy féltékeny természet nem egyszer a gyilkosságig fajul bennük. Ezeket csak példának és a jobb megérthetőség kedvéért említem meg, hogy az Isten törvénye, szeretete, életsugárzása ellen fellázadva, mind maguknak, mind a teremtett világnak, milyen óriási károkat okoztak és okoznak ma is, akik a bűn útján járnak. De mivel Isten maga a szeretet, és a szeretetnek kiapadhatatlan a tárháza, ezért testvéreim, ha másképp nem tud hozzáférni az emberhez, akkor az embert környező természeti világot hatja át tiszta, jó erőivel, és az ember onnan képes ezeket a csodálatos kisugárzásokat, ezeket a gyógyító erőket magához vonzani. Ilyen erők: az ód és a delej.
     Ahol a természet még szűz, - bár ma már nemigen van ilyen terület a földön - ott az ód és a delej nagyobb mennyiségben és koncentráltan van jelen. Régen mindez nagyobb mennyiségben volt található a sűrű, sötét, nagy erdők mélyén, a lehullott lombozat alatt, vagy a tengerek, az óceánok partján a kikristályosodott kvarc finom homokjában - kevésbé a sivatagok homokjában, mert a sivatagok homokja bizonyos fokig fertőzött a már letűnt kultúrák megrontott erőitől. Mindenesetre vizekben, különösen gyorsfolyású, inkább kisebb patakokban, kisebb folyókban még szintén jelen lehet. Azután a sztratoszférában, ahol ritkább a levegő, mert az emberi szervezet számára szükséges oxigén már kevésbé van meg, szintén nagyobb mennyiségben található ód és delej.
     Nem a véletlen műve, hogy a keleti igazságokat Tibet magas hegyeiben őrizték és őrzik. Nem a véletlen műve, hogy ezek a szent életű emberek képesek hosszabb időre halálszerű állapotba hozni magukat, és ebben az állapotban feltöltődni az ott jelenlevő tiszta erőkkel, amelyek átalakítólag hatnak minden sejtparányukra. Felébredve ebből az állapotból, átlag életkort meghaladva, hosszú évtizedekig állnak őrhelyükön, mint a magasrendű igazságok őrzői.
     Minden ember megtehetné ezt, de ehhez az szükségeltetik, hogy lelkileg, szellemileg tisztítsa önmagát. Tudniillik, ha ezt teszi - ha nincs is lehetősége a napi tisztálkodásra - a bőr felületén olyan olajréteg képződik, amely megvédi az egész szervezetét a külső kórokozók támadásától, és felerősíti az immunrendszerét, mintegy visszaverve mindazt, ami a külvilágból fertőzés formájában feléje áramlik. A fertőző betegségek kórokozói a természeti erők áramlása révén jutnak be a lelkileg, s az ennek következtében fizikailag legyengült emberi szervezetbe. A lelkileg erős ember egészséges immunrendszere képes leküzdeni ezeket a kórokozókat. Ezért van az, hogy amikor valaki szeretettől indíttatva szolgálatot teljesít fertőző betegek között, és mégsem betegszik meg.
     Minden bűn ellen a legjobb orvosság a lelkemben kialakított, megerősített, felfokozott szeretet érzése, amely engem áldozathozatalra, és az önértékelésem feladására képesít. Így nem értékelem túl magamat, nem gondolom azt, hogy nélkülem egy munkakör vagy egy család nem létezne, nem gondolom azt, hogy én nagy és sokat jelentő tényező vagyok a világmindenségben, az emberi társadalomban, vagy a családban, hanem csak eszköznek tekintem magam Isten kezében, Akin keresztül tisztább erők, nagyobb világosság, tudás és ismeret folyhat bele a világba. Ha így érzek és gondolkodok, akkor leszek képes segítőkészségemmel lehajolni mindazokhoz, akik kisebb átfogó vagy felfogó képességgel, kézügyességgel rendelkeznek, és a többletemet minden dicséret, elismerés vagy dicsőség elvárása nélkül átadnom azoknak, akiknek szüksége van rá, magáért a jóért.
