2009. I. negyedév
TARTALOMJEGYZÉK
A feltámadás ünnepén * Krisztus megváltó munkája
Kiskorúság - nagykorúság * A feltámadás
Krisztus szenvedése * Tanít a szellemvilág

      Egy kedves női alakot látok... régies ruhában, amilyeneket a légi festményeken lehet látni a szent asszonyokról... nagyon kedvesen nyújtja a kezét felém - mindkettőt - és azt mondja nekem: "gyere testvérem, lépj néhány lépést, és akkor megmutatok neked valamit"...
     Nagy várost látok, sziklákon épült várost... kopár, sziklás terület, kevés a zöld... a város belsejében, a kapukon belül vagyunk... mintha ez lenne a Vízkapu.., nem tudom miért, de mintha azt a nevet viselné... emitt pedig egy keskeny utcát látok: Via Dolorosa, ez van kiírva rá... itt egy törvény-házszerű épület van és nagy, tágas udvara van... az udvarról kapuk nyílnak kifelé és ezek a kapuk nyitva vannak...
     Hihetetlen, micsoda tömeg tolong itt... el sem hinném, hogy ennyi ember elfér ezekben a szűk utcákban... mindenki igyekszik az udvarba, hogy lássa a történteket...
     Itt látom most - és ez nagyon megrendíti a lelkemet... itt látom az Urat... már levették Róla a bíborköntöst, amit Heródes gúnyként adatott Rá... még sok ember kezében vannak nádszálak, amikkel az Úr testére és fejére vertek... nem tudom, mi a neve, ilyen nagyon furcsa ostorszerű dolgokat is látok, amiknek a végén szögek vannak... ilyen ostorok vannak a római légióból kirendelt katonák kezében..., ezeket használták az Úr megkorbácsolásakor... sok katonának van ez a kezében... ezeknek a szögeknek a feje nagy és ahogy ütik az Urat, a teste tele van kék foltokkal és véraláfutásokkal... a fejéről már levették a töviskoronát... egy katona fogja a kezében... és az Úron csak egy fehér vékony lepel van... nagyon meggyötörtnek és vékonynak látszik, szinte olyannak, mintha nem is testi ember lenne... az egyik katona most oda lép Hozzá és egy fekete köntöst ad a fehér lepel fölé és egy széles bőr övvel fogják át rajta ezt a fekete köntöst...
     Most ráteszik az Úr vállára a már elkészített, szálkás keresztet... nincs simára legyalulva, hanem nagyon szálkás, kiszáradt fa ez, amiből a kereszt van... nem teljes kereszt ez, csak a T alakú keresztnek a felső, vízszintes része... ezt kötik vagy próbálják rákötni az Úr vállaira, ami elég nehezen megy...
     Megindul ez a szörnyűséges menet... elől egy katona megy, a kezében ilyen ostorszerű valami van, ami azt a célt szolgálja, hogy a bámész tömeget az útból elterelje, és utat, helyet törjön ennek a szörnyűséges menetnek...
     Katonák következnek... utánuk a mi Urunk roskadozva... majd újra katonák... azután öszvér hátakon nagy, kövér, pompás díszbe öltözött emberek... úgy gondolom, hogy ezek az írástudók és farizeusok és a templom papjai... mint az araboknak, olyan turbánszerű, különleges fejdíszük van... utánuk, jobbról, balról a tömeg tolong... kiabálnak, ordítoznak, trágár szavakkal illetik az Urat... gúnyolódnak... rettenetes nagy a fejvesztettség...
     Most az egyik, az Úrhoz közelálló római katona elfogja ezt a férfit - bár nem túl erős férfi - és kényszeríti, hogy a keresztet vigye... vita támad a katonák között és az Úr tovább viszi, amíg végül összerogy... nem segítik fel, hanem ütlegelni kezdik... de mivel az ütlegeléssel nem sokra mennek, ezért most mégis csak megragadja két erős katona a hóna alatt és felrángatja... rövid a távolság, de olyan nehézkes az egész menet... elsősorban a tömeg nem nagyon tisztul a katonák elől, másodsorban elölről, oldalról, hátulról a tömeg tolakodik... mindenki az Úr felé törekszik... a katonák nem tudják a rendet tartani és azokkal a szöges ostorokkal - flagellum, vagy minek mondják - próbálnak a tömeg között utat törni...
     Most látom, már harmadszor is - elesett az Úr... most a katonák látják, hogy nem tud a Golgotára eljutni, és ezt az embert - akit eddig is kísértek - kényszerítik, hogy az Úr helyett vigye a keresztet... nagyon meg van hajolva az Úr és felemeli a jobb karját, hogy az arcáról a vért és a verejtéket letörölje... most egy asszony fut elé és egy kendőt lesz az arcára... és ahogy a kendőt leveszi az Úr, látom, milyen szenvedésteljes a pillantása, de van benne valami hála és köszönet az asszony felé, hogy ezt megtette... az asszonyba csúnyán belerúgnak... és az asszony mindenképpen igyekszik ezt a kendőt, mint egy zsebkendőt, apróra összehajtani és ez alá a nagykendő alá, amit visel, elrejteni... most már nem is látom őt...
     Már látom, hogy ideérkeztek... itt van a vége ennek a Via Dolorosának... és most balra, ahogy elfordulunk, itt van a Golgota, a Koponyák hegye... de igazán nem is hegy, csupán egy nagyon jelentéktelen kis dombocska...
     És most látom, hogy itt a kereszteknek a hosszabbik szára már be van ásva a talajba... nagyon kiabálnak... nem értem milyen nyelven, zsidóul vagy arámi nyelven... a kísérőm azt mondja, hogy az a nyelv nem azonos azzal, amit a mi Urunk beszél, az Úr arámi nyelven szólt...
     Most megkezdődik... jaj... jaj... már kezeit ászögezték... ráteszik ezt a keresztfát a földben álló hosszú keresztrészre.... nem tudom, mi ez... ja, már látom... az áldozatnak az alsó teste ér oda, valószínűleg azért, hogy egy picit az áldozat testsúlyát tartsa, hogy ne teljesen a kezeken és a karjain legyen a teljes súly... most a lábait keresztbe teszik és most azokat is átszegezik...

