2009. I. negyedév
TARTALOMJEGYZÉK
A feltámadás ünnepén * Krisztus megváltó munkája
Kiskorúság - nagykorúság * A feltámadás
Krisztus szenvedése * Tanít a szellemvilág

     Köszöntelek benneteket testvéreim, a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében!
     Ha valaki különleges képességekkel rendelkezik, arra az emberre azt mondjátok, rendkívüli ember.
     A mi Urunk, Jézus Krisztus volt a legrendkívülibb: egész élete rendhagyó volt, minden többi ember születéséhez, életéhez, halálához és a Földről való eltávozásához viszonyítva.
     Fénycsóvás üstökös jelezte az égen a jöttét, és akik tudtak olvasni az ég jeleiből, mint a Kelet mágusai, azok pontosan tudták, kinek a csillaga az. "Láttuk feltűnni az Ő csillagát" - mondták Heródesnek. Rendkívüli jelek kisérték az Úr születését égen és Földön, hiszen azon az éjszakán angyalok egész sokasága lepte el a mezőt, ahol a pásztorok tanyáztak, és fizikailag is megjelenve a pásztoroknak, nagy örömet hirdettek nékik, hogy azon az éjszakán megszületett a világ Megváltója.
     Rendkívüli volt testvéreim az is, hogy az Úr szűztől született, és az is, hogy Máriának angyal jelentette az Ő születését. Az Úr teste nem olyan volt, mint az emberi test. Igaz, hogy a fizikai teste kiképeztetett, de amíg az embernek sokféle teste van, mint például az ok test, a vágy test, a kauzális test, a perisprit, amely mind a bukás, a bűnbeesés következményeként jött létre, addig a mi Urunknál, Jézus Krisztusnál mindez nem található. Mindazon erőket, amelyeket a szeplőtelen, teljesen tiszta és a tökéletesség állapotába beérkezett szellemére vett testöltésével, harminc földi esztendő alatt a Benne lévő isteni jóval semlegesítette, megtisztította, ragyogóvá, romolhatatlanná tette. Mert a bűn, a bűn rétegei teszik romlandóvá mindazok testét, akik vétkeztek, akik bűnt követtek el. Ő magára vette a világ bűneit, pedig Ő bűntelen volt, ezeket a magára vett bűnrétegeket koncentrált akaraterővel áttisztította, és mire tanítani kezdett, semmi tisztátalan, semmi romlandó nem volt Benne.
     Ezenkívül, amíg a földi ember a teremtett szellemnek csak a fele, addig Ő soha nem lépett ki a duális egységből, tehát ezért is rendkívüli volt az Ő születése, és már ezért sem kapcsolódhatott össze itt semmiképpen egy elfogadó női fél erőivel. Tehát nem lépett ki a duális egységből, de Istentől rábízott nagy feladatának elvégzése érdekében az adó fél dominált földi életében, miközben az elfogadó félre jellemző tulajdonságok is szünet nélkül hatást gyakoroltak a domináns adó részre. Ezért tudott minden erőssége mellett is gyengéd lenni; minden hatalma mellett alázatos lenni: ezért tudott nemcsak az aktív erőkkel hatni, hanem önmagában a passzív erőkből olyan erő mennyiséget egy lencsébe gyűjteni, amely e nagy feladathoz szintén szükségeltetett. Inkarnációja alkalmával nem kebeleztetett be a testbe úgy, ahogyan ez a földi emberrel történik: Ő mindenkor megmaradt tudatos, éber szellemnek, Aki szünet nélkül kapcsolatban állt, benne élt és hatott az Őt környező szellemi világra és képes volt onnan szüntelenül hatásokat átvenni. Még az alacsony szférák lakói is rögtön felismerték őt, mert hiszen szellemi szemekkel nézve annyira feltűnő, annyira nagy világosság, annyira nagy erők hordozója volt. Ezért voltak képesek még a megszálló lelkek is meglátni Őt és könyörögtek Neki, hogy ne kínozza őket, holott semmit sem tett ellenük, csupán a Belőle kisugárzó szellemi világosság és erő hatott rájuk ilyen fájdalmasan, szinte felbontóan; erőinek ezt a bontó hatását érezték, amely megrémítette és félelemmel töltötte el őket. Tudták, hogy a Belőle kiáradó erő teljesen megbéníthatja őket és a következő pillanatban az öntudatuk teljes elvesztése következhet be.
