|
SÖTÉT ERŐK ÖRVÉNYLENEK...
Szeretettel köszöntlek benneteket kedves testvéreim!
A ti szívetek ismét riadozik és a számotokra láthatatlan világba bocsátjátok azokat a rezgéseket, amelyeket riadt emberi szívek bocsátanak ki magukból.
Nem azért jöttem, hogy azt mondjam néktek, ne riadozzon a szívetek, ne féljetek, mert ezt csak abban az esetben mondhatnám, ha nem ismerném jól az emberi szíveket. A sok szenvedéssel, átéléssel, erős akarattal, nagy nekifeszülésekkel felépített hitfalakat is, a bizonytalanság érzése nyomban megingatja. És amíg az Isten gyermeke kénytelen itt a földön élni, nem áll teljesen biztonságos alapokon, bármilyen rendíthetetlen a hite, bármilyen világos a látása. Nyomban meginog minden, amikor olyan szelek fújnak, amelyek magukban hordozzák a veszélyt, a bűnt, a gyűlölet foszlányait. Biztonsága csak akkor van a lélek mélyén, ha maga körül megértést és szeretetet érez.
A szeretet hosszú idő óta számüzve van a földön.
Számüzetett, hogy helyet adjon a gyűlöletnek. Gyűlölet tombol északon, keleten, nyugaton, délen, és amikor megütközik, irtózatos szenvedések várnak minden élő és érző teremtményre. A Földön élő emberek nem tekinthetők úgy, mint áldozatok, hanem mint felelősségre vonható egyedek, és felelősséggel tartozó egységek. A gyűlöletet önmagukban táplálják, egymás szívébe átplántálják, a másikban is táplálják, és ébren tartják. Egyáltalában, ez az egész földi világ a jelen pillanatban úgy néz ki, mintha a gyűlölet alapjára épült volna, mintha a gyűlölet falait emelték volna, és gyűlölettel fedték be azt a házat, ahol az emberiségnek lakoznia kell. De ez csak azért van, mert a karma törvénye irtózatos korbácsütésekkel kényszeríti az embert, hogy kidobja magából a gyűlölet magvait és a gyűlölet termését.
Egészen mélyen, most még fel sem fedezhetően lappang a zsarátnok közt egy parányi érzés, amit szeretetnek hívnak. Ez kivétel nélkül él minden ember lelke mélyén, aki ma a földön van. És amikor gyűlöletét kiélve kidobta azt magából, akkor majd önmagába roskad és mindaddig élőhalottként fog élni, amíg meg nem érzi gyengén és egészen mélyről azt a kis melegítő érzést, amelyik föl akar törni, növekedni akar, meg akarja mutatni magát, és el akarja borítani az embert. Ezért ne féljetek soha, mert nem lehet tudni, melyik órában figyel fel egy-egy ember erre a finoman ható, gyengén melegítő érzésre.
És bármit rendez az emberiség ismét a földön, Isten szeme és Isten keze egy pillanatra sem nyugszik el, és meg nem szűnik őrködni a világ felett.
Semmi nem történik veletek, ami előre nem volt látható és elgondolható. Mindennek megvan a maga menete. Istent nem csupán azok előtt kell megvallani, akik maguk is vallják, hanem egyszer eljön az ideje annak is, amikor azok előtt kell megvallani, akik tagadják. Isten gyermekeinek soha nem volt könnyű dolguk az ilyenféle világokban, mint a tiétek. Isten közelségét mindig ki kellett harcolni, Isten közelségéért mindig meg kellett fizetni, amiatt, mert a gyermek egykor hálátlanul hagyta el Teremtőjét.
De az eltávolódó gyermeket is Isten őrködő szeretete kiséri és a kegyelem erejével követi mindenhova, bármilyen mélyre süllyedjen is. S amikor elindul visszafelé, a hazatérő gyermek felé siet, kegyelmével, hivogató szeretetével és megnyugtató isteni erejével. Tehát, ha az Istentől távolodó gyermek is számon van tartva, mennél inkább a hazafelé menetelő gyermek. Ezért nektek nincs mit félni. Nyugodjatok meg és mindig és mindenkor az általatok megismert igazság szerint beszéljetek, cselekedjetek és éljetek. Minden egyéb nem a ti bajotok, hanem azoké, akik nem az igazság szerint cselekszenek.
Egy dologra azonban figyelmeztetlek benneteket: a ti beszédetek legyen igen igen és nem nem, ami azon kívül és azon felül van, az a gonosztól van. Lássátok, hogy a gonosz mikor állít nektek csapdát, és ne sétáljatok bele. Jóhiszemű gyermekek módján jártok-keltek és beszéltek és azt gondoljátok, hogy igazságotokat mindenkor ki kell hangsúlyozni. Ismerjétek meg és tudjátok, hogy mikor van itt az ideje a ti beszédeteknek, és mikor van itt az ideje hallgatásotoknak. Nemde, oktalanság lenne vörös posztót tartani egy felbőszült állat elé. Ezért gondoljatok arra, miként bocsátotta el az Úr a világba az ő tanítványait: szelídek legyetek és okosak. Ezért ti is szelídek legyetek és okosak. Ne gerjedezzen bennetek semmiféle indulat, még ha igazságérzetből fakad is. A ti beszédetek bölcs és higgadt legyen. A pokol kapui nem vehetnek erőt rajtatok, ha magatok nem nyitogatjátok azt.
Sötét erők örvénylenek, de ebben az örvényben és ebben a sötétségben a ti nyugalmatok és a ti világosságotok fog rendet teremteni. Ezért, amikor érzitek ezt a nyugtalanító, bizonytalanságot keltő örvénylést, akkor gondoljatok arra, hogy ebben a ti feladatotok rendet teremteni. És akkor mélyedjetek el önmagatokban és az Úr Jézus Krisztus tanításaiban, és érezni fogjátok, hogy fokozatosan lecsillapodik bennetek, és fokozatosan csillapodik körülöttetek az örvénylés. És ameddig képesek vagytok, meg tudjátok ezt tenni, hogy a ti közvetlen környezetetekben nyugalmat és csendet tudtok teremteni, mindaddig biztonságban vagytok, saját külön váratokban.
Köri anyagból /KNS-490317/ közzéteszi
Kuklis Ferenc
|