     Amikor mi azt mondjuk néktek, hogy a jót magáért a jóért kell cselekedni, az azt jelenti, hogy érzéseimből, gondolataimból, egész benső világomból, az önmagam megszorítása árán a jót engedem érvényesülni, hogy a jó gyarapodhasson, mert tisztában vagyok azzal, hogy - átformáló ereje révén - a jónak csak jó lehet a következménye, ezért a jó átformálhatja az én egész környezetemet.
     Ha én jót cselekszem, akkor azzal a jót szaporítom, a jó pedig üdvöt és boldogságot adó úgy a magam, mint mindazok részére, akikkel engem az élet hosszabb-rövidebb időre összehoz. Ez vonatkozik teljes környezetemre: embertársaimra, valamint a növény- és állatvilágra. Az ember úgy gondolja, hogy a földi világban azért kevés az isteni jó, mert az itt élők nem azt kívánják megvalósítani, de ha ő kívánatosnak találja a jó eredményeit, annak érvényesítése érdekében már nem hajlandó munkát vállalni, lemondást gyakorolni, mert nagyon is önző.
     Talán mivel a földön kevés a jó, azért mérlegeli patikamérlegen az ember, hogy várjunk csak, mit is kaptam én ettől, és ha csak ennyit kaptam, azt a kevés jót nem fogom viszonozni, hanem azt megtartom magamnak. Legfeljebb csak azt részesítem benne, aki nekem kedves, aki hozzám is jó, aki engem nem bánt, nem sért meg, aki nem keresztezi az utamat és nem foszt meg engem az érvényesülés lehetőségeitől.
     Ezzel a mérlegeléssel az ember az adás örömétől és boldogságától fosztja meg önmagát és ahelyett, hogy az ő kisugárzása átjárhatná a környezetét és a világlelket is, egyre irigyebben, egyre számítóbban, egyre zsugoribban tartja vissza azt a kis jót, amivel rendelkezik. Így a jó nemhogy növekedne, hanem még az a kevés jó is elfogy, amivel bírt vagy bírni vélt. Olyan ez testvéreim, mint a pénz. Amikor az ember befekteti a pénzét, akkor az hozhat számára háromszoros, ötszörös, nyolcszoros vagy tízszeres hasznot, de ha elássa, akkor nem hoz semmit.
     Ehhez hasonlóan kellene az embernek kamatoztatnia a lelkében levő jót is. Mivel az emberben halhatatlan szellem él, amely hatások leadására és felvételére van berendezkedve, a jóban kell tevékenykednie. Sokan úgy gondolják, az az okos, az a bölcs dolog, ha a rosszat kiszórják magukból, ha kiabálnak, ha ordítozva számon kérnek, ha másokat büntetnek, ami pedig kívánatos és jó, azt mind megtartják a maguk részére. Ez nem így működik, mert ezáltal nemhogy gazdagabb, de egyre nyomorultabb, szegényebb, betegebb, nincstelenebb lesz az ember.
     Nézzük az állatvilágot: az ember az állatvilágból is hasznot akar húzni. Az állatvilág természetes ösztöne szerint az ember szolgálatára van, de az ember gonoszul és rosszul bánik vele, aminek következményeként az állatvilág fellázad ellene, így egyre mérgesebbé, egyre veszélyesebbé válik az ember életére nézve. Ez nem csak attól van, hogy veri, kínozza őket, hanem ahogyan az állat iránt érez. Maguknak a világon mindent megadnának az emberek, de az éhező kóbor kutyával, vagy más szerencsétlen állattal mit sem törődnek, mert azért nem éreznek felelősséget, hisz az nem az övék. Tudniillik, az ember mindent ezen a szemüvegen keresztül néz: mi az enyém és mi a kívánatos, és azt hogyan tehetném a magamévá. Azért hajlandó lopni, csalni, hazudni, másokat félrevezetni, csakhogy amit ő kívánatosnak tart, azt megszerezhesse magának.
