|
TALÁLKOZÁS A SZELLEMVILÁGGAL.
Az alábbiakban közreadott két, médiumi úton kapott szellemi jelentkezés nem az ún. klasszikus "szenvedők" közül valók. Mindkettő tisztában van azzal, hogy a szellemi síkon élnek, onnan szólalnak meg, mindegyik a maga helyzete, feladata szerint, mintegy tanítva jelenleg a Földön testetöltött társait.
Az első amolyan "összekötő" szerepet lát el a szellemi Vezetők és vezetetteik között. A szellemi síkon épp úgy megvannak a feladatok, "munkakörök," mint a földi életben. A felkészülésünkre hívja fel a figyelmünket, hogy majd mi is maradéktalanul elláthassuk a mindenkori feladatainkat.
Ebben a földi életben nem ismertetek engem. Tudom, sokszor előfordul, hogy régi ismerősök keresnek fel benneteket, nagy örömmel üdvözlitek egymást, és kicserélődik a szeretet! Ti a szíveteket adjátok, ők tanítanak benneteket, és ők is szeretnek benneteket. Számtalanszor voltam már körülöttetek a többi testvéremmel, mint megfigyelő, vagy talán inkább segítő, védelmező. Azt az előrehaladást figyeltem - nem kényszerből, hanem mert így diktálja a szívem - amellyel egy-egy ülésen, vagy megbeszéléseteken valamelyest előbbre haladtok.
Olyasmiről kell beszámoljak nektek, amely talán kevéssé ismeretes. Megfigyelhettem, hogyan nyílik szívetek, fogadjátok be az elhangzó tanításokat, melyek addig esetleg nem keltett bennetek érdeklődést, most azonban mégis valami felhívta a figyelmeteket egy-egy szellemi életviteli fontosságra. Ezt megfigyelni, összességében látni - külön-külön és együttesében is - nagyon sok mindent meghatároz. Vezetőink, akik a hierarchia olyan magas pontján állanak, hogy mindannyiunkat vezetik, sokszor rajtunk keresztül küldik értesítésüket, ezért nekünk tudnunk, látnunk kell, mi van bennetek, mi az, ami használt vagy nem, mi az, ami kiegészítésre szorul, mire van szükségetek. A mi dolgunk ezt összegyűjtve, átdolgozva eljuttatni Vezetőinkhez, javaslatot téve, hogy melyik szellemtársunk és mivel jelentkezzen egy rövid tanítással, ami benneteket éppen a legjobban érdekelhet és érinthet. Természetesen a döntés az övék! Mindazoké, akik nálunknál sokkal jobban látják összefüggéseiben is a dolgokat.
Tehát a határozat az övék, a javaslatot mi tesszük meg, mert a mi kapcsolatunk közvetlenebb veletek. Részben megfigyelők, részben felülvigyázók, védelmezők, néha - bevallom - sugalmazók is vagyunk. Mert egy meglehetősen kombinált, sokágú feladatot töltünk be, és amelyet igen nagy boldogsággal végzünk! Mi már nem öltünk testet, kizárólag kérelmünkre, felajánlásunkra, és a legnagyobb gonddal való felülvizsgálattal történhet csak az engedélyezése. De természetesen megtörténik, ha az indokolt, és sokkal jobb és több eredményt hozhat nem nekünk, hanem akik közé testbe alászállunk.
Erről a szféráról, az itteni munkákról nem sokat tudtok, csak annyit, amennyi eddig érkezett, de ami sokkal változatosabb, sokrétűbb. Reményem van arra, és nagyon kérem, hogy időnként egy-egy olyan testvérünk térhessen közétek, aki az olyan munkájáról számol be, ami egy kissé másrétübb, mint amilyen az enyém és azoké, akik körülöttetek vannak. Hogy lássátok, tudjátok, hová kell növekednie az emberléleknek, mi mindent kell tudnia, megtapasztalnia, mi mindenre kell vigyáznia és figyelemmel lennie, akárcsak egy ilyen hasonló munkához, és hogy tudjátok, nemcsak magatokért harcoltok a testben! Olyan értékeket kell összegyűjteni, mely már messzemenően nem a magatoké lesz, hanem majd osztogatni tudjátok akkor, ha ti is ide kerültök.
