|
A MÉDIUMITÁSRÓL
Kuklis Iván
A következő lapszámainkban egy könyv elkészült fejezeteiből közlünk lapunk terjedelméhez alkalmazkodó részeket (8-12 oldal). A mű röviden tárgyalja a szellemtan néhány fontos kérdését, és egyúttal szeretné felhívni a figyelmet a velük kapcsolatos félreértésekre, tévedésekre, félremagyarázásokra, sőt veszélyekre is.
Érzékelés, érzékenység
- Mintha csak megéreztem volna...
- Mintha csak őt láttam volna...
- Mintha csak ott ült volna közöttünk...
- Mintha csak, mintha...
Lehet, hogy valóban megéreztünk valamit, amiről pedig semmiképp nem lehetett tudomásunk? Lehet, hogy a távollévő, vagy éppen a lét másik dimenziójába távozott valóban ott ült közöttünk? Lehet, hogy megérezzük, ha olyasvalaki van a közelünkben gondolatban, lélekben, esetleg a lét túlsó partjáról, akire erősen gondolunk, akinek a test nélküli jelenléte különös hatást vált ki belőlünk?
Idegrendszerünkre az érzékszervi érzékelésen túlmenően igen sok minden hat. Tulajdonképpen még a fizikai érzékelések világába tartozik például az időjárási frontok hatása is. Igaz, a frontok átvonulása igen sok esetben szellemrajok vonulásának megjelenése a földi atmoszférában. Álombéli átéléseink is igen gyakran csak napközben zajló események, tapasztalatok leképezései. (Az álomvilág mélyebb rétegei a lélek reagálásait vetítik az étertest (:Az étertest a lélek anyagtalan külső burka, amely a test idegszférájának adja át a lélek utasításait.:) belső képernyőjére, sőt a szellem felismeréseit is - a szimbólumok nyelvén. A médiumi típusú álmokról pedig majd később lesz szó.) Számos szemmel nem látható, füllel nem hallható, sem más érzékszervünkkel nem érzékelhető hatásra reagál idegrendszerünk, és gyakran nem is tudjuk, mitől lett egyszeriben olyan rosszkedvünk, vagy mi indított el egy mélabús gondolatsort, máskor mitől támadt féktelen jókedvünk, vagy lettünk ingerültebbek a megszokottnál.
Valaminek történnie kellett...
Írásomat olvasó kedves médiumtársaim!
Ne tessék csodálkozni e megszólításon, nem véletlen és nem elszólás.
A test voltaképpen a szellemet szolgálja, hogy az fizikai formában megnyilvánulhasson. A testben élő ember számára ezt a lélek közvetítése teszi lehetővé. A testet és a lelket tehát a szellem közvetítőjének, médiumának nevezhetjük. Igen bonyolult testi, lelki és szellemi folyamatok egymásra hatása révén nyilvánul meg a szellem a testben - az egészet leginkább egy számítógép hardverjéhez: merevlemezéhez, szoftverjéhez: programjához és képernyőjéhez: fizikai megjelenéséhez lehetne hasonlítani. Valami hihetetlenül kifinomult összefüggés-rendszerben működik ez a számítógép. Rezgőkörei valóságos rezgőkörök, csak emberileg még alig ismert hullámhosszon dolgoznak. Működésüknek két alapfeltétele van: egyrészt a teremtett szellem - a hardver - felépítettsége, másrészt és elsősorban a beléje táplált energia, az isteni erőáram, ami nélkül semmiféle mozgás nem képzelhető el a teremtett világban (mint ahogyan nem működik a számítógép sem energia nélkül). A bukás következtében ezt az erőáramot saját szellemünk többé-kevésbé leárnyékolja, s ezért nem vagyunk képesek saját istenadta képességeink felhasználására. Az a bizonyos hardver éppen ezért csak igen kis mértékben vehető igénybe egy-egy életprogram lefuttatására. Minél tökéletesebb az életprogram és annak végrehajtása, annál többet szabadít fel a szellem képességeiből, s az a következőkben annál nagyobb energia-felvételre lesz képes, ez pedig ismét gazdagabb program futtatását teszi lehetővé. Mert "akinek van, annak adatik".