     Amerre az Úr lépett, amerre mozdult, amerre kezét kinyújtotta, amit pillantásával végig simogatott, minden, minden a Belőle kiáradó életerőt és fényözönt érezte meg, mi több, gyorsan elnyelte azt, mint a sötét ruha a Nap sugarait. Mindezek szünet nélkül, pillanatról pillanatra történtek körülötte. Még az álom ideje alatt is, amikor rövid időre a testétől jobban elhúzódott, szünet nélkül az egész környezetére vibráló, éltető hatással volt, aminek senki és semmi - még a kövek sem - voltak képesek ellenállni. Mert ami Vele kapcsolatba került, amit megérintett, abban megindult az élet pezsgése, ott gyorsabbá vált a még holtnak tűnő anyag molekuláinak mozgása, lebomlási folyamata, hogy a kemény anyag, mint a szikla is, engedelmeskedjék Néki.
     Mit gondoltok, mi hengerítette el a hatalmas, nagy sziklát az Ő sziklasírja elől? A feltámadott Krisztusból áradó erő.
     Mit gondoltok, hogyan elevenedett meg az Ő halálra gyötört fizikai teste, hogyan támadhatott az fel? Csakis úgy, hogy a szelleméből szünet nélkül áradó tiszta és koncentrált életerő átmosta, átjárta fizikai testének minden parányát, minden atomját. Azonban ennek a feltámadt testnek parányai, atomjai már nem úgy tevődtek össze, mint halála előtt, hanem a feldúsított életerő következtében viszonylagosan nagy hézagok és távolságok keletkeztek közöttük és testének sejtjei mintegy felduzzadtak. Tehát már nem lehetett annyira sűríteni azokat, hogy ugyanannak lássék, mint azelőtt. Ez az oka, hogy tanítványai nem ismerték fel Őt a feltámadása után. Ez a test már akármelyik pillanatban atomjaira bomolhatott, mert Krisztus életerejénél fogva tartotta azokat egybe, arra a negyven napra, mialatt megmutatta magát az elárvult apostoloknak, a tanítványoknak és a szent asszonyoknak. Képes volt tömör eledelt is magához venni, de annak emésztése és feldolgozása természetesen már nem ugyanúgy történt, mint annak előtte és főleg nem úgy, ahogyan az az embereknél történik, hanem mindaz, amit Magához vett a fénytestén keresztül, minden salakanyag visszamaradása nélkül azonnal élő-eleven erővé, fénnyé vált.
     Ebben a feltámadt testben élt feltámadása után még negyven napig kizárólag azért, hogy a tanítványait megerősítse, bizonysághoz, és letagadhatatlan meggyőződéshez juttassa, hogy azoknak különböző titkos utasításokat adjon az elkövetkezendő feladatokra, munkájukra nézve, és levonja számukra a Szentlelket, hogy az az elkövetkezendő pünkösdvasárnap, egy helyen koncentráltan hasson.
     Azon a jeles napon nemcsak a tanítványoknak és apostoloknak adott erőt és hatalmat, hanem mindazoknak, akik akkor ott jelen voltak, azok is mind, kivétel nélkül láthatták a nagy csodát, a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában való leszállását azokra, akiket szétküldött a világba, hogy az Általa elvetett igét megerősítsék, az emberi lelkekben a bűnt gyomlálják, hogy az a mennyei mag ötszörös, tízszeres, esetleg ötvenszeres termést hozhasson. Mindazok, akik az apostolok és a tanítványok környezetét alkották, saját nyelvükön hallották, hogy kinek mit mond, mit hirdet a Szentlélek, hogy hogyan tesz bizonyságot a mi Urunkról, az Isten Fiáról: hogy Ő az, Akit vártak, Ő az, Akiről jövendöltek, Ő a megígért. És hogy ezután nincs más feladatuk, mint a régieket nem ugyan lerombolni, hanem azokra, mint alapra építeni az újat, a Krisztus által közöltet és megtalálni az utat, amelyet születésével megnyitott és Önmaga után a földi világ lakói részére nyitva hagyott.
     Amíg az Úr el nem jött, addig a magasabb szférák zárva voltak a földi világ lakói előtt; földi ember nem juthatott feljebb a harmadik szféránál. Tehát ott mindenki megrekedt és nem juthatott feljebb, amíg a mi Urunk, Jézus Krisztus születésével, életével, halálával, feltámadásával és mennybemenetelével olyan változásokat nem eszközölt az ég és a Föld között, a szellemi és az anyagi világ között, hogy ott út, híd épüljön ki, amelyen a legmélyebbre bukott is hazatalálhat.