Amit itt elmondtam, ez csak egy része annak a sokoldalúságnak, sokszínűségnek, amelyre fel kell készülni, ami mindennek az alapja, az a lelki-állapot és minőségszint, melyet ki kell harcolni magatokból! Ehhez kérem most az Úr áldását, megköszönve azt az örömet, hogy én ezt a munkát elláthatom, veletek lehetek. Remélem, méltó leszek arra, hogy egyre több és nehezebb munkát kapjak és ezeket elvégezhessem. Kérlek, imádkozzatok ezért érettem!
A következő - mintegy igazolva az előző megszólalót - arról számol be, hogyan készül az újabb földi testetöltésére. A jelen állapotában azt a feladatot kapta és vállalta, hogy erről a folyamatról felvilágosítást adjon.
SZ.: Krisztus nevében üdvözöllek benneteket.
KV.: Mi is szeretettel köszöntünk, Isten hozott.
SZ.: Boldogan jöttem. Nem olyan szellem vagyok, mint akik közétek érkezni szoktak.
KV.: Hogy szólíthatlak?
SZ.: Gizella.
KV.: Kedves Gizella, tudsz-e időpontot és helyet mondani?
SZ.: Budapest, 1935. Inkább azt szeretném, ha ti kérdeznétek. Igaz, először el kell mondanom valamit magamról. Nem véletlenül kerültem ide. Én ugyanis, ahogy ti szoktátok mondani: létközi szellemként a jelen időszakban a szférák közt tartózkodom, de nagyon sokat a Földön is, mert jelenleg a leendő testemet építem. Anyám, akit annak választottam ki, jelen pillanatban öt és fél hónapos boldog állapotban van azzal a keletkező élettel, akit én irányítok, és aki én leszek. Én. Milyen különös ezt mondani! Nem az vagyok, aki most keletkezik, mégis én. A legnagyobb gonddal és figyelemmel kísérem és intézem keletkezését, erőit, körülményeit, anyámat. Amikor utoljára a földön voltam, én nem lehettem anya! Hm. Most már e fölött kár szomorkodni, ez volt a vállalásom, végre is hajtottam.
Én most, mint fiúgyermek érkezem, mert egészen más feladatom lesz. Ismét ide, Magyarországra köt a sorsom, a teendőm, ahogyan előzetesen is itt éltem. Most már tudjátok, mi a helyzet velem. Egy kicsit szédülősen érzem magamat, mert nem vagyok a megszokott helyzetemben, bocsássatok meg, ha egy kicsit furcsán beszélnék. Én eredetileg még szellem vagyok, hiszen mint olyan beszélek hozzátok. Ha ebben a témakörben, ilyen vonatkozásban némely olyan kérdésetek lenne, amit egy ilyen egyszerű szellem, mint én, meg tudnék válaszolni, nagyon boldog lennék! Tudom, ezekről a viszonyokról ti keveset tudtok. Azt kaptam feladatul, hogy mielőtt végképp megérkezem néhány hónap múlva, ha most valamit kérdeznétek, ami csekélyt tudok, azt válaszoljam meg. Úgy mondták, örülni fogtok neki.
KV.: Így van kedves Gizella, bár ez a név már tényleg nem aktuális.
SZ.: Ti kérdeztétek. Én addig maradhatok itt, amíg nem szólnak, hogy mennem kell.
KV.: Gizella kedves, mi most tényleg tőled szeretnénk tanulni, hiszen te abban a helyzetben és állapotban vagy, amiben nekünk felvilágosítást tudsz adni, és az hihetetlen sok tanulsággal fog szolgálni. Először is azt kérdezem: hogyan készülsz te erre az új testetöltésre, mi az, hogy építed a testedet? Nem biológiaira gondolok, az orvostudomány ezt nagyjából már tudja. Nagyon sokszor vitatkoznak arról szellemi és fizikai-orvosi oldalról is, mikor foglalod el igazán ezt a most kialakuló testedet?