Hogy mindennek mi köze a médiumitáshoz? Nos, a test igencsak szűk mozgástere és a szellem ehhez képest végtelen lehetőségei között közvetítő lélek rugalmassága módot adhat idegen rezgőkörök bekapcsolódására. Természetesen a rezgések alacsony vagy magas rendűsége határozza meg, hogy milyen szintű idegen szellem közvetítőjévé - médiumává - lehet a test. Számtalan tényező befolyásolja a közvetítés világosságát, helyességét, tisztaságát, érthetőségét, és azt is, hogy ez a közvetítés egyáltalán létrejöhessen. Abban a zseniális engedélyezési-tiltási rendszerben, ami behatárolja az emberek és szellemek közötti érintkezést van egy meglehetősen széles sáv, amelyben az embernek magának kell határoznia a kapcsolat felvételéről. Erről a területről egy kicsit bővebben kell szólni, mert igen sok körülötte a félreértés, tévedés, visszaélés, vagy csak egyszerűen tudatlanságból eredő baj, tragédia.
Minden, a fizikai világgal kapcsolatos emberi ténykedés bizonyos mértékben mágikus tevékenyég - a tűzgyújtástól a varázslásig, a vadászattól a magasrendű művészi alkotásig. Mágikus, amennyiben a fizikai világra hat szellemének erejével, sőt teszi ezt legtöbb esetben bizonyos szabályok, előírások, szokások: "rítusok" szerint.
Amikor pezsgős üveget törnek az újonnan épült hajó orrán, mielőtt Poszeidón tengeristen kegyére bíznák; amikor a szibériai vadász, a természeti világot engesztelendő, táncot jár a megölt medve körül; amikor az anya keresztet vet a megdagasztott tésztára, hogy megkeljen, a frissen sült kenyérre mielőtt megszegné, hogy tápláljon; amikor a gyerek vigyáz, hogy a rakott kőpadlón csak a fehér kockákra lépjen, tudva vagy tudatlan, valamennyien mágikus tettet hajtanak végre. Valamilyen módon egy olyan erőhöz, világhoz, dimenzióhoz folyamodnak, amelyet nem, vagy alig ismernek, de amelyről tudomással bírnak, vagy létezését legalább is sejtik. Ennek a tettnek a hatása abban a megfoghatatlan erőtérben mozgást vált ki éppen úgy, mint ahogyan a fizikai világban is minden mozgásnak, hatásnak következménye van. Már most nevezzük nyugodtan ezt az ismeretlent szellemvilágnak - hacsak nem akarunk minden egyes fejezetben Ádám-Évától elindulni.
Ha mi hatni szeretnénk arra a világra, amelyről még mindig többet hiszünk, mint tudunk, miért gondolnánk, hogy az a világ nem kíván hatni miránk? S hogy így van, arra éppen idegeink és lelki világunk szolgáltatja a legtöbb és legjobb bizonyítékot. Egy váratlanul felbukkanó emlék, gondolat, név, esemény a tudat alá süllyedt élményekből táplálkozik. De miből táplálkozik egy megérzés, ráérzés, egy eredeti ötlet, egy váratlanul adódó megoldás? Ezek mind csak az ember zseniális kombinációs készségét bizonyítanák? De hiszen százezer, vagy egymilló ember között ha egy-egy akad, aki igazán eredeti, önálló gondolatokat, megoldásokat tud produkálni, a többi kilencszázkilencvenkilencezerkilencszázkilencvenkilenc mások gondolatait szajkózza, mások megoldásait próbálja alkalmazni a saját életére, viselkedésminták szerinti a magatartása és egyénileg alig, tömegben pedig egyáltalán nem különböztethető meg másoktól. Mégis, ebben az utóbbi többségben is akadnak szép számmal, akik valamilyen tekintetben mégis eltérőek az átlagtól. Ezek közé az eltérőek közé tartoznak a lelkileg érzékenyebbek. Olyanok, akik bizonyos hatásokra élénkebben reagálnak másoknál.
Ez a lelki érzékenység segíti - a maga szintjén - a jó kereskedőt a sikeres üzlethez, feljebb: a jó orvost a helyes diagnózishoz, még feljebb: a pszichológust a trauma felismeréséhez, még feljebb: a lelki gondozót, a pasztorálpszichológust a lélekbe találó, megfordító mondathoz, példához. A szeretet növekedésével az ember belső szintjeihez nyílnak egyre rejtettebb ajtók, amelyek közül az egyik aztán már nem is a saját benső világunkra tárul, hanem egy annál tisztább, magasabb rendű, több világosságot nyújtó területre, szellemi környezetünk felettünk álló részére. Tehát a lelki érzékenységet a szeretetérzés felfokozásával, felfűtésével lehet erősíteni és finomítani. A beleérző, majd az együtt érző szeretettel. A felsőbbrendű én, énünk anyagba nem merült, vagy - amennyiben az én teljesen az anyagba merült, úgy - betokozott része hordozza életeink tapasztalatait, szellemi ismereteink javát és azokat az élményeket, amelyek mintegy példatárként állnak rendelkezésünkre a megismerés során. A megismerés ezáltal inkább felismerés, ráismerés lesz. Ezért mondhatja a Prédikátor (1,9), hogy "semmi új nincs a Nap alatt".
