Köszöntelek benneteket testvéreim a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében!
     Krisztus Aki békét hoz; Krisztus Aki szeretetet kínál; Krisztus Aki mindannyiunknál erősebb, hatalmasabb, tisztább; Krisztus Aki pontosan ismeri a teremtő Isten akaratát, mert eggyé lett Vele. Mindent, amit tett, mindent, amit létrehozott, mindent, amire mindannyiunkat tanított, az Atyáéból vette. Krisztus láthatatlan egyháza az, amely mindezt a békességet, örömet és szeretetet megadhatja; mi csak apró jelentéktelen munkásai vagyunk a Szentléleknek.
     A Szentlélekhez kibeszélhetetlenül sok szellem tartozik: azok, akik a törvény keretein belül dolgoznak, akik munkát vállalnak, és akik másokért fáradoznak az Úr szőlőjében testvéreik érdekében. Tehát nem önző célokért, nem az anyagi ember jólétéért, hanem a halhatatlan szellemért dolgoznak és dolgozunk. Azért dolgozunk, hogy a föld egy békésebb világgá váljék, megtisztuljon és átalakuljon; azért, hogy a rajta élők, akik örökségül kapták a földet, külön-külön megtisztuljanak. Azért dolgozunk, hogy mindenkinek a lelkében lakozást vehessen a Szentlélek; hogy a Szentlélek irányítsa gondolataikat, érzéseiket és minden lépésüket; hogy a Szentlélek megvilágosíthassa őket és ennél a világosságnál tájékozódni legyenek képesek és ráleljenek Krisztus útjára, amely a földről a mennybe vezet.
     A Szentlélek sok-sok szelleme erre a nagy munkára és nagy feladatra hivatott. A Szentlélek az emberekkel marad e világ végezetéig. A Szentlélek képviseli és világítja meg Krisztus igazságát és nyitogatja az emberek lelki szemét a látásra és lelki fülét a hallásra. A Szentlélek a Krisztus által elhozott és bemutatott isteni igazságot ébren tartja azokban az emberekben, akiknek szíve-lelke megfáradt a csalódásokban és szenvedésekben, hogy határozottan tudják, miben kell hinniük, miben kell reménykedniük, hogyan kell élniük, hogyan kell az írásokat értelmezni és az írásokban foglaltakat az életbe belevinni.
     A Szentlélek mindenütt jelen van a világban, jelen van a szférákban, és jelen van a föld egyházaiban, a különböző vallásoknál is, és jelen van a hitetlen világ életében is. A Szentlélek nem azokat keresi, akik már megvilágosodtak, akik már Szentlelket vettek, hanem a Szentlélek a hitetlen világban jár körül, és meggyőződést nyújt a hitüket vesztetteknek, hogy azok újra megtalálják a hitet, amivel valaha ugyan ők is rendelkeztek, de elvesztettek.
     Krisztus egyháza láthatatlan egyház, amely a szeretetre épül; Krisztus egyháza ott van, ahol az emberi lelkekben és szívekben Isten országa valósul meg, mert ahogy Ő mondja: "Isten országa tibennetek van".
     Ha a földi életben, az ember lelkében az Isten országa nem található meg, akkor az azt jelenti, hogy az ellentét a maga pusztító erejével, a maga erőszakosságával elfoglalta annak helyét. Azon emberlelkek, akiket az ellentét tart fogva a világ hiú káprázata révén, még ha külső szerint különböző egyházakhoz tartoznak is, benső szerint nem tartoznak a Krisztus láthatatlan egyházához. Krisztus láthatatlan egyháza nemcsak a nyugati világ, úgynevezett keresztény vallásaiban él csupán, hanem a föld minden népének, minden nemzetének vallásában: azok lelkében, akik megszerezték azokat az erényeket, amelyek őket a Krisztus láthatatlan egyházához sorolják.
     A Krisztus láthatatlan egyházában való éléshez bizonyos fokú erények szükségeltetnek, mert azok hijján az ember nem képes az érzés- gondolat- és vágyvilágát a Krisztus láthatatlan egyházához kapcsolni, abban azt megerősíteni, hanem újra és újra visszaesik egy alantasabb gondolkodási szintre, ami nagyon is emberi; és még ha abba mindjárt vallásosság is vegyül, semmi köze sincs Krisztus eszméjéhez és láthatatlan szellemi egyházához.      Tehát Krisztus láthatatlan egyháza nem egyes vallásokban él, hanem külön-külön az egyéni emberi lelkekben; mert Krisztus egyháza ott van, ahol a szeretet, mint összekötő kapocs él ember és ember között. Ahol szeretet hijján vannak, ott Krisztus láthatatlan egyháza fel nem építhető.