     Egy idő után eljut az ember oda, hogy már nem is azon van a hangsúly, hogy mit szerezhetne meg, hanem, hogy ami benne ennek a harácsolásnak hatására, mint feszültség felgyülemlett, attól hogyan szabadulhatna, de a Természettörvény ezt nem engedi. Ezektől az érzésektől rettenetesen érzi magát, és helytelenül úgy gondol, ha üt-vág maga körül, akkor ezzel kiszorítja magából mindazt, ami őt belülről feszíti. Ez olyan méretekig fokozódhat az embernél, hogy szadistává válik. Tudniillik azt hiszi, hogy akkor elégül ki, akkor szabadul meg ezektől a szörnyű érzésektől, ha a másikat szenvedteti, ha a másikat megkínozza, ha a másikat megöli. Néha évekig vagy hónapokig foglalkozik a bűnös gondolattal és kiszínezi fantáziájában, hogyha lehetősége lenne, mit tenne például a másik neművel, mit tenne az ellenségével. A végén már nem is ellenségről van szó, mert olyan emberek ellen fordul, akikhez egyáltalán nincs is köze, akit soha nem látott; a lényeg az, hogy egy élő valaki legyen. Ezért a szadista először mindig állatok kínzásával kezdi, hogy azután később egy élő emberen tölthesse ki mindazt, ami az ő életét úgy gyötri. Ettől a gyötrelemtől akar szabadulni azáltal, hogy másokat kínoz és gyötör meg.
     Elképzelitek testvéreim, hogy milyen egy ilyen ember szellemi környezete, milyen annak a kisugárzása? Feltehetnétek a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy ilyen emberek mégis vasegészségnek örvendenek, akik nem egy esetben, mint öreg nyugdíjasok, párnák között halnak meg. Nos! Az isteni törvény nem siet, hanem pontról-pontra mindent összegyűjt az emberről, olyan pontossággal és alapossággal, amit a földi törvénykezés meg sem közelít. Higgyétek el nékem, hogy a Természettörvény, ami egyenlő az igazságtörvénnyel, a karma törvényével, mindent pontról pontra összegyűjt és regisztrál. Ami késik, nem múlik. Minél tovább hagyja futni a törvény a bűnöst, később annál rosszabb lesz sorsa, mert amíg eljut a számonkérésig, még több lehetősége és alkalma van a rossz elkövetésére, aminek következtében még súlyosabb lesz az ő számadása.
     Némely esetben maga az ember szélesíti ki a lehetőséget a rossz elkövetésére, mert amikor először elkövette, úgy nézett ki, hogy a törvény nem vette észre, tehát felbátorodik, és egyre gyakrabban, egyre merészebben, egyre gonoszabb és körmönfontabb módon viszi véghez bűntetteit.
     A hazugsággal is így van az ember. Azért, akik itt a Földön a hazugság szellemét teszik uralkodóvá az életükben, azok a túlvilágon olyan labirintusban találják magukat, amiből nem találnak ki. Sőt a labirintusok némely esetben nagyon keskenyek és olyan alacsonyak lesznek, hogy csak kúszva lehet bennük tovább jutni, mert olyan nagy ott a sötétség, hogy egyáltalán nem lehet bennük tájékozódni. Mindez azért van így, mivel a Földön, a lehetőségek világában, ahol választhatott jó és rossz között, minden benső indíttatása, vágya, gondolata, érzése az volt, hogy a hazugsággal minél inkább körülfonja az igazságot. Miért? Mert az igazság nem kedvezett az ő számára. Miért nem? Azért testvéreim, mert akik bűnben élnek, azok nem szeretik az igazság fényét, más emberektől pedig nem szívesen fogadják el, ha azok az ő mulasztásaikra, bűneikre, tévedéseikre, hibájukra világosságot derítenek. Ezért csűrik-csavarják az igazságot, aminek eredményeként jönnek létre ezek a labirintusok ideát. Azonban el ne felejtsétek, hogy nincs a világon az a hazugság, amire egyszer világosság ne derülne, és akkor annak az egyénnek nemcsak az igazság törvénye előtt, hanem szellemtestvérei előtt is meg kell szégyenülnie. Ezért nem kell az embernek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítania annak, hogy a gonoszoknak, a bűnben élőknek minden sikerül, hogy az élet mintha mindent a kezükre játszana: egészségesek, sikeresek, mert egyszer nagy árat fognak mindezért fizetni. Én ezért dicsérem az egyszerű életet, amely a természettörvénnyel egy irányban halad és együtt hullámzik.