Kapcsolatfelvétel
Szigorú figyelem összpontosítás, gondolat-koncentráció, elmerülés, egyre elmélyültebb meditáció, odaadó, meditatív ima, ezek a fentebb említett ajtók kulcsai, hogy bejárhassuk az intuíció raktár- és műhely-szobáit. Így juthatunk ki végül egy újabb, szellemi dimenzióba, amelyben a minket közvetlenül körül- és átölelő szellemi vezetéstől ösztönző gondolatokat, érzéseket és erőket: inspirációt kaphatunk. A megszentelt eszközzé válás optimális folyamatának első lépcsői is ezek de idáig szinte mindenki eljuthat, kitartó munkával azok is, akiknek nincs különleges érzékenységük a szellemvilág hatásai iránt. Hatásokról szólok, mert itt még csak a magasabb rendű szellemvilág állandó készenléte nyilvánul meg, a kapcsolatfelvétel szándékáról nincs szó. Igaz, a szellemvilág arra is mindig készen áll.
És itt a bökkenő!
A szellemek világa, jóllehet alapvetően különbözik az emberek világától, lakóinak összetétele nagyjából megfelel a testet öltöttekének. Azokat, akiknek már nem kell testet ölteniük, a testet öltési kötelezettség törvénye alatt álló szellemek általában éppúgy nem láthatják, mint ahogyan mi emberek sem láthatjuk őket. (Azért mondtam, hogy általában, mert vannak kivételek - többek között róluk is szó lesz ebben a fejezetben). A probléma onnan adódik, hogy nemcsak a magasabb rendű szellemvilág áll készen mindig a kapcsolat felvételére a testet öltöttekkel, hanem a velünk egyenrangúak, a nálunk alacsonyabb szinten állók, sőt a démoni világ tagjai is. Ez utóbbi két kategória annál is inkább, mert szellemállapotban nagyon kevéssé cselekvőképesek; akaratuk kifejtéséhez, végrehajtásához testre van szükségük. Testéhségükben megragadnak hát minden lehetőséget. Ilyen lehetőség kínálkozik - a vágyott leszületés mellett - a szellemi hatásokra érzékenyebb embereknél: rajtuk keresztül igyekeznek megnyilvánulni. Különösképpen igaz ez a testet öltéstől hosszabb időre eltiltott szellem-lények esetében. A korábbi testet öltésük során testükkel visszaélők, azt önként eldobók, az egymással leszámolni vágyók, a kísértésbe vinni, másokat is megrontani akarók erőszakos és mindenre elszánt hada keresi a kiélési lehetőséget.
Hogy mennyire így van, arra a napjainkban a könyvek, magazinok lapjait, a vetítővásznakat, képernyőket elárasztó erőszak, félelem, rettegés, szenny a legjobb bizonyíték: a művek írói, rendezői maguk is ilyen, vagy ilyen irányban befolyásolható emberek.
A kiegyensúlyozott lélek, legyen bár az alsóbb szférák lakója, és ha még nem is rendelkezik okkult ismeretekkel, már felépítettségénél fogva is nehezen befolyásolható. Szellemének, lelke világosabb rétegeinek rezgései betöltik a fizikai és éterteste által határolt teret, és így más hullámhosszú rezgésekre nemigen reagál.
Egy másik kategória azokból áll, akik védőszellemük, szellemi vezetőjük által befolyásolhatóak, mert annak hullámhosszára érzékenyek, idegenekére kevésbé.
A tudatos szellemi életet élő ember csak törekvéseinek tisztaságával vonhat mintegy védőburkot maga köré az idegen, nem tiszta szándékú közeledések ellen.
Tulajdonképpen ez a harmadik típus a legproblematikusabb. Amíg tudatosságához szerénység, netán alázat járul, addig ő a legfejlődőképesebb, de ilyenkor is komoly veszélyeknek, támadásoknak van kitéve. Ha azonban ismeretszerzésének, tudattágításának hiúság vagy gőg a mozgató rugója, szinte biztos, hogy luciferi, magukat megvilágosítónak feltüntető szellemek egész légióját fogja vonzani. S ha azok engednek a vonzásnak, ezeket sem megállítani, sem meggyőzni nem lehet. Ebbe a típusba tartoznak azok, akik úgy gondolják, hogy velük csak nagy szellemek teremtenek kapcsolatot, nagy bibliai, történelmi alakok - márpedig, ugye, amit azok sugallanak, azon nem lehet vitatkozni.
