|
ADVENT ÉS KARÁCSONY
Karácsony ünnepe közeledtének táján több alkalommal is elhangzott szellemi tanításokból adjuk közre az alábbi összeállítást.
TSZ.: Mit jelent az ember számára az Advent? Könnyen rámondjuk, hogy a várakozás ideje, eljön, megszületik a Kisjézus. Egy kicsit kedveskedő, néha gyermeteg gondolatok is kapcsolódnak hozzá, pedig az Advent sokkal mélyebb, szellemibb valami. Sosem kívülről kell Őt várni, mert örökké itt van velünk, várja, hogy felismerjük és megszólalhasson bennünk.
Induljunk ki abból, ami leginkább méltó hozzá: az örömből! Nem eléggé ismert, megfigyelt és gyakorolt az öröm. Az Advent a felkészülés folyamata, nem idő, hanem állapot, ezért elválaszthatatlan tőle az örömérzet. Mi másra készül fel az ember, mint ahogy világszerte szokásos: az örömteli állapot elérésére. Az, hogy kinek mi képezi azt, miként építi fel magának, ragadja meg és adja tovább másoknak, az változatos, nemcsak nép- és vallási csoportok szerint, hanem egyénenként is. Az öröm az, amit az ember átél, miközben a várakozás alatt felkészül, hogy magából olyan érzéseket, gondolatokat hozzon elő, amelyeket maximálisan a legnagyszerűbbnek, a legkiválóbbnak gondol és érez. Ez mindig öröm, elsősorban saját magának, de az is tudható, hogy az öröm univerzális! Az egyén a maga örömkészségét, szerzését és elérését egy óriási, általános "öröm-bankból" veszi, és helyezi oda vissza.
Áldás az, amikor egyesek, családok, népek igyekezettel és türelemmel a lehető legjobbat hozzák ki magukból, teljes odaadással munkálkodva, hogy örömük legyen, és örömet adjanak. Bizonyos fokig ez összefügg egy kozmikus csillagászati helyzettel. Ezen a tájon, ahol éltek, csillagászatilag ezen időt megelőzően legtöbb a sötétség, melyet az ember nagyon megérez, a látványos sötétbemerülésen kívül is. Ha megfigyelitek, nagyon sok olyasmi történik és még fog is, amikor nem éppen jó és örömteli események kö-vetkeznek be a világban, mind anyagi, természeti vonatkozásban, mind lel-kileg-szellemileg. Az is mondható, hogy amint egyre rövidülnek és sötétebbek a napok, az ember belső életében is - kívülre tükröződve - nem vártan sok kellemetlenség, sötétség történik. Ennek van egy fordulópontja. Arról már sok szó esett, hogy mi ez, mi a jelentősége, hogyan találja meg az ember, és vált át egy másik állapotba, amikor szinte egyik óráról a másikra megváltozik a helyzet, és észrevétlenül előjön a világosabb, ami nem kizárólag a látható fénnyel kapcsolt, hanem egy belső világosodási folyamat.
Az ún. általános bolygóközi kisugárzásnak és fénymennyiségnek jelentősége van abban, ami az emberlélekben történik. A kettő nem független egymástól, de függetleníthető. Még kevesen teszik meg, de sokan kívánják és egyre többen meg is fogják tenni, hogy ama rejtélyes asztrológiai, csillagászati hatásokat nem hogy mellőzik, hanem nem hagyják magukat befolyásolni általuk. De ez még a jövendő.
Az a belső munkálkodás, amit mindenki tőle telhetően folytat, azzal meg kell elégednie, mert ha többet tudna, akkor azt tenné. Mindenki azt és annyit épít ki magából, az adventi várakozásból, örömszerzésből, a felkészülésből, ami nem egyetlen napra utal, hanem egy olyan állapotra, amelyet el tud érni, amely megnyugvást és örömet jelent, amely bázisa az utána következő idők minden jóvá alakuló és változó képességének, készségének és tettének. Amivel egy ilyen örömmel végzett belső lelki munkálkodás folyik, azzal az ember mindig előbbre jut abban a meggyőződésében, hogy mindent elér, mindent meg tud magában teremteni, ami számára a maximálisan kiterjedő fényt, belső melegséget, örömet, lelki megnyugvást jelent maga és mások számára is.
Tudom, ez egy kicsit eltér a szokásos adventi beszédektől, de komolyan megfigyelendő: mindig az örömmel végzett munka az eredményes, független a naptári napoktól, a csillagászati összállásoktól, és sokszor váratlan eredményeket hozhat. Isten áldása legyen mindazokon, akik komolyan veszik, és legalább megkísérelik, amiket mondottam. Mondjátok, kedveseim, számít az, ami nem örömből születik? Komolyabban kellene venni!