     Mi, a Szentlélek munkásai, Krisztus földről való eltávozása óta ezt építgetjük; keressük azokat a fogékonyabb emberi lelkeket - éljenek azok a világ bármely részén, bármely külső vallási forma szerint - akik fogékonyak a szeretetre, akik Krisztus szeretettanát befogadják, nemcsak elméjükbe, hanem a szívükbe, hogy ott csodálatos eredményeket hozzon létre. Ahol szeretet van, ott Krisztus van, ahol a szeretetet megvalósítják, ott a Krisztus eszméjét valósítják meg: ahol Krisztus eszméjét megvalósítják, ott Isten akaratát valósítják meg.
     Azonban nem arról a szeretetről beszélek, amely önző, amely abban nyilvánul meg, hogy a teremtmény az önmaga testi énjét és a testies kívánságait dédelgeti és azoknak kiélési teret biztosít. És nem is arról az önző szeretetről beszélek, amely másokat azért szeret, mert tőlük valamit vár, vagy onnan már valamit kapott, vagy akiket szeret, vagy azok olyan környezetet alkotnak számára, amiben ő jól érzi magát.
     Az áldozatos szeretetről beszélek, amelyet a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk mutatott be életével, nemcsak az akkor élőknek, hanem a későbbieknek is. Azoknak pedig, akik az elmúlt kétezer esztendő alatt elfeledték vagy soha nem tanulták meg ennek a krisztusi szeretetnek a gyakorlását, mivel az ellentéthez kapcsolták érzés- vágy- és gondolatvilágukat és nem teremtettek maguknak időt és alkalmat arra, hogy Krisztussal találkozzanak és Krisztus áldozatos szeretetét megtanulják - az utolsó időkben a Szentlélek mutatja meg, hogyan és miként kell az embernek az életét élnie. Ha valaki egyedül él, annak az erőit, energiáját, ismeretét, tudását, szeretetét, anyagi javait meg kell osztania embertársaival az isteni és a krisztusi szeretet tovaterjedése érdekében. Aki családban él, annak elsősorban mindezt a család tagjaival kell gyakorolnia. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a családot önzően elkülöníti a világtól és csak a családnak kíván minden értékeset, minden jót, minden szépet, minden anyagit megadni, a külvilág pedig idegen marad számára, amitől szeretetét, együttérzését, jószáradékát, türelmét, segítőkészségét megvonja. Tehát ezzel csak azt mondom, hogy elsősorban családjáról gondoskodjék, a családra sugározza szeretetét, mert ezáltal hatványozódik a szeretet; ugyanis akiknek a családban adott a szeretetéből, azok kiviszik azt a családból és ezáltal a világban gyorsabban terjed a szeretet, mert nem egy személy terjeszti azt, hanem a család minden egyes tagja. Így kellene a szeretetnek és az isteni igazságnak lélekről lélekre terjednie.
     Ezzel szemben az értelmileg túlfejlett ember éppen az ellenkezőjét cselekszi. Mindazt, amire tudása és ismerete révén szert tehet, magának tartja meg; és mindazért, amit önmagából nyújt a világnak - legyen az tehetség vagy egyéb szellemi értékek - búsás hasznot, elismerést, hírnevet és dicsőséget vár; a dicsőséget mindenképpen magának óhajtja és nem adja tovább a teremtő Istennek, miként az Úr mondotta: "dicsőséget emberektől nem fogadok el... a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" (János 5,41)
     Ezzel szemben az ember megtartja a dicsőséget magának és a vele járó tekintély birtokában hatalmat biztosít magának a családban, a társadalomban, a munkahelyen, abban a tudományágban, amelyben ténykedik, vallási téren, ahol - miként tették azt az írástudók és farizeusok és a középkor inkvizítorai - pont azokat közösítik ki és tartják eretnekeknek, akik Krisztus igazságát és szeretetét ápolják. Ha pedig pénzre tett szert, akkor természetesen az anyagiakon keresztül akarja ezt a hatalmat magának vagy legfeljebb a hozzátartozók kicsiny többségének megszerezni és megtartani.
     Az Isten kiválasztott népének jelenleg élő, elkorcsosult, sötétségben tapogatódzó utódjai pont azt látják értékesnek és nagynak, ami éppenséggel nem érték, ami őket pont a kárhozat felé sodorja. Még pedig azt, hogy kicsiny érdekcsoportokat alkotva, a többséget kihasználják, azoktól úgy a szellemi, mint az anyagi értékeket, javakat és az érvényesülési lehetőséget megvonják, hogy a hatalom a kezükben összpontosuljon.