Még amikor a szellemi törvények iránti tisztelettel működő médiumon keresztül jelentkezik is valamely nagy név alatt egy szellem, érdemes megvizsgálni, hogy mond-e konkrétumokat, mert abból kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy ő jelentkezett-e személyesen, vagy gondolatai késztették a médiumot manifesztációra. A közlendő akkor sem lesz alacsonyabb szintű, csak általánosabb. Mennél erősebb a vágy a szellem megnyilatkozását kívánó személyekben, illetve a médiumban, annál életszerűbb lesz a manifesztáció, de soha nem fogja meghaladni az eltávozott korábbi (akár testben elhangzott) nyilatkozatainak szintjét. Az ilyen típusú médiumi közlésnek van még bizonyos veszélye is: a médium így megnyíló csakrakapuja könnyen utat nyithat valamely nem kívánatos szellem számára, s ennek súlyos következményei is lehetnek. Mózes valószínűleg ezért tiltotta szigorúan a halottidézést. Amennyiben a halott hátrahagyott fluidjai nem tiszták, vonzani fogják a hasonlóan nem tiszta szándékkal testhez jutni kívánó szellemeket. Különösen veszélyes ez a gyenge, a szellemi törvényeket nem ismerő vagy nem betartó médiumok, társaságok esetében.
Egészségesen kiegyensúlyozott ember igen kevés van, sokkal inkább hasonlítunk egy göcsörtös, bütykös krumplira, semmint egy szép színes üveggömbre , éppen ezért ideg- és asztráltestünk meglehetősen sérülékeny. A sérülések rést nyitnak szellemi környezetünk számára, leginkább a sérült lélek hozzáférhető mind a jó, mind a rossz szándékú szellemek részére. Előfordul, hogy emberek életeken át hurcolnak valamely sebet, ami ezért szinte már az egyéniségük, jellemük részének látszik. Esetleg több ilyen seb is van rajtuk, és ezeken a pontokon ugyancsak érzékenyek, valahogy úgy, mint amikor az ember lehorzsolja a bőrét és azon a részen a hidegre, melegre, érintésre sokkal hevesebben reagál.
Kedves médium-barátaim, ne vegyék zokon az itt következőket, hiszen egy cipőben járunk mindannyian, csak kinek-kinek a maga bütyke fáj: ezek a sérülési felületek azok a pontok, amelyeken keresztül a szellemi vezetés hangolni kezd egyeseket a szellemvilág iránti érzékenységre. Előbb megérzések, meglátások, majd érzékelések - látás, hallás, gondolatátvétel stb. - később a szellemvilággal való tudatos kapcsolatfelvétel céljából. És miközben a sebek végleg begyógyulnak, a szellemvilággal való kapcsolat egyre közvetlenebbé válik.
A médiumitás technikája és ezotériája
Jóllehet a lelki érzékenységet, a médiumitást és a prófétaságot egyetlen fonalra fel lehet fűzni, egymástól ugyanakkora távolságra vannak, mint egy hold, egy bolygó és egy nap. Megjelenési formájuk lehet sok mindenben hasonló, minőségileg alapvetően különböznek. Tragikus következményei lehetnek, ha összetévesztjük vagy összekeverjük őket. Erre azonban később még visszatérünk. A hold állhatatlan, mondhatnánk úgy is: szeszélyes; mind a bolygójától, mind a naprendszer napjától befolyásolva állandóan változik, hol ragyogva tündököl, hol vékony sarlóként szégyenkezik, hol egészen eltűnik. A megérzések is ilyenek. Fáradtságtól, feszült vagy feszültségmentes állapottól, hangulattól, ráhangoltságtól függően élénkebben vagy kevésbé határozottan veszünk át érzéseket, gondolatokat, képeket emberektől, szellemi környezetünktől, reagálunk időben vagy térben távoli eseményekre. Jellegzetes példája ennek az az eléggé közismert tény, hogy amikor egy várt családtag, barát, kedves ismerős otthonunk közelébe ér, beszélni kezdünk róla. Családiasan úgy szoktuk mondani: belépett a "körbe". Ez az érzékenység teszi lehetővé, hogy ikertestvérek, szülők és gyermekek, jól összehangolt házastársak még nagy távolságból is tudomást szerezzenek róla, hogy a másik életében valami változás következett be, vagy éppen arról, hogy a szellemvilágba távozott. (Ugye ismerős motívum ez a népmesékből: az elhervadó virág, a késpengén megjelenő vér stb.) Természetesen az anyagelvűség - legyen bár tudatos, vagy szellemi tompultságból származó - olyan hangfogót jelenthet, amelyen szinte semmi, vagy alig valami szűrődik át. Ezért nem járnak (szerencsére) igazán sikerrel a - főként katonai és hírszerzési célokat szolgáló - telepátia kísérletek.