Valamit még hozzá kell tennem. Nincsen más, csak örömhelyzet, minden más tévedés, amire az emberi gondolkodás leplet húz. Az örömállapot lehetősége állandó jelenlévője az emberiségnek, de még nem vette észre, hogy miben él. Ez nem hibája és korcsosultsága, hanem természetes állapotú gondolkodásmódja. Ennek a letisztulása az örömállapot, amihez mindenki hozzá tud nyúlni, mint egy rejtett kincshez, amikor megint rosszabb idők jönnek rá. Ez egy olyan folyamat, amit fel lehetne fogni egy csaknem vége nélküli adventi felkészülésnek.
Az Advent egy hosszabb időre elnyúló várakozás a kifényesedésre, a tiszta szív felmutatására, a szeretet, a családiasság átélésére. Erre fel kell készülni, ez lenne a valódi, lelki értelme. Valójában az emberélet minden napja Advent. Várakozik, valamit el akar érni, ami fénylőbb, melegebb, megfelelőbb a lelki értékeinek, mint a hétköznapi munkás, dolgos, a külső dolgokkal foglalkozó, a biztonságos életét intéző mindennapok. Embertömegek élnek úgy, hogy évközben csak szórványosan foglalkoznak a lelki dolgokkal, a fény belső megszületésével. Ezért kitűzött maga elé egy olyan időszakot, hogy amikor elérkezik a számára legnagyobb ünnep, akkor hozzá kapcsol minden szépet, szívmelengetőt, nagyszerűt, amiben a lelke megfürdik, a fényben feltöltekezik, és ezzel a következő időszakra erőt merít. De ez nem csak az esztendőnek bizonyos szakasza, mert minden napnak meglehet kicsiben a maga Adventje, és a sok kicsi sokra tud menni.
Próbáljátok meg minden áldott napnak Adventjét, ha csak néhány percre is, megtalálni. Annál gyönyörűbb lesz a következő napotok! Mert a következő adventkeresés már szebb, fényesebb és mélyebb tud lenni, és az utána következő még inkább. Akkor nincs szükség arra a bizonyos, egy évben egy ünnepkörre tervezett óriási adventvárásra, bármennyire szép és kellemes is, mert az egész lelketek fényben van. Akkor hiába a sok rohanás, felkészülés, kapkodás, minden egyéb, ami egy-egy nagyobb ünnep előtt mindig bekövetkezik, mert ez a rákészülésnek a másik oldala. Megvan a sok idegesség és minden egyéb ezzel kapcsolatos készülődés, munka, szervezkedés, és ott van a valódi Advent, hogy várok valami belső fényt, csodát, és az meg is érkezik! Kezd átragyogni az a sok kicsi, pillanatnyi Advent, amit év közben szereztetek.
Nagyon sok ember számára nem csak a meleg, fényes, minden családot összetartó ünnep az, amelyre a várakozás szó illik. Valami csodálatosra, nagyszerűre vártok, ami a legtöbbször - ha nem is mindig - be is következik: azok a gyönyörű, szeretetteljes percek, órák, esetleg napok, amelyben sikerül átélni azt, amit a családi meleg összetartozás, a szeretet jelent.
Ami rejtetten, belül ugyanezt jelenti, az a megtétel. Mert az egyszerű várakozás még nem megtétel. Itt a belső munkálkodásról van szó, felfedezve mindazt a fényt, melegséget, amelyek ti vagytok! Ezt fedik el azok a hétköznapi gondok, bajok, szinte sötétnek mondható hozzáállások, amelyek a Fény ellenében vannak. Pedig a Fény előbb-utóbb átragyog rajtuk!
A bíztatást szeretném átadni nektek, hogy igazi magatokat, mint ünnepi ragyogást, fényt és meleget, mindannyian ki tudjátok fejezni, mindig növekvő fényt és eredményességet mutatva. Ez valóban nincs kötve naptári dátumhoz, de kötve van önmagatokhoz, az igyekezethez, a jó szándékhoz. Ha nem is veszitek észre, de mindig gyúlnak bennetek apró kis fényszikrák, egy kis világosság, mely jobban segít a hétköznapi életben kidolgozni azt a folyamatot, azt az adventi időt, amely elvezet önmagatok fényeihez. Ezen munkálkodásotokban mi is veletek vagyunk a világ végezetéig!
*
TSZ.: Karácsony szent napján Urunk születését ünnepli a világ. Nemcsak embertömegek a földön, és szellemtömegek a szférákban, hanem mindazok a helyek és állapotok, ahol a Föld lakóinak, szellemeinek akár a legkisebb jelenléte is található. Évszázadokon, sőt ezredeken keresztül a kiválasztott nép fiai tudták, hogy egyszer elérkezik majd a Szabadító, Aki lelki, testi gyötrelmeikben a szabadulást fogja meghozni. Úgy várták a Messiást, mint valami csodalényt, valami világosságot, valami csodahozó jót és meleget. Mivel nem olyan jelenségekkel, és nem olyan körülmények között érkezett, mint ahogyan elképzelték, nem úgy történt, amilyen elvárásaik voltak, nem fogadták Őt el. De eljött, itt van, itt volt és itt is marad!