     Tehát úgy a hitetlen világban, mint az elvilágiasodott egyházakon belül az emberek arra törekszenek, hogy a maguk hasznát növeljék, ha kell, az égiekből is. Hangoztatják, hogy először náluk volt az igazság, és igyekeznek kisajátítani maguknak Krisztust, Akit felfeszítve mutogatnak; hangoztatván, hogy e Krisztus csakis az övék és ők vannak a helyes úton, Krisztus nyomdokaiban; ők értelmezik helyesen az írásokat és azok csakis az ő hivatalos álláspontjuk szerint értelmezhetők.
     Pedig aki nem vesz Szentlelket, aki nem világosodik meg a Szentlélektől, az nem képes feltörni az igazság magvát; az nem képes a titkok mélyére hatolni, nem láthatja meg Krisztus tanításában a szellemi lényeget.
     Krisztus tanításában a szellemi lényeget csak az alázatosak és tisztaszívűek láthatják meg, akik sajnos kis számban ugyan, de azért mindenütt megtalálhatók. Ezek nem egy csoportot képeznek. Tehát ez nem úgy van, hogy a tisztaszívűek és az alázatosak csak a spiritisztáknál, csak a reformátusoknál, csak a baptistáknál, csak a katolikusoknál, csak a zsidóknál vannak. Hanem azok, akik alázatos szívűekké lettek, akik az elmúlt 2000 esztendőt arra használták, hogy lelküket a bűn mindent megmarkoló és összeszorító szövevényéből és szorításából megszabadítsák és - miután Krisztus fényét megpillantották - ráébredtek a maguk kicsinységére, jelentéktelenségére, gyengeségére, gyarlóságára.
     Ezek az alázatos és tisztaszívűek már itt e földön megláthatják Isten országát önmagukban és azon emberlelkekben, akiket a Szentlélek hat át, akiken keresztül a Szentlélek sugárzik bele a világba.
     A Szentlélek szünet nélkül eszközöket keres a krisztusi igazság megvalósításához, mert Isten akaratának megvalósításához emberlelkekre van szüksége! A teremtő Isten szellem; a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk is szellem; a Szentlélek a szent Szellemek közössége. Isten akaratának megvalósításához, Krisztus szeretetének megvalósításához és a Szentlélek által való megszentelődéshez is alázatos és tisztaszívű emberekre van szükség, hogy ők tovább adják azoknak, akik mindezzel még nem rendelkeznek. Az emberek többsége sajnos nem rendelkezik kellő világossággal, a többség a sötétben él, és ha az idők végezetére hallott is Krisztusról, a valóságban, a szó szoros értelmében nem tudja, hogy mit is kell tennie, hogy ő is Krisztus és a Szentlélek eszközévé válhassék e világban.
     A Szentlélek ma még a világban van! A Szentlélek kitöltetett e világra az első pünkösd napján, és azóta is kitöltetik, és különösképpen kitöltetik az utolsó időkben, hogy "véneitek álmokat lássanak, fiaitok és lányaitok prófétáljanak". Kitöltetik a Szentlélek, hogy az ember először egy sejtelmes érzés révén keresni, kutatni kezdje, és azután megtalálja Krisztus tanításának benső lényegét, hogy ezután már aszerint éljen.

     Ezekben az utolsó időkben, tehát a jelen napjaitokban, már láthatjátok, hogy a szellemvilág ajtói, amelyek eddig zárva voltak, megnyílnak és a szellemek bizonyságot adnak a maguk életéről, létezéséről. Már látható a világban itt is, ott is, amott is, hogy az emberek a titkos tudományok, az ezoterikus ismeretek felé kezdenek fordulni.
     Sajnos egyidejűleg már az is látható, hogy e téren is rossz útra tévednek; mert amit ebből megismernek, azt megint az emberi mivoltuk felemelésére, dicsőségére, új tudomány felállítására használják fel. Sőt, ezzel az új tudományukkal a szellemvilág ajtajait nyitogatják. Ezeken az ajtókon keresztül azután egyre több olyan lélek jut szóhoz az emberek világában, akik nem ismerik a magasabb világok igazságát, akik nem ismerik a krisztusi igazságnak legbensőbb szellemi lényegét. Amit és ahogy tanítanak, azt egyrészt teszik a maguk dicsőségére, a maguk elismeréséért és azért, hogy megfürödhessenek azon emberek szeretetében, akiknek ezt ők adják; másrészt teszik azért, hogy elmondhassák, az emberek általuk jutottak valami egzotikushoz, valami különlegeshez.