SZ.: Amennyit az eddigiekből elmondhatok, az tulajdonképpen egy olyan általános kifejezés, hogy én építem, vagy inkább ellenőrzöm. Kissé irányítom, mert főképpen nem is annyira az anyagi részt kell intéznem, hanem szellemi erő ráhatásokat kell tennem leendő anyám már meglévő szellemi részéhez kapcsolódva, és az ő erőivel összeegyeztetve. Az elképzelések szerint most alakul, most épül mindaz a szerv, mindaz a szervcsoport, az idegzetnek az a része, minden, amelyre szükségem lesz. Olyan mértékben és olyan ráhatásokkal, hogy minden az utolsó sejtecskéig a helyén legyen, ahogyan kell. Azért szükséges ez, mert bár "testileg" teljesen egészséges vagyok ebben a helyzetemben is, de az idegrendszeremet finomabbá kell alakítani. Ezt állandóan ellenőrizni kell, erőkkel körülvéve, melyet nem egyedül végzek, nemcsak anyám és én, hanem az én Vezetőm is. Nagyon komoly utasításokat ad, hogy mikor, mit, hogy végezzek. Erre a finom idegrendszerre igen nagy szükségem lesz. Következő földi életemben ezzel az idegzettel fogok dolgozni, tehát nagy szükségem lesz az idegi érzékenységre. Az élettervem kialakításában az szerepel, hogy a kezdeti nagyon komoly és elmélyült tanulmányok és családi élet után nem orvos, hanem amolyan lelki tanácsadóféle leszek. Az, aki másoknak lelki gondjaival, érzelmi problémáival foglalkozik, azoknak segít, magyarázatot ad. Ehhez nekem nagyon sok olyan idegi finomságra és lehetőségre van szükségem, amellyel annak idején Vezetőim hatékonyan tudnak majd tanácsokat adni és besugározni nekem. Értitek ti ezt?
KV.: Ha nem is úgy, ahogy mi ezt emberi szavakkal vagy fölfogással mondjuk, de értjük. Mi is nagyon sok ismeretet és tanítást kaptunk már a szellemi Vezetőink részéről, hogy ez miként zajlik, de ilyen még nem volt, aki éppen készül erre az útra.
SZ.: Eddig sok olyant kaptatok, akik a másik végletből valók voltak. Most egy életnek ne a végével, hanem a kezdetével is ismerkedjetek meg, a földi élet indulásával, az azt megelőző tevékenységekkel, már amennyire az én szerény tudásom mellett válaszokat tudok nektek adni, mielőtt a testbelépéskor szükségszerűen elhomályosodnak bizonyos dolgok.
KV.: Mi úgy tanultuk, és most te tudsz nekünk erre a legjobban megválaszolni, hogy amikor mi innen eltávozunk a földi életünkből, akkor egy számadás következik, szembesülünk az elvégzett, vagy el nem végzett dolgainkkal, és ennek értelmében készülünk a következő életre.
SZ.: Még nem. Kimaradt több fázis, amit nem mondtál.
KV.: Akkor kérlek, mondd el a számunkra ezeket a fázisokat, egészen addig, ameddig most te eljutottál, amikor azt mondtad, hogy most már lassan kezd elhomályosulni az a fajta tudatod, ami a testbe lépéskor szükségszerűen történik.
SZ.: Tudom, hogy ez természetes állapot. Azt tudnotok kell, hogy én nem voltam ilyen homályos, mielőtt még ez az egész testi dolog elkezdődött. Ez nem bolondság vagy zavarodottság, hanem egy fátyol. Ezen a fátyolon én átlátok, de nem vagyok benne biztos, hogy tökéletes világossággal tudom elmondani azt, ami itt van.