A szellemtömegek a fényt, szellemi meleget, egy óriás erőnek a segítségét várták, nem azt, és nem úgy, ahogyan sokszor a szépen és jól gondolkodó emberek azt elképzelték maguknak. Az észlelése, tudomásulvétele, hogy itt van, megérkezett, az nem kinn, hanem belül történik! Az emberlelkek mindegyikében a fény felvillanása, észrevétele az, ami elsősorban fontos, és hogy az egyes emberlelkekből kifejthető, egyre jobban kiragyogtatható úgy, amilyen fényesség semmiféle földi eszközzel soha el nem érhető.
Ennek a szellemi ragyogásnak, a szellemi világosan látásnak a figyelmeztető jele esztendőről-esztendőre a Karácsony, melyet a Szeretet Ünnepének is neveznek. Ennek a fényét kell észrevenni, megragadni, benne tovább élni, egy álló esztendőn keresztül ebből a fényből táplálkozni, hogy amikor elérkezik egy következő Karácsony misztériuma, a megtalált, megőrzött világosságot egy fokkal még feljebb lehessen növelni. Mert akkor már esztendőről-esztendőre, lépésről-lépésre, csillagok magasáig és egyre nagyobb fénnyel világíthat az a pici kis földi észlelet, a földi Karácsony megünneplésének szokása, amely át tudott alakulni szellemi világossággá.
Ahogy minden nap a teendők, események, gondok, bajok, minden egyebek szürke óráit hozhatja, úgy minden napnak megvan a maga kicsi fénye, a maga kicsi Karácsonya. Amikor éjszaka, alváskor a napi gondokból kiemelkedtek, és az igazi otthonotokban tartózkodtok, az felfogható a következő napot előkészítő, és annak egy paránnyal lehetőleg több jót nyújtó kis fényeiből feltöltő ragyogásnak. Ha csak egyetlen olyan eseményre, gondra koncentráltok, amely napközben foglalkoztat, és ami gonddal, bajjal jár, annak is van egy végpontja, egy eredménye, egy ici-pici szikrányi fénye, kis karácsonyi kivetülése, ami a leszűrődött jóból hozzácsatolható.
Tehát valóban nem vagytok karácsonyok nélkül egész esztendőben, mert annak minden javát, eredményét összevonják, és akkor kiderül, hogy abban valóban nagyon sok kicsi fény alakította ki azt a karácsonyi ragyogást, ami esztendő végére feldúsulva és összegezve előttetek áll. Ha a mindennapjaitokban észre tudjátok venni azt a parányi kis fényszikrát, amit úgy neveznék, hogy a szellemi világosság fényében áttekintett eredmény, akkor mindenben meg fogjátok találni a Karácsonyt. Ehhez nagyon sokat kell igyekezni, észrevenni, hogy mindig vár rátok a napi Karácsony, de azt, épp úgy, mint az év végi nagy Karácsonyt, csak magatokból tudjátok kihozni, a saját benső fényeitekből, a saját szeretet-érzéseitekből.
Felmerül a kérdés, hogy Jézus születése miért éppen akkor, ott és úgy történt, hiszen az emberiség máshol is folyamatos eltévelyedésben élt. Az Írás egy szellemi törvényszerűség alapján jövendölte meg, hogy Dávid házából hol fog Krisztus megszületni, de a pontos körülményeket, időpontot, és minden egyéb velejáróját még a próféciák sem mondták meg. Dávid nem az első királya volt népének, de mint alapító, az uralma, népe jövendőjének meghatározására, alapvető fontosságú volt! Tehát ebből a házból kellett érkeznie testileg Annak, Aki valóban uralkodó, alapozó, meghatározó, még akkor is, ha a legnagyobb szegénységben született!
A következő a hely. Abban a népben kellett születnie, és azzal a meghatározó királyi házzal kapcsolatban állnia, ahol az Egyisten hitnek nemcsak a kialakultsága, hanem az egész földkerekségen a legszigorúbban gyakorolt változata volt!
A születési idő egy kissé eltérő, nem percnyi pontosan az, amit annak ismertek! Arra a hozzá közel eső időpontra határozták meg, ami csillagászati szempontból sorsdöntő fontosságú, és ennek is mély értelmű alapja van! Ekkor kezd szűnni a sötétség, és egyre jobban a fény veszi át az uralmát! A születés valódi időpontjától nincsen nagy eltérés. A percnyi pontosságnál lényegesen többet mond a sötétség szűnte, és elindulás a fény felé!