     Ugyanis az idők végére az emberek már mindent feltártak; a mai embernek már semmi sem új a nap alatt, már mindennel találkozott, és mindentől megcsömörlött. A mai emberek már a legkülönlegesebb, a legtitkosabb dolgokra kíváncsiak, mert mindazt, amit a világ kínál, már megunták és az már nem elégíti ki őket. Tehát keresik a világban a nagyszerűt, az újszerűt; keresik azt, ami különleges; keresik még akkor is, ha ezek az elkövetkező kor gyötrelmeiről lebbentik fel a fátylat.
     Bár ezek az idők borzasztóak lesznek, mert nemcsak a természeti csapások következtében pusztul el rengeteg emberi élet, hanem minden megrendül, ami valaha biztonságot adott: az erkölcsi törvények, az emberek lelkében az erkölcsi érzék.
     Ezért az utolsó időkben éppen úgy összekeverednek az emberek, mint a bábeli zűrzavar idején. Nem annyira a nyelvben, hanem mivel nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, amire az elmúlt kétezer év alatt a krisztusi igazság tanított. Nem fogják megérteni egymás igényeit és szükségleteit; nem értik meg, hogy a másiknak feltétlenül a megértésre, a jóakaratra, a szeretetre, a türelemre, a segítőkészségre, az anyagi javak helyes elosztására lenne szüksége. Nem értik meg a szükségben élők igényeit, mert az emberek szíve kihűlt, és a hússzívük újra kőszívvé változott az önzésük miatt.
     De meg fognak rendülni azok a szellemi igazságok is, amelyek az embereknek különböző korszakokban adattak, és hol homályosabban, hol tisztábban, hol egyszerűbben közölték az Isten akaratát az emberiséggel. Meg fognak rendülni a természetet összetartó erők is, és meginognak és meg fognak rendülni a gazdasági élet bástyái is. A különböző pénznemek, értékpapírok és mindaz, ami az ember földi tartózkodásához a biztonságot nyújtja, elértéktelenedik és egyre nagyobb lesz a félelem.
     Lesznek majd magyarázói ezeknek a jelenségeknek, akik az emberi lelkekben eluralkodó pánikot alább akarják szállítani és ezekre különböző, úgynevezett tudományos magyarázatokat adnak, hogy ez, az, amaz a katasztrófa mikorra ér véget, mikorra várható az állapotok és a helyzet jobbrafordulása. De mindez csak remény marad, és nem következik be a jobbrafordulás, mert olyan lesz ez, mint az elindult lavina, amely már senki által sem állítható meg.
     Mi adhatja meg akkor az embereknek, és nektek azt a szilárd alapot, amelyen ezeket a megrendüléseket - szellemi veszteség nélkül - átvészelhetitek és elviselhetitek? Egyedül és kizárólagosan csak az, amire a Szentlélek tanít benneteket, ami a mi Urunk, a Jézus Krisztusunk igazságában már lecövekeltetett: hogy térjetek meg, hagyjátok el bűneiteket, szeressétek egymást, imádkozzatok egymásért és ellenségeitekért; hogy az összeomlófélben lévő, később pedig teljesen össze is omló látható egyházak helyett Krisztus Urunk láthatatlan, szellemi egyházához kapcsoljátok magatokat; hogy Krisztus legyen a ti vezetőtök, Krisztus legyen a ti Pásztorotok, Aki egy akolba gyűjti az Ő juhait.
     Ez alatt az egy akol alatt azonban nem az értendő, hogy a sok szétszóródott és még inkább szétszóródó vallásfelekezet újra egy vallássá válik, hanem az, hogy Krisztus szellemi egyháza biztosítja ezt az egy aklot azon bárányok számára, akiknek Krisztus a jó Pásztora, akikért életét adta, akik elvesztek, de megtaláltattak.
     Krisztus kiküldte a Szentlelket e világba, hogy a Szentlélek összegereblyézze az egyházakból kihullott és a hitetlenség tarlóján lévő azon lelkeket, akik még megmenthetők; akik tékozló fiúk voltak ugyan, de rájöttek, hogy atyjuk hajlékában sokkal jobb dolguk volt, mint e világban, ahol mindenüket: atyai jussukat, örömüket, békességüket, szeretetüket eltékozolva, csak a disznók moslékjából - vagyis e világ erkölcstelenségéből - lakhattak jól csupán, amit megelégeltek, mert betegek lettek tőle, és halált láttak. De e világból Krisztuson keresztül, a Krisztus szellemi egyházán keresztül újból a teremtő Isten világaiba juthatnak, ahol nagy öröm és nagy lakoma lesz az elveszettnek hitt, de megtalált és hazatért tékozló fiak felett, akik bűnbocsánatot kérnek Teremtőjüktől, Atyjuktól, Istenüktől. A bocsánatkérés lehetőségét pedig a mi Urunk a Jézus Krisztusunk tette lehetővé azok számára, akik bűneiket elhagyják, akik lélekben, szellemben, igazságban és szeretetben megépülnek, akik a külső egyházakból a Krisztus szellemi egyházába kerültek vagy majd kerülhetnek még a kapuk bezáródása előtt.