     Amikor elérkezett feltámadása után negyven napra az Ő eltávozásának ideje, azért tudott az ég felhőiben eltűnni, mert mint mondottam, ez a test nem fizikai test volt többé, tehát fluidikus voltánál fogva azt alakíthatta, szétszedhette, és annak szellemesített parányait visszaadta azon régióknak, ahonnan azokat testbeöltözésekor vette. Bizonyságot, teljes meggyőződést szolgáltatott árván maradt tanítványai részére azzal, hogy íme, halála után még negyven napot velük töltött és erősítette őket az írások magyarázatával. Végül látniuk kellett, ahogyan az ég felhőiben eltűnt, de ugyanakkor Ígéretet is kaptak, hogy úgy jön el ismét, ahogy a szemük láttára mennybeszállt.
     Tehát újabb bizonyság ez a tanítványok előtt arról, hogy a test halála után csodálatos szellemi világok vannak, ahova Ő is eltávozott, ahonnan jött és ahol élni fog mindaddig, amíg újra meg nem mutatja Magát az ég felhőiben, hogy Ítéletet mondjon a Benne hívők, a jóra törekvők és a gonoszok felett; hogy az Általa megnyitott és nyitva hagyott kapun mindenki visszatérhessen azokba a világokba, ahova a krisztusi igén keresztül készítette magát; azokba a hajlékokba, amikről szintén beszélt az Ő tanítványainak. Akik pedig nem az Ő útját járták, azok az Ő második eljövetelekor sem léphetnek be ezen a nyitott kapun keresztül, hanem természetüknél fogva le kell süllyedniük az elkárhozottak fokozatára egy egész örökkévalóságra.
     Idő és tér csak azok részére létezik, akik ezekben az alacsony világokban rekednek, de mihelyt a fejlődésükre szánt időterminus alatt Krisztus igéjéből ők is megépülnek, akkor az ő számukra is megnyílik a kapu, megmutatkozik az út, az igazságnak útja, amelynek végén az élet Messiása, a mi Urunk, Jézus Krisztus várja mindazokat, akik hittek az Ő beszédének, akik megtértek és ezáltal új életet nyertek az Ő áldozatának erejéből.
     Magasabb az ég a Földnél, magasabb a menny az égnél: a menny, ahol a mi Atyánk Istenünk lakik. Ezért mondjuk, hogy Krisztus Urunk eltávozása után nem az égbe, hanem a mennybe emelkedett - ami senki által meg nem ismételhető - hogy azután néhány napra rá eljöhessen, kitöltethessék az Általa megígért Szentlélek.
     Vannak nyelvek és vannak vallások, amelyek a szellemet nem is különböztetik meg, hanem csak testről és lélekről beszélnek. A lélek élet; a szellem ennek az életnek az ura és ennek az életnek a kormányzója. Ez vonatkozik az egyéni lélekre és egyéni szellemre is, és a szellemek csoportjaira is. A megszentelődött szellemek sokasága kormányozza, parancsol azoknak az erőknek, amelyek megtisztultak, amelyek már beleolvadtak ebbe a szent és tiszta életáramlatba, a Szentlélekbe.
     A Szentlélek a Szent Szellemek sokasága, és ha egyetlen Szent Szellem, mint a mi Urunk, olyan hatalommal és képességekkel rendelkezett, hogy még a halál sem fogott rajta, feltámadt és a mennybe emelkedett, akkor elképzelhetitek, milyen szélvésznyi, milyen hatalmas, milyen tüzes ereje van a Szentléleknek, ami a Szent Szellemek közössége, és amely kitöltetett az első pünkösdkor a tanítványokra, hogy Krisztus mennybemenetele után többé egy pillanatra sem érezzék magukat árváknak, hanem erősekké, harcképesekké váljanak, legyőzzék önmagukban és a világban a bűnt, és Krisztuséhoz hasonló csodákat vigyenek végbe: halottakat támasszanak, betegeket gyógyítsanak, az Igét hirdessék. Később az Igét az arra kijelöltek leírták, hogy az fennmaradjon az utolsó korszakra ittmaradtak számára is.