Az érzékenységnek kifinomultabb megnyilvánulása, ha valaki a szellemvilágból érkező jelzésekre felfigyel. Tűnhet ez a jelzés egyszerűen véletlennek, amire általában nem is igen reagálunk; a fokozott érzékenységű ember azonban már ritkán hisz a véletlenben; ha istenhívő, akkor vallja, amit Bernie Siegel amerikai sebész állít: "...a véletlen Isten módszere, hogy névtelen maradjon" . Ha valaki észleli a jelzést, azt a szellemi oldal tudomásul veszi. Ez abban nyilvánul meg, hogy bizonyos erők és fluidok tömörülnek körülötte, amelyek most már erőteljesebben adnak életjelt magukról. Az emberi és a szellemi oldal így erősítve egymást elérkezik ahhoz az állapothoz, amit már médiumitásnak nevezünk. Meglehet, nem érzékelünk éles cezúrát a szellemi érzékenység és a médiumitás között, a valóságban azonban minőségileg más területre érkeztünk. A megérzések lehetnek egyáltalán nem vagy kevéssé megbízhatóak, ugyanakkor a médiumitás esetében egyet elmondhatunk: bizonyos, hogy a szellemvilággal áll kapcsolatban a médium (hacsak nem csal vagy önámít), de hogy onnan mit és hogyan vesz át és közvetít!...
Nem véletlen, hogy a szellemtani irodalom minden műve behatóan foglalkozik a médiumitással. A szellemtannak ugyanis ez (elnézést a szóért, de igen kifejező!) a "legrázósabb" területe. A médiumitás igen magas követelményeket állít a médium elé, ugyanakkor igen alacsony szinten is művelhető és ez ellentmondásnak tűnhet. Adódik pedig ez a látszólagos ellentmondás abból, hogy a médiumitásnak van technikája és van ezotériája. Létre lehet hozni médiumi jelenségeket, öt érzékszervünkkel felfogható szellemi megnyilvánulásokat a szellemvilággal való érintkezés technikájának felszínes ismeretével is. Ez sok esetben igen látványos, izgalmas, azonban legfeljebb arra elegendő, hogy tamáskodó embereket meggyőzzön a túlvilág létezéséről, és többnyire nem haladja meg az érdekfeszítő szórakoztatás színvonalát. Magasabb rendű célja nem lévén azokat a szellemeket vonzza, akiknek nincsenek is ilyen törekvéseik. A szellemtan múlt századi kibontakozásának idején neves tudósok próbálták tudományosnak elfogadott, azaz racionális eszközökkel és érvekkel alátámasztani a szellemtan állításait, s ehhez bizonyítékokat gyűjtöttek. Az efféle kísérletezgetésnek akkor még lehetett létjogosultsága. Azóta a szellemvilággal való érintkezésnek az ezotériája került és kerül egyre inkább előtérbe, különös tekintettel az ember, a szellem fejlődésének elősegítésére. Ahol és amikor ez nem így van, ott és akkor a szellemi kibontakozás látja kárát.
Távolról sem szeretném megbántani azokat, akik technikai eszközök segítségével kutatják a szellemvilággal való érintkezés lehetőségeit. Azt azonban minden szellemtani munka egyöntetűen állítja, hogy médiumi képességgel rendelkező közvetítő személy nélkül semmilyen érintkezés nem jöhet létre. Arra, hogy a technika és a médium milyen módon kapcsolódik majd egymáshoz ennek az újfajta érintkezésnek a során, talán a nem is nagyon távoli jövő fog választ adni.
Hadd vessem itt közbe, hogy néhány éve szerencsém volt elolvashatni egy rettenetesen vaskos kéziratot, amelyben a szerző leírja, hogy felesége, a médium, egy jóbarátjuk találmányának segítségével érintkezést hoz létre köztük és a szellemvilág között. A médium a karját egy antennának tekintendő huzaltekercsbe bújtatja, ami egy különlegesen hangolt rádió-vevőkészülékhez kapcsolódik. Szellemi vezetőjük ennek a rádiónak a hangszórójából szólal meg.
Lehet, hogy már csak a "különleges hangolás" hiányzik?
A kapcsolat módja
Szóljunk mindenekelőtt arról a módról, ahogyan a szellemlények kapcsolódnak a médiumhoz. Erről a kérdésről a Névtelen Szellemnek Eszter médium által közölt megnyilatkozásai tájékoztatnak, amelyeket 1935-ben Titkos tanítások címmel adott közre Pátkai Pál. A médiumitásról szóló fejezetnek ez a része elmondja, hogy a félvad, anyagias szellemek a médium beleit, alsótestét veszik igénybe a kapcsolódáshoz.