Tehát: ez a bizonyos áttekintési rész nem egyszerű dolog, mert az ember nagyon sok minden olyasmit tud meg, amire földi életében nem is gondol. Sok olyant is, ami örömteli, és azt mondja: ó igen, hát ez sikerült. Ez után ennek a felfedezésnek a részletesebb kibontása következett. Meg kellett vizsgálnom azokat az eseményeket, amelyek különösen fontosak. Ebben itt nagyon sokat segítenek nekünk jóságos, csodálatos barátok. Ezek nem is hibák, hanem még továbbvinni, továbbrendezni való dolgok, melyeket minden apró részletében meg kell ismerni, és amikor együtt van, akkor látható, hogyan mehet tovább. Hogyan lehet egy következő alkalommal más színezetben, más körülmények között, de mégis olyannal foglalkozni, és azt továbbrendezni, ami esetleg nem sikerült, vagy túl sok volt neki. Ez soha nem egységesen lezárt valami, számos lehetősége, elágazása van.
KV.: Azt mondtad, hogy ott voltál a fogamzásnál. Vannak olyan esetek is, ahol az együttlét nincs fogamzásként előirányozva.
SZ.: Ilyen esetről nem tudok. Az élet indulása nem két ember elhatározása vagy véletlenje, az élet szent, és központilag irányított, minden mellékes körülményen kívül.
KV.: Mi van akkor, ha valaki megszakítja a terhességét, hogyan tudja majd jóvátenni? Hogyan lehet a vétket korrigálni, amiben az apa és az anya is megegyeznek?
SZ.: Nagyon nagy a változatosság ezen a téren is. Tudok olyanról, ahol mindkettőnek egyformán kell viselni a következményét, de van olyan is, hogy csak az anya, vagy a körülmények hibásak, amikor ilyen kényszerhelyzetet állítottak elő. De azt a szót használtad: hogyan lehet jóvátenni? Erre egy ilyen szellem, beláthatod, nem adhat választ, mert minden eset egyedi. Általánosítani soha nem lehet, az a lélek, aki átkerül és áttekinti az élettörténetét, az eseményeket maga dolgozza fel. Jóvátenni megtörtént esetet nem lehet, kicsiszolni egy hibát igen! Egy késztetést kidolgozni, egy új élettel rendbe tenni, azt nemcsak lehet, hanem kell is. Jóvátétel? Erre nézve nem tudok semmi jót mondani. Nem lehet megtörtént dolgokat semmivé tenni! Megtörtént, megvan, vissza nem vonható, de kicsiszolni azokat a lehetőségeket, egyéni tulajdonságokat, azt gyönyörűen meg lehet tenni. Amikor egy hibáját belátta az ember, bánja és zokog fölötte, amikor megszabadul attól, ami arra késztette, az tényleg mennyország!
KV.: Az erőszakkal megszakított élet a magzat számára valamilyen céllal történhet meg?
SZ.: Természetesen. Ártatlanul, ok nélkül, vagy csak úgy üresen nem történik semmi! Mindig igen sokrétű oka van ennek, de egységes választ adni erre nem lehet, csak azt: okkal vállalja az, aki tudja, milyen helyzetbe került, és nagyon sokszor okkal vállalja az is, aki végrehajtja. Nemcsak a szabad akarati döntés működik ilyenkor, hanem betervezett, valamely cél érdekében végrehajtott dolog. A cél mindig más és magasabb, mindig értelme van.
KV.: Kedves Gizella, sokat tanultunk abból, amiket elmondtál. Mi csak úgy tudjuk megköszönni, hogy Isten áldását kérjük az utadra, ami még hátra van a szellemi hazában, de áldjon meg az Úr majd itt a földi életedben is, hogy azokat a feladatokat, amiket elvállaltál, azt a legjobb tudásod és lehetőséged szerint maradéktalanul el tudd látni.
SZ.: Nekem van köszönni valóm, nem is tudjátok, hogy mennyire. Lehetséges, egyszer még találkozunk mindnyájan. Megismertek majd, vagy megismerlek én benneteket, de köszönöm, hogy itt lehettem, óriási tanulság nekem. Nagyon szeretlek benneteket.
KV.: Az Úr áldása kísérjen Gizella.
Közreadja: Kotányi Ottó
|