     Ez a korszak lejáródóban, mulandóban van, ezért sietnetek kell! Mindazoknak, akik még itt vagytok ebben a világban, igyekeznetek kell Szentlelket venni, mert a Szentlélek az első pünkösd óta, szünet nélkül - ma is! - e világban van. Tehát, aki akarja - közületek is! - az veheti, az vonzhatja azt, arra kiáradhat Istennek Szentlelke, hogy megerősödjetek, hogy ellenállók és harcképesek legyetek a bűnnel szemben, legyőzzétek azt önmagatokban és a világban. Minden egyes alkalommal, amikor a rossz helyett jót adtok cserébe, amikor a rosszat nem viszonozzátok rosszal, akkor a világban lévő rosszat győztétek le a bennetek élő és munkálkodó Szentlélek erejével. Amikor megütik a bal orcátokat és ti a jobbat is képesek vagytok odafordítani; amikor elveszik a felsőruhátokat és önként odaadjátok az alsót is; amikor fáradságotokat képesek vagytok leküzdeni és a sebesült vándort egy mérföld helyett kettőre elkísérni, akkor mindez nem a magatok erejéből, hanem a bennetek lévő Szentlélek ereje által történhet meg.
     A mi Urunk, Jézus Krisztus élete is a Szentlélek munkája volt: Máriát a Szentlélek ereje árnyékolta be, a Szentlélek ereje indította meg az élet csiráját méhében. A. Szentlélek szolgálta a mi Urunkat, Jézus Krisztust az élete harminchárom esztendeje alatt.
     Az Általa a világban hagyott Szentlelket kellett volna már nektek is vennetek, testvéreim! A Szentlélek mindenre képesíthet benneteket: elvezérel benneteket minden igazságra; ti is halhatatlanokká, az élet királyaivá válhattok; ti is bemehettek majd azokra a helyekre, amelyeket Krisztus elkészített azok részére, akik hittek az Ő beszédének, akik most, az utolsó időkben is hisznek az Ő igazságában, hisznek az Ő igéjének, és nem a világ felé tekintgetnek, nem a világban akarnak erősek, hatalmasak, legyőzhetetlenek lenni, hanem önmagukban akarják legyőzni a gyengeséget, a bűnt.
     Kitöltetik rátok is a Szentlélek újra és újra minden pünkösddel - a most elkövetkezendő pünkösdön is - azaz új erővel lát el benneteket, megerősít fogadalmaitokban, megerősít jószándékaitokban, segítőkészségetekben, a bűn elhagyásában és az erények megszerzésében. Megerősít benneteket a hitben, és ha eddig még nem éreztétek, akkor ezután érezni fogjátok, hogy Krisztus valóban Isten Fia volt, a megígért, az elküldött Messiás, és már nem várható más. Ő eljött és elhozta az Isten által felkínált új szövetséget, amelynek lényege a bűnbocsánat: annak közlése, hogy az Atya nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen, és Krisztushoz hasonlatosan feltámadhasson, és új élete lehessen.
Ezt kívánom a mai napon én is nektek, amikor egyben búcsúzom tőletek azoknak nevében is, akiknek már nem lesz alkalmuk szólni. Lassan-lassan összehúzzuk azokat a függönyöket, amelyeket felhúztunk a szeptemberi nyitó üléseteken; lassan-lassan becsukjuk azokat a kapukat, amelyeken keresztül beáradhattak a bizonyságok a ti életetekbe, a mi jó szándékunk, a mi segítőkészségünk, erőnk, az időnkénti megvilágosításunk és az ég harmatjai, amik Krisztus ajándékai a részetekre.
     Titeket az Úr külön-külön kiválogatott, összegyűjtött az élet különböző körülményei közül az Ő iskolájába, miként ezt tette az Ő tanítványaival. Titeket is elhívott, hogy kövessétek Őt! Előttetek megy, értetek is szenvedett, néktek is elküldte a Szentlelket, hogy a Szentlelken keresztül megvilágosodhassatok, megerősödhessetek és méltókká válhassatok a "Krisztus követője" névre!
Isten legyen mindannyiótokkal!

(megáldja a gyülekezetet:)
     Az Ő áldása, szeretete, békessége áradjon ki rátok, nyugodjék meg rajtatok és igazgassa életetek útját minden napon, hogy le ne térjetek az útról, amelyet Krisztus mennybemenetelekor nyitva hagyott számotokra és mindazok számára, akik ismerik az Ő hangját, akik hallgatnak az Ő szelíd szavára, akik felveszik a keresztjüket, és úgy követik Őt!
Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!