Azok a szellemek, akik csak ezeken a részeken tudnak a médiummal összeköttetést teremteni, természetszerűen az alacsony rendű világ lakói, szándékaik is nemtelenek és alantasak, indítékuk szenvedély, harag, indulat, izgalmi vágy. Hozzátenném, hogy ezek a kapcsolódási pontok nagy valószínűséggel megfelelnek a két altesti csakrának: a gerincoszlop alján és a keresztcsont magasságában lévőknek, noha a csakráknak más, fontosabb szerepük is van.
Az átlagos emberszellem, amilyenből a legtöbb van mind testet öltött, mind a testet öltések közötti állapotban, a második, legfeljebb a harmadik szférában, többnyire a rekeszizom magasságában keres kapcsolódást a médiummal. Ez a testben az anyagi és a lelki élet elválasztója, s éppen ezért a legkönnyebben megközelíthető a szellemvilág részéről. Ide többnyire az igazságnak még csak kis részét felfogni és tovább adni képes szellemek kapcsolódnak; amennyiben magasabb fejlettségű szellem keres kapcsolatot ezen a ponton, de a médium idegszférája nem eléggé kidolgozott, úgy közvetítőül a szellemvilágból származó médiumi erőket vesz igénybe.
Ez a kapcsolódási pont a plexus solaris, a napidegfonadék csakrájának felel meg. Azt hiszem ez magyarázatot ad arra is, hogy a médiumitás miért annyira idegerőltető tevékenység és a gyenge idegzetűek, idegileg labilisak számára miért nem ajánlatos.
Az átlagos szellemektől származó közlemények átlagos színvonalúak, de a magasabb szintről származó közlések is hiányosak lehetnek, mert az igénybe vett médiumi erőket az eszköz egyéniségéhez kell igazítani. Kérdés, hogy a közlő a médium lelkének milyen rétegeit képes igénybe venni a közös munkához. A Névtelen Szellem hangsúlyozza, hogy ezért nincs tökéletes szellemnyilatkozat.
Ehhez a csakrához a testi szervek közül a gyomor, a máj, a hasnyálmirigy és az epehólyag tartozik. Ezekhez a szervekhez leginkább az egyszerűbb, javarészt az anyagnak élt emberek szellemei kapcsolódnak.
A magasabb rendű , érzelmi beállítottságú szellemek, vagy akik az érzelmi világot akarják megragadni, a szív tájékán át közelítik meg a médiumot, és többnyire az érzelmekhez szólnak az ezt befogadni képes eszközön át.
A szellem, amennyiben az értelemhez kíván szólni, vagy ha maga is inkább értelmi beállítottságú, akkor a hátsóagyat veszi igénybe a kapcsolat megteremtéséhez.
Az előbbinek a szív csakrájához van köze és a keringetési rendszert irányító idegközponthoz. Megérthetjük, hogy az ilyen úton jött manifesztációk miért annyira megrázóak mind a médium, mind a hallgatói, olvasói számára. Az utóbbinak a hátsóagy és a nyúltagy tájékának megfelelő kapcsolódási pont, az úgynevezett adnja, vagy adzsna csakra felel meg. Talán nem látszik erőltetettnek, ha azt merem mondani, hogy amiképpen a nyúltagyban, a medula oblongatában fordulnak meg az idegpályák a bal oldalról a jobb agyfélbe és fordítva (mint egy rendező pályaudvar fordítókorongján a mozdonyok), úgy fordíthatják helyes irányba helytelen gondolatainkat, gondolkodásunkat az ezen a kapcsolódási ponton át érkezett szellemnyilatkozatok.
A materializációs és más fizikai jelenségeket létrehozó médiumitás egyik alapfeltétele, hogy a legjobb kapcsolódási pont, azaz a gyomor tájékán sűrű, fluidokból álló réteg tegye biztonságossá az étertest erőteljes működését, azaz a médiumitást. Erről egy másik munkájában is beszél a Névtelen Szellem (Elszórt kalászok, I. köt. 159. o.), és világossá teszi, hogy a jelenséget létrehozó szellem nem a tárgyakból elvont erőkkel, és nem is a saját erőivel dolgozik, hanem azokkal a természeti erőkkel, amikbe a médium, illetve mi mindnyájan be vagyunk kötözve.