     Elfelejtettem mondani, hogy azt a fekete köntöst levették Róla... a katonák leültek és maguk mellé tették és az a fehér lepel, ami alatta volt, azt is lehúzták Róla és köréje csavarták, csak az van rajta... de a teste... borzalmas... én azt hittem mindig, hogy a kereszt sokkal magasabb... nem... majdnem, hogy az áldozat lába csak ennyire van a földtől... (a médium mutatja) könnyen le lehetne lépni róla, ha oda nem lenne szegezve... és most egy létrán valaki felmászik és az Úr fejére teszi azt a töviskoronát, amit ez a katona a törvényházból hozott... most egy táblát is tesznek a keresztre, fehér táblára pirossal van a felirat: I.N.R.I. (Immánuel Nazarenus Rex Iudeorum - Názáreti Jézus a zsidók királya)
     A két latrot is nagyon hamar a keresztre juttatják... a harag, a szitok nemigen enyhül, csúnyán kiabálnak az emberek: "ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről... másokat megmentett, magát menteni nem tudja..." ezeket inkább érzem, hogy mondják, mert nem ismerem ezt a nyelvet, amit itt össze-vissza ordítoznak... a katonák ide letelepedtek, nincs már semmi dolguk... itt kell bevárniuk, amíg az áldozatok meg nem halnak...
     Itt vannak az asszonyok, akik távolról követték őket... itt vannak - úgy gondolom - a tanítványai... kitűnnek a tömegből, más a ruházatuk és az ábrázatuk, más az a megdöbbent és az a szomorú kifejezés az arcukon, mint a tömegén... ez a nagyon szép arcú, finom csontú, apró kezű nő, ez lehet Mária, az Úr édesanyja... érdekes, hogy a saját lélegzésemet jobban hallom, mint az Úrét... de most... most hangosan sóhajt és megint csak úgy érzem inkább, hogy azt mondhatja: "elvégeztetett..."
     Jaj!... Istenem... micsoda vihar van... mindenki rohan, amerre tud...
     Micsoda?.. most látom ezt, észre sem vettem eddig... itt a túlsó oldalon, nem is olyan messze innen, egy sírkert van... olyan hófehérek ezek a sziklába vájt sírok, hófehérre vannak meszelve... ezeket most az ünnepekre meszelték, mondja az én kísérőm... nekem azt juttatja eszembe, hogy az Úrnak milyen csodálatosan találóak a hasonlatai, amikor azt mondotta a farizeusokra: "olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt koporsók: kívül fehérek, de belül minden undoksággal telve"... úgy látszik, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepére ilyen hófehérre meszelik a jeruzsálemi sírokat... ez lesz majd az Úr sírja...
     Már látom is, hogy elült a vihar... leveszik az Úr testét a keresztről... elviszik a sírkertbe... balzsamozzák, vagy mit csinálnak, különböző olajokkal kenegetik... csókolgatják, mosogatják, tiszta gyolcsba csavarják, úgy, mint az egyiptomiaknál láttam... a fejét, mindenét sűrűn becsavarják gyolccsal... most ezt a nagy sziklát a sír szája elé tették...
     Nem időrendi sorban látom a dolgokat... olyan innen, mint amikor a filmről ide-oda irányítják a nézők figyelmét... látom, hogy a sírt még le is pecsételik, nagyon biztosak akarnak lenni abban, hogy a sír fel ne törettessék...
     Itt leülök és szemlélődöm kissé, mert ez egy domb vagy magaslat... innen belátom Jeruzsálemet... igen gyorsan sötétedik, igazából nincs is világosság... már talán éjjel is van?.. ki tudja?., én itt ülök és valamire várunk az én kísérőmmel, ezzel a kedves női lélekkel... azt mondja: "várjuk, és ti is várjátok az Úr feltámadását"...

     Jé, ez a kép nekem ismerős... évekkel ezelőtt itt, ezen a helyen már ezt a képet láttam... (Krisztus az Úr: "Nagypénteki látomány" 323. o.)
     Belátok a sírba... és azt látom, hogy a sírnak a mennyezetén egy ilyen pici kis - mint egy 25 centes - világos fény támad... úgy mint amikor a fény valahol vibrálni kezd... és ez a fény egyre növekszik és növekszik... kint sötét van, de itt bent hihetetlen nagy világosság lett... és most valami mozdul a gyolcsban... és ezt a kendőt - ami nem az, amivel a test van betakarva, ez a kendő az Úr fejét borította -az Úr kezdi lebontani a fejéről... és mintha felülne, összehajtja ezt a kendőt és odateszi... olyan elviselhetetlenül nagy a fény, hogy nem tudom ezt nézni, és én itt már hosszabb ideig már nem maradhatok és nem szemlélődhetek...
     De gyönyörű reggel lett, minden él, minden virág sarjad... az éjszaka a halál leheletét viselte magán, most pedig minden él, minden megújhodik és a világosság egyre nő...
     Feljött a mi napunk! Mert a mi napunk az Úr, a Jézus Krisztus! Feljött a mi napunk az égre, hogy beragyogja az egész világot az Ő igazságával, amelyért kereszthalált halt. Ez a feltámadás vasárnapja: Húsvét vasárnapja!