     Még kitérnék arra is, hogy azok az erők, amikről az imént szóltam néktek, - az ód és a delej - azért vannak a természetben, hogy segítsék az embert egészségének megőrzésében, ezáltal életcéljának elérésében. De mint mondom, békességre kell törekedni, és keresni kell a világtól való elvonulást, hogy ezekkel a csodálatos erőkkel feltöltődhessetek. Egyébként, ha olyan helyre nem is tud valaki elmenni, ahol ezek az erők nagyobb mennyiségben vannak jelen, akkor, ha megtanul az isteni igazságra koncentrálni, azon elmélkedni, vagy megtanul helyesen imádkozni, az ő kis kamrácskájában is elérheti azt, hogy a természeti erőknek ez a finom hatása rajta is érvényesüljön.      Még az is számottevő, ha például az alvás idején az ember úgy fekszik az ágyában, hogy északnak van a feje és délnek a lábai, mert ez megkönnyíti azoknak az erőknek áramlását, amelyek éjszaka tisztítják az ő szervezetét. Azután az is fontos, hogy a Nap járásával keljen és feküdjön, ugyanis a Nap olyan erőket sugároz a Földre, amelyek megkönnyítik az ember életét. Különben jellemző a városi emberre az a rossz szokás, hogy szeret késő délelőttig lustálkodni az ágyban, este pedig későn fekszik.      Mivel az ember szervezete 70%-ban víz, szükséges lenne a szervezetből eltávozott víz pótlása, de ma az emberiség 68%-a nem jut tiszta, egészséges ivóvízhez. Részben azért, mert forrásaitok, folyóitok, tavaitok mindennel szennyezettek, mérgezettek, másrészt azok, akik még tiszta ivóvízhez juthatnának is, ízlésüknél fogva, a tiszta víz helyett a mesterségesen ízesített üdítő italokat fogyasztják. Ezek az italok sok cukrot és különböző vegyi anyagot tartalmaznak, amiknek feldolgozása a szervezet számára megterhelést jelent. Ez mind salak, amitől a szervezet szabadulni akar.
     A salak először a nedvekben: a vérben, a nyirokban van jelen, de később valahol le kell rakódnia, ki kell csapódnia. Aszerint, hogy hol, a szervezet melyik részén csapódik ki - egy szervben, az izmokban vagy ízületekben - jönnek létre a különböző betegségek. Sok minden előfordulhat. A mai orvostudomány egyrészt nem az okot, hanem a következményt, a szimptómát kezeli, másrészt teljesen eltér a természetes gyógymódoktól, ahelyett hogy a természetben található gyógynövényeket használná. Így aztán teletömik a beteget gyógyszerrel, mintha annak nem lenne súlyos mellékhatása, és elhiszik, hogy az majd meggyógyítja.
     Mindenesetre azzal zárnám beszédemet: törekedjetek testvéreim arra, hogy az Isten ingyen kegyelméből rendelkezésetekre álló tiszta erőkhöz hozzájuthassatok. Tiszta erőket azonban csak tiszta tömlőkbe lehet önteni, miként a jó bort sem önti az ember szennyezett hordóba. Tehát tiszta legyen a ti lelkivilágotok, akkor ezeket a tiszta erőket képesek lesztek magatokhoz vonzani, befogadni és hasznosítani. Ügyeljetek minden mozdulatotokra, minden arc- és szemjátékotokra, minden szavatokra, minden beszédetekre; miként az Úr mondja, hogy beszédetek legyen igen-igen, nem-nem, mert az ember igen sokat árt beszédjével is. Továbbá ügyeljetek érzéseitekre, szereteteteket ne vonjátok meg senkitől; sem embertársaitoktól, sem a környező világtól. Éljetek békességben önmagatokkal és felebarátaitokkal, akkor hatalmas és csodálatos gazdagságra tehettek szert, ami majd boldoggá tesz benneteket. Hisz az a célja Istennek mindannyiunkkal, hogy boldogok és megelégedettek legyünk.
Isten legyen mindannyiótokkal!
     Isten veletek!