Feltétlenül hozzá kell tenni, hogy nemcsak bekötözve vagyunk ezekbe a természeti erőkbe, de körül is vagyunk párnázva velük. Ha egy szellem meg akarja közelíteni a médiumot, számolnia kell ezekkel az erőkkel. Át kell őket minősítenie, hogy mind a saját, mind az eszköz rezgései áthatolhassanak rajtuk, esetleg a kapcsolat megerősítését szolgálják, de legalább is ne akadályozzák a közlést, illetve a jelenség létrehozását. Jelentős segítséget nyújthat egy erős delejező képességgel rendelkező személy a rezgések összefésülésében.
Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a jelenségeket létrehozó médiumitásnak egyetlen ésszerű célja lehet: meggyőzni az érdeklődő, de meggyőződést még nem szerzett embereket a szellemvilág valóságáról. Minden egyéb puszta kíváncsiskodás és cirkuszi mutatvány, visszaélés ezzel a mágikus lehetőséggel.
Röviden említést kell itt tenni arról is, hogy a szellemvilág, amennyiben úgy kíván beletekinteni az emberi világ jelenségeibe, hogy lehetőleg emberi szemlélettel érzékelje azokat, többnyire fejlett médiumok közvetítését veszi igénybe, sokszor azok tudta nélkül is. Ugyanis jobb a szellemeknek egy médiumon keresztül szemlélődniük, mint alámerülniük a sűrű földi atmoszférába. Még így is a médium lelki színszűrőin át jelenik meg a kép a szellem számára. A médium látását lehetőleg már csak ezért se zavarja meg semmi, hadd legyen a rajta keresztül szemlélt kép minél tisztább.
Intuitív és gépies médiumitás
Aki többször vett már részt köri ülésen és látott, hallott médiumokat megnyilatkozni, csodálkozva tapasztalhatta esetleg, hogy az egyik eszköz nyitott szemmel, majdhogynem teljesen éberen, mintegy társalgási modorban, a saját szóhasználatával és beszédfordulataival adja át a szellemvilágból kapott üzenetet, tanítást, közlést; a másik majdnem, vagy egészen csukott szemmel, mintegy befelé figyelve, a szó szoros értelmében "átszellemülve" beszél. Ez utóbbi egyáltalán nem vesz tudomást a körülötte zajló dolgokról, gyakran a hangja is elváltozik (ez a jelenség néha egészen döbbenetes, mert még a hanghordozás és hangmagasság is megváltozhat, esetleg híven tükrözi a szellem legutóbbi testet öltésének beszéd-sajátosságait). De a szellemek, és a szellemvilág létezését igazoló minden bizonyítéknál ékesebben szól, hogy a közlések a médium intellektusától merőben eltérőek lehetnek, szólhatnak akár még a médium által egyáltalán nem ismert, sőt még archaikus - rég kihalt - nyelveken is.
Kénytelen vagyok ide is beszúrni egy megjegyzést. Az egész médiumitást, de még inkább a Pünkösd fennkölt misztériumát megszégyenítő, ahogyan egyes közösségek az úgynevezett "nyelveken szólást" értelmezik. Azok a hörgő, bugyborékoló, makogó hangok, félszavak és felkiáltások, amik egyfajta extázisba lovalás során a jelenlévőkből kitörnek, jobbára még az elemi szellemek megnyilvánulásaira sem jellemzők, nemhogy tanítványok és hívek Szent Szellem általi tűzzel keresztelésének magasztos istendicsőítésére.
Visszatérve a kétféle megnyilatkozásra: világos, hogy itt a médiumitás két különböző fajtájával van dolgunk. Az előbbi esetben a közlő szellem az eszköz fluidjait itatja át a maga gondolataival, érzéseivel, és e fluidok közvetítik azokat a médium agyához, ahol mintegy annak a gondolataivá, érzéseivé minősülnek. Az ilyen, intuitív író vagy beszélő médiumok csak akkor képesek helyesen közvetíteni a szellem mondanivalóját, ha maguk sincsenek nála sokkal alacsonyabb szinten vagy a szellem nem sokkal fejlettebb náluk. Ellenkező esetben sok tévedés csúszhat a közlendőkbe. Komoly zavarok akkor állhatnak elő, ha a médium nem elég alázatos, szerepelni, tündökölni vágyó, vagy okoskodó típusú ember. Ilyenkor a közlő és a továbbadó frekvenciája nem egészen egyezik, vagy csak hellyel-közzel találkozik, és a közlemény - rádiós hasonlattal élve - "zajos" vagy "fedinges", hullámzóan egyenetlen minőségű lesz. A problémát itt főként az okozza, hogy a mondandót hordozó fluidoknak a médium lelkének több rétegén kell átszűrődnie. Kérdés, hogy a közlő szellem hány és milyen réteget képes átminősíteni a közlendője számára, hiszen ez nem csak rajta múlik.