     Ezért jövünk minden vasárnapon közétek évtizedek óta. És ezért vannak olyanok, testvéreim, akik ezért a nemes célért mennek el az egyházakhoz és mennek el a hitetlen világ minden csoportosulásához, hogy megmenthessék közülük is azokat, akik még megmenthetők. Mert a külsőség nem ment meg senkit; a külsőség csak arra jó, hogy az ember elhiggye magáról, hogy ő az elsők közé tartozik. Az Írás azonban megmondja: "az elsőkből lesznek az utolsók, és az utolsókból elsők". (Máté 20,16)
     A magukat elsőknek tartók lesznek majd az utolsók. Azok, akik a külsőségekhez ragaszkodtak, akik mindig csak a külső szerint a bevett szokásoknak és külső szerint értékesnek tartottaknak akartak megfelelni, akik a benső lényeg megismerésére, annak élésére egyáltalán nem törekedtek, de lenézték azokat, akik az utolsó időkben az egészen piciny, jelentéktelennek tűnő gyülekezetekben a Szentlélek irányítása alatt próbálták elérni lélekben való megmenekülésüket.
     Azonban nem egyszer az egyházak kereteiből kiközösítettek, a kitiltottak, a kiátkozottak, a Mária Magdalénák, a paráznák, a vámosok és a pogány századosok lehetnek még és lesznek is elsők.      Nem egyszer - még ma is - a nagy vallások keretein belül élők lenézik azokat, akik nem az ő elgondolásuk szerint imádják Istent, másképpen értelmezik az írásokat és másképpen értik meg a hazahívó szót. Az isteni kijelentések: az Ó- és az Újszövetség, a Jelenések könyve és az Apostolok Cselekedetei mutatják be, hogy milyen is egy igazi Krisztust követő, egy igazi Istent hívő.
     Az Apostolok Cselekedeteiben nyilvánvalóvá válik a különböző kis, ős-egyházak mindennapi élete, mindennapi gondja; hogy milyen intelmek elhangoztatására volt szükség az apostoli leveleken keresztül; hogyan zajlottak le bensőséges összejöveteleik, amelyek az igazság kibontása és megértése érdekében történtek a Szentlélek irányításával és nem pedig külső rituálék által.
     Az Apostolok Cselekedetei bizonyítják, hogy akik Szentlelket vesznek, azok hasonló csodák tételére válnak képessé: gyógyulásokra, gyógyításokra, látomásokra, álmokra, az igazság értelmezésére és magyarázására, mert velük az Isten, mert köztük van a Szentlélek, aki megszenteli őket, mert köztük van Isten báránya, Aki elveszi a világnak bűneit. Azért válnak képessé mindezekre, mert ők átkerültek Krisztus láthatatlan egyházába és annak Krisztust követő tagjai lettek.
     Krisztus teste, Krisztus vére, Krisztus áldozata tartja össze ezt a láthatatlan egyházat, amelyben nem lehet mindenki Pál, és nem lehet mindenki Péter, amelyben nem mindenki a szív, nem mindenki az agy és nem mindenki a szeretet himnuszát szóló száj. De ahogyan a testnek is szüksége van minden egyes tagjára: kézre, ujjra, lábra és minden egyes szervre; azon módon van szüksége Krisztus eme láthatatlan egyházának is minden emberlélekre, aki elhagyja a bűnt és ebben a szellemi egyházban szervesen - így mondom szervesen - lélek szerint éli életét. És aki így él, az Krisztusé, és Krisztuson keresztül a teremtő Isten tiszta gyermekévé lehet.
     Ezeket kívántam a mai napon számotokra elmondani.
     Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!

Forrás:
KRISZTUS AZ ÚR ÉS A BOLDOGSÁG VILÁGAI
Oktatások, megnyilatkozások és látományok a szellemvilágból Zita médium útján.
(252-263. oldal)

KIADJA: Magyar Szellemkutatók Társasága (Hungarian Spiritual Society)
695 Northfield Road, Bedford, Ohio 44146 - Cleveland, 2000. április.