A fizikális körülményeknek sokkal mélyebb értelmű, és messzebbre mutató jelentősége van. Miért éppen így és azok találták meg, akik valóban keresték? Az egész környezet mással volt elfoglalva, az volt számukra a legfontosabb, ami világi, ami rájuk parancsolt esemény volt: a népszámlálás. Így feledésbe merülhetett, rejtve maradhatott azok előtt, akiknek nem volt még annyira szükséges, hogy tudomásukra jusson. Az akkori történésekben még titokban kellett maradnia ennek a születésnek. Ismeretes, hogy milyen következménye támadt, amikor kiderült, hogy bekövetkezett valami, ami fenyegetőleg hathat a világi, főpapi és királyi uralom számára!
Jézus születése a legszerényebb, a legkisebb, az emberektől legelvetettebb ponton történt. Ettől a legalsóbb ponttól, a legnagyobb szegénységtől és elvetettségtől, és majdnem hogy titokban tartottságtól kellett a legnagyobb magasságig felszárnyalnia! Ez a jelkép vonatkozik a legkisebb emberi lélekre is! A földre születésekor Ő is egy mélyponton kezd, és semmit ki nem hagyva juthat fel egészen magasra.
A misztérium eltér a megszokott hétköznapitól. Arra a munka, a mindennapi gondok, tennivalók, kapcsolatok, történések, az azokra való reagálások a jellemzők. Nemcsak a Karácsonynak van misztériuma, hanem bárminek lehet, ami az embert a hétköznapi dolgai, érzései fölé emeli, és ami egy egészen más dimenzióra nyit kaput. Elmerülhet benne, amennyire csak képes, és ez a másféle létsík-réteg belső hangulataira figyelő állapot mintegy megszenteli, fénnyel vonja be és mutatja fel az előtte lévő hétköznapok küzdelmeit, gondjait, bajait, örömeit, mintegy koronát emelve fölé.
Azt mondtam, hogy megszenteli mindazt, ami előtte volt és utána következik. Ezek a misztériumnak mondható állapotok nem naptári napokhoz kötöttek, de az ünnepekkor mégis könnyebben és jobban eléri és átéli az ember. Ilyenkor alkalma van, sőt késztetése is, hogy olyan belső lelki ügyekkel foglalkozzék, olyanokra hangolódjon, amelyek a hétköznapokban nem szokványosak. Ezek a misztérium-átélések azok, amikor lelki átadottságával hozzáfűződik egy másik világhoz, amelyik ő maga, de ami a hétköznapokban alig érezhetően jön elő. Ezek a pillanatok feledhetetlenek, és tápanyagul szolgálnak ahhoz, hogy megbocsássa, elfogadja, semmissé tegye mindazt, amit addig rossznak és kellemetlennek talált. Felkészüljön, hogy a következő időszakban ennek a misztikus belső fénynek és állapotnak az erőivel megteremtse, előhívja magából azt, ami a következő mindennapokban reményt és fényteli állapotot jelent.
Hogy mi a Karácsony misztériuma, azt sokféleképpen lehet elmondani, pl. azzal is, amivel most egy gyenge kis fényt vetítettem rá. Nem szükséges egyetlen kiragadott igazságát szem elé véve, csak azzal foglalkozni. Mert az, ami a karácsonyi, vagy bármely más misztérium, az emberlélek számára tulajdonképp természetes állapot, melybe ritkábban merül bele, de bármikor, sűrűbben is meg tudja teremteni, amint ráébred, hogy ő ezt megteheti. Nincs ünnephez és naptárhoz kötve, nem szükséges kozmikus meteor és egyéb összállásokra figyelni, mert ő maga az a kozmosz, amely teremteni képes, még misztériumot is!
Az, amit még hozzáfűznék: a lelketek misztikus állapota, Karácsonya, - mindegy, minek nevezzük - sokkal több, mint amit elmondtam róla. De ez a szemlélet feltétlenül húzza és vonja maga után a további bővüléseket, amit már magatoknak kell megtenni!
A Karácsony misztériuma sok-sok kicsi szeletből áll, és kívánom a számotokra, hogy minden esztendőnek meglegyen a következő szelete, a következő fénye, amely egyre nagyobb fényesedéshez visz, amíg egyszer csak teljesen meg tudjátok érteni Karácsony misztériumát, mert akkor már a ti fényetekből nem hiányzik a legkisebb rész sem. Ezekkel a szavakkal tudom nektek átadni a karácsonyi ünnepre szóló biztatást, vagy inkább észrevenni valót, mert az év közben előforduló számos elhomályosító és elterelő figyelmű esemény valóban az év végére, ennek az ünnepnek heteire és napjaira hagyja, hogy erről elgondolkozzatok. De ekkor már nagyon szükséges! Szeretettel adom át az én kezemből most ezt a kicsi szeletet."
Összeállította: Kotányi Ottó
|