A kapcsolatteremtés másik formája a gépies médiumitás. Ennek előfeltétele a kellően hajlékony és jól nyújtható periszprit, életszalag. Hajlékony, alkalmazkodó, befogadásra kész lelkek sajátja ez. Ha a helyes önismerethez, fluidikus (gondolati és érzésbeli) tisztasághoz szeretet és még kellő alázat is járul, előttünk áll a mintaszerű médium.
A test-lélek-szellem hármas egység tárgyalásakor beszéltünk már az étertestről, ami a test halála után mint fantom tovább él és átmenetileg, de néha egy egész életre is otthont adhat egy másik testet öltő szellemnek. Egy gépies médium átmeneti használatra igénybe veheti valamely magasabb rendű szellem levetett idegszféra-étertest ruháját. Különösen előnyös ez akkor, ha a fantom utolsó használója (kialakítója) kiegyensúlyozott idegéletet élő ember volt, természetes módon élt, egyszóval nem nagyon használta el a fantomot. Hangozzék bármennyire sci-fiként, mégis az ilyen fantomban képes - mondja a Névtelen Szellem - a gépies médium legkönnyebben kapcsolódni a különféle szintű és alkatú szellemekkel. Turisták vallják, hogy változatos terepviszonyok között a legfontosabb egy kényelmesre kitaposott, vízhatlan túrabakancs.
Tudjuk, hogy a magyar szellemtan legismertebb és legszélesebb körű munkásságot kifejtett médiumai, báró Vay Adelma és Eszter, noha más-más társadalmi körből származtak, más neveltetést kaptak, más volt műveltségi szintjük, mindketten magas fokú gépies médiumitással rendelkeztek. Mélységes istenhitük, a krisztusi igazságok feltétlen tisztelete, szerény életmódjuk s a szellemi munka iránti odaadásuk és alázatuk a legmagasabb szintű szellemi közlések átvételére képesítették őket. Hozzájuk hasonlóan többen is működtek - s reméljük, működnek ma is - különféle körökben (kisebb publicitással, vagy anélkül), de mindnyájukra egyformán jellemző, hogy tevékenységük a Szentírásra épült, az volt és most is az munkájuk zsinórmértéke.
A gépies médiumitás esetében a megnyilatkozni kívánó szellem mintegy kiszorítja a médium szellemét annak testéből. A testben lévő szellem félrehúzódik, az éltető erőt közvetítő periszpritje megnyúlik, és a szellemvilág lakója közvetlen kapcsolatba lép a médium agyával, beszéd-, illetve mozgató szerveivel. Természetesen számos egyéb feltételnek is eleget kell tenni a médiumi közvetítés során.
A szellem - egy bizonyos szint fölött - mindent föl tud fogni és nyomban meg tud érteni, ami a fizikai oldalról érkezik - "...mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." (Mt 6,8) - , de a testbe öltözött szellem, az ember, csak az agya segítségével képes a tudatába vinni, amit a szelleme felfogott - világosít fel Emánuel szellem. Ezért kellett Krisztusnak "igévé": szóvá, cselekedetté lennie.
Bármennyire szerettem volna érveket találni annak bizonyítására, hogy a szellemi megnyilvánulások és közlések minőségéért, színvonaláért a szellemvilág felelős, hiszen a szellemi oldalról sokkal világosabban és szélesebb körben lehet áttekinteni mindent, mint az emberek felől, mégis arra a következtetésre kellett jutnom, hogy nem matematikai természetű az összefüggés médium és szellem között, noha a két világ közötti közlekedésnek is megvan a maga számtörvénye. Egyrészt kettőn áll a vásár: az ideális médium magas szintű megnyilvánulásokat vonz ugyan, de zaklatott állapotban, zavaró körülmények között a közlések gyengék, sőt esetleg hibásak is lesznek, ugyanakkor legyen a médium igen egyszerű, tanulatlan, csiszolatlan, mégis alkalmas lehet igen nagy horderejű tanítás, mondanivaló átvételére, ha eléggé erős a médiumitása. Hozzá kell tenni, hogy a túl fejlett intellektus a közlés tiszta átvételének kifejezetten akadálya lehet, mert önmagát akarja érvényesíteni, és ezzel torzítja a közlendőt. Másrészt nem minden szellem képes akármelyik médium által megnyilatkozni. Csak közel azonos vagy egymást erősítő rezgések esetén jön létre megfelelő együttműködés. Ez az oka, hogy a médiumokkal legtöbbször a saját, vagy a csoportjuk szellemi vezetője teremt kapcsolatot.
*
-- folytatása következik